Szeleburdi vakáció - a vágyott múlt

1987-es magyar film. Most megy a Duna Tv-n. Sok szép régi emléket idéz elő. 1987 nyarán 6 éves voltam. Amikor kicsi voltam, számtalanszor hallottam az idősebbektől azt a bizonyos mondatot: "Bezzeg a mi időnkben!" Ezen akkor csak mosolyogtam, s az járt a fejembe, hogy miért is sírják vissza az idősebbek a régi időt, amikor akkor nem volt se ez, se az. Most, hogy már felnőttem, már másképp látom. Visszavágyom! Nézem a filmet, és fáj a szívem. Fáj, hogy megváltozott a világ, hogy mások az értékrendek, hogy mindenki rohan, hogy a világ tele van kegyetlenséggel, hogy semmi sem olyan, mint régen. Amikor gyerek voltam, nem volt ennyi autó az utakon, nem kellett attól félnie a szüleinknek, hogy elgázolnak minket. Táborba jártunk, amit nemcsak a jómódú családok engedhettek meg maguknak. Szám-háborúztunk, bunkit építettünk és "csatáztunk" egymással. Akkor még "volt" idő kirándulni, nem kellett tartani attól, hogy az erdőben sátorozás közben meglopnak, megtámadnak. Otthon nem a számítógépen játszottunk, hanem egymással. Néha úgy érzem megfojt a világ. S bár én is már az interneten írom a naplómat, mindenféle elektromos kütyüvel rendelkezem, mégis úgy érzem, hogy mindet odaadnám, ha nem kellene a jelent élnem. Ha egy olyan helyen élhetnék, és nevelhetném a gyerekemet, ahol az idő lelassul, az emberi értékek szerepet kapnak, ahol a közösség odafigyel a másikra, és még sorolhatnám. Szar azt hallani, amikor baráti körben azt mondja a már szülő, hogy nem tiltja a gyereket a tévétől, számítógéptől, mert ez az elvárt és lemarad a gyerek a társaitól, meg nem is lehet tiltani, mert a gyerek látja és ezt akarja, elkerülhetetlen. Szerintem ezt a lusta szülő mondja, akinek nincs arra ideje, vagy nem szakít időt rá, nincs türelme ahhoz, hogy következetesen irányítsa a gyereket. Nyilván nem lehet a gyerekeket mindentől "megóvni" , hiszen a környezetnek nagyon erős a szerepe. Viszont meg lehet tanítani gondolkodni! Helyesen gondolkodni.

Tavaly ilyenkor...

Tavaly karácsonykor volt egy kedvenc reklámom, és annak egy nagyon kedves, fülbemászó dallama. Eleinte csak a reklámból hallgattam, próbáltam minden alkalmat elkapni a reklám megnézésére, aztán az egyik reggeli ébredésnél (Fehérváron Andráséknál) András a fülemhez rakta a telefont és elindította a számot. Olyan megható és kedves pillanat volt. Még vagy 2-3x egymás után meghallgattuk a reklám zenéjét..... 

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható.