Mikrohullámos sütő - a barátunk!

Mivel elég szelektív az agyam mostanában, nem tudom írtam-e hogy a mikrónk feladta. Tudom-tudom, nem vagyok elég precíz blogíró, mások - akiket olvasok - még be is linkelik ha utalnak valamire a korábbi bejegyzéseikből, de ők sokkal szórakoztatóbban is írnak és szebben is fogalmaznak. Én meg..... ahelyett, hogy ilyenkor estére messze elkerülném a számítógépet az egész napi pötyögés után, még leülök közösségi oldalakat nézni, fórumokat és blogokat olvasgatni és írni. Nemhogy a párommal tölteném az időmet... mentségemre szóljon, hogy köszöni Ő is jól van, Fifa-t vagy Maffia-t játszik... a másik számítógépen.

Szóval az én Bandym! Az én Bandym éjjel megálmodta, hogy mi lehet a mikrónk baja, ami kb. másfél hete egy bögre víz melegítése közben levágta a biztosítékot... a lépcsőházit is. Gondolom mikrója mindenkinek van otthon, és napi szinten használja is. Hát meglehetősen hozzánk nőtt a szerkezet, így aztán szenvedtem a tej, és az ebéd megmelegítésekor is. Aztán pár nap alatt persze hozzászoktam, de! ma újra van mikrónk! András szétszedte, áttanulmányozta a madzagokat vezetékeket, megtalálta a probléma kulcsát, aztán.... na a többi folyamatot már nem igazán tudom leírni, mert nem tudom megfogalmazni, csak izékről írnék, meg bigyókról írnék, így meg felesleges. 

Isten hozott Mikrónk újra köztünk, még szerencse, hogy mostanában nem akartam pattogatott kukoricát enni! 

Cím nélkül - mert nem jutott eszembe semmi frappáns

Pár napja írtam, hogy milyen kedves volt az én Bandym, amikor kávéval ébresztett. Hát ma is meglepett engem! :) Munkából hazafele vett nekem túró rudit, Norbi Update 1 -es túró rudit. Jó-jó biztos másnak is szokott a párja venni ezt-azt, de András nem az a vásárolgatós típus, így amikor meglep valamilvel - általában csokival - akkor az mindig nagyon boldoggá tud tenni. Az pedig, hogy ki mennyire szereti meglepni a másikat és hogy milyen egyszerre, rögtön kiderült abból, amikor kinyitotta a hűtőt és meglátta a süti csomagolását, amit a cukrászdában vettem neki. (mármint nem a csomagolást... :D hanem a sütit)  Mellékesen jegyzem meg, hogy magamnak is, csak én már megettem délig (12:20-ig) a Norbis diéta miatt. 

2 napja nagyon fájnak a cicijeim, sokszor csak úgy magától, hozzá sem kell érnem. (Nem szoktam tapogatni amúgy :) ) Szokott fájni persze máskor is, de mindig nehezen viselem. Ezenkívül az alhasam is szurkál... lehet a palástfű teától, amit annak reményében iszom, hogy hátha "hamarabb" teherbe eshetek. Főleg amilyen mennyiségben iszom... :)

Ma nagyon sokat dolgoztam, próbálunk elrajtoltatni egy új dolgot az ügynökségnél, amivel talán újra beindulhat a gépezet. Egy ideje nem úgy működik ahogy kellene, és egyszerűen hiába próbálkozunk mindennel, nincsen hatalmas nagy változás. Na de erről majd máskor... 

Beszélgetés bátyámmal

Nos azért ezt olyan részletesen nem akarom leírni, de tény, hogy végre leültünk bátyámmal beszélgetni. Jó pár éve annak, hogy megromlott a kapcsolatunk - nem veszekszünk, de nem is vagyunk kíváncsiak egymásra. Régen jól elvoltunk, sokat kosaraztunk együtt, de még ő is lazább volt. 

