Húsvét

Pénteken hazamentünk Fehérvárra. Először a horgászboltba mentünk András nagybátyjának a botjáért. ("A" horgászbolt a bátyámék boltja). Elhoztuk, majd elvittük András bátyához, Gyurihoz. András vett egy nagy kenyérbe sült csülköt húsvétra, ennek a felét otthagytuk Gyuriéknak, másik felét levittük anyáékhoz.

Tesómék kocsijával mentünk Zákányra. Autópályán mentünk, így az út kb. 2 óra volt. Szerencsére még így is világosban érkeztünk. Marha éhesek voltunk már mindannyian, így egyből vacsiztunk amikor megérkeztünk. Anyuék a hegyen aludtak, mert ilyenkor így kényelmesebben elférünk, Árpiék a hálóban, mi meg a nappaliban. 

Szombaton - szokás szerint - bőséges reggelivel indítottuk a napot. Szerintem egyikőnk sem tud sehol ilyen jóízűen reggelizni, mint anyáéknál. Minden kikészítve, együtt mindnyájan az asztalnál, a friss kenyér pillanatok alatt elfogy az asztalról.

Délelőtt elmentünk sétálni egyet a közeli erdőbe, ami nem tartott sokáig, tesómék nem bírták a bogarakat. 

  Aztán András nekiállt anya biciklijét megszerelni, melyből minden kipotyogott és öcsém mint a vércse csapott rá a ..... valami spray-re.

Délután felmentünk a hegyre anyuék hétvégi házához grillezni. Scrabble-eztünk, iszogattunk, én tollasoztam is anyu munkatársának a kislányával, mely felért egy 20 perces futással - de jó volt! 

Vasárnap ebéd után indultunk haza, ebédelni pedig egy nagykanizsai étterembe mentünk. Voltunk már ott máskor is, jó konyhájuk van és nem is olyan drágák. Mondjuk fizetni nem mi fizettünk, így az, hogy drága, vagy sem, relatív.

Ja, azért anyától húsvétra még mindig kaptunk ajándékot - édességet és egy kis anyanázst (apanázs helyett)... 

4 körül értünk haza, apa már otthon volt. Így azért vele is sikerült találkozni így 6 vagy 8 hét után újra. 

Este találkoztunk Andrással az egyik barátunkkal, aki évek óta Írországban él a családjával és most hazajött pár napra Magyarországra. Gábor egy nagyon rendes srác, nagyon szeretem, olyan jószívű. Hozott nekem meglepetést is - ecetes chipset, pringles-t!!!! Persze nem ezért szeretjük!!! :) Beültünk először a Jé-be, majd egy másik helyre, annak a nevére már nem emlékszem.

Másnap - ez már hétfő - reggel átmentem Kelemenre, hogy még apával együtt legyek kicsit mielőtt visszaindul Szarvasra. Úgy terveztem, hogy amikor kimegy Velencére kimegyek vele én is, és majd Andrással hazajövök - Fvárra haza. 10-re már kint voltunk és nagy örömömre mindegyik unokatesómmal (és a gyerkőceikkel) sikerült találkoznom. Apa ebéd után ment is vissza Szarvasra, közben pedig András is megérkezett. Elvoltunk még kicsit, játszottunk a kicsikkel, majd visszaindultunk Fehérvárra. Útközben megálltunk Viktoréknál Pákozdon, ittunk egy kávét, majd Fehérváron összepakoltunk és elindultunk vissza Győrbe. 

Hosszú volt a hétvége, sokat mentünk, elfáradtunk, de azért jó volt.

Nagy utazás

Na azért olyan nagy nem volt, de azért elfáradtunk. Ezen a hétvégén - mármint ami volt - Mohácsra mentünk ERGO OB-re (az ergométer más néven evezőpad). Pénteken hazamentünk Fehérvárra, ahonnan szombat kora délután indultunk Dombóvárra András papájához. András anyukája is velünk tartott, gondolta amíg mi Mohácson leszünk, addig ő kitakarít. Csinált egy rakat vadast - isteni lett megint csak - és abból a papának is vittünk egy nagy adaggal. András anyukája nem tud keveset főzni. Ritkán áll neki, de ha nekiáll, akkor nem aprózza el.

