Lánybúcsú-féle szerényen

Mivel az elmúlt időszakban nem nagyon volt internet hozzáférésem, így visszamenőleg próbálom meg összeszedni a történéseket.

2011. június 6-án szerda este Andrással átmentünk Juditékhoz. Ennek fő oka az volt, hogy másnap volt az esküvőjük és szerettem volna elbúcsúztatni Judit lányságát. Mivel hétfőn délután amikor náluk voltam és a részletek megbeszélése közben István javasolta, hogy inkább otthon legyünk náluk (vele együtt), úgy találtuk, András majd el lesz Istvánnal, amíg mi otthon beszélgetünk. De azért aranyos volt, hogy végig sem gondolta, hogy egy lánybúcsú – még ha nem is igazi – a leendő férj nélkül szokott zajlani. Jót nevettem mikor leesett neki.



Nem terveztem nagy dolgokat, vittem egy üveg pezsgőt és gondoltam majd beszélgetünk, Andrásék meg elmentek beülni valahová. Ez nem volt igazi lány és legénybúcsú, hiszen azt szerveztek nekik a barátaik – csak mi egyiken sem tudtunk ott lenni nyaralásunk miatt. Az az igazság, hogy szólt nekem a hét elején Judit barátnője, hogy meglepi bulit tartanak Juditnak, de akkorra már nekünk rég le volt szervezve az utazás, egy hét alatt már nem tudtam variálni. Nem gondoltam volna soha, hogy a legjobb barátnőm lánybúcsúján majd nem leszek ott, sőt ahogy a sors hozta, még a templomi esküvőjén sem. Érdekes az élet, főleg amiatt, hogy a templomira amiatt a lombik miatt nem tudtunk elmenni, amiről megint kiikszeltek minket. De erre szánok majd egy külön posztot.

Az este mindenesetre jól sikerült. Sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk, iszogattunk, gyereket neveltünk fejben, elvoltunk. Éjfél környékén Andrásék is visszaértek, és még nekiálltunk felnőtt activity-t játszani. Nagyon komoly az a játék, volt egy pár szó, kifejezés, amiről még életemben nem hallottam…. így volt az igazi elmutogatni és lerajzolni. Rengeteget nevettünk – rég volt már ilyen. Judit megkapta tőlem az esküvőhöz elengedhetetlen kék harisnyakötőt (fehér harisnya kék masnival) és közösen kaptak tőlünk egy szép, felakasztható papiruszra írt esküvői idézetet (jókívánságot).

Búcsúzáskor Judit megkérdezte, hogy akkor holnap tudjuk ugye, hogy hova kell mennünk. Mi meg mondtuk, hogy persze, a Lovas szoborhoz a Polgármesteri Hivatalhoz. Azt az arcot látni kellett volna… „Neeeem! Az Okmányirodához a Koch László utcába!” Hát igen, még jó, hogy utolsó pillanatban tisztáztuk a dolgot.

Ahogy lennie kellett...

Úgy döntöttem, hogy addig nem olvasok kommentet, amíg le nem írom ezt a bejegyzést, mely az előzőnek a folytatása lesz. Címnek akár azt is adhattam volna, hogy "Az este", vagy "Szombati buli"... de végülis mindegy is.

Szóval.... Visszaértünk Andrással Győrbe! Ő olyan fél 8 körül lefürdött, felöltözött... én meg vártam, hogy barátnőm megérkezzen. Jóval korábbra vártam, 6 körülre, és úgy is volt, hogy hamarabb is jön, de nem úgy sikerült. Nem volt gond, csak kezdett a kedvem az estétől elmenni, kezdtem bepunnyadni, és köznem tudtam azt is, hogy András nemsokára elindul és egyedül fogom otthon nézni a TV-t, és marha szarul fogom magam érezni. Nem azért mert ő elmegy, hanem mert nem szeretek szombat este egyedül lenni.  Persze András aranyos volt, nem sietett el itthonról, nem akart egyedül hagyni. Aztán mondtam neki, hogy mielőtt elmegy - ezzel is jelezvén, hogy menjen nyugodtan, majd jön a bnőm - legyen szíves, és bontsa ki nekem az egyik pezsgőt, én elkezdek iszogatni.
Amúgy mikor elment, rá 5 percre Viki is itt volt - végülis miért ne nevezhetnénk nevén, - úgyhogy a nyugodalmam ekkorra teljes lett. Ő hozott egy üveg bort, azt is megbontottuk, aztán csak beszélgettünk és beszélgettünk.
11 körül elkezdtünk összekészülődni, hogy akkor besétálunk városba, keresünk magunknak szórakozóhelyet. Szépen kisminkeltük magunkat, közben iszogattunk, majd nekiindultunk gyalog. Addig nem is volt probléma, amíg be nem értünk belvárosba, ott aztán nem tudtuk eldönteni, hogy akkor most innen hovatovább. Nem akartunk tini disco-ba sem csöppeni (disco-ba amúgy sem), meg puccos helyre sem. Felhívtam Andrást, gondoltuk majd ő, vagy vmelyik edzőstársa segít - na meg persze nekem ez egy jó ürügy volt, hogy felhívjam.  :) Segíteni  persze nem tudott, de mondta, hogy nyugodtan nézzünk el feléjük. Egyrészt gondoltam hűdejó! , felmérem a terepet, ugyanakkor az estét Vikivel akartam tölteni, hiszen hozzám jött.

