Boldog Születésnapot Kincsem!

Ma van az én Bandym születésnapja. Sajna ez a szülinap nem igazán lett olyan mint amilyen szokott lenni, az ajándéka sem jött meg. Vacsizni is mentünk volna, de olyan hulla volt szegénykém, hogy végül az éttermet lefújtuk és rendeltünk a Zöld Elefántból. Holnapra remélem megérkezik a meglepije!

Boldog Születésnapot Kincsem! Nagyon szeretlek!!!

Boldog Születésnapot Éva nénje!!!!

Még egy kicsit a szülinapról, avagy hogyan folytatódott a reggel...

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien fognak felköszönteni. Persze ez leginkább a közösségi oldalaknak köszönhető, melyek nagyban jelzik, hogy kinek közeledik vagy van a születésnapja, de attól még én sem szoktam boldog-boldogtalannak írni....

Szóval azonkívül, hogy egész nap a köszönő válaszokat írtam mind a telefonomon, mind az üzenőfalamon, ráadásul a telefonom is állandóan csörgött, Bandymnak is volt még meglepetése számomra. 

A második ajándéka egy ezüst színű kis masnis dobozban került átadásra, melyről bevallom őszintén, hogy elsőre azt hittem, hogy igen.... ez lesz AZ! Főleg, miután úgy adta át nekem, hogy "Gondolom, hogy ezt sejted micsoda..." 

Mivel az 5. évfordulónkra kapott gyűrűből kipotyogott a swarowski kristálykák fele már, ezért születésnapomra kaptam egy új gyűrűt. Kibontáskor vártam a nagy szavakat, mert a "sejted"-ből én másra gondoltam, de igazából csak annyit kérdezett, hogy tetszik-e és, hogy ugye nem lesz nagy. Mielőtt bárki félreértené, attól, hogy ez "csak" egy szimpla (nem eljegyzési) gyűrű volt) még nagyon tetszik nekem, és nagyon örültem is neki! Ezüst színű, különleges formájú (nem karika, hanem kacskaringós... :)))) ) és tele van apró kis swarowski kövekkel. Tényleg nagyon szép, úgyhogy nagyon köszönöm Bandym!

A harmadik ajándék lett volna a vacsora, ami azért csak lett volna, mert délután már annyira éhesek voltunk, hogy András rendelt egy-egy pizzát, aminek elfogyasztása után még este 9-kor sem voltunk éhesek. Úgy döntöttük, hogy így nincs értelme étterembe menni, úgyhogy az ajándékot átalakítottuk mozizássá, melyet majd valamikor jövőhéten fogunk beiktatni, vagyis akkor, amikor majd találunk valami jó kis filmet. Ennek talán jobban is örülök, mint a vacsinak mert mint tudjuk, én nagyon szeretem a mozi hangulatát, finomat főzni meg Bandym is tud!

30 lettem

Egy nappal a születésnapom előtt, még kusza gondolatok keringtek a fejemben a 30-as számmal kapcsolatban. Talán kicsit túl is misztifikáltam a dolgot, és több jelentőséget tulajdonítottam neki, mint amennyit szükséges lett volna. 

Valahogy úgy éreztem a 30-as szám más, különleges. Már nem huszonnal kezdődik az életéveim száma, ez már olyan felnőttes.... egy ismerősöm szerint vén picsa lettem én is, de persze mindezt viccesen mondta s egy pillanatra sem vettem rosszallóan.

Elkezdtem számot vetni.... Mit értem el eddig, milyen terveim vannak, hova jutottam, mit tettem le az asztalra.

Azt, hogy egy ember hol tart, többféle képpen lehet megközelíteni. Megközelíthető mások szemszögéből, saját szemszögből, mások elvárásából és saját magamtól való elvárásokból, megközelíthető fizikális és elméleti szinten.... karrier, család, szellemi sík....stb.

30 éves koromra nincs felépített karrierem, nincs férjem - még csak vőlegényem sem, nem vagyok még anya, nincs saját lakásunk (na jó, ezt már nem kell felsorolnom, később elárulom miért).

