Ez jó! :)

Egy vicces videó a görcsös babaprojektről.

2:35'-nél szerintem sokunknak ismerős momentum lesz... :)

Boldog Születésnapot Kincsem!

Ma van az én Bandym születésnapja. Sajna ez a szülinap nem igazán lett olyan mint amilyen szokott lenni, az ajándéka sem jött meg. Vacsizni is mentünk volna, de olyan hulla volt szegénykém, hogy végül az éttermet lefújtuk és rendeltünk a Zöld Elefántból. Holnapra remélem megérkezik a meglepije!

Boldog Születésnapot Kincsem! Nagyon szeretlek!!!

Az ÉLET születése - Érdemes megnézni!

Ezt a 15 perces kis videót egy számomra nagyon kedves blogban találtam. Hihetetlen felvételek, érdemes megnézni, nekem rendesen potyogtak a könnyeim (főleg ahol beágyazódott az embrió, hiszen mi itt tartunk) - annyira csodálatos és.... minden nőnek, anyának és leendő anyának ajánlom!!! András is megnézte velem...

Így születik az élet:

Kíváncsi leszek nektek hogy tetszett....

ET 5. nap - Köszönöm, jól vagyok!

Sokan kérdezik meg tőlem az elmúlt napokban, hogy hogy vagyok, mi van velem, jó néhányan azt is, hogy érzek-e valamit??

Először is köszönöm szuperul vagyok és nem érzek semmit. Kellene???? Egy természetes fogantatásnál egy nőnek ilyenkor még gőze sincs róla, hogy a méhében egy új élet kezdődött. Az első jelek a menzesz (elmaradt menzesz) környékén jelentkeznek, vagy annál is később. Szerintem ez a lombiknál sincsen másképp. A beültetés után 1-2-3 nappal megtörténik a beágyazódás. amit talán érezhettem, mert szombat délutántól vasárnapig baromira szurkált jobb oldalt a hasam, de az is lehet, hogy nem is azt éreztem. Akkor még eleve érzékenyebb volt a hasam. Hétvégén még nagyon óvatos voltam, s bár nem feküdtem végig - sőt leginkább ültem - nem csináltam semmi megerőltetőt. 

Hétfőn viszont már nem volt bennem aggodalom a mozgás iránt, mertem mosogatni, főzni, kocsikázni - bár minden egyes buckánál a hasamhoz kaptam, hogy remélem nem rázza nagyon a kocsi a bent lakókat.

Megkérdezik tőlem azt is, hogy mit érzek... mármint van-e bármilyen megérzésem a kimenetelt illetően. 

Nem tudom, nem tudom merjek-e bármilyen találgatásba bocsátkozni. Nem merek és egyáltalán nem is akarok ezzel túlságosan foglalkozni szeptember 2-ig. Minden vágyam az, hogy azon a napon majd mosolyogva közöljenek velem egy magas bHCG értéket, de nem akarok egyelőre arra gondolni, nem akarom visszaszámolgatni a napokat, nem akarom körmöt rágva várni a szeptember 2-át. 

Néha arra is gondolok, hogy nem foglalkozom-e túl keveset azzal a ténnyel, hogy beültettek két kis életet, és vajon ők hogy vannak. Nem érzik-e azt, hogy nem forog minden gondolatom körülöttük... 

Andrást is foglalkoztatja a hogy létem. Tegnap megkérdezte, hogy érzek-e valamit, nincs-e hányingerem, nem undorodom-e a kávé szagától. Mosolyogtam és úgy szerettem, de úgy szerettem abban a pillanatban (máskor is), és mondtam neki, hogy még nem érzek semmit az még odébb van. Erre csak annyi volt a reakciója, de "érezzek!" Jól esik, mert ebből látom, hogy neki is mennyire fontos, hogy kisbabánk legyen. Tegnap a legnagyobb szekrényünket választotta ki a babának, magunknak meg a fele akkorát. Akik ismerik Andrást, tudják, hogy nem egy álmodozó típus, sőt ő előre soha nem örül semminek, ahhoz ő túlságosan realista.

Röviden összegezve: Nálam minden oké - zajlik az élet!