Megérkeztünk - kicsit bóklásztunk az épület körül, mert az egyesület épületének ezt a részét még nem ismertem. Itt-ott részeg és kevésbé részeg fiatalok szállingóztak, jöttek-mentek, majd megtaláltuk Andrásékat. Bementünk velük, de én már akkor rögtön tudtam is, hogy nem akarok ott maradni. Tucc-tucc zene, stroboszkóp, fiatalok (10-15 évvel fiatalabbak). Mondtam Bandynak, hogy mi megyünk is, benézünk a Dariusba (mert ott "Chipendale show" lesz - örömködött Viki - persze nem volt), ha úgy alakul,h ogy nem akarnak ott maradni evezős bulin (mert erről is szó volt), akkor mi ott leszünk. 

Darius: velünk egykorú emberek, külsőleg normális hely, 1 bacardi cola - 1000 Ft. Hát igen,  be kell valljam, meglepődtünk. Szerintem régen volt, hogy mi fizettünk volna ilyen helyen, így ez most soknak tűnt. Leültünk beszélgetni, majd rögtön be is talált minket egy 150 kilós cigányképű rossz arc, akit baromira nem érdekelt, hogy nem vagyunk rá kíváncsiak, csak lökte a magáét, és persze hiába mondtuk neki, hogy épp a pasijainkat várjuk, nem hitte el. Azért én feltűnően nézegettem a bejárati ajtót, hogy hitelesebb legyen. A cigijével majdnem megégetett, az arcomba füstölt, de ez sem zavarta. Amikor már nagyon megfájdult az arcunk a pofavágásba - amit ő nem észrevételezett - mondtam neki, hogy szeretném a beszélgetésemet a barátnőmmel folytatni, szeretnénk ketten maradni. Nagy nehezen arrébb állt, de ezek után már nem is volt kedvünk lemenni az hely alsó részébe, ahol az úgymond "disco" volt... meg igazából elfogyott a piánk is, és 2x1000 Ft-ért nem akartunk inni még egyet, így úgy döntöttünk átmegyünk arra a helyre, ahol castingot szoktam tartani. Nem volt messze, 3 perc séta.
Közben egyszer csak megcsörrent a telefonom, András volt, hogy ő most öltözik át (giccs party volt), és akkor hol vagyunk, mert ő 10 perc és ott lesz. Megmondom őszintén, hogy én ekkorra már nem is foglalkoztam vele, hogy az este folyamán még összefutunk, de örültem neki.  

Beültünk, rendeltünk, fél óra múlva - vagy 15 perc múlva megjelent András is. Hajnali fél 3-ig voltunk ott, és az árak is merőben barátságosabbak voltak. Egy korsó sörért (ezt András itta), 2dl borért és 2 bacardi coláért fizettünk 2600 Ft-ot. Rögtön itt kellett volna kezdenünk.

A lényeg most jön - a nekem lényeg. András bebizonyította az este folyamán, hogy ő már régóta egy "más" András. Jól esett, hogy az este további részét velünk töltötte, és nem azért mert én erre kényszerítettem volna, vagy kértem volna rá, hanem mert ő így akarta. És nagyon kellemeset csalódtam benne ahogy a Viki lelkét istápolta, tanácsokat adott neki. Minden szava - mely a véleményét tükrözte - egy-egy pont volt "miért is ő az életem párja" felsorolásban. Mert persze én minden tanácsát, gondolatát fordítottam, ordítottam a saját kapcsolatunkra. Eddig is tudtam, hogy szeret és közös jövő, stb, de a családról, gyerekről, kapcsolatok kezeléséről alkotott véleménye olyan biztonságérzetet adott a jövőt tekintve, hogy most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy nagy esélyünk van együtt megöregedni. 