Igazából baromira kíváncsi voltam, hogy mi lehet annak az oka, hogy olyan ellenszenvesen viselkednek velem, ahogy teszik azt. Volt elképzelésem, de úgy voltam vele, hogy akkor legalább megbeszéljük, hogy miért ne tegyék. Aztán végül is más volt az ok - mint ahogy arra fény is derült. 

A bátyám megkért, hogy kezdjem onnan, hogy mi történt velem azóta, amióta befejeztem a főiskolát. Kicsit hülyén éreztem magam, amolyan beszámoltatósan, de nem adtam ennek hangot, mondván, hogy a konszenzus a lényeg, nem egy újabb vita. Aztán kibukott a beszélgetés során, hogy neki/nekik egyik legnagyobb problémájuk, hogy nem nagyon nézek a lányok felé. Hmmmm..... mosolyogtam magamban, mert ez így is van, de nem a lányok miatt. Úgyhogy elmondtam, hogy igen, nem megyek hozzájuk, de nem a lányok miatt, mert velük jól elvagyok és szívesen el is játszok, hanem miattuk (bátyám és sógornőm miatt), mert nem érzem jól magam, nincs miről beszélgetnünk, stb. Elmondtam azt is, hogy anno (2006-ban, amikor Győrbe költöztem), akkor átjártunk Andrással amikor itthon voltunk, de aztán meguntam, hogy sosem hívtak, mindig én nekem kellett telefonálnom... magyarán nem éreztem azt, hogy ők szeretnék, hogy én menjek, inkább olyan kötelező jellegű volt, és egyoldalú. Nem hiszem, hogy nekem kéne kepesztenem folyamatosan. Főleg úgy, hogy én Győrben lakom, és amikor hazamegyünk hétvégén, akkor az ember nem győz szétszakadni.

Szóval ezt is átbeszéltük, a múltat - a főiskolás éveimet, amikor egyedül laktam egy 64 nm-es lakásban, és semmire nem volt gondom...stb. 

Nem gondolom, hogy most hirtelen minden jobb lett és minden megváltozik, de megpróbáltuk, és próbáljuk. Azt ne vára tőlem senki, hogy másképp és úgy fogok élni, ahogy az neki tetszik, mert ez az én életem és Andrásé, amit mi alakítunk, a saját kis ízlésvilágunk és igényeink szerint. És ezt sem jelenti, hogy nincsenek céljaim, és nem akarok az életben elérni semmit, továbbá azt sem, hogy leszarnám a családom véleményét és elfelejteném azt, hogy egy család vagyunk és kinek mit köszönhetek, egyszerűen csak szeretném ha mindenki el tudná azt fogadni, hogy valaki az M7-es autópályán szeret közlekedni, valaki a Balaton partján, valaki megáll útközben pisilni vagy kávézni, valaki nem, valaki dohányzik az autóban, valaki nem. És mindenkinek az a jó, ahogy Ő csinálja. Attól még eljuthat bárki az "Adriára" Ennyi!

De azért remélem bátyám, hogy fogom még azt érezni, hogy még szeretsz engem!

Hétvége - otthon

Ez a hétvége hazautazós hétvége volt. Pénteken még castingoltam, utána pedig elindultunk Székesfehérvárra. Először a Kelemenre mentünk, üdvözölni apát. Nem sokat voltunk, csak 1 órát körülbelül, mert András megbeszélte a bátyjával, hogy átmegy lenyírni a haját, én pedig vele tartottam. Még gyorsan beugrottunk Lidl-be venni pezsgőt (Enikő névnapjára, ami 15.-én volt), meg vacsira nekem tejfölt és virslit. Amióta "Norbizok" újra, ez az egyik kedvenc vacsorám. Tejfölbe egy kis fűszer, virsli (A Lidl-s a kedvencem, 199 Ft... a legjobb, füstölt, ropogós, minőségi és olcsó - amúgy éhes vagyok, ezért írok ilyen lelkesen a kajáról. :) ).