Költözős hétvége

Szombaton reggel jött hozzánk András bátyja Gyuri, és kedvese Enikő, hogy segítsenek a költözködésben. Enikő az új lakásban takarított, meg a régiben csomagolta még össze a maradékot, Gyuri meg segített parkettázni és a nappalit festeni. Ez volt a szombat, vasárnap pedig sor került a bútorok transzportálására is. Aliz férje, Krisztián jött segíteni, ő hozta furgont is. Nagy,on ügyesen pakoltak, 2 fordulóval a cuccok 80%-át sikerült átvinni. Ami itt maradt, az már befér majd az opelba is. 

Mindezalatt én feküdtem, ültem, néztem őket.... szóval kimaradtam az egészből. András még a cserepes virágot sem engedte megemelni. 

Egyelőre még káosz minden, sok dolog van a lakással, és jövőhét vége felé legkésőbb tényleg teljesen át kell cuccolnunk, mert szeptember 1-jével költöznek be az újak, ráadásul András is megy 29-kével Szolnokra gyakorlatra.

Köszönjük szépen a hétvégi segítséget Gyurinak, Enikőnek, és Krisztiánnak, ezer meg ezer hála!!! és persze András anyukájának, aki a finom szombati ebédről gondoskodott! :)

Ciklus 16. nap - ET (2. rész)

8 sejtes embrió

Tegnap ott fejeztem be, hogy a biológus elmondta az embrióinkról amit tudni lehetett, kellett, aztán vissza kellett még ülnünk a váróba. Előtte amúgy annak ellenére, hogy félig telt - telt hólyaggal kellett a beültetésre mennem, elkéredzkedtem wc-re mert már nagyon kellett pisilnem. Megengedték, de mondták, utána igyak jó sokat.  Megtettem 2 dl vizet még magamba toltam... András meg is kérdezte: "Ennyit pisiltél ki?" :)

Az az igazság, hogy bár délre volt tervezve a beültetés, csúsztunk. Nekem újra pisilnem kellett. Először András azt mondta, hogy kibírom, de aztán már fájt  ülni és izzadt a tenyerem is, annyira kellett pisilnem. Nem mertem odamenni a recepcióhoz, féltem mit fognak gondolni, ráadásul előtte hoztak már egy gyógyszert is (izomgörcs oldót), szóval tudtam, hamarosan mi következünk. Eltelt újabb 5-10 perc és döntöttem, pisilek, különben a dokit fogom vizsgálat közben szemközt találni. Megengedte a hölgy, csak megkért utána igyak megint. Hát amint megittam az újabb 2 deci vizet, egyből szólítottak, hogy mehetek. Hát.... gondoltam, majd lassan öltözöm át, addig csak-csak leér a folyadék. 

Az öltözőben ugyanazt a mintájú hálóinget választottam ki, de most már rutinosan tudtam hova kell nyúlni, mit kell csinálnom. Miután végeztem, kiültem a műtő elé, és az egyik lánynak a párjával beszélgettünk. Kb 15 perc múlva én következtem.

Kérdezték a pisit - elmondtam 2x is voltam, de muszáj volt. Szerintem ha azt mondták volna, hogy mindenképpen kell, tuti nem kellett volna ennyiszer, mert a srác is mondta, hogy a kedvese is 3x volt. 

Felfeküdtem az ágyra, jött is a doki, kérdezte, hogy vagyok, fáj-e hasam, mi volt velem napokban, most mit érzek.... stb. Nagyon kedves volt és rendkívül kommunikatív. Én komolyan mondom olyan szeretetet éreztem tőle és a csapattól is... megsimogattak, mosolyogtak.... 

Közben lemosott "ott" meleg vízzel, letakart egy csak "ott" lyukas pléddel, majd elmondta, hogy a beültetés előtt csinál egy nőgyógyászati vizsgálatot, hogy megnézze minden oké-e ott bent, mert ennyi tüsző után a petefészkek hozzá nem értő számára ijesztően szoktak kinézni a normális állapotukhoz képest. De aztán mindent rendben talált és a biológussal együtt meg is kezdték a két kicsi felhelyezését. (András megkérdezte, miért nem azt mondom, hogy embrió, olyan furcsa, hogy azt mondom kicsi. Mondtam neki, hogy mert ez jön a számra, ettől emberibb. Tudom, hogy ő nálam még óvatosabb... szerintem az első szívverésig nem mer abba belegondolni, hogy apa lesz, nehogy csalódjon... ).

