Szortír Bandy

Nem, nem szatír, hanem szortír és persze nem is ő végezte a tevékenységet. A vasárnapot arra szántam (állatkerten kívül), hogy kipakoltam a ruhásszekrényeket- Egyrészt marha nagy rumli volt már a polcokon - főleg Andrásén, aki mindig a legalsó pólót húzza ki a polcról - másrészt gondoltam előveszem a nyárias, vékonyabb ruhaneműket a terítővel letakart éjjeli szekrénynek álcázott kartondobozból. Félúton majdnem feladtam. Addigra a hálónk csatatérré, az ágyunk meg Mont Everestté változott. 3 szatyor - nagy szatyor ruhát szedtem össze, és naná, hogy 90 %-ban az én gönceim voltak. Andrásnál úgy kellett kikönyörögnöm 1-2 pólót, hogy váljon meg tőle. A válasza minduntalan az volt - jó lesz játszósnak.... de a legjobb ez volt: "Az kell, az poénos!" - a póló sohasem volt viselve. Hát ez van - nem is én vagyok aki Fvárra hétvégére 5 alsónadrággal, 6 pólóval, 3 farmerrel utazik...

Ez elment vadászni, ez kifizette, ez megsütötte, ez az ícike-picike meg takaríthat

Mielőtt nekiállnék a lakást rendbe vágni, megírom a bejegyzést. Többféle címet is adhattam volna ennek a posztnak, és igazából nem is tudom mi illene leginkább hozzá, de majd a bejegyzés végére kitalálom.

Szóval... szombat van. Ez egy győri szombat. Reggel, szokás szerint - kivéve amikor nem így csináljuk - bevásárolni indultunk. (és most eszembe is jutott egy cím) Nyugtázhatom, hogy sajnos egy rakat pénzt elköltöttünk. Ilyenkor mindig marha szarul érzem maga, de csak már a költekezés végén, mert általában a boltban amit kinézek, az még mindig a belefér kategóriába tartozik. Így került itthonra 3 csomag sajtos popcorn (3 votl akcióban), joghurtos Milka csoki, egy 2 havonta megjelenő magazin, 1-2 könyv,  és illatos tusfürdők. Az 1 Eurós boltban kezdtünk, mert András tusfürdőt akart venni. Ott még mindig 100-150 Ft-tal olcsóbban lehet megvenni a piperedolgokat... pl. fa tusfürdőt 290 Ft-ért. Ott szoktunk kávét venni, öblítőt, sampont, csupa minőségi dolgot (és ebben egy csepp irónia sincsen) 290 Ft-ért (esetleg 580-ért). Miután elköltöttük itt a vagyonunk felét, átmentünk, azaz autóztunk az Árkádba. Nem sűrűn használjuk a kocsit ilyen  benzinárak mellett, így le voltam döbbenve tankolásnál a ............. nem emlékszem a pontos árra...... a kb 375 Ft-os liter áron. Az Árkádban pisivel kezdtünk. Kapásból adtam a vécés néninek a 100-ast és csak utána olvastam, hogy csak akkor kell fizetni, ha elégedett vagy és úgy gondolod. Igaz a vécé marha magas volt, külön mutatvány volt, hogy véletlenül se érjek hozzá, de sebaj, a vécés nénitől nem sajnálom. Voltunk a Saturnban, egy könyvesboltban, majd a Sparban. Végül vettem egy Hello Baby újságot, mely kifejezetten olyan nőknek szól, akiknek valamiért nem jön össze a baba. Kíváncsi vagyok rá, a fórumon említették, hogy milyen jó. A Sparban totál ledöbbentem megint. Pedig járok vásárolni. De a 345 Ft-os cukor (200 Ft helyett) kiverte a biztosítékot. Mindennek emelkedett az ára és ráadásul nem is keveset. Én mindig figyelem az árakat, általában a legolcsóbb márkát szoktam választani, most mégis mindenért 20-30 vagy 50 Ft-tal többet fizettünk. Mi lesz még ezek után? Mert a líbiai és japán helyzet tovább fogja rontani a gazdasági helyzetet.

Folytatom ott, hogy hazaértünk. András nekiállt tésztát gyúrni, de előtte még rendbe vágtam a konyhát. Miután kész volt a pizzatészta, én megcsináltam a tölteléknek valót, majd begyújtottam a sütőt. Mivel nincsen gyúródeszkánk én a sütő tetején szoktam dolgozni. Lehajtottam a tetejét, letisztítottam, lisztet szórtam rá, és nekiálltam a pizzatésztát kinyújtani. Ezután - bár már itt elkezdtem gondolkodni azon, hogy nem lesz-e gond abból, hogy a sütő melegíti a sütő tetejét, amin a tésztát gyúrom - szóval ezután a kinyújtott tésztára raktam a tölteléket, majd összeakartam hajtani, hogy abból Calzone (töltött pizza) váljon. Pár másodperc múlva vörös lett a fejem, puffogtam, káromkodtam, és a megolvadt tésztát legszívesebben a falhoz vágtam volna. Az egész a sütő tetejére ragadt, majd szépen összegyúródott a töltelékkel. Belemarkoltam, rábasztam (bocsánat) egy tányérra és beraktam a hűtőbe. Andrásnak átadtam a terepet, csinálja meg az övét ő, de ha lehet ne a sütő tetején. Addig én próbáltam megnyugodni, és úgy döntöttem, csinálok még egy pizza tésztát, bár már az étvágyam totál elment. András sem járt sokkal jobban, neki sütőpapírt helyeztem a tepsire, hogy ne ragadjon le sülés közben a tészta, ami így végül nem a sütőre ragadt, hanem a sütőpapírra. Ő sem volt boldog. Aztán akkor kezdett el röhögni - és én is - amikor észrevette hogy az előző tésztamaszlagból próbálom az ujjaimmal kikotorni, kiszedegetni, kihúzogatni a gombát, a sajtot, ami már félig megolvadt, a szalonnát, hogy újra megtöltsem a tésztát. A végkifejletet már nem várta meg, elment edzésre, de tanúsíthatom, így harmadik felvonásra sikerült. Erről tudod képet is mellékelni (elsőről is akartunk, de akkor még túl dühös voltam). 

És ami vár rám? Úszik a konyha, kupis a nappali, ki kell takarítanom a fürdőt, porszívózni, felmosni. Ebből van amit nem erőltetnék, de holnap meglátogat a Dia minket, és muszáj kicsit kitakarítani. Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy keresek valami jó zenét, ami meghozza a kedvet a pakoláshoz. A porszívózást meg meghagyom Andrásnak.

Pedig mi akartuk!

Egy jó ideje, jó pár éve, amióta számtalan helyen található már szelektív hulladékgyűjtő kihelyezve, azóta egyszerűen nem is vinne rá a lélek, hogy vegyítsem a műanyag flakonokat és az újságokat a háztartási hulladékkal. Igaz ennél lehetne sokkal jobban szelektálni, de valahogy az már a körülményes kategóriába tartozna számunkra - bár lehet ez is csak szokás kérdése. 

Az utóbbi másfél évben, hogy új lakásunkba bérleményünkbe költöztünk - lévén, hogy előtte nem sok mindenünk volt - rengeteg bútort háztartási eszközt kellett vennünk vettünk. A sok eszköz, bútor pedig mind be volt csomagolva - általában kartonpapírba. Ezt először mindig kihelyeztük a bejárati ajtónk elé, majd amikor már nagyon untam, hogy ott van, nekiálltam apró darabokra szaggatni, és úgy kidobni. 

Legutoljára a hűtőt és a mosógépet vettük. Mindkettő gondosan be volt csomagolva - nemcsak kartonpapírba, hanem hungarocellbe is... .és itt jött a probléma: 

Háztartási hulladékgyűjtőbe nem akartuk dobni - túl nagy volt. Elkezdtünk autókázni, hogy akkor a szelektív hulladékgyűjtőkben majd szépen elhelyezzük - nagyságba miatt több gyűjtőre gondoltunk. Igen ám, de egyikbe sem lehetett beledobni. Ugyanis nem tartozik egyik kategóriába sem. Jött a következő ötlet: internet segíts, hol van Győrben hulladékgyűjtő pont. Internet segített, leírta hová vihetjük, igaz csak utca nevet, utcaszám nélkül. Kinéztük a Pápai úton találhatót, csak aztán jött a bökkenő: a pápai utcai lerakó megszűnt. Ekkor már egy hete furikáztuk a hungarocelleket a kocsi hátsó ülésén. 

Ekkor jött az ötlet (ami bár nem túl szabályos) dobjuk ki építkezésen, ahol amúgy is vannak konténerek. Megtettük. 2 felnőtt rohant a hungarocellekkel kocsitól konténerig és vissza. Kicsit "huligánnak" éreztem magam, hiszen bár nem szemeteltünk, de másnak a kontójára dobtuk ki szemetünket - hiszen a konténerért fizetni kell.

Végül Andrással megállapítottuk: Ez még mindig klasszisokkal jobb megoldás volt, mintha egy erdő szélére dobtuk volna ki őket - amit megjegyzek, soha nem tennénk!

Elkelt a mosógép

Vasárnap este felraktam a mosógépet az expresszre, mert ugye azok nem vitték el, akiknek ingyen felajánlottuk (messze volt nekik). 3000 Forintért raktam fel. Nem tudom mennyit lehetett volna érte kérni, de nem is nagyon érdekelt. Az egész ott indult, hogy először még nekünk kellett volna fizetni, hogy elvigyék (amikor megvettük az újat), úgyhogy a lényeg az volt, hogy ne itt álljon az ajtó előtt. Az pedig, hogy még pluszba is jöttünk ki, külön öröm volt. 

Szóval vasárnap felraktam, tegnap este felhívott egy hapi, ma eljött érte. Nem szarozott, a kezembe nyomta a 3000 Forintot és elvitte a gépet. 

Ez gyorsan ment!