Nem bánom, hogy délelőtt még aggodalmaskodtam, de annak örülök, hogy az aggodalmamat megtartottam magamnak. 

Örülök, hogy András már tényleg úgy viselkedik mint egy "felnőtt", nincsenek kicsapongásai - bár ilyenek nem is voltak sűrűn, meg főleg nem az utóbbi években- de ami a legfontosabb, hogy tudom, már nem fontosak számára a partizások, nem akar már fergetegeset bulizni a haverokkal, nem vágyik kalandokra (nem Olyan kalandokra)... stb. Az este folyamán viszont többször is beszélt arról, Vikinek hogy ő hogy várja, hogy gyereke legyen, hogy majd vele legyen és foglalkozhasson vele - és mindezt úgy, hogy nem rólunk, hanem Vikiről beszélgettünk, nem jött szóba Kaáli, a gyerekvállalási mizériánk, csak egyszerűen az apa fogalma....

... és én egész este csak néztem az én Bandymat, mosolyogtam és boldog voltam, hogy ő van nekem, hogy egymásra találtunk és hogy ő lesz majd a gyermekem apja és hogy ő milyen jó ember. Mert ő a szó legszorosabb értelmében egy jó ember.

Hát ilyen volt ez a szombat este (vasárnap hajnal)....

A buliról

A buli Laciéknál volt a Jancsáron, szerencsére hozzánk és a belvároshoz is közel. 5 körül mentünk át Andrással, még nem volt senki, így segítettünk díszíteni. Aztán szépen lassan el kezdtek szállingózni az emberkék. A társaság 2 részre oszlott, egyik fele a konyhában tömörült - ők voltak a dohányosok, a másik fele a társaságnak a nappaliban. Kaja volt, zene volt, pia volt. Enikővel pezsgőztünk folyamatosan, illetve én még 1-2 mojito-t, házi baileys-t megittam. Úgy volt, hogy az újévet a belvárosban köszöntjük, de a társaság nem volt megindulva. Pedig volt 11-től United is. De valaki fázott, valaki terhes volt, valaki nem is akart. Így éjfél után 3-an indultunk be, majd még 3-an csatlakoztak hozzánk. A buli, a zene nagyon jó volt és hideg sem volt. Pedig ettől féltem a legjobban. - még ott bent ittunk az egyik bódénál, fiúk rövidet (na ez már nem kellett volna - nem nekem) én meg forralt bort. Elszívtam egy szál cigit is, baromira kívántam, kérdeztem is Andrást, hogy nem bánja-e de egyáltalán nem akart beleszólni. Mondtam neki, hogy úgysem fogok ettől újra cigizni, de hát ezt ő is tudja és mondta is. Bár én berúgva nem voltam, de ami volt bennem alkohol hamar kiment a fejemből, mert Bandym nem volt teljesen tudatában annak, hogy hol táncol és kivel.... Ki is vettem a kezéből a pezsgőt. Hazafelé menet benéztünk Dodge-ba Enikőékhez. Na, a réteges 2 nadrágos - 2 zoknis öltözetemet marhára utáltam, szakadt rólam a víz. Nem voltunk sokáig, mert mindenki kezdett befáradni. Így visszamentünk Jancsárra, én ettem virslit, addig András "pihizett", majd haza cammongtunk. 

Mondta András, hogy a barátja javasolta neki, hogy lefekvés előtt vegyen be egy aszpirint és igyon meg másfél liter vizet, hogy az hígítsa a vérét - és ő így is tett. Arra rohantam csak ki, hogy a fürdőből egy nagy puffanást hallottam. András épp szállt ki a kádból, ott itta a vizét és belecsúszott a kádba miközben a szélén ült. Vicces volt - bár akkor nem röhögtem, főleg, hogy a fürdő anyukája szobája mellett van. Be is szóltam neki, hogy nincs semmi baj, aztán másnap kiderült, hogy Andrásra nem, de rám felébredt. Aztán lefeküdtünk, én többször is szellőztettem, hogy ébredéskor ne legyen alkohol szag.
Reggel hívtam apát, mert vele este nem tudtam beszélni, András anyukájával meg még koccintottam is pezsgővel. Jobb ez így, hogy nem viszi az ember túlzásba az alkoholizálást, nincs macskajaj!