Viszont, van egy csodálatos párom, akivel hivatalosan is élettársi kapcsolatban élek (szerinte az élettárs szebb szó mint a házastárs, mert milyen jó azt  kimondani, hogy "életem társa" ........ na melyik pasi tud még így érvelni???). Karácsonykor 7 éve lesz, hogy szeretjük egymást és bár a mi kapcsolatunk sem tökéletes és akadnak lentek is, még mindig hosszasan öleljük egymást minden reggel mikor elindulunk a munkába. (Bocs, hazudtam.... Ő indul el a munkába!). 

Az pedig, hogy nincs gyermekünk, nem a mi hibánk, hanem a természeté. 2 és fél éve küzdünk egy közös sarjért, egy piciért, hogy szebbé tegye a mindennapjainkat, így bármennyire is szerettem volna 30 előtt anya lenni, rajtunk kívülálló okokból ez nem sikerült. Ha a sors úgy akarja, talán nemsokára ez is másképp lesz. 

Azt gondolom leginkább a gondolkodásom változott meg. Talán érettebb lettem, sok mindent másképp látok. Még mindig kissé naív vagyok, és sokszor határozatlan, félek belevágni az újba és nem bízom magamban, de mégis sokat változtam. Tudom mi a fontos, miért érdemes kiállni, ismerem a vágyaimat és a félelmeimet. 

Most így egy nappal a születésnapom után, elmondhatom, hogy a számoknak egyáltalán nincs jelentősége. Semmi sem történik hirtelen, minden átalakulás folyamatos, minden út hosszú... Nem számít, hogy 25 vagy, nem számít, hogy 29 vagy 30, 35 csak az a fontos, hogy ne másoknak akarj megfelelni, hanem önmagadnak! Ne aszerint élj, hogy a társadalom mit vár el egy adott korú embertől, hanem aszerint, hogy Te mit vársz el önmagadtól. Legyenek céljaid, törekedj a jóra, az előrejutásra, de mindezt úgy és olyan léptekben, amit úgy tudsz meglépni, hogy közben nem szakadsz bele. Nem az a fontos, hogy 45-51 éves korunkra kiégve, elfáradva elmondhassuk, hogy ezt meg ezt értük el, hanem hogy a jelent mosolyogva, boldogan, vidáman és persze azért a jó felé törekedve éljük meg. Legyen minden napunk valamiért szép, és tartalmas, mert bármennyire is közhelyes, de egyszer élünk, és az élet rövid. Nem tudhatjuk, nem ismerjük a jövőt, ezért nem is élhetünk csak a jövőnek.

Szóval 30 lettem, de végülis ki nem sz@rja le!

Az első meglepetés

Éjjel egy angyal mászott az ágy fejtámlájának a keretére, amit a reggeli szokásos kómámnak köszönhetően nem vettem észre, így Bandymnak kellett felhívni rá a figyelmemet: "Nézd ki guggol ott az ágynál!" Ha nem gondoltam volna egyből a szülinapomra, akkor eme kijelentésre biztos kifutottam volna a szobából, egy "úristen valaki van a szobában" gondolattal, de most keresgéltem a tekintettemmel. Először nem találtam semmit, mert az ágy mellett kerestem a bizonyos guggoló ajándékot. Végül András segített, és megmutatta hol van ő: 

A kisangyal - tündér - lett a 3. tagja a gyűjteményemnek. Míg az első kettő egy-egy baba angyal volt, és a gyermekáldás "elősegítésére" kaptam Kincsemtől, addig ez a tündérke mást szimbolizál.

- Bandy, és ennek is van jelentése? Megkérdezted?

- Igen!

- És mi az?

- A SZERELEM!

...... a könnycsepp még most is ott a szemem sarkában.... Köszönöm Kincsem, hogy vagy nekem, és hogy széppé teszed a napjaimat... különös tekintettel a mai napra! :)

Étterem kereső

Holnap az én drága Andrásom elvisz vacsorázni a szülinapom alkalmából. Most éttermeket nézegetek, hogy hova menjünk.... Szerintem gyalogosan megközelíthető helyre fogunk menni, úgyhogy ha valaki olvasna holnap délelőttig, és van ötlete, az legyen szíves ossza meg velem! Köszi!

Boldog Születésnapot Drága Anyukám!

Ez pedig, hogy vegyük a szülinapodat egy kicsit humorosabbra.... :)))

 

Anyák napjára szeretettel

Húsvét

Pénteken hazamentünk Fehérvárra. Először a horgászboltba mentünk András nagybátyjának a botjáért. ("A" horgászbolt a bátyámék boltja). Elhoztuk, majd elvittük András bátyához, Gyurihoz. András vett egy nagy kenyérbe sült csülköt húsvétra, ennek a felét otthagytuk Gyuriéknak, másik felét levittük anyáékhoz.

Tesómék kocsijával mentünk Zákányra. Autópályán mentünk, így az út kb. 2 óra volt. Szerencsére még így is világosban érkeztünk. Marha éhesek voltunk már mindannyian, így egyből vacsiztunk amikor megérkeztünk. Anyuék a hegyen aludtak, mert ilyenkor így kényelmesebben elférünk, Árpiék a hálóban, mi meg a nappaliban. 

Szombaton - szokás szerint - bőséges reggelivel indítottuk a napot. Szerintem egyikőnk sem tud sehol ilyen jóízűen reggelizni, mint anyáéknál. Minden kikészítve, együtt mindnyájan az asztalnál, a friss kenyér pillanatok alatt elfogy az asztalról.

Délelőtt elmentünk sétálni egyet a közeli erdőbe, ami nem tartott sokáig, tesómék nem bírták a bogarakat. 

  Aztán András nekiállt anya biciklijét megszerelni, melyből minden kipotyogott és öcsém mint a vércse csapott rá a ..... valami spray-re.

Délután felmentünk a hegyre anyuék hétvégi házához grillezni. Scrabble-eztünk, iszogattunk, én tollasoztam is anyu munkatársának a kislányával, mely felért egy 20 perces futással - de jó volt! 

Vasárnap ebéd után indultunk haza, ebédelni pedig egy nagykanizsai étterembe mentünk. Voltunk már ott máskor is, jó konyhájuk van és nem is olyan drágák. Mondjuk fizetni nem mi fizettünk, így az, hogy drága, vagy sem, relatív.

Ja, azért anyától húsvétra még mindig kaptunk ajándékot - édességet és egy kis anyanázst (apanázs helyett)... 

4 körül értünk haza, apa már otthon volt. Így azért vele is sikerült találkozni így 6 vagy 8 hét után újra. 

Este találkoztunk Andrással az egyik barátunkkal, aki évek óta Írországban él a családjával és most hazajött pár napra Magyarországra. Gábor egy nagyon rendes srác, nagyon szeretem, olyan jószívű. Hozott nekem meglepetést is - ecetes chipset, pringles-t!!!! Persze nem ezért szeretjük!!! :) Beültünk először a Jé-be, majd egy másik helyre, annak a nevére már nem emlékszem.

Másnap - ez már hétfő - reggel átmentem Kelemenre, hogy még apával együtt legyek kicsit mielőtt visszaindul Szarvasra. Úgy terveztem, hogy amikor kimegy Velencére kimegyek vele én is, és majd Andrással hazajövök - Fvárra haza. 10-re már kint voltunk és nagy örömömre mindegyik unokatesómmal (és a gyerkőceikkel) sikerült találkoznom. Apa ebéd után ment is vissza Szarvasra, közben pedig András is megérkezett. Elvoltunk még kicsit, játszottunk a kicsikkel, majd visszaindultunk Fehérvárra. Útközben megálltunk Viktoréknál Pákozdon, ittunk egy kávét, majd Fehérváron összepakoltunk és elindultunk vissza Győrbe. 

Hosszú volt a hétvége, sokat mentünk, elfáradtunk, de azért jó volt.

Nőnap

Dia: Te kapsz valamit Andrástól nőnapra?

Én:  Remélem csokit! 

..... na mit kaptam? Virágot! Na nem ám! Kaptam joghurtos Milkát és Kinder tojást. A két kedvencemet! 

Mindezt hogy?

András megérkezik, bejön kisszobába.
A:  Melyik kezemet választod? - hátrakulcsolva mindkét keze.
Én: Mindkettőt!
A:  Azt nem lehet! Csak az egyiket!
Én. Akkor ezt - "ütök" rá az egyik kezére. Odaadja a kinder tojást. 
Én: Meg a másikat is!
András vigyorog és előkerül a másik kezéből a tábla Milka csoki.

Valentin nap

Nem variáltuk túl. Tavaly kaptam Andrástól egy angyalt rózsakvarcból, melyről később a nadrágzsebében (neeem, nem szoktam kutakodni) egy általa jegyzetelt leírást is találtam (a mai napig őrzöm), mely szerint a rózsakvarc a szeretet köve, mely erősíti a szerelmet. Azóta is nagy becsben tartom az angyalkát, egy pici piros átlátszó szütyőben tárolom a párnám alatt, azzal alszom - a másik kövemmel együtt. 

Idén úgy gondoltam, hogy desszertet fogok adni Bandymnak - nem akartam túlzásba sem esni, de úgy járni sem, mint tavaly, amikor tőlem nem kapott semmit. Vettem még egy üveg pezsgőt, úgy döntöttük azt nem isszuk most meg, majd csak szerdán a vizsgálat után. Az alkohol nem tesz túl jót a "kisBandyknak". 

Amúgy azért sem foglalkozunk annyira a Valentin nappal, mert egyrészt ez már a 6. volt együtt, másrészt nem gondoljuk azt, hogy egy napon kell a szeretetünket egymás felé tárgyakban, gesztusokban kifejezni. Például múlt héten is kaptam meglepi kinder tojást - én pedig vasárnap kiosontam itthonról, és a cukrászdából hoztam sütit ebéd után. Igaz lebuktam, mert ahhoz kicsi ez a lakás, hogy ne tűnjön fel, hogy nem vagyok itthon. 

Szó mi szó, ellenezni nem ellenzem, sőt az apróságnak örülök is, csak ezreket nem költök rá. (Mondjuk ha sok pénzem lenne, egy külföldi hétvégében azért én is benne lennék :) ).

DE! Kicsi Bandytám! A szívem érted dobog!

A buliról

A buli Laciéknál volt a Jancsáron, szerencsére hozzánk és a belvároshoz is közel. 5 körül mentünk át Andrással, még nem volt senki, így segítettünk díszíteni. Aztán szépen lassan el kezdtek szállingózni az emberkék. A társaság 2 részre oszlott, egyik fele a konyhában tömörült - ők voltak a dohányosok, a másik fele a társaságnak a nappaliban. Kaja volt, zene volt, pia volt. Enikővel pezsgőztünk folyamatosan, illetve én még 1-2 mojito-t, házi baileys-t megittam. Úgy volt, hogy az újévet a belvárosban köszöntjük, de a társaság nem volt megindulva. Pedig volt 11-től United is. De valaki fázott, valaki terhes volt, valaki nem is akart. Így éjfél után 3-an indultunk be, majd még 3-an csatlakoztak hozzánk. A buli, a zene nagyon jó volt és hideg sem volt. Pedig ettől féltem a legjobban. - még ott bent ittunk az egyik bódénál, fiúk rövidet (na ez már nem kellett volna - nem nekem) én meg forralt bort. Elszívtam egy szál cigit is, baromira kívántam, kérdeztem is Andrást, hogy nem bánja-e de egyáltalán nem akart beleszólni. Mondtam neki, hogy úgysem fogok ettől újra cigizni, de hát ezt ő is tudja és mondta is. Bár én berúgva nem voltam, de ami volt bennem alkohol hamar kiment a fejemből, mert Bandym nem volt teljesen tudatában annak, hogy hol táncol és kivel.... Ki is vettem a kezéből a pezsgőt. Hazafelé menet benéztünk Dodge-ba Enikőékhez. Na, a réteges 2 nadrágos - 2 zoknis öltözetemet marhára utáltam, szakadt rólam a víz. Nem voltunk sokáig, mert mindenki kezdett befáradni. Így visszamentünk Jancsárra, én ettem virslit, addig András "pihizett", majd haza cammongtunk. 

Mondta András, hogy a barátja javasolta neki, hogy lefekvés előtt vegyen be egy aszpirint és igyon meg másfél liter vizet, hogy az hígítsa a vérét - és ő így is tett. Arra rohantam csak ki, hogy a fürdőből egy nagy puffanást hallottam. András épp szállt ki a kádból, ott itta a vizét és belecsúszott a kádba miközben a szélén ült. Vicces volt - bár akkor nem röhögtem, főleg, hogy a fürdő anyukája szobája mellett van. Be is szóltam neki, hogy nincs semmi baj, aztán másnap kiderült, hogy Andrásra nem, de rám felébredt. Aztán lefeküdtünk, én többször is szellőztettem, hogy ébredéskor ne legyen alkohol szag.
Reggel hívtam apát, mert vele este nem tudtam beszélni, András anyukájával meg még koccintottam is pezsgővel. Jobb ez így, hogy nem viszi az ember túlzásba az alkoholizálást, nincs macskajaj!

Újévi fogadalmak

Amiket sokan előszeretettel tesznek, aztán persze szinte senki nem tartja be őket. Én nem fogadtam meg semmit. Talán egy dolgot, de ezt minden évben megteszem: lefogyok egy 7-8 kilót. Végül is ez tavaly sikerült - ha rászánom magam, most is sikerülhet. Bandym tavaly megfogadta, hogy eljut a szegedi evezős OB-re és megcsinálta. Azt mondta idén is megfogadott valamit, de egyelőre nem árulta el.... jó taktika. Így ha nem tartja be, vagy nem jön össze, senki nem kérheti rajta számon. 

Régen azt mondta a mamám, hogy amit január 1-jén megteszünk, az fogja végigkísérni az egész évünket? A másnaposokra nem gondoltak??? 

Mindenesetre mi megettük a szükséges lencse adagunkat, remélem lesz eredménye. Mindemellett egész nap pihentünk, feküdtünk és tévéztünk - remélem az évünket nem ez fogja jellemezni, viszont azt a szeretetet és "egyéb túlfűtöttséget" amit ma egymás iránt éreztünk, egész évben el tudnám viselni.

Az év első bejegyzése

B.Ú.É.K.

Összefoglaló a karácsonyról...Vigyázat! Hosszú lesz!

Ott tartottam, hogy 23-án jöttünk haza. A második tortát már itthon sütöttem meg, mert az első nem akart kihűlni - megszilárdulni, ezáltal nem tudtam felszabadítani a tortaformát a következő sütihez. (Most el kezdett derengeni valami, hogy ezt már mégis leírtam...) 23-án otthon aludtunk Andrással, hogy apa ne legyen egyedül - öcsém nem jött haza még egy fél órára sem, amit apu zokon is vett - de neki nem mondta, csak persze nekem, nekem kellett hallgatnom... 23-án történt az első kis "csoda"

Apa levelei válogatása közben: "Mi a szar nektek? A mosógépetek és hűtőtök?"

Én: "Igen" - Működnek, csak a hűtő zabálja az áramot, a mosógép meg hideg vízzel mos.

Eltelik 1-2 perc... 

Apa: "Itt van 200 ezer Ft, vegyetek egy új mosógépet, és hűtőt!"

Én: "De apa, miért? Nem... 

Apa: "Most még tudok adni, Árpi is kap, aztán később már nem biztos, hogy tudok majd"

Pityeregni kezdtem és megöleltem aput, nélküle nem mostanában cseréltük volna le a gépeket, és akkor is csak hitelre. Apa nem igazán viszonozta az ölelést, pedig nem ilyen típus.  Mindemelett lelkiismeret furdalásom is volt, mert 1: Máténak ha jól tudom nem adott apu 2: Nem kevés pénzzel lógok még apunak (pontosabban nem én, de rajtam keresztül egy illető). Na de lépjünk tovább....

December 24, (péntek) Szenteste

Reggel 7:00, Interspar: Vissza voltak még az üdítők, pezsgő, máj, gépsonka. Máj nem volt! Azaz volt, de csak pulyka és csak fél kiló. Pedig az lett volna az egyik kaja. Baconbe tekert máj. András oldotta meg a helyzetet, nővére adott nekünk egy rúd grillezhető sajtot, így azt tekertük bele baconbe és sütöttük meg. 

Az ebédet délre terveztük, de megcsúsztunk, így fél kettőkor kajáltunk csak. A máj sajnos nem is sült meg rendesen, vissza kellett dobni a sütőbe, de András töltött husija isteni lett. Annyira, hogy öcsém barátnője este úgy érkezett meg hozzánk, hogy ennek kéri a receptjét. 

Kaja után átmentünk Andrásékhoz, ott is ebéd, aztán ajándékozás. András náluk adta át az ajándékokat én meg nálunk. Kaptam tőle egy könyvet (fotós) és egy elektromos fogkefét, aminek nagyon örültem, mert abszolút nem számítottam rá.

Ennyire örültem

6-ra visszamentünk Kelemenre, nem sokkal utánunk érkezett Eszti is - öcsém barátnője. Koccintottunk és itt is megajándékoztuk egymást. Tesómmal most közösen leptük meg a szülőket, mert mindketten pénzszűkében voltunk. Volt egy vicces jelenet is, apu ajándékánál (pulcsi, így nagyobb ajándék csomag), ugyanis szóltam öcsémnek, hogy jöjjön - hogy közösen adjuk át. Nagy vigyor és meglepődés arcán, már mondja, hogy köszönöm, amikor leesett neki, hogy ez apunak lesz. Tesómék egy órát voltak kb., aztán mentek Eszti szüleihez. Mi maradtunk otthon és még sokáig scrabble-eztünk. 

December 25. (szombat) Karácsony első napja

Ma is mi főztünk Andrással. A menü a következő volt: Tárkonyos raguleves, hústorta, sült oldalas sütőzacskóban, parázs krumpli, rizs, majonézes kukorica. Bár most is nagyon megcsúsztunk, de a menü aratott. Papám kétszer is evett a levesből, öcsém meg közölte, hogy akkor ezentúl sajtos tészta helyett hústorta legyen.

Tárkonyos raguleves

Hústorta belülről

Mamiékat 11 után hozta be apu. Azaz kiment már értük reggel 8kor, de még megvárták Virágékat, míg átértek. 

Délutánra vártuk a bátyámékat is, de ők csak 5 után érkeztek - Lili túlaludta magát. 

Addig mi megint scrabble-eztünk. Mamám is beszállt. Egy kört végignézett, magyaráztunk neki, a második körbe beszállt, és pont ő kezdett. Nézte-nézte a betűit, majd megkezdte a játékot és lerakta, hogy "Á". Nézünk rá, várunk... ő ránk néz, és jelezte, hogy megkezdte a játékot. Percekig csak röhögtünk... "Mami, egy szót rakjál ki!"

 Aztán megérkeztek bátyámék is, a lányok először kissé megilletődve, majd később lelkesebben  kezdték el az ajándékokat kibontani.

 

Az ajándékom, amit a bátyáméknak készítettem végül kibontásra került - féltem tőle, hogy nem nézik meg, mert nem mindig szokták kibontani előttünk az ajándékokat... de apámék közrejátszottak, mert már kibontás előtt mondták Krisztáéknak, hogy mi van benne. Remélem majd meg is nézik, bár sajna nem úgy sikerült teljesen, ahogy terveztem. A 25-i estét már Andráséknál töltöttük, innen mentünk másnap anyumékhoz.

December 25. (vasárnap) Karácsony második napja

Reggel 7-korra terveztük az indulást Andrással, hogy mihamarabb anyáékhoz érjünk és több időt tölthessünk velük. Én teljesen rákészültem egy Mekis reggelire, egy olyan szendvicsre amit most lehet kapni szezonlisan (Röszti burger) és füstölt sajtos golyócskákra vágytam. De a Meki zárva volt. Ilyet hogy tehettek.... karácsonykor zárva vannak!!! Persze ezt totál értettem, és ez így van rendjén, csak nekem akkor kellett Röszti burger. 

Anyuékhoz korán érkeztünk, anya épp főzött, de nem sokkal az érkezésünk után oda is adtuk az ajándékokat. 

Anyu már nagyon várta a morzsaporszívóját, olyan volt mint egy kisgyerek - pedig tudta mit kap, mert inkább megkérdeztem, minthogy az ajándék egy vagy 2 év múlva nálunk kössön ki. Anya meg nem az a szégyenlős fajta, ha valami nem tetszik neki, megmondja. (Nem rá ütöttem ebben- én nem merem kimondani a véleményemet, mert mindig attól félek, hogy megbántok vele valakit). Szóval nagyon örült neki, remélem tényleg jó is lesz. Ebéd után átmentünk a barátjaikhoz 1-2 órára. Én, aki nagyon nem szeretem a pálinkát, most 4-5 félét is ittam. Igaz én csak pálinkából készült likőrt. de abból a bodzástól elkezdve az almás fahéjasig többfélét is. Ez nem házi pálinka volt, hanem Panyolai, ami egy egész új márka állítólag.

Másnap reggel 7 körül mentünk tovább anyuéktól, még előtte elvittük munkahelyére, mert ő már dolgozott!

Ilyenkor mindig olyan rossz visszanézni a távolodó integető anyumra.... mert míg apuval 2-3 hetente találkozunk, addig anyával csak egy évben 3-4-szer.

Karácsony előtti utolsó bejegyzés

Fél 2-kor tudtunk Győrből elindulni. Ott még megsütöttem az egyik tortát, de a másikat már hazahoztam és itthon sütöttem meg - idő hiányában. A kocsit olyan szinten megpakoltuk, hogy alig lehetett kilátni belőle. András Fváron (Kelemenen) segített felcipekedni, aztán ment is a dolgára, én meg elpakoltam a kajákat a hűtőbe és megsütöttem a másik sütit is. Apa 4-5 körül ért haza. Csak ketten voltunk, öcsém nem jött haza - szerelmes! Azért mi elvoltunk... leültünk beszélgetni és beszélgettünk estig, minden féléről. Nem is tudom mikor tettük ezt utoljára. Jó volt, nagyon jó volt. Később András is csatlakozott hozzánk, vacsiztunk, most meg lassan alvás, mert leragadnak a szemeim. 

Holnap reggel még elmegyünk apával Intersparba - én vásárolok még 1-2 dolgot, ő megvár kint. Nem csodálom, én is tartok még az utolsó rohamtól.

Valószínű legközelebb a 2 ünnep között fogok csak jelentkezni.

Boldog karácsonyt!

Karácsonyi üdvözlet egy barátnak

Ezt a bejegyzést egy olyan embernek szánom, akivel karácsonykor nem tudok személyesen találkozni, akinek nem tudok sms-t küldeni, nem tudom felhívni., pedig nagyon szívesen megtenném! 

Kedves Niké! Kívánok neked különleges és szeretetben, mosolyban, örömben gazdag karácsonyt! Amit írtál, én is úgy gondolom. Nagy öröm számomra is ez az új egymásra találás, mindig nagyon várom az e-mailjeidet, és boldoggá tesz az is, hogy megoszthatom Veled a hétköznapjaimat - még ha csak ilyen formában is! 

Fogadd tőlem szeretettel ezt a kis dalt! 

Boldog névnapot is kívánok!

Előkészületek

Ahogy nézem ezt a kis szánt, egyre érzem, hogy szorít az idő, mindjárt itt a karácsony, és én még nem dőlhetek hátra nyugodtan azzal a tudattal, hogy mindennel készen vagyok. Leginkább a bátyámék ajándéka idegesít, mert nagyon lassan halad és már nem is tartom akkora ötletnek, de az is lehet, hogy más csak az elkeseredettség beszél belőlem. 3. féle programmal dolgozom, egyszer már odaveszett 2 heti munkám, most meg mindig lefagy a gép. Nem veszem előjelnek, mert akkor az életben nagyon sok mindent annak kéne vennem, ennyire meg azért nem vagyok magam ellensége. A lényeg, hogy még vissza van 4 évnyi videó- és képanyag feldolgozása - igaz ahogy telt az idő, felvételeket is kevesebbet készítettem.

Ma körbetelefonáltam a családot, hogy megérdeklődjem, tetszik-e nekik a menüsor amit összeállítottam, megfelelnek-e a kaják. Mindenkinek tetszett - bár lehet ebbe benne volt az is, hogy mindegy, csak ne nekik kelljen főzni. 

Szent estére (ezt nem tudom hogyan írják) csak kis létszámban leszünk, ezért az ebéd is visszafogottabb lesz:

• baconba csavart máj (öcsém kedvence)
• krumpli püré
• töltött csirkecomb
• tartár
• túrótorta 1 (mert kettőt sütök)

25-én bejönnek mamámék is, meg jönnek át bátyámék is, ekkor lesz:

• hústorta ( recept)
• sütőzacskós zöldfűszeres vagy fokhagymás sertésoldalas
• köretnek rizs és parázskrumpli 
• majonézes kukorica
• túrótorta 2

Ezeket Andrással fogjuk elkészíteni, talán ezt a közös főzőcskézést várom a legjobban, bár lehet néha majd jól összekapunk, mert András biztos majd különlegeset akar belevinni, én meg majd ellenkezem, mert finnyás vagyok a családommal együtt.

Bandy névnap

Ma van Bandymnak a névnapja. Mint ahogy már írtam korábban is, kapott tőlem egy Taz-os pizsamát, amit egyébként együtt vettünk meg. Ugyanis meglátta, és azt mondta, hogy az kell neki és kész! Mondtam neki, hogy megkapja tőlem névnapjára, de mivel a Tesco-ban voltunk, ahová csak kocsival lehet kijutni (na jó busszal is, de túl körülményes) kénytelen voltam ezt akkor meg is venni. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy András fizette ki - de csak mert a többi vásárolt terméket is ő fizette éppen.... aztán itthon odaadtam neki az árát, ami meg majdnem olyan volt, mintha pénzt adtam volna neki névnapjára. Ráadásul mindez kb. egy hete történt, a névnapja pedig ma van. 

Szóval elhatároztam, hogy ha már születésnapjára amúgy is sütni szoktam (ez így erős!) készítek valamit névnapjára. Először egy könnyebb sütit akartam - mogyorós zabpelyhes sütit - de tudom, hogy a krémesebb sütiket jobban kedveli, így a neten keresgéltem recepteket. Végül a választásom egy túrós sütire esett. Hogy mi fog kisülni belőle, nem tudom, hiszen mindenki tudja, hogy nem vagyok egy konyhatündér, de majd kiderül. Megpróbálom követni a receptet és nem kapkodni. Pezsgőt is akartam venni, de lusta voltam a kis Tesco-ig elsétálni, így a zöldségesben vettem vörösbort ja nem, fehéret meg forralt bor fűszerkeveréket. Disznó vagyok, mert András a forró puncsért van oda, és olyan fűszerkeverék is volt, de én inkább a forralt borosat választottam önös célokból. Most várom, hogy elinduljon edzésre és neki is állok a sütinek. Közben szerintem berakok valami jó kis filmet....

Karácsonyi hangulat Győrben

A hétvégén megnyitották a karácsonyi vásárt Győrben. Mivel hétvégén én Pesten voltam, András meg vasárnap szolgálatban, ezért akkor nem tudtunk kilátogatni. Ma viszont úgy döntöttünk, hogy kinézünk. Pontosabban reggel amikor hazajött András azzal fogadtam, hogy mit szólna ha egy kicsit kinéznénk este. Aztán olyan 4-5 körül be is sétáltunk. Reggel még esett a hó, és bár a nap folyamán folyamatosan olvadt, azért annyi maradt, hogy hangulatossá varázsolja a várost. Az olvadással persze együtt járt a latyak, ami nem tett jó az edzőcipőmnek. András mikor meglátta a cipőmet, kikelt magából, hogy télen egy vékony talpú tavaszi edzőcipőben akarok mászkálni. Ennek az lett a vége, hogy a karácsonyi vásárt cipővásárlással kezdtük. Bandym vett nekem egy szép téli boka csizmát! :) Köszönöm Bandym! Szeretlek!

A városban ittunk forralt bort, meg puncsot, végignéztük a bódékat, majd hazasétáltunk. Ja, és már az új cipőmben tettem mindezt, mert még a boltban lecseréltem.