2010. április 19., hétfő

Aki keres talál?

Hát igen, nem voltam valami szorgalmas írás terén. Na de szerencsére nem időre megy a blogolás.

Az a helyzet, hogy álláskereső lettem. A jelenlegi munkahelyemet - ahol még vagyok, de már csak minimális időben - idén elérte a válság. Szolgáltató cégnél dolgozom, ahol mondhatni luxus "terméket" árulunk. Az emberek már nem költenek ilyenre. Rossz a célpiacunk, amin persze lehet változtatni, de azt már az én pénztárcám nem tudja kivárni - hiába szeretem a munkámat. Sajnos a csekkek, a rezsi, a benzin, a kaja mind pénzbe kerül, és akkor még az ember nem is élt.

A munkakeresés kettős érzés:
Izgalmas, mert egyben ez egy felfedező túra is a lehetőségek "tárházában". Igen, idézőjelben, mert válság van, és bár lehetőségek vannak, de naná, hogy nem olyanok, amihez papírom, tapasztalatom, kedvem van. Ez pedig az elkeserítő része. Azt gondolná az ember, hogy ezt meg ezt tanultam, ezt meg ezt dolgoztam, kell, hogy legyen valami nekem való. De én nem azt, és olyat tanultam amit keresnének. Ilyenkor jövünk rá, hogy mennyit is érnek a nesze semmi, fogd meg jól diplomák. Amit zárójelben jegyeznék meg, hogy még kézhez sem kaptam, mert nincs meg a nyelvvizsgám. Nyelvvizsgám, amit már négy éve meg kellett volna szereznem... a másik nyelvvizsgával együtt. Ugye-ugye?

Szóval, álláskeresés! Milyen módszerek is vannak?
Én például ott kezdtem, hogy vannak nagyon jó kis weboldalak, ahová fel lehet regisztrálni. Kitöltöd az adataiddal, feltöltöd az önéletrajzodat, majd kijelölöd, hogy milyen területen kívánsz dolgozni. Persze azt remélni szerintem kár, hogy majd itt fognak rád találni! Nap mint nap nézni kell, keresni a lehetőségeket.
Aztán mivel munkanélküli nem vagyok papíron, így a munkaügyi központban kevesebb segítséggel tudok indulni, de azért megpróbáltam ezt is. Kitöltöttem egy nyomtatványt, elküldtem és már fent is vagyok a weboldalukon - hátha valaki rám talál.
Ma vettem egy napilapot is, de felesleges szinte. Ma már szinte mindenki az interneten hirdet, keresgél.
Jöhetnének még a barátok, ismerősök segítségei, én esetemben ez most kiesik, mert nem sok ismerősöm van ebben a városban.

Ez van! Ezzel töltöm most a napjaimat! Remélem mihamarabb arról számolhatok be, hogy van állásom, és szeretem és minden szuper.

Remélem!

2010. február 22., hétfő

Még nem mondtam magamról...

Még nem mondtam magamról, hogy filmmániás vagyok. Rengeteg filmet láttam már, és mindig néznék valami újat. Kedvenceim a családi filmek és a thrillerek vagy horrorok. Ez utóbbi két kategória szerintem sokszor egybefolyik, nehéz különbséget tenni. Hogy mi teszi a horrort horrorrá, nem nagyon tudom. Talán a sok vér. Na az a része annyira nem vonz. Családi filmeket általában egyedül nézik, thrillereket pedig a párommal. Imádom a Harry Potter stílusú filmeket is, amik totál kiragadnak a mindennapokból, és kicsit ki tudok kapcsolni.

Dan és a szerelem - ezt a filmet tegnapelőtt láttam. Arról szólt, hogy egy apa, akinek meghalt a felesége, egyedül nevelte 3 lányát. Elutaztak a nagyszülőkhöz pár napra, ahol összegyűlt a család és az apa újságvásárlás közben belebotlott egy nőbe, beszélgettek és belezúgott. Csak ez a nő, a tesójának a barátnője volt, mint ez ki is derült nem sokkal azután mikor hazaért újságvásárlásból. Jöttek a bonyodalmak, vicces helyzetek. De ez a film nem a története miatt fogott meg. Hanem az a családi összetartás miatt, ami a filmben látható volt. Egy hatalmas család, ahol mindenki szereti a másikat - nem csöpögősen, és pl. a nők a pasik ellen versenyeznek (rejtvényfejtés) és aki veszít az mosogat.... Minden arról szól a pár napban - amit egy évben egyszer ebben a nagy létszámban együtt töltenek - hogy jól érezzék magukat. Házi színházat csinálnak, ahol mindenki fellép valamivel. Gyerekek, szülők, nagyszülők. Ez a film ezért fogott meg, mert szerintem mindenki vágyik egy ilyen "családra" - és azért idézőjelben, mert nem a saját családunkkal van a gond, hanem az odafigyelés hiányával. Valamint a filmben nem az egyén kap jelentős szerepet, hanem a család együtt. ... mindenki fontos és mindenki véleménye számít

Légió - ez volt a hétvége másik filmje. Na ez a thriller kategória volt. Ahol az angyalok lejöttek a Földre, mert Isten kiábrándult az emberekből és el akarta pusztítani őket. De Mihály arkangyal ellenszegült, mert ő még látott reményt az emberiségben. Maga a történet kb. erről szól, van benne egy kis vér, lövöldözés, menekülés, terhes nő, akit meg kell védeni mert az ő gyereke fogja a reményt jelenteni.... Igazából a filmről csak azért írtam, mert az utóbbi időben minden film (kivéve amelyik nem - 2012-vel és a világvégével foglalkozik, illetve próbálják felhívni a figyelmünket, hogy vigyázzunk a Földünkre, mert elpusztítjuk. Lásd: 2012, Avatar.... Persze az Avatarban ez csak átvitt értelemben jelenik meg, hiszen az már a jövőben játszódik, de ott is a természeti értékeket, meg persze az emberi értékeket hangsúlyozza.
Személy szerint én nagyon örülök ezeknek a filmeknek, valahogy erősíteni, tudatosítani kell az emberekben, hogy nem jó irányba haladunk.
Na de erről majd máskor....

Szép estét!

2010. február 21., vasárnap

Az első!


Láttam egy filmet a napokban. A címe Julie and Julia! Valószínűleg ez a fim hozta meg bennem az elhatározást, hogy blogot írjak. Naplóim voltak már korábban is, de azok még a kézzel írott változatok voltak. Viszont a korral együtt haladni kell. Mármint nem az én korommal, hanem természetesen a világgal. Nem célom, hogy embereket, vagy egy közösséget szólítsak meg. Én csak írni szeretnék... magamnak! Azt hogy miről, majd hozzák magukkal a mindennapok.

Ma megkezdem!

.....Hát nem indul könnyen az biztos. Nem jelenik meg, amit írtam! Azon gondolkoztam, hogy talán azért, mert a bejegyzés dátumát és idejét átállítottam a jelenlegi időre, és lehet maga a blogos weboldal meg külföldi és más időzónában van. Majd kiderül.

... Nehéz lesz a blog írás, úgy, hogy senkinek nem akarom mutogatni - egyelőre legalábbis nem tervezem nyilvánossá tenni. Vasárnap van, délelőtt 9 óra és a párom az előbb is bejött a szobába, amihez természetesen szíve joga, de nem kell, hogy megkérdezze mi ez, miért és miről... és akkor mi értelme. Jobb ezt- így előre látva - megtartani magamnak!

Újabb próbálkozás, hátha most sikerült. Max. állítok a dátumon így elsőre.