Íme az beültetésről egy rövid videó (animációs!)

Ráláttam a monitorra, így akár végig nézhettem volna a műveletet, de nem akartam látni, csak a végeredményt. Amit azonnal meg is tehettem, mert amikor kész volt a felhelyezéssel, nyomott egy gombot és már a kezembe is adta az első ultrahangos fotót már a méhemben lévő két kis embrióról. 

Ezt a fotót kaptuk:

A fehér nyílnál a fehér kis vonalnál vannak ők, egymás mellett! Remélem nagyra nőnek és ők fogják a boldogságunkat jelenteni az elkövetkezendő években.

Miután Kőrösi doktor úr végzett, feltettem neki egy kérdést, kicsit félve, mert tudtam furcsát fogok kérdezni. Arra voltam kíváncsi, hogy a kb. 1 hete rám törő allergia okozta óriási, egész testemmel beleremegő tüsszentések, nem okozhatnak-e problémát, hiszen a hasamban érzem meg legjobban a tüsszentést. De megnyugtatott, hogy nem fognak kilökődni az embriók, sem a tüsszentéstől, sem a köhögéstől. 

Ezután át kellett óvatosan másznom egy beteghordó ágyra és áttoltak a pihenőbe. Doktor úrtól elköszöntem, és nagyon szépen megköszöntem neki!

A pihenőben bekötöttek egy újabb infúziót, amit eleinte nem értettem, most már tudom, hogy valószínű kissé hiperstimuláltak, és ezért kaptam még most is infúziót. Megmérték a vérnyomásomat is, és a kezembe kaptam egy 3 oldalas olvasgatni valót azzal kapcsolatban, hogy az elkövetkezendő napokban mit hogyan csináljak. 

- Sok folyadék, fehérjedús kaja

- Lehetőleg kávé, alkohol, dohányzás kerülése

- Pihenés, de 1-2 nap után már lehet dolgozni.

- Nincs jogging, aerobic, hegymászás, úszás, stb.

- Kerülni a betegeket, állatokat.

Valamint az is rá volt írva, hogy a köhögés és tüsszentés nem fogja kilökni az embriókat. :) Azt hiszem ezt már többen megkérdezhették. 

Amúgy Kőrösi doki azt is elmondta, hogy végül is ejtőernyőzni is csak azért ne ejtőernyőzzek, mert hátha nem nyílik ki az ernyő... Röhögtetett miközben "műtött" - jó fej! :D

Közben András is bejött hozzám, megnézte ő is a "fehér vonalat" :) - majd álldogált mellettem, simogatta a kezem. Rávettem, hogy lesse meg, más is kapott-e infúziót, de annyira nem mert odanézni. 

Kb. egy óra múlva elengedtek, felöltöztem és mehettünk is haza. Recepción még megnézték nem írt-e fel valamit doktor úr, de nem. Továbbra is maradt az a 2 progeszteron pótló hüvely gyogyi. 

Kifele az intézetből csak mosolyogtam és mosolyogtam. Hazafelé felhívtam anyát, közben András minden egyes bukkanónál lelassított, óvatosan kikerülte amit lehetett.

Otthon le is dőltem az ágyra, Bandy pedig finom ebédet főzött nekem. Ő még elment át a másik lakásba kicsit dolgozni, pakolni, majd hazafelé bevásárolt a Tesco-ba. Vett nekem olyan gyümölcslét, melyben csak a 6-7 féle kifacsart gyümölcs volt, mindenféle hozzáadott adalék nélkül, illetve nagyon 

egészséges gyümölcsleveket. 

A tüsszentés őt még mindig nagyon zavarja... fél, nehogy tényleg bántsa a babákat. Most új módszerem van.... jól megcsavarom az orromat, így a tüsszentések számát 50 %-kal csökkenteni tudtam.

Ja, és a gyogyik:

Este 3 bogyó utrogestan-t kellett feldugnom a hüvelyembe, ma reggel pedig egy adag crinone-t. 

