Más már ilyenkor rég tesztelt - én nem merek! Félek, hogy esetleg nem olyat mutatna amilyet szeretnék, amit szeretnénk, és akkor inkább tudjam meg később. Nem jó ez a hozzáállás tudom, de fel kell készülni arra is, hogy 2 út van a kimenetelt illetően. Persze ha meg sikerült, akkor már rég tudhatnám.... de én beszari vagyok! Szóval nagy a dilemma! Eddig a nem tesztelés mellett voltam, és nagyon kis nyugodtan éltem a mindennapokat! Ma meg már, hogy közeleg a vérvétel ideje, átváltottam "MIKOR LESZ MÁR PÉNTEK" görcskisasszonyba. Legszívesebben pisilnék egyet arra a kis pici csíkra....
2 nap múlva vérvétel, és nekem semmi különös jelem nincsen. Nem feszülnek a melleim, nem vagyok kívánós, és úgy ámblokk nem tudom mit kellene éreznem. Talán amit elmondhatok, hogy tegnap délután óta van enyhe - nagyon enyhe émelygésem, de ez nem hányinger és tényleg akár mástól is lehet. A hasamat ma kicsit éreztem, olyan menzesz előtti érzés volt, meg is ijedtem tőle, mert holnap vagyok a ciklusom 28. napján... De csak remélem, hogy mikulásmentes időszak következik!
Ez van, most már nehéz! Szeretném tudni, hogy laknak-e a pocakomban, mert addig nem tudom szeretni a pocakomat, amíg nem tudom biztosan, hogy van-e benne élet.
Sokan kérdezik meg tőlem az elmúlt napokban, hogy hogy vagyok, mi van velem, jó néhányan azt is, hogy érzek-e valamit??
Először is köszönöm szuperul vagyok és nem érzek semmit. Kellene???? Egy természetes fogantatásnál egy nőnek ilyenkor még gőze sincs róla, hogy a méhében egy új élet kezdődött. Az első jelek a menzesz (elmaradt menzesz) környékén jelentkeznek, vagy annál is később. Szerintem ez a lombiknál sincsen másképp. A beültetés után 1-2-3 nappal megtörténik a beágyazódás. amit talán érezhettem, mert szombat délutántól vasárnapig baromira szurkált jobb oldalt a hasam, de az is lehet, hogy nem is azt éreztem. Akkor még eleve érzékenyebb volt a hasam. Hétvégén még nagyon óvatos voltam, s bár nem feküdtem végig - sőt leginkább ültem - nem csináltam semmi megerőltetőt.
Hétfőn viszont már nem volt bennem aggodalom a mozgás iránt, mertem mosogatni, főzni, kocsikázni - bár minden egyes buckánál a hasamhoz kaptam, hogy remélem nem rázza nagyon a kocsi a bent lakókat.
Megkérdezik tőlem azt is, hogy mit érzek... mármint van-e bármilyen megérzésem a kimenetelt illetően.
Nem tudom, nem tudom merjek-e bármilyen találgatásba bocsátkozni. Nem merek és egyáltalán nem is akarok ezzel túlságosan foglalkozni szeptember 2-ig. Minden vágyam az, hogy azon a napon majd mosolyogva közöljenek velem egy magas bHCG értéket, de nem akarok egyelőre arra gondolni, nem akarom visszaszámolgatni a napokat, nem akarom körmöt rágva várni a szeptember 2-át.
Néha arra is gondolok, hogy nem foglalkozom-e túl keveset azzal a ténnyel, hogy beültettek két kis életet, és vajon ők hogy vannak. Nem érzik-e azt, hogy nem forog minden gondolatom körülöttük...
Andrást is foglalkoztatja a hogy létem. Tegnap megkérdezte, hogy érzek-e valamit, nincs-e hányingerem, nem undorodom-e a kávé szagától. Mosolyogtam és úgy szerettem, de úgy szerettem abban a pillanatban (máskor is), és mondtam neki, hogy még nem érzek semmit az még odébb van. Erre csak annyi volt a reakciója, de "érezzek!" Jól esik, mert ebből látom, hogy neki is mennyire fontos, hogy kisbabánk legyen. Tegnap a legnagyobb szekrényünket választotta ki a babának, magunknak meg a fele akkorát. Akik ismerik Andrást, tudják, hogy nem egy álmodozó típus, sőt ő előre soha nem örül semminek, ahhoz ő túlságosan realista.
Röviden összegezve: Nálam minden oké - zajlik az élet!
Tegnap ott fejeztem be, hogy a biológus elmondta az embrióinkról amit tudni lehetett, kellett, aztán vissza kellett még ülnünk a váróba. Előtte amúgy annak ellenére, hogy félig telt - telt hólyaggal kellett a beültetésre mennem, elkéredzkedtem wc-re mert már nagyon kellett pisilnem. Megengedték, de mondták, utána igyak jó sokat. Megtettem 2 dl vizet még magamba toltam... András meg is kérdezte: "Ennyit pisiltél ki?" :)
Az az igazság, hogy bár délre volt tervezve a beültetés, csúsztunk. Nekem újra pisilnem kellett. Először András azt mondta, hogy kibírom, de aztán már fájt ülni és izzadt a tenyerem is, annyira kellett pisilnem. Nem mertem odamenni a recepcióhoz, féltem mit fognak gondolni, ráadásul előtte hoztak már egy gyógyszert is (izomgörcs oldót), szóval tudtam, hamarosan mi következünk. Eltelt újabb 5-10 perc és döntöttem, pisilek, különben a dokit fogom vizsgálat közben szemközt találni. Megengedte a hölgy, csak megkért utána igyak megint. Hát amint megittam az újabb 2 deci vizet, egyből szólítottak, hogy mehetek. Hát.... gondoltam, majd lassan öltözöm át, addig csak-csak leér a folyadék.
Az öltözőben ugyanazt a mintájú hálóinget választottam ki, de most már rutinosan tudtam hova kell nyúlni, mit kell csinálnom. Miután végeztem, kiültem a műtő elé, és az egyik lánynak a párjával beszélgettünk. Kb 15 perc múlva én következtem.
Kérdezték a pisit - elmondtam 2x is voltam, de muszáj volt. Szerintem ha azt mondták volna, hogy mindenképpen kell, tuti nem kellett volna ennyiszer, mert a srác is mondta, hogy a kedvese is 3x volt.
Felfeküdtem az ágyra, jött is a doki, kérdezte, hogy vagyok, fáj-e hasam, mi volt velem napokban, most mit érzek.... stb. Nagyon kedves volt és rendkívül kommunikatív. Én komolyan mondom olyan szeretetet éreztem tőle és a csapattól is... megsimogattak, mosolyogtak....
Közben lemosott "ott" meleg vízzel, letakart egy csak "ott" lyukas pléddel, majd elmondta, hogy a beültetés előtt csinál egy nőgyógyászati vizsgálatot, hogy megnézze minden oké-e ott bent, mert ennyi tüsző után a petefészkek hozzá nem értő számára ijesztően szoktak kinézni a normális állapotukhoz képest. De aztán mindent rendben talált és a biológussal együtt meg is kezdték a két kicsi felhelyezését. (András megkérdezte, miért nem azt mondom, hogy embrió, olyan furcsa, hogy azt mondom kicsi. Mondtam neki, hogy mert ez jön a számra, ettől emberibb. Tudom, hogy ő nálam még óvatosabb... szerintem az első szívverésig nem mer abba belegondolni, hogy apa lesz, nehogy csalódjon... ).
Íme az beültetésről egy rövid videó (animációs!)
Ráláttam a monitorra, így akár végig nézhettem volna a műveletet, de nem akartam látni, csak a végeredményt. Amit azonnal meg is tehettem, mert amikor kész volt a felhelyezéssel, nyomott egy gombot és már a kezembe is adta az első ultrahangos fotót már a méhemben lévő két kis embrióról.
Ezt a fotót kaptuk:
A fehér nyílnál a fehér kis vonalnál vannak ők, egymás mellett! Remélem nagyra nőnek és ők fogják a boldogságunkat jelenteni az elkövetkezendő években.
Miután Kőrösi doktor úr végzett, feltettem neki egy kérdést, kicsit félve, mert tudtam furcsát fogok kérdezni. Arra voltam kíváncsi, hogy a kb. 1 hete rám törő allergia okozta óriási, egész testemmel beleremegő tüsszentések, nem okozhatnak-e problémát, hiszen a hasamban érzem meg legjobban a tüsszentést. De megnyugtatott, hogy nem fognak kilökődni az embriók, sem a tüsszentéstől, sem a köhögéstől.
Ezután át kellett óvatosan másznom egy beteghordó ágyra és áttoltak a pihenőbe. Doktor úrtól elköszöntem, és nagyon szépen megköszöntem neki!
A pihenőben bekötöttek egy újabb infúziót, amit eleinte nem értettem, most már tudom, hogy valószínű kissé hiperstimuláltak, és ezért kaptam még most is infúziót. Megmérték a vérnyomásomat is, és a kezembe kaptam egy 3 oldalas olvasgatni valót azzal kapcsolatban, hogy az elkövetkezendő napokban mit hogyan csináljak.
- Sok folyadék, fehérjedús kaja
- Lehetőleg kávé, alkohol, dohányzás kerülése
- Pihenés, de 1-2 nap után már lehet dolgozni.
- Nincs jogging, aerobic, hegymászás, úszás, stb.
- Kerülni a betegeket, állatokat.
Valamint az is rá volt írva, hogy a köhögés és tüsszentés nem fogja kilökni az embriókat. :) Azt hiszem ezt már többen megkérdezhették.
Amúgy Kőrösi doki azt is elmondta, hogy végül is ejtőernyőzni is csak azért ne ejtőernyőzzek, mert hátha nem nyílik ki az ernyő... Röhögtetett miközben "műtött" - jó fej! :D
Közben András is bejött hozzám, megnézte ő is a "fehér vonalat" :) - majd álldogált mellettem, simogatta a kezem. Rávettem, hogy lesse meg, más is kapott-e infúziót, de annyira nem mert odanézni.
Kb. egy óra múlva elengedtek, felöltöztem és mehettünk is haza. Recepción még megnézték nem írt-e fel valamit doktor úr, de nem. Továbbra is maradt az a 2 progeszteron pótló hüvely gyogyi.
Kifele az intézetből csak mosolyogtam és mosolyogtam. Hazafelé felhívtam anyát, közben András minden egyes bukkanónál lelassított, óvatosan kikerülte amit lehetett.
Otthon le is dőltem az ágyra, Bandy pedig finom ebédet főzött nekem. Ő még elment át a másik lakásba kicsit dolgozni, pakolni, majd hazafelé bevásárolt a Tesco-ba. Vett nekem olyan gyümölcslét, melyben csak a 6-7 féle kifacsart gyümölcs volt, mindenféle hozzáadott adalék nélkül, illetve nagyon
egészséges gyümölcsleveket.
A tüsszentés őt még mindig nagyon zavarja... fél, nehogy tényleg bántsa a babákat. Most új módszerem van.... jól megcsavarom az orromat, így a tüsszentések számát 50 %-kal csökkenteni tudtam.
Ja, és a gyogyik:
Este 3 bogyó utrogestan-t kellett feldugnom a hüvelyembe, ma reggel pedig egy adag crinone-t.
Jobb mint a szuri, de azért kihagynám. Ha viszont sikerült a lombik- remélem - akkor vagy még 3 hónapig használnom kell majd. no problém, mindent az utódokért!
A mai nap nagy nap volt! Pocaklakóim lettek, akik remélem nagyon szépen megkapaszkodnak és 9 hónapig ki sem költöznek a pocakomból.
Furcsa érzés ám ez - furcsa, mert semmit nem érzek. Más már a petesejtjeivel is beszélget, én meg még fel sem fogtam, hogy már nem vagyok egyedül....Nem érzem - mert valószínű nem merem érezni. Azért végigénekeltem nekik a délutánt, zenét hallgattam és megmutattam nekik, hogy milyen hamisan tudok énekelni....