A "birkanyírás" közben beszélgettem  Enikővel és a kisfiúkkal, Gergővel, aki most lépte át szeptemberben az iskola kapuit. Olyan édes a kis nyúlánk piszkafa testével, és folyton csak mondja, csiripel, csacsog, egyik sem a megfelelő szó, mert ezt leginkább lányok szokták. Pörög ezerrel, aztán amikor hirtelen elfárad, akkor mint akit elvágtak, már nem akar beszélgetni, és csak hagyjuk békén. Enikőék (sógornőm, Gergő anyukája) mesélték, hogy azért este legkésőbb 9-kor alvás van, sőt volt már, hogy tévé nézés közben ruhába egyik pillanatról a másikra elaludt.

Másnap reggel olyanra keltem, amire már nagyon régen. Andrásom kávéval ébresztett. Még előző este kértem, hogy keltsen fel amikor elkészül a kávé - ha magamtól nem ébrednék fel. Aztán reggel hozta a kávét. Én, aki általában morcosan ébredek, most nem tudtam nem mosolyogni. Mert jól esett. Köszönöm Bandym! Szeretlek!

Reggel 3/4 8-kor felszedtek minket apáék és elindultunk Velencére Kápolnásnyékre mamámékhoz, hogy segítsenek a tetőcserepek behordásában. Nyáron szegényeknek leégett a tetőjük, és mivel gyors kárban kérték a biztosítótól a pénzt, ezért elég szűkös lett a keret, és nagyon meg kellett válogatni az alapanyagokat és a munkás "brigádokat" is. Ennek az lett az eredménye, hogy a munkálatok még mindig folynak. De a családban szerencsére nagy az összetartás és van segítség. A legtöbbet Tamás és Gábor segítenek (Viri és Robcsi unokatesómék párjai) de rajtuk kívül Lóci unokatesóm, tesóm, (és haverja) és András is segített.

  

Szegény mamókám, ő meg csak sürgött-forgott a konyhában, hogy senki ne maradjon éhesen, papim meg a mindent beszerző - legyen az élelmiszer alapanyag, vagy csavar, bármi. Ennyi idősen le a kalappal amit ők végigcsinálnak!

Amíg a fiúk dolgoztak, mi úgy döntöttünk, átugrunk Viriékhez, megnézzük a pár napja született kicsi Villőt. Hát Villő aludt, így Hannával kellett "beérnünk" aki olyan édes volt. Csak mosolygott, produkálta magát, néha beviharzott a kishúgához - nem győzött az ember utána rohanni. Íme néhány kép a kis huncutról:

 

Amerikai nagynéni V. - Könnyes búcsú

A búcsúzás, búcsúzkodás érzése rányomta a bélyegét a hangulatomra. Tudtam, hogy mai ebéd után elköszönünk nagynénéméktől és évekig nem fogjuk egymást újralátni. Még most is fájdalmat érzek amikor ezeket a sorokat leírom, pedig ez kicsi koromtól fogva így zajlik, ennyi idő alatt meg lehetett volna már szokni. 

Reggel felkeltünk, összepakoltuk a ruháinkat, cuccainkat, rendet tettünk a házikóban és átmentünk anyáékhoz. Éva nénjéék épp reggeliztek, csatlakoztunk hozzájuk mi is. Igazából tök érdekes de nem sok mindenre emlékszem a délelőttből - noha nem ittam semmit. Megnéztük egy 1988-as családi videót, ahol Éva nénje megmutatta Luenéknek a maroshegyi kis házukat, ahol anyával felnőttek. Amúgy a felvételeken mi is szerepeltünk tesómmal, én 7 éves, öcsém 3 és fél éves volt. Öcsém édes volt, én pedig szerintem tök idegesítő. 

Aztán bepakoltunk mindnyájan az autókba - ki-ki a magáéba - és elindultunk ebédelni. Ide:

 

Na és mit ettem???? Valami olyat, amit senki nem gondolna rólam. Krémsajtos csírával töltött csirkemellet rántott patisszonnal. Nagyon finom volt, nem gondoltam volna, hogy egy csíra is lehet finom.

 Aztán elfogyott az ebéd és eljött a búcsú pillanata! Az étteremből kifele menet, már a szívem a torkomban dobogott. A kocsihoz érve egymás felé fordultunk,majd megkezdtük az elköszönést. Nagynénémmel csak öleltük egymást, folytak a könnyeink, mintha örökre búcsúztunk volna. Luen olyan aranyos volt, meghatódott ő is, neki is potyogtak a könnyei. Ő amúgy úgy köszönt el tőlem, hogy "You're wonderful Dora, and so special ("Csodálatos ember vagy Dóra és nagyon különleges). 2x is mondta a nagynénémnek, hogy ő haza szeretne vinni - bárcsak komolyan is gondolta volna :) ! Persze nekem itt van András... de lehet ha adódna lehetőség kimenni, élnék vele (persze Andrással együtt!) Akárki akármit mond Amerikáról, engem mindig is vonzott a kontinens, a környezet, a kultúra.

András a kocsiban csak annyit kérdezett: "Most nagyon szomorú vagy?" 

Igen, az voltam.

Hazafelé Dombóvárnak mentünk András anyukájáért, de ... eltévedtünk, tettünk egy jó egy órás kerülőt. Így Győrbe csak valamikor este 9-kor értünk.

Vége tért ennek a hétnek is, ennek a látogatásnak is....

Éva nénje! Csodálatos ember vagy, és irigylésre méltó, példakép. 19 évesen hoztál egy döntést, és tudom, hogy nem volt könnyű egy új életet kezdeni egy olyan helyen, ahol idegenek az emberek, a nyelv és a kultúra is. De te kitartottál, és az évek folyamán rengeteg dolgot elértél.... és mindezek mellett, soha nem feledkeztél el rólunk, Magyarországról, a családodról és a barátaidról. Köszönjük, hogy vagy nekünk, nagyon szeretünk!

Amerikai nagynéni IV. - Visitors from America...

A cím azért íródott angolul, mert végre lehetőségem nyílt kicsit angolul kommunikálni. De ne rohanjunk ennyire előre.

Még előző este anyával megbeszéltünk, hogy segítek neki az előkészületekben, mert jönnek nagynénémék barátai Amerikából. Próbáltam sietni, elkészülni időben. Reggel még csináltam bundás kenyeret a fiúknak, majd telefonáltam anyu párjának, hogy legyen szíves eljönni értem. Azért nem Andrásékkal mentem át, mert "ők csak útban lettek volna" a takarítás és főzés közepette. Ez amúgy elég szarul esett, én soha nem mondanék ilyet anyáméknak ha nálunk lennének vendégségbe... Amúgy nem anya volt aki ezt mondta. Na mindegy... Megérkeztem, aztán neki is álltam krumplit pucolni, porszívózni, húst panírozni (vagy 3 kilót), majd azokat kirántani, tartár mártást csinálni... Éva nénje is nagyon sokat segített, így hárman azért tudtunk haladni. Mondhatni majdnem hogy végszóra készültünk el.

A teríték

Fél 3 körül érkezett meg Lou és Luen (nem tudom hogy írják a nevüket). Nagyon szimpik voltak rögtön első látásra. Hallottam amikor Allan bátyja (nagynéném férje) mesélte Lou-nak, hogy 2 évig éltem Angliában (fél évet!) és nagyon jó az angolom (ez nagyon nem igaz, nem tudok megszólalni). Na - gondoltam - ez fasza, most koncentrálhatok ezerrel ha kérdeznek ... angolul. A 3 pálinka után (amit a vendégekkel itattak) neki is kezdtünk az ebédnek. Engem Luen mellé ültettek (ő a nő :) ), hogy tudjon kivel kommunikálni, vagy legalább olyan üljön mellé, aki érti is. De jó!!!

Pálinkás köszöntés

Amúgy visszatérve a pálinkára az utóbbi időben engem már békén hagynak vele, hogy nem iszom. Korábban mindig kínált anyu párja (ő nem iszik, viszont itat :D ), hiába mondtam nemet. Most egy ideje már nem... hmmm, nem baj ez, sőt!

Na, szóval ebéd! Anyum mintha lagzira főzött volna:

- húsleves
- töltött pulyka

- sült oldalas

- rántott karaj és csirke
- rizi-bizi
- krumplipüré
- tartár és majonézes krumplisaláta
- pörkölt nokedlivel
- meggyes és túrós rétes

Nekem még egy egész heti menünek is sok lenne!



Kajálás után anyu Árpija elvitte nagynénéméket és Luenéket egy boros pincéhez, mi pedig anyuval addig elmosogattunk... volt mit. Aztán vártuk, hogy visszaérjenek... és csak vártunk. Anya már úgy telefonált rájuk, hogy hol vannak. Aztán jöttek :) Kicsit pityókásan... nagynéném másnap nem is emlékezett semmire. Pedig táncoltak is....


Az angol egy idő után egyre jobban ment, és élveztem, hogy angolul beszélhetek. Sőt, András is próbálkozott, és olyan szavakat is használt amiket én nem is ismertem. Nagyon meglepődtem, ügyes volt. Kár, hogy nem tudom használni máskor is a nyelvet, ilyen kötetlen formában. Ráadásul a legdurvább, hogy 90 %-ban mindent értettem.... és mindent meg is értettek.

Még a mai naphoz annyi hozzátartozik, hogy egy fél órára beugrattak Erikáik is Lucával (Anyu Árpijának a húgáék) valamint Árpi 2 fia is Árpi (:D - ezt már lassan én sem tudom követni) a barátnőjével és Gábor.

Éhes vagyok!

Éhes vagyok, pedig már vacsoráztam... és nem is olyan régen. Hmmmmm.... nem jó ez így!

A fényképezőgépem

Canon 1000 D (Rebel XS)
A gépem!

Amerikai nagynéni III. - lightosan

Pénteken anyunak dolgoznia kellett, mert bár hiába kért már januárban 2 hét szabit szeptemberre, az egészből összesen 4 napot kapott. A postát visszaadta a magánvállalkozó az államnak és pont erre a napra esett az átadás. Miért is ne! Szóval anya reggel ment dolgozni, így mára nagyon nem is terveztünk semmi programot. Miután felkeltünk átmentünk anyáékhoz, megreggeliztünk, én hajat mostam, András próbált fotózgatni a géppel, közben el is ment az idő, és 11 körülre anya is hazaért. Ezután összekészültünk, és elmentünk ebédelni a Berényi Fogadóba. Ez Nagykanizsa mellett található az út mellett. Nagyon jó kis hely, finomat voltak a kaják is. Ettem egy kis adag Jókai bablevest, majd baconbe csavart szűzpecsenyét rokfortos sajtmártással és krokettel. Végül pedig, hogy adjunk a kilóknak túrós palacsintát ettem vaníliás öntettel. Ezt azért már nem tudtam megenni, öcsém segített...

Bandy-m fotózgatott

Az étteremben

(A képekre kattintva azok nagyobb méretben is megtekinthetőek!)

Amerikai nagynéni II. - Keszthely

Csütörtökön Keszthelyre mentünk. Anyu egy csomó múzeumot összeírt - öcsém legnagyobb örömére. A Festetics kastéllyal kezdtünk, ahol voltam már párszor - osztálykiránduláson is és barátnőm, Juli esküvőjén is. Nem akarok anyagias lenni, de a jegyek egy vagyonba kerültek. Anya kombinált jegyet vett, ami a kastély mellett a hintómúzeumba is szólt. 2300 Ft volt a jegy személyenként. De igazából ami ledöbbentett az volt, hogy ahhoz, hogy fotókat lehessen készíteni 1400 Ft-ot kellett fizetni. Vicc. A múzeumban a könyvtár tetszett a legjobban és a faburkolatok, na meg a kert.

1-2 kép a Festetics kastélyból: (kastély, könyvtár, és a Hintó múzeum)

A múzeum után ebédelni mentünk (késői ebédre). Szegény Andrásom, ezt nem is írtam! Reggel már úgy kelt, hogy fájt a hasa, nem volt jó a gyomra. Nem is reggelizett, sőt ebédre is alig evett. A kaja nagyon finom volt, rokfortos csirkemellet ettem röszti burgonyával.