Jobb mint a szuri, de azért kihagynám. Ha viszont sikerült a lombik- remélem - akkor vagy még 3 hónapig használnom kell majd. no problém, mindent az utódokért!

Ciklus 16. nap - ET (1. rész)

A mai nap nagy nap volt! Pocaklakóim lettek, akik remélem nagyon szépen megkapaszkodnak és 9 hónapig ki sem költöznek a pocakomból. 

Furcsa érzés ám ez - furcsa, mert semmit nem érzek. Más már a petesejtjeivel is beszélget, én meg még fel sem fogtam, hogy már nem vagyok egyedül....Nem érzem - mert valószínű nem merem érezni. Azért végigénekeltem nekik a délutánt, zenét hallgattam és megmutattam nekik, hogy milyen hamisan tudok énekelni....

3/4 12-re kellett mennünk az intézetbe. Már fél előtt ott voltunk. Leadtam a papírokat, egyeztettük, majd felmehettünk az emeleti Kryo laborba érdeklődni az embriók felől. Sajnos pechünkre a kamera vagy mi elromlott, így a fagyasztott embriókat nem tudták megmutatni, de a hölgy elmondta, hogy 2 kis embriónk, akik a beköltözésre várnak gyönyörű 8 sejtessé osztódtak és már elkezdtek összeolvadni... ne kérdezze senki, mert nem tudom ez mit jelent... De a hölgy mosolya nagyon megnyugtató volt.  Aztán folytatta: 8, szintén szépen fejlődő embriót pedig sikerült fagyasztani... 

Elkezdtem számolni...2 megy a pocimba, 8 fagyasztva.... az nem 9, hanem 10! Rákérdeztem, hogy akkor mégsem 9, hanem 10 termékenyült meg???... Igen! Egy pici behozta a lemaradását és felzárkózott a testvérei mögé. 

Nem lesz energiám ma már befejezni... holnap folytatom délelőtt!

Ciklus 14. nap

Reggel telefonáltam Kaáliba, pontosabban 10 után. Kapcsolták a biológust - én mondjuk egy nővel beszéltem - aki elmondta, hogy a 16 petesejtből 9 termékenyült meg. Megkérdezte hányat kérünk vissza és hogy kérjük-e a többi fagyasztását. Ezenkívül elmondta, hogy holnap telefonáljak újra, hogy a pénteki beültetés idejét pontosítsuk.Remélem az a 9 kis préembrió szépen osztódik tovább.

A hasam már jobb, de olyan mintha lenyeltem volna egy focilabdát. Egyszerűen tele vagyok még mindig, feszít és csak remélem, hogy az ET-re olyan állapotba kerül, hogy jó helye legyen a kicsiknek.

Ciklus 13. nap - A petesejtleszívás

Megtörtént, igen, túl vagyunk rajta!

Tegnap este már nehezen aludtam el. A cicim már nem fájt a hasam viszont egyre jobban puffadt. 

Reggel 6-ra állítottuk az ébresztőórát (telefont), de már jóval előtte fent voltam. A hasam reggelre viszont már olyan szinten szurkált, hogy menni jóformán csak úgy tudtam, mint aki karót nyert. Nem kívánom senkinek. 

Most, hogy már tudom, hogy nem basztam el semmit, elárulom, hogy tegnap jó nagy para lett rajtam úrrá. Ugyanis újra olvasgatva a kezelőlapomat, észrevettem, hogy a vasárnap reggel beadott szurimat délben kellett volna beadnom. Végigfutott az agyamon, hogy most rontottam el mindent, de nem mertem felhívni a Kaálit, mert féltem a lecseszéstől. Aztán Bóbita (kedves sorstársam és fórumos barátnőm) megnyugtatott, hogy szarjak bele, nem lesz itt semmi gond. Valahogy annyira jól csinálta, hogy tényleg meg is nyugodtam. Bóbita amúgy ma úgy intézte a munkáját, ha András nem tudott volna ott maradni velem, hazahozott volna az intézetből. Önzetlen, segítőkész, egy igazi őrangyal! Jó érzés, hogy ilyen rövid ismeretség után is így tudok rá számítani! Köszönöm!