3/4 12-re kellett mennünk az intézetbe. Már fél előtt ott voltunk. Leadtam a papírokat, egyeztettük, majd felmehettünk az emeleti Kryo laborba érdeklődni az embriók felől. Sajnos pechünkre a kamera vagy mi elromlott, így a fagyasztott embriókat nem tudták megmutatni, de a hölgy elmondta, hogy 2 kis embriónk, akik a beköltözésre várnak gyönyörű 8 sejtessé osztódtak és már elkezdtek összeolvadni... ne kérdezze senki, mert nem tudom ez mit jelent... De a hölgy mosolya nagyon megnyugtató volt. Aztán folytatta: 8, szintén szépen fejlődő embriót pedig sikerült fagyasztani...
Elkezdtem számolni...2 megy a pocimba, 8 fagyasztva.... az nem 9, hanem 10! Rákérdeztem, hogy akkor mégsem 9, hanem 10 termékenyült meg???... Igen! Egy pici behozta a lemaradását és felzárkózott a testvérei mögé.
Nem lesz energiám ma már befejezni... holnap folytatom délelőtt!
Reggel telefonáltam Kaáliba, pontosabban 10 után. Kapcsolták a biológust - én mondjuk egy nővel beszéltem - aki elmondta, hogy a 16 petesejtből 9 termékenyült meg. Megkérdezte hányat kérünk vissza és hogy kérjük-e a többi fagyasztását. Ezenkívül elmondta, hogy holnap telefonáljak újra, hogy a pénteki beültetés idejét pontosítsuk.Remélem az a 9 kis préembrió szépen osztódik tovább.
A hasam már jobb, de olyan mintha lenyeltem volna egy focilabdát. Egyszerűen tele vagyok még mindig, feszít és csak remélem, hogy az ET-re olyan állapotba kerül, hogy jó helye legyen a kicsiknek.
Tegnap este már nehezen aludtam el. A cicim már nem fájt a hasam viszont egyre jobban puffadt.
Reggel 6-ra állítottuk az ébresztőórát (telefont), de már jóval előtte fent voltam. A hasam reggelre viszont már olyan szinten szurkált, hogy menni jóformán csak úgy tudtam, mint aki karót nyert. Nem kívánom senkinek.
Most, hogy már tudom, hogy nem basztam el semmit, elárulom, hogy tegnap jó nagy para lett rajtam úrrá. Ugyanis újra olvasgatva a kezelőlapomat, észrevettem, hogy a vasárnap reggel beadott szurimat délben kellett volna beadnom. Végigfutott az agyamon, hogy most rontottam el mindent, de nem mertem felhívni a Kaálit, mert féltem a lecseszéstől. Aztán Bóbita (kedves sorstársam és fórumos barátnőm) megnyugtatott, hogy szarjak bele, nem lesz itt semmi gond. Valahogy annyira jól csinálta, hogy tényleg meg is nyugodtam. Bóbita amúgy ma úgy intézte a munkáját, ha András nem tudott volna ott maradni velem, hazahozott volna az intézetből. Önzetlen, segítőkész, egy igazi őrangyal! Jó érzés, hogy ilyen rövid ismeretség után is így tudok rá számítani! Köszönöm!
Szóval ott tartottam, hogy reggel, indulás Kaáliba. Minden egyes bucka, apró kátyú fájdalom volt, annyira szurkált a hasam.
8-ra kellett mennünk, de mi már fél 8-ra ott voltunk. Leadtuk a papírokat, majd kicsit még vártunk a váróban. Aztán 8 után nem sokkal jöttek értem és mentem a műtős részlegbe. (Andrást pedig felküldték az emeletre, hogy majd megtehesse ő is, amit meg kell tennie).
Nagyon kis elveszett voltam. Az öltözőben egy kulcsos, zárható szekrénybe beraktam a ruháimat, felvettem a tüneményes kis hálóinget (fehér és rajta aranyos apró virágok), megkötöttem hátil, magam köré tekertem egy lepedőt (ami takarta a csupasz fenekem is), majd felvettem az eldobható neylon papucsot és sapkát. Egy darabig álldogáltam, üldögéltem, aztán végül úgy döntöttem, hogy kimegyek, megkérdezem hol kell várnom. Elküldtek wc-re majd az előtérben ültem le.
Pár perc múlva jött egy hölgy, hogy mehetek. Ahogy sétáltam befelé, kérdezte voltam-e már, majd megmutatta az ágyat és kérte feküdjek fel. Hiába nyomtam előre a fenekem, ahogy kérni szokták, hogy a szélén legyek, még és még előrébb kellett csúsznom.Miután elhelyezkedtem, letakartak a lepedővel, és megigazgatták a hálóingem is.
Bekötötték az infúziót majd megmérték a vérnyomásomat is, mely 154/ valamennyi lett. Kérdezték, hogy szokott-e probléma lenne a vérnyomásommal, de mondtam nekik, hogy ez csak az izgalom. Pár percig (kb. 10) még ott nézelődtem - leginkább az ágy fölé felhelyezett kis képet. Ugyanis a műtőben, a plafonra egy kedves kis kép van felrögzítve egy kisfiúval és egy kislánnyal.
Az altató orvos bemutatkozott, kérdezgetett, majd jött Kőrösi dr. úr is, és ő is üdvözölt, megkérdezte hogy vagyok. Mondtam neki, hogy most már azért fáj a hasam, amire azt válaszolta, hogy hát ez érthető is.
Ekkor az altatóorvos beadta az altatót (a kezembe helyeztek még egy branült az elején), majd mondta, hogy ne ijedjek meg, mert el fogok kezdeni szédülni. Aztán kérdezte, hogy szédülök-e már, de még nem szédültem. Aztán megkérdezte fél perc múlva újra és akkor már szédültem és meg is szűnt körülöttem a világ.
A következő kép a pihenőben volt (most már tele vannak fotóval a fali táblák), ott szembesültem a "Jó reggelt Dóra" ébresztéssel, ami valószínű már a műtétben megtörtént, mert ott át kellett mászni a másik ágyra.
Meglepetésemre semmi hányinger, szédülés. A kezemben még be volt kötve az infúzió és még az ujjamon is ott volt a vérnyomásmérő. 3-5 percenként jött valaki megnézni, hogy minden oké-e, nagyon figyeltek rám és persze a másik két hölgyre is, akik utánam következtek. Közben András is bejöhetett védőruhában, és már ő is tudta, amit én is: 16 kis petesejtet sikerült leszívni. Egy darabig ott volt velem, majd elment 1-2 dolgot elintézni, és mondta, majd hívjam ha kész vagyok.
Miután elment, még kicsit pihiztem, de aztán egyre jobban kellett pisilnem. Szóltam, hogy kimennék, így lecsatolták a már üres infúziót és kaptam is helyette egy másikat. Amikor végeztem, már nem feküdtem vissza az ágyba, helyette egy kényelmes, lábtartós fotelbe ültem (ültettek) át, ahová már oda volt készítve egy csomó limonádé. Megvártam míg lefolyt a másik infúzió is, kaptam még két gyógyszert, mértek vérnyomást, 15x ellenőrizték, megkérdezték, hogy jól vagyok-e, majd útnak engedtek. Felöltöztem, hívtam Andrást, aki a kocsiban várt és már jött is, hogy együtt menjünk fel Kőrösi dr. úrhoz.
A doktor úr elmondta, hogy az utolsó 2 ampulla szuri megtette a hatását, sok szép tüszőm lett. Felírta a kiváltandó gyógyszereket, elmondta, hogy igyak nagyon sok folyadékot, rostosat és fehérje-gazdagabban egyek.
Hazafelé kiváltottuk a gyógyszereket:
1 doboz Tinidazol-t
1 doboz crinone-t
3 doboz utrogestan-t
Ez utóbbi kettőt a beültetés (továbbiakban: ET azaz embrio transzfer) után kell majd alkalmaznom - mindkettő hüvelybe helyezendő.
A Tinidazolból pedig 4-et kellett bevennem, egyszerre, melyet a műtét utáni beavatkozás utáni fertőzések elkerülése végett kaptam.
Összesen 14.522 Ft-ot hagytunk ott a gyógyszertárból.
András hazahozott, majd ő elment dolgozni. Itthon le is feküdtem, próbáltam pihizni, mert ahogy telt az idő, egyre jobban émelyegni kezdtem, feszített a hasam. Szerencsére mostanra elmúlt, de akkor nem volt jó érzés.
András a munkából hazafelé vett nekem isostar port (citromosat), rostos üdítőt, és csirkét, hogy finom, fehérjedús vacsit főzzön nekem. Nagyon jól esett a gondoskodása!
Túl vagyunk a mai napon és holnap 10 után telefonálhatunk is, hogy hányan estek sikeresen szerelembe. Remélem minden ilyen szépen folytatódik, ahogy elkezdődött.
A mai nap szuri mentesen telt - VÉGRE! Viszont az előző esti szuri is megtette hatását. Reggel még annyira nem is, de délutánra már nagyon szurkált és fájt a hasam. A nadrág szorított, álmosság gyötört egész nap és persze mindezt tetézte az izgalom.
6-ra megfőzte András a könnyű vacsit (a Gyros annak számít?) megettem és a kajálásnak vége is mára és holnap délutánig. Még 8 előtt iszom egy pohár vizet, aztán azt is elfelejtem egy időre.
Kitöltöttem még a kaális nyilatkozatokat, aláirattattam Andrással is a papírokat, aztán egy hosszú zuhany (nem forró vízben) hajmosás, és szőrtelenítés után azt hiszem be is bújok az ágyba. Hadd pihenjenek a tüszők, hiszen köztük valamelyikük a mi gyermekünk lesz - remélhetőleg!
Jó éjt mindenkinek, holnap délután-este jelentkezem....
Már a 10. napnál tartok, 9 napja mindennap szúrom magam. Túl vagyok 8 Gonal F-en, 4 Cetrotide-n, 2 (de 5 adag) Menopur-on.
Holnap reggel vár még rám egy Cetrotide és este 8-kor a 2 ampulla otrivelle tüszőrepesztő szuri.
A hasam már teljesen megdagadt, feszít, a cicijeim érzékenyek, de a hangulatom rendben van - vagy csak mindenki elvisel, és nem jelzi, hogy zizi vagyok/lennék.
Itthon vagyunk Fváron, így ma a családommal töltöttem az időmet - míg András Balatonföldvárra ment evezős versenyre. Szegénykéim biztos untak már, mert valahogy a beszélgetést mindig a lombikra tereltem vissza. Nem tudom miért, de valahogy nagyon igénylem, hogy a központban legyek. Nem is tudom, hogy tudtam volna megcsinálni amit eleinte terveztem - miszerint nem szólunk senkinek mikor kezdünk, csak ha már sikerült. Valamiért úgy érzem, büszke lehetek magamra, hogy ennyi mindent elviselve büszkén lépdelek előre, hogy a szurikat rendületlenül képes vagyok szúrni magamnak úgy, hogy a vérvételt közben meg nem merem megnézni. Jó érzéssel tölt el, hogy a család és a közeli barátok most mind értünk drukkolnak, és hisznek a mi kis csodánkban. Biztatnak, érdeklődnek, néhányan ugyanúgy izgulnak mint mi magunk.
Hamarosan pont kerül a történek végére, pontosabban remélem, hogy eme pár hét egy csodálatos új történet előszavává válik majd.
.. és én idegbeteg vagyok! Érzem, hogy szétrobbanok. A tegnapi szomorúság átment feszültségbe. Dia egész nap kérdezte, hogy mi a bajom, nem tudtam neki megmagyarázni, és délutánra rájöttünk, hogy hát valószínű ezek már a hormonok.... Emellett álmos is vagyok és semmit nem akarok és mindenki hagyjon békén érzésem van, ugyanakkor mindenki szeressen is... Most biztos nem könnyű rajtam kiigazodni, úgyhogy aki teheti kerüljön ! :))) Érzem, hogy közeledek a bőgés határa felé. Nem tudom mit csináljak. Mert nem akarok sétálni, nem akarok itthon lenni, nem akarok sem ezt, sem azt... és mindemellett szerintem már túlzás amit csinálok - pontosabban amit érzek, mert azért arra figyelek, hogy senkit ne bántsak meg és senki ne szenvedje kárát a hangulatingadozásomnak. Ez van, agresszív kismalac lettem!