A rösztit kicsit odaégették... de így is ízlett

Miután végeztünk még 1-2 múzeumot célba vettünk. Mehettünk volna kínzó múzeumba, erotikus panoptikumba, de sajna ehelyett babamúzeumba mentünk, megnéztük a 4 és fél millió csigából épült parlamentet illetve egy történelmi panoptikumot. A babamúzeum nem tetszett, de a másik kettő jó volt. Itt is lehetett volna fotózni 400 Ft-ért, de jó is hogy nem fizettünk rá be, mert minden vitrinben volt, üveg mögött. Stikában csináltam 1-2 képet, de nem sikerültek.
Andrásom és Árpi nem jöttek be, de elég sokat kellett ránk várni és Andrásnak ez nem tett jót. Hazafelé a kocsiban végig az ölembe dőlve feküdt és már tüzelt a homloka. Hazaérkezvén lázat mértünk neki és volt. Bevett egy lázcsillapítót, ivott egy teát, meg még egyszer ugyanezt este lefekvés előtt is. Kicsi kincsem... nem sokszor szoktam így látni.

Amerikai nagynéni II. - Megérkezés

Múlthéten szerdán (szept. 15.) reggel fél 9 körül indultunk Zákányba anyumékhoz. Arra nem emlékszem, hogy mikorra értünk haza, de amikor bekanyarodtunk az utcába, éppen ott sétált a nagynéném Éva nénje és Allan bátyja (ő törzsgyökeres amerikai) anyum Árpijával - merthogy ő is Árpi... ja és a fia is (meg persze apukám és öcsém is Árpád). Ahogy közelebb értünk már pattantam is ki a kocsiból, hogy üdvözöljem őket. Persze nem változtak semmit, szerintem ugyanúgy néznek ki mint 6 évvel ezelőtt. Bementünk a házba - ahol anyu főzött ezerféle kaját - majd a nagynéném már invitált is be a szobába minket, mert már adta volna oda az ajándékokat nekünk. Rögtön kezembe is nyomta a fényképezőgépet ...
IGEN! MEGKAPTAM! CANON Rebel XS 1000D!

András is kapott egy evezős pólót és egy széldzsekit, nagyon jól nézett ki mindkettő. Aztán átadtuk mi is az ajándékunkat...
A hatás nem maradt el. Nagynéném kezébe vette a becsomagolt kis A4-es méretű dossziét, majd elkezdte kinyitni. Meglátta, és nem értette ... egy újság ... ránk nézett... "A dátumot nézd!" - mondtuk. "Nineteen sixty-seven (mire ezt itt most leírtam) április 23." DÖBBENET AZ ARCON! Majd könnyek és könnyek, és ölelés! Éva nénjém 1967. ápr. 23-án ment ki Amerikába. Az ajándék pedig egy Magyar Nemzet 1967. április 23-i száma volt ...(itt rendeltük)

Ekkor még nem nyitotta ki az újságot, aminek a belső lapján egy rendkívüli hír szerepelt. Ebben az állt, hogy aznap elhagyta Magyarországot, mindenkinek hiányozni fog, várjuk haza... stb. A szöveg mellett pedig egy kép állt, amin édesanyjával volt látható. Éva nénje annyira sírt, hogy kiment a szobából. András megijedt, hogy esetleg sebeket szakítottunk fel. Az ajándék nagyon jól sült el. Azt hiszem többet ért bármilyen más tárgynál, hungarikumnál.
Ebédre borsólevest, vaddisznó pörköltet és székelykáposztát csinált anyu. Finom volt, mint mindig. Persze nagynéném nem is tudta, hogy vadat eszik, de ízlett neki.
Ezután kimentünk a Kotróra Gyékényesre, hogy lepakoljunk a cuccainkat. Ugyanis anyuék intéztek egy házikót nekünk, hogy kényelmesen elférjünk. Nagyon szép kis ház volt, na meg a kilátás:

A házikó, a kilátás és a napfelkelte (legutóbbi kép mobiltelefonnal készült!)