Dombóváron marha hideg volt. Papa fával fűt és csak este 6 körül szokott a tűzre rakni, sőt a radiátorok is le voltak csavarva a kisszobákban. Ez persze természetes, minek fűtse azokat a helyiségeket, ahol nem is tartózkodik. Szóval hideg volt, kb. 17 fok. Előkerültek a gyapjú takarók és nyakig bebújtunk alá. Persze előtte Való Világ párbajt néztünk - András anyukája Gombinak szurkolt, mi Alekosznak.  Szerinte Alekosz buzi - ezt nem tudom mire alapozta. 

Másnap reggel 8 körül indultunk Bandyval Mohácsra. Mohácsról tudni kell - a busójáráson kívül-, hogy apukám ott élt a nagyszüleimmel és testvérével gyermekkorában. Eldöntöttem, hogy ha lesz rá lehetőségem, megkeresem a házikójukat és lefotózom. A  dolog érdekessége, hogy a Sportcsarnok utcája a mamámék utcájáról nyílt, így 3 perc sétával ott voltunk a háznál. A háznál, ami azóta fel lett újítva, de mégis az ő régi kis házuk maradt. 

Az ERGO OB 9 körül kezdődött - bár nem Andrásnak, mert ő csak valamikor 2 után került sorra. Én nagyon élveztem - bár itt még nem is voltak a srácok félmeztelenek, mint a vízi versenyeken. :) Igazából mindig a futamok végét vártam a legjobban, amikor minden energiájukat kievezve szinte leestek az evezőpadokról a versenyzők. Mindig azt lestem, vajon kell-e valakihez orvost hívni.

András szerintem nagyon ügyes volt, de persze ő az örök elégedetlen ezt másképp látta. (A második képen első sor, jobbról második, még a rajtra várva).

A verseny után várt még ránk egy hosszú út Mohács-Dombóvár-Székesfehérvár-Győr. 

Dombóvár-Fehérvár között filmet néztem a hátsó ülésen, ugyanis András anyukája ült elöl. Eddig nem nagyon filmeztem kocsiban, mert féltem, hogy hányingerem lesz, de simán tudtam mozizni, és még az a másfél óra is pillanatok alatt elment így.

Úton hazafelé

Fehérvárról utazunk vissza Győrbe

Az első hóesés

2010.11.27. (10:20) Megkaptam! Ülök a vonaton Bp felé és mindenhol hó. Minden hófehér, a fák ágai, a hegyoldal, még a szomszédos sínek se látszanak ki a 20-30 cm-es hó alól. Gyönyörű! Még az sem zavar, hogy a vonat fél órát késni fog. Ez a jelenlegi késés, de még több is lehet. Próbálok fotókat csinálni a telefonommal, de nem adja vissza a táj valódi szépségét. Úszok... úszom a szépségben. Egy dologtól tartok csupán: a vékony talpú, tavaszi-őszi edzőcipőm strapabírásától. Valószínűleg 2 perc alatt fog átázni a vonatról leszállva. De sebaj, hoztam plusz zoknikat... és most még a nap is süt! Kell ennél több?

Elmaradt látogatás

Úgy volt, hogy ezen a hétvégén Pestre megyek Éva barátnőmhöz. Már nagyon régen találkoztunk és annál is régebben voltam náluk. Van 2 kis most már nagy fia akiket pici koruktól fogva ismerek és babysitteltem is őket. Igazából a nagyobbik gyerkőc- Zsebes (Gergő) - az akihez több élmény fűz, hiszen ő volt az, akit 4-5 évesen pesztráltam a horgásztáborban. Most 15 éves elmúlt!!! Mivel Éva nem sokkal előtte szülte meg a kisebbiket - Böcit (Ottót) ezért ő nem volt ott a táborban, így a kis Zsebi az én "gondnokságom" alá került 5 hétre. Együtt sátoroztunk, velem aludt, én figyeltem mindenre(fürdés, evés, alvás, és persze arra, hogy folyamatosan érezze a szeretet). Persze a táborban az apja is ott volt, de.... őszintén szólva azon kívül, hogy szerette a gyerkőcöt meg aggódott érte, többet nem tudott és nem is tett. Zsebes nagyon okos kisfiú volt, hihetetlenül vágott az esze, rendkívül jól kommunikált és érvelt - egy ügyvéd veszett el benne - és rengeteg dolog érdekelte. Valószínű most is nagyon okos, csak hát ugye én 12 éves kora óta nem láttam. Nagyon jó volt a mi kapcsolatunk, szeretett engem és egyszer még azt is kiszámolta, hogy ő én hány éves leszek akkor amikor ő 18 éves lesz és elvesz feleségül. :) Böcire is vigyáztam a horgásztáborban, akkor amikor már ő is olyan 3-4 éves volt. Éva dolgozott és bár hétvégén mindig ott volt, a hétköznapoknál én voltam a "pót anyukájuk". Az esti meseolvasások, a küszködések az evéssel, és fürdéssel... sok-sok szép emlék.

Talán nem titok és Zsebesből kiindulva kiszámolható de legalábbis kikövetkeztethető, hogy Évával nem vagyunk egyidősek. Talán 10 év van közöttünk, de ezt sosem érzékeltem! Mindketten oroszlánok vagyunk és mindig volt valami ami összekapcsolta a mi barátságunkat. Mindig felnéztem rá és olyannak éreztem őt mintha a nővérem lenne. Az a típusú ember aki nemcsak meghallgat, de mindig akad 1-2 jó tanácsa is, és tudod, hogy valóban figyel rád. Nos, ennek ellenére már jó régen beszélgettünk.

Szóval a találkozó elmaradt, mert a gyerkőcök betegek lettek. Remélhetőleg 2 hét múlva, de legkésőbb 1 hónapon belül pótoljuk ezt. 

Amerikai nagynéni II. - Keszthely

Csütörtökön Keszthelyre mentünk. Anyu egy csomó múzeumot összeírt - öcsém legnagyobb örömére. A Festetics kastéllyal kezdtünk, ahol voltam már párszor - osztálykiránduláson is és barátnőm, Juli esküvőjén is. Nem akarok anyagias lenni, de a jegyek egy vagyonba kerültek. Anya kombinált jegyet vett, ami a kastély mellett a hintómúzeumba is szólt. 2300 Ft volt a jegy személyenként. De igazából ami ledöbbentett az volt, hogy ahhoz, hogy fotókat lehessen készíteni 1400 Ft-ot kellett fizetni. Vicc. A múzeumban a könyvtár tetszett a legjobban és a faburkolatok, na meg a kert.

1-2 kép a Festetics kastélyból: (kastély, könyvtár, és a Hintó múzeum)

A múzeum után ebédelni mentünk (késői ebédre). Szegény Andrásom, ezt nem is írtam! Reggel már úgy kelt, hogy fájt a hasa, nem volt jó a gyomra. Nem is reggelizett, sőt ebédre is alig evett. A kaja nagyon finom volt, rokfortos csirkemellet ettem röszti burgonyával.

A rösztit kicsit odaégették... de így is ízlett

Miután végeztünk még 1-2 múzeumot célba vettünk. Mehettünk volna kínzó múzeumba, erotikus panoptikumba, de sajna ehelyett babamúzeumba mentünk, megnéztük a 4 és fél millió csigából épült parlamentet illetve egy történelmi panoptikumot. A babamúzeum nem tetszett, de a másik kettő jó volt. Itt is lehetett volna fotózni 400 Ft-ért, de jó is hogy nem fizettünk rá be, mert minden vitrinben volt, üveg mögött. Stikában csináltam 1-2 képet, de nem sikerültek.
Andrásom és Árpi nem jöttek be, de elég sokat kellett ránk várni és Andrásnak ez nem tett jót. Hazafelé a kocsiban végig az ölembe dőlve feküdt és már tüzelt a homloka. Hazaérkezvén lázat mértünk neki és volt. Bevett egy lázcsillapítót, ivott egy teát, meg még egyszer ugyanezt este lefekvés előtt is. Kicsi kincsem... nem sokszor szoktam így látni.

Fejlődő tömegközlekedés

Na honnan írok? Na honnan? Éppen Győrbe tartok a 17:50-es busszal. Beültem leghátulra, nézelődtem, és megláttam a wifi matricát a busz belsejében felragasztva. Gondoltam gyorsan ki is próbálom, hogy tényleg működik-e. Hát működik! Egy gondom van, baromira rázkódik a busz, és én azt nagyon nem bírom, mert hányingerem lesz. Ráadásul eléggé meleg is van. De! Van internet! Legalább lesz mivel eltöltenem az utazási időt. Filmet akartam először nézni, de mivel nem hoztam fülhallgatót, így elég necces lenne, kiindulva abból, hogy azért rajtam kívül mások is utaznak a buszon... én meg süket vagyok...... így marad a szörfölés..... a buszon! :)

Balatonföldvár

Szombaton Balatonföldvárra mentünk, mert páromnak versenye volt. Péntek este még Viktor és Ani meglátogatott bennünket, mert másnap mentek a Káliba vérvételre és UH-ra. A Káli Intézet meddősséggel foglalkozik, nagyon híres és jó hírnevű intézmény. Szegények... Lombik miatt járnak Győrbe a Káliba, több inszemináción van túl Ani, sajnos ez már elkerülhetetlen volt. Nagyon remélem, hogy mi nem jutunk el idáig, mert elmondta, hogy eddig 80.000 Ft-nál tartanak, és még a beültetés meg sem volt. Remélem végre sikerül nekik! Szóval este nálunk aludtak, rendeltünk kaját, megnéztünk egy filmet és el is ment az este. A kajarendelésnél én különcködtem, mert mindneki dönert meg dürümöt evett, de én nem szeretem azt a helyet ahonnan rendeltek, ezért én a szokásos pizzériából hozattam magamnak barbecue-s pizzát. Végül én jártam jól, mert keveset is kaptak, hideg is volt, sőt Viktor krumplija el is volt égetve.

Balatonföldváron fél 12-re ígérkeztünk, ezért 9 körül el is indultunk. Veszprémnek mentünk, odáig rendben is volt az út, majd Siófoknál akkora dugó fogadott minket, hogy szinte csak lépésben tudtunk haladni. Így a fél 12-s érkezésből végül 12 óra lett. Aztán András gyorsan átöltözött és mire én bokros teendőim után kijöttem a WC-ből ő már a stégen volt 9 másik társával együtt, hogy kievezzenek a pályára.

Ez nem egy hagyományos evezős verseny volt, itt egymás mellett ültek, 5 sorban.

A versenyszám 10 perc alatt lezajlott és aztán vége is volt. András átöltözött és mivel már kopogott a szemünk az éhségtől, elindultunk étel után nézni. Nagy meglepetésünkre az egyik étteremben ( és amúgy a mellette lévőben is) 700 ill. 750 Ft-ért lehetett menüt enni, és mindehhez volt 7-8 féle választék. Balatonon! Az üdítő is feltűnően olcsó volt, 2dl üveges cola 220 Ft volt. A kaja amúgy jó volt, tipikus menüs ízekkel. András húslevest evett milánói makarónival, én pedig szintén húslevest rántott sajttal és rizzsel. Ezután még fagyiztunk egyet, majd hazaindultunk. Az utunk hazafelé már gyorsabb volt. Bementünk a veszprémi Tesco-ba, hogy vegyünk pár pólót Andrásnak, de a szokáshoz híven, nagy akció ide vagy oda, akciós pólók sehol nem voltak. Jellemző! Hogy üres kézzel mégse távozzunk :)), én bevásároltam gyógyteákból. Vettem lúgosító, citromfű és palástfűteát. Lúgosítót már régóta iszok, több mint fél éve, palástfüvet most fogom kipróbálni, hogy ez is elősegítse a babásodást. Majd meglátjuk!