Ma beadtam reggel az újabb adagomat/adagjaimat. Őszinte leszek, féltem! Kikészítettem mindkét szurit és gondoltam kezdek az újjal (jobb oldali), amit még nem ismerek, legyek rajta túl mihamarabb.
Megint jött a kézremegés, de csináltam, mert csinálnom kellett.
Ebbe a kis üvegbe kellett első lépésként a fecskendőből a folyadékot beszúrnom. Óvatosan összekevertem a port a folyadékkal (nem szabadott rázni, nehogy buborékok keletkezzenek), majd vissza kellett szívnom a fecskendőbe a kész elegyet.
Itt jött az első probléma! Az első próbálkozásnál nem tudtam a teljes elegyet felszívni, mert rosszul tartottam ezt a kis üveget. Gondolkoztam mit csináljak, mind visszanyomtam, és újra megpróbáltam kiszívni. Másodjára sikerült.
Ezután tűt cseréltem és légtelenítenem kellett ezt a szurit is. Nos ez is nyögvenyelősen ment, mert féltem, hogy túl sok gyógyszer fogja bánni a légtelenítést. Nem mertem nyomni, mert ismerem a kezem, a kifinomult mozgásaimat... de nagy nehezen sikerült és egy kis elegy távozott a tű végéről.
Lefertőtlenítettem a hasamat, összecsíptem a bőrömet és 45 fokosan elkezdtem beszúrni a tűt. Azt írták a papíron, hogy a szúrás után engedjem el a bőrömet, kezdjem el kifele húzni a tűt és közben nyomjam be az elegyet. Hát én sikeresen teljesen kihúztam a tűt még a szúrás előtt (a finom mozgásom megint...) úgyhogy újra meg kellett böknöm magam. Nem fájt de már nagyon túl akartam lenni rajta. Sikerült befecskendeznem az anyagot, és ezzel megoldanom a feladatot. A bőröm bepirosodott, és felpúposodott, és kicsit csípett is, de ez a szuri ezzel jár, legalább biztos, hogy beadtam.
Ezután következett a már jól ismert, de új Gonal F, amit mivel először használtam, újból légtelenítettem kellett. Nem fogom részletezni, nagyon ügyes voltam! Simán ment minden... igaz, a végén vérzett a hasam és egy kevéske a gyógyszerből szerintem a bőrömön is megjelent. Nem tudom miért, de nem idegesítem magam, mert igazából felesleges.
Tegnap óta - este óta - elég szomorkás vagyok, és nem tudom megmagyarázni miért. Talán a hormonok okozzák, végülis elég nagy dózisban kapom... Nem jó ez az érzés, mert magányosnak érzem magam tőle. Remélem elmúlik hamar!
Reggel András elvitt Kaáliba. Kb. 7 körül már ott voltunk. Kirakott a kocsiból, majd egy nagy ölelés és sok-sok puszi után ő továbbment dolgozni. Mivel még volt fél órám, sétálgattam a környéken. Gyönyörű volt az idő, melegen sütött a napocska,a friss volt a levegő, én pedig az ott lévő szebbnél-szebb házakat csodáltam.... egyszer jó lenne egy ilyenben lakni érzéssel. A séta nem tartott sokáig, izgultam. Negyedre visszaértem a Kaáli épületéhez.
Ott álldogáltam, amikor megérkezett 3 nővér, akik közül az egyik kedvesen szólt, hogy menjek be nyugodtan várjak ott.
Az épületben, váróban még nem volt senki, és nem is jött vagy még 10 percig. Lassan telt az idő, de aztán el kezdtek szállingózni a velem egy cipőben járók. Vegyes volt a társaság... vékony, kövér, magas, sportmelegítős, vastag arany-nyakláncos, mosolygós, mogorva, férjjel jövő, barátnővel jövő.... stb. De mindenki egy célból jött.
Fél 8-kor szóltak, hogy lehet menni vérvételre. Bár én voltam az első, azért volt aki gyorsabban odapattant a recepcióhoz. Leadta a papírjait, majd én következtem. Elkérték a TB kártyát, leleteket (most adtam le a HIV, Hepatitis, altatásos, stb.) papírokat. Megkérdezték van-e még vérzésem, majd felküldtek a felső szintre vérvételre.
Bal kézből kértem, hamar levették. Hiába a sok szuri, a vérvételt nem tudom nézni... teljesen kitekertem a nyakam, véletlenül se kelljen néznem. Mikor végeztünk, leküldtek a váróba, hogy várjak a 8 órai hüvelytisztasági vizsgálatra. Azt hittem később lesz - majd csak 10-kor, de végülis logikus, addigra már eredményekkel vártak.
Engem hívtak be először, egy nagyon kedves hölgy, Anikó (biológus asszisztens) vizsgált meg. Megkérdezte voltam-e már ilyenen, elmondta mi fog történni és közben végig mosolygott, aranyos volt.
Hamar végeztem, így hívtam is Diát, aki eljött Székesfehérvárról, hogy velem töltse a napot. 10 órára kellett Kaáliba visszajönnöm, így addig együtt megreggeliztünk az Árkádban, majd visszakísért az intézetbe. Eléggé izgultam, de próbált megnyugtatni - és ez sikerült is.
A felső váróba mentünk, ahonnan kb. 10 perc várakozás után, pontosan 10-kor be is hívtak. Levetkőztem alulról, felfeküdtem a vizsgáló székbe. Ugyanaz a hölgy várt rám, aki reggel a hüvelytisztasági vizsgálatot is megcsinálta. Letakart amíg Kőrösi dr. megérkezett, addig néztem a babás fotókat, képeket a falon. Amikor bejött a doktor, megkérdezte van-e valami panaszom, majd egyből be is helyezte az készüléket a hüvelyembe (hüvelyi UH) és már mondta is az adatokat. Az első szám 8,5 volt, aztán a többi mind magasabb... 9, 9.2, 10,...stb. Azt hiszem összesen 10 számot mondott, talán az első, a legkisebb a méhnyálkahártya vastagsága volt. Nem tudom a számok milyennek számítanak, de ugye nem hasonlítgatunk senkihez, és ő azt mondta, hogy rendben van.
A vizsgálat után kiment a vizsgálóból és megkértek, hogy miután felöltöztem, menjek utána az irodájába. Vadul jegyzetelt a papírján, vagyis az én papírjaimon, majd mondta, hogy mi a teendő.
Írt fel újabb Gonal F-t, csak most már 450-eset (az első 900-as volt) illetve cetrotide-t, ebből kettőt. Eme új csodának a feladata, hogy meggátolja a petesejtek idő előtti kilökődését. A Gonal F-fel meg továbbra is növesztgetik őket.
Adagok:
Ciklus 6. nap: Gonal F - 150 egységgel (ezt még ma be is kellett adnom délután)
A képen jól látható, hogy ez már kicsit másfajta szuri, mint a Gonal F. Kicsit szurisabb kinézete van... DE eldöntöttem, hogy simán beadom holnap reggel... remélhetőleg!
A hüvelytisztasági vizsgálat eredménye kimutatta, hogy kicsit savas a hüvelyem, 1-2 bacit találtak, ami egyáltalán nem jelentős - ez biztos így is van, mert folyásom sincsen - de kaptam rá hüvelygélt, hogy minden teljesen rendben legyen és még véletlenül se vigyünk bacit a beültetésnél a .... nem tudom mit mondott, de gondolom a méhembe.
Megkérdeztem a konzultáció végén, hogy oda kell-e figyelnem valamire, pl, több folyadék, vmilyen vitamin szedése, de rázta a fejét, hogy nem igazán, ha akarok, szedhetek terhes vitamint, olyat,amilyet én gondolok.
Hazafelé Diával a gyógyszertár fele mentünk, és kiváltottam a recepteket. Vettem alkoholos törlőkendőt is Aliz és anyukám megnyugtatása végett... :) Mindössze 7 Ft volt darabja, úgyhogy kapásból kértem 20 darabot.
A gyógyszertárban hagytam 38. 418 Ft-ot, és az államat is. Na jó, sejtettem, hogy ennyi lesz!
Az újabb Gonal F 450: 15.052 Ft
Cetrotide 2 db: 19.760 Ft
Lactofeel hüvelygél: 3460 Ft
Alkoholos törlőkendő: 140 Ft
Kaáliban a hüvelytisztasági vizsgálat díja: 2000 Ft volt.
Pénteken megyek újabb ellenőrzésre. Reggel 7:30 vérvétel, 10:15 pedig UH.
Köszi Dia a mai napot! Sokat számított, hogy itt voltál! :)
A leendő kismamák közöttterjed egy összeállítás, amely bizony okos gondolatokat tartalmaz, íme:
1. A kezelés alatt nem olvasgatunk internetet, "szakirodalmat", semmit, ami a lombikkal, meddőséggel kapcsolatos! Csak felesleges agyalásra ad okot.
2. A stimuláció alatt pontosan követjük az orvos utasításait, ha nem értünk valamit, rákérdezünk, és feltétel nélkül megbízol abban, amit az orvos mond, akármivel beszélték tele a fejed a fórumokon, a váróban, mert lehet, hogy Neked ez az első lombikod, de neki már atöbb ezredik, tudja, hogy mit csinál!
3. A stimu idején nem figyeljük a testünk minden rezdülését, hogy feszít-e a hasam vagy nem, van-e hányingerem vagy nincs, szédülök-e vagy nem, fáj-e a fejem vagy nem. Akár érzel valamit akár nem, abból nem lehet semmilyen következtetést levonni a tüszők éréséről. Errevaló a vérvétel és az ultrahang.
4. Nem aggódunk az érő tüszők mennyisége, a nyálkahártya vastagsága miatt, és legfőképp nem foglalkozunk azzal, hogy a másiknak milyenek az eredményei. Ez nem verseny!
5. A punkciókor nem foglalkozunk azzal, hogy a többieknek hány sejtje lett. Egy gyerekhez elég egyetlen női és egyetlen hímivarsejt is. Ez nem verseny!
6. A beültetéskor nem foglalkozunk azzal, hogy a többiek hány sejtesen kapták vissza az embrió(ka)t, és milyen vastag volt a méhnyálkahártyájuk! Ez nem verseny!
7. A beültetés után nem keresünk tüneteket! Ha keresel, találsz is, és akkor az a baj, ha meg még sem találsz, akkor az a baj. A premenstruációs tünetek egyébként tökéletesen megegyeznek a koraterhességi tünetekkel, a megtapadást amúgy sem lehet érezni.
8. Az Utrogestan vagy más progeszetron tartalmú készítmény használatát akkor se hagyd abba a beültetés után, ha esetleg vérzés jelentkezik. A vérzés önmagában nem jelenti azt, hogy nem sikerült, viszont progeszteronhiány miatt megszakadhat az elindult terhesség.
9. A vérvételkor nem beszélgetsz a többiekkel arról, hogy ki mit érez, és milyen tünetei vannak, a hetes pontban már részletezett okok miatt.
10. Akárhányadik lombiknak futsz neki, nem latolgatod a statisztikai esélyeket a sikerre, ez nem matematika, hanem biológia!
Reggel még arról írtam, hogy nem érzek semmit, most pedig arról számolhatok be, hogy fáj a hasam. Na most a fájdalom nem olyan vészes, ezt szoktam érezni, amikor peteérésem van (nekem akkor mindig erősebben fáj az alhasam) csak éppen annyi különbséggel, hogy az a ciklusom 13-14. napján szokott fájni, most meg az 5. napon vagyok. Kicsit a derekam is érzem és rengeteg folyadékot iszom - egyfolytában szomjas vagyok.
Várom a holnapot, izgatott vagyok! Remélhetőleg minden rendben lesz és megfelelően reagál a testem!
Túl vagyok a tegnapi injekción is és ma 8 körül beadom a negyediket is. Ezek már kisebb dózisúak, a maguk 150 egységükkel. A tegnapi nap folyamán a pikk-pakk beadott szuri után most vérzett is kicsit a pocim, de kb. csak pár másodpercet. Nem csináltam semmit másképp, valószínű hajszáleret találtam.
Nem tudom összességében kellene-e már valamit éreznem, de én nem érzek semmit. Talán néha-néha érzem az alhasamat hol jobb, hol baloldalt, de valószínű most jobban is észreveszek mindent, amit más esetben nem, mert nem figyelnék rá. Természetesen nem akarom a jeleket figyelgetni, nem is érdekel túlzottan, hogy mi játszódik le az alhasam tájékán. Csak remélem, hogy a szuri és a hormonok teszik a dolgukat, a szervezetem pedig illedelmesen elfogadja a külső segítséget.
Túl vagyok a 2. szurin is. A művelet mindössze 3 percet vett igénybe! Olyan rutinosan adtam be magamnak, mintha mindig is ezt csináltam volna. Előkészítettem a "tollat", 2 vattát fertőtleníteni, a tűt, majd alaposan kezet mostam. A bökés most sem fájt egy kicsit sem, talán annyi, hogy most van nyoma a tű helyének (kis piros pötty), tegnap meg nem volt. A gördülékenység Andrásnak is köszönhető volt, mert szerettem volna neki megmutatni, hogy milyen ügyes vagyok! Menni fog ez.... :)
Azért az izgalom megvolt most is, de ma már csak 2x voltam WC-n. :D
A másik félelmem is elszállt, miszerint el fogom felejteni beadni, vagy elfelejtek felkelni, vagy nem fog csörögni az ébresztőóra.... De, magamtól keltem 3/4 8-kor és az első gondolatom a szuri volt.
Amúgy lelkileg minden oké. Nem forog miden gondolatom a lombik körül, csak a szúráskor és a blog írásakor (meg ha telefonon vki kérdezi. :) Jókor jött ez a lakáscsere, most a tervezgetés nagyban leköti a figyelmemet.
Túl vagyok rajta! :) ....és NEM FÁJT!!!! Kicsit sem!
Persze a para megvolt, nagyon stresszben voltam! Nem a fájdalomtól féltem, hanem a szuri összeállításától, ami elég sokáig is tartott a bizonytalanságom miatt.
Nem sokkal 8 előtt, első lépésként lepakoltam a dohányzóasztalt és alaposan megtisztítottam.
Elővettem a papírtörlőt, ráhelyeztem a kibontott szurit, a tűt, az alkoholos arctonikomat, András parfümjét 2 zsebkendőt és 2 vattát.
Ezután alaposan megmostam a kezem - ezer éve nem mostam meg ennyire alaposan - és még a villanyt sem kapcsoltam le a fürdőben, nehogy valami baci kerüljön vissza a kezemre... :D
Letérdeltem az asztal elé, youtube-n megkerestem a beadásról szóló videót (egyszerre kettőt is néztem), kiraktam az asztalra a papírt, majd elkezdtem összeállítani a szurit.
- Ezt követően egy tűt elővettem, leszedtem a védőfóliát róla, és behelyeztem a tollba.
- Eztán leszedtem a tű védőkupakját, a tű hegyével felfelé állítottam a szerkezetet, és az adagolót a legkisebb mennyiségre állítottam.
-Megpöcöktettem a tartályt, hogy a levegőbuborék felmenjen a szerkezet legtetejére, majd megnyomtam az adagológombot és légtelenítettem a szerkezetet. Kijött a végé egy kis gyógyszer - ez mutatta, h most már légtelenítve van a tartály.
- Ezután beállítottam a beadandó mennyiséget (nálam ez most: 187,5) és kihúztam a toll végét.
- Lefertőtlenítettem a hasam egy arctonikos vattával.... majd következett a bökés.
Ránéztem a hasamra és a tűre. Összecsíptem a bőrt a 2 ujjammal, majd hirtelen "belevágtam" a bőrömbe tűt. NEM FÁJ!!! - ez volt az első gondolatom, és persze nem értettem miért nem fáj! :D
- Kattogtattam a szerkezetet (azaz benyomtam a gombot). Elvileg 10 mp-ig kell benntartani a tűt, de én 2x kezdtem újra a számítást biztos ami biztos alapon. Így volt az 20 mp is.
Túl vagyok az első szurin. Igaz percekig az járt a fejembe, hogy mi van ha be sem adtam és azért nem fáj, de elvileg beszúrtam és kattogtattam is....
Andrást felhívtam, elújságoltam neki mi volt - ő meg csak nevetett azon a mondatomon, hogy "álltam a hasam előtt és hirtelen beszúrtam" - Hát igen... a hasa előtt nem igazán tud senki sem állni!
Amúgy mindez kb fél órába telt... holnap valószínű ez az idő sokkal kevesebb lesz.
Délután, 2 hónapnyi tárolás (és utaztatás) után kiszedtem a hűtőből a Gonal F szurit, kibontottam a gondosan becsomagolt dobozából, majd kivettem a majd A3-as méretű útmutatót áttanulmányozásra.
Olvasni kezdtem.... olvastam, olvastam, elvesztettem a fonalat. Újra kezdtem.... újra elakadtam. Rohadt sok volt az információ..... Pedig egyszer már megnéztem videón is a használatát. De akkor még nem volt olyan fontos megjegyezni, akkor még messze volt a szúrás ideje, akkor még nem kellett magamévá tenni a látottakat. De most... holnap reggel minden élesben megy!!!
Remeg a kezem, csomó van a gyomromban... Nem, nem félek a fájdalomtól, most úgy érzem az a legkevesebb. De tényleg! Attól félek, hogy valamit elrontok.
Felkerestem Bóbita sorstársam blogját - akiről tudni kell, hogy hihetetlenül segítőkész és gondoskodó - és elolvastam az Ő első szuri beadásának leírását. Azt mindenesetre rögtön konstatáltam, hogy nemcsak én vagyok paragép - ő ugyanezekkel a kérdésekkel és félelmekkel küzdött. DE!!! Megoldotta!! Akkor pedig nekem is meg kell oldanom!
Újra megnéztem 1-2 videót a beadással kapcsolatban a youtube-n, úgyhogy azt hiszem kezdek lassan megnyugodni is.
Holnap reggel pedig nagy levegőt veszek és ügyesen összeállítom a szurit és beadom magamnak az első dózist!
Délután fél 1-kor megjött a menzeszem, és én nyomban hívtam is a Kaálit.
Tudtam - pontosabban sejtettem-, hogy ha délután jön meg a menzeszem, akkor az nulladik napnak számít, de inkább megkérdeztem őket. Hiszen csak fél óra telt el déltől.
Egy nagyon kedves hölggyel beszéltem, azt hiszem a főnővérrel. Nyugodt, kedves hangja volt
- Jónapot kívánok, Z. D. vagyok, és azért telefonálok, mert megjött a menzeszem, és kezdenénk a lombikot, de csak most jött meg 12 után, és nem tudom pontosan, hogy akkor ez most nulladik napnak számít-e...
- Igen Dóra, ez a nulladik nap, hiszen 12 után betegedett meg.
- Jó köszönöm, akkor telefonáljak holnap, a ciklus első napján?
- Várjon csak egy kicsit ....megnézem......... indulhatnak Dóra , be is írtam Önt... Mi van a papírján?
- Ööööö - itt nem igazán értettem, hogy mire gondol - .... antagonista protokoll!
- LH, E2?* - kérdezte, de kb. annyi volt erre a reakcióm (magamban), hogy MIIII????? Kerestem a kezelőlapon ezt a 2 rövidítést, mire nagy nehezen megtaláltam... - Igen, meg hüvelyváladék vizsgálat!
- Hányadik nap kell jönnie?
- Öööööö - pedig tudtam, de azért meg kellett néznem a papírt, nehogy rosszul mondjam azt, amit amúgy ha álmomból felkeltenének, akkor is meg tudnám mondani. - A ciklus hatodik napján!
- És az mikor lesz? - pfff, hogy-hogy mikor lesz, hát a 6. napon, nem igaz, hogy nem tudja kiszámolni, hogy az mikorra esik, ha ez a nulladik napon.... Be kell vallanom, rohadtul izgultam, fogalmam sem volt még arról sem, hogy ma milyen nap van és hányadika. De végül kedvesen segített! :)
- Kedden, 9-én. Kihez tartozik Dóra?
- Kőrösi Dr. úrhoz.
- 7:30-kor van a vérvétel, 10.00-kor az ultrahang (továbbiakban UH).
- Rendben, köszönöm szépen - mondtam, miközben a szemeim megteltek könnyel! - Viszontlátásra!
- Viszontlátásra Dóra!
SZÓVAL KEZDÜNK, ELKEZDŐDIK!!!
Hogy mi van most bennem? Izgalom egy kicsi aggodalommal. Nem akarok nagy szavakat írni, hogy talán egy hónap múlva anya jelölt leszek, András pedig apa jelölt... nem szeretnék nagyot koppanni. Hiszek magunkban és hiszek a sorszerűségben. Ha úgy kell lennie, úgy lesz, és nagyon boldogok leszünk, ha meg.... erről meg majd beszélünk akkor.
Holnapután pedig - a ciklusom 2. napján - megkezdem a szurikat!
*
Luteinizáló Hormon (LH): Ez váltja ki az ovulációt. Tüszôérés után a sárgatest fázist elôidézô hormon, aminek a hatására a petefészek a progeszteron nevû, a terhesség megtapadásában és a terhesség fennmaradásában fontos hormont kezdi el termelni.
Estradiol (E2): Az ösztradiol a nôi nemi hormonok (un. tüszôhormonok) egyik aktív fajtája. Termelôdése az agyfüggelék serkentô hormonjainak hatására következik be és ciklikus. Az alsó értékek jobb stimulálhatóságot jeleznek. Abnormálisan magas szintek a 3. napon funkcionális cystára, vagy kimerülô petefészekre utalnak. Indokolt a stimuláció alatt is vizsgálni. Értéke attól függ, hány tüszô van, illetve azok mekkorák. Ez betegenként változó. A legtöbb orvos bármilyen E2 növekedést jó jelnek tart, mások szerint a 4. napon 100 pg/ml feletti érték, vagy a 3. napi érték kétszerese lenne ideális.
Szóval az van, hogy megint kipöckölt minket az intézet, pontosabban a TB keret áldozatává váltunk újfent. Pénteken hajnalban, (reggel fél 7-kor) Szolnokon, 2 nappal a várt előtt megjött a menzeszem (mitől alakult ki amúgy a "megjött" kifejezés???). Marha boldog voltam - és most tényleg az voltam, hogy de jó, ha két nappal korábban vagyunk, akkor előbb vagyunk a hónapban, vagyis a TB keretbe való bekerülés biztosabb. Ennek ellenére mégis féltem felhívni az intézetet, volt már fél 9-9 mire rászántam magam, hogy felhívom őket. A kezemben remegve fogtam a tollat, hogy majd pontosan felírjam mit mondanak, a szívem hevesen zakatolt. Tárcsáztam, kicsöngött. Csöngött egyszer, csöngött kétszer, háromszor... már-már majdnem letettem, mire felvette az egyik nővér:
- Kaáli Intézet, X.Y. vagyok! Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok Z. Dóra vagyok, és azért telefonálok, mert ma van a ciklusom első napja és lombikra szeretnék időpontot kérni.
- Sajnálom Dóra, de már nem tudok időpontot adni, betelt erre a hónapra a TB keretünk.
- De... de én múltkor is kimaradtam, és fel is írtak!
- Értem Dóra, de sajnos nem tudok segíteni, esetleg önköltségesre tudok Önnek időpontot adni (500e Ft-ért).
- Nem, köszönöm...
- Telefonálni kell akkor a következő ciklusában.
- És akkor biztos, hogy bekerülök?
- Én bejelölöm, hogy már kétszer kimaradt, de sajnos 100%-ra nem tudom ígérni.
- Érte, kö..., vi...lát (itt már nem jött ki hang a torkomon).
Tök elkeseredtem, András meg rohadt dühös volt! Felháborodott, nem akarta ennyibe hagyni az egészet. Szerinte, és családom szerint is, biztos itt is megvannak a kiskapuk és a helyes kis zsebek, ahová lehet csúsztatni. Én valahogy ezt nem hiszem, de tudjuk, én naiv vagyok.