Ezen a napon még szép időnk volt, először itt kint a Kotrón, majd anyuék "hétvégi házában" a hegyen üldögéltünk a teraszon, beszélgettünk, iszogattunk. Pálinka pálinka hátán - no én kihagytam, mert nem igazán szeretem, de volt garrone is. :)

A kotrón és anyuék házikójában...

Amerikai nagynéni

Igen, van egy amerikai nagynénim, akiről pár szót ejtettem már korábban is, mégpedig hogy neki köszönhettem, hogy 1997-ben egy hónapot tölthettem el Amerikában. Ő Éva nénje! Anyukám nővére, aki 19 éves kora óta él kint. Most már 61 éves, és 2004-ben találkoztunk utoljára, akkor voltak nálunk Magyarországon. Úgy volt, hogy már többet nem is jönnek hozzánk, helyette megnéznek más helyeket a világban, Európában.... Ez akkor szíven ütött, mégis elfogadtam, hogy szeretnének más helyeket is megnézni.

Aztán mégis úgy alakult, hogy idén meglátogatnak minket. Az őszt választották, mert eddig mindig nyáron voltak, illetve késő tavasszal, vagy 1-2x karácsonykor... :) Gondolták - ha már anyuék úgyis falun élnek - megnéznének egy aratást, szüretet. Szóval pár nap múlva újra találkozunk! Már nagyon várom!

Látogatás számláló

Hogy lehet az, hogy nem írtam ki semmilyen közösségi portálra, hogy blogot vezetek, nem tudja senki a címet, nem meséltem róla senkinek, mégis már 15-en meglátogatták az oldalamat??? Ha valaki olvassa ezt a pár sort - bár kétlem, hogy idáig eljutna bárki is, hiszen nem írok valami izgalmasan, akkor legyen szíves, név nélkül, vagy mindegy hogyan, de árulja már el nekem, hogyan akadt erre az oldalra??? Ezer köszönet!

Norbi Update - restart

Itt az ideje, hogy újra komolyan vegyem a tavasszal elkezdett diétámat. Bár már akkor sem diétáznak neveztem, mondván, hogy nem is nehéz betartani, ennek ellenére sikerült szépen elsumákolni majdnem 2 hónapot. Kezdődött a nyári szegedi ob-vel, ahol nem igazán volt kivitelezhető az update betartása - no persze azért sem, mert nem is annyira akartam betartani. Aztán a sok kirándulás, vendégeskedés... de hiszen mindenki tudja, hogy van ez. Csak aztán mostanra már nekem lett elegem magamból, vagyis azon kijelentéseimből, hogy "én csinálom a Norbi update-t, csak most kicsit hanyagolom".... ezért meg azért.... Most már egy ideje vége a nyárnak, itthon vagyok, ideje újra a tettek mezejére lépni, különben minden eddigi erőfeszítés - ami persze nem volt... :) - felesleges volt. Szerencsére sokat nem híztam vissza, csak 2 kilót a leadott 7-ből... most -5 kg a következő cél... remélem kitartó leszek.... és persze a legjobb lenne rögtön 10 kg-t fogyni, mert akkor még egész csinos is lehetnék.... Jó lenne :)

Fejlődő tömegközlekedés

Na honnan írok? Na honnan? Éppen Győrbe tartok a 17:50-es busszal. Beültem leghátulra, nézelődtem, és megláttam a wifi matricát a busz belsejében felragasztva. Gondoltam gyorsan ki is próbálom, hogy tényleg működik-e. Hát működik! Egy gondom van, baromira rázkódik a busz, és én azt nagyon nem bírom, mert hányingerem lesz. Ráadásul eléggé meleg is van. De! Van internet! Legalább lesz mivel eltöltenem az utazási időt. Filmet akartam először nézni, de mivel nem hoztam fülhallgatót, így elég necces lenne, kiindulva abból, hogy azért rajtam kívül mások is utaznak a buszon... én meg süket vagyok...... így marad a szörfölés..... a buszon! :)