Szóval ott tartottam, hogy reggel, indulás Kaáliba. Minden egyes bucka, apró kátyú fájdalom volt, annyira szurkált a hasam. 

8-ra kellett mennünk, de mi már fél 8-ra ott voltunk. Leadtuk a papírokat, majd kicsit még vártunk a váróban. Aztán 8 után nem sokkal jöttek értem és mentem a műtős részlegbe. (Andrást pedig felküldték az emeletre, hogy majd megtehesse ő is, amit meg kell tennie).

Nagyon kis elveszett voltam. Az öltözőben egy kulcsos, zárható szekrénybe beraktam a ruháimat, felvettem a tüneményes kis hálóinget (fehér és rajta aranyos apró virágok), megkötöttem hátil, magam köré tekertem egy lepedőt (ami takarta a csupasz fenekem is), majd felvettem az eldobható neylon papucsot és sapkát. Egy darabig álldogáltam, üldögéltem, aztán végül úgy döntöttem, hogy kimegyek, megkérdezem hol kell várnom. Elküldtek wc-re majd az előtérben ültem le. 

Pár perc múlva jött egy hölgy, hogy mehetek. Ahogy sétáltam befelé, kérdezte voltam-e már, majd megmutatta az ágyat és kérte feküdjek fel. Hiába nyomtam előre a fenekem, ahogy kérni szokták, hogy a szélén legyek, még és még előrébb kellett csúsznom.Miután elhelyezkedtem, letakartak a lepedővel, és megigazgatták a hálóingem is.

Bekötötték az infúziót majd megmérték a vérnyomásomat is, mely 154/ valamennyi lett. Kérdezték, hogy szokott-e probléma lenne a vérnyomásommal, de mondtam nekik, hogy ez csak az izgalom. Pár percig (kb. 10) még ott nézelődtem - leginkább az ágy fölé felhelyezett kis képet. Ugyanis a műtőben, a plafonra egy kedves kis kép van felrögzítve egy kisfiúval és egy kislánnyal. 

Az altató orvos bemutatkozott, kérdezgetett, majd jött Kőrösi dr. úr is, és ő is üdvözölt, megkérdezte hogy vagyok. Mondtam neki, hogy most már azért fáj a hasam, amire azt válaszolta, hogy hát ez érthető is.

Ekkor az altatóorvos beadta az altatót (a kezembe helyeztek még egy branült az elején), majd mondta, hogy ne ijedjek meg, mert el fogok kezdeni szédülni. Aztán kérdezte, hogy szédülök-e már, de még nem szédültem.  Aztán megkérdezte fél perc múlva újra és akkor már szédültem és meg is szűnt körülöttem a világ. 

A következő kép a pihenőben volt (most már tele vannak fotóval a fali táblák), ott szembesültem a "Jó reggelt Dóra" ébresztéssel, ami valószínű  már a műtétben megtörtént, mert ott át kellett mászni a másik ágyra. 

Meglepetésemre semmi hányinger, szédülés. A kezemben még be volt kötve az infúzió és még az ujjamon is ott volt a vérnyomásmérő. 3-5 percenként jött valaki megnézni, hogy minden oké-e, nagyon figyeltek rám és persze a másik két hölgyre is, akik utánam következtek. Közben András is bejöhetett védőruhában, és már ő is tudta, amit én is: 16 kis petesejtet sikerült leszívni. Egy darabig ott volt velem, majd elment 1-2 dolgot elintézni, és mondta, majd hívjam ha kész vagyok. 

Miután elment, még kicsit pihiztem, de aztán egyre jobban kellett pisilnem. Szóltam, hogy kimennék, így lecsatolták a már üres infúziót és kaptam is helyette egy másikat. Amikor végeztem, már nem feküdtem vissza az ágyba, helyette egy kényelmes, lábtartós fotelbe ültem (ültettek) át, ahová már oda volt készítve egy csomó limonádé. Megvártam míg lefolyt a másik infúzió is, kaptam még két gyógyszert, mértek vérnyomást, 15x ellenőrizték, megkérdezték, hogy jól vagyok-e, majd útnak engedtek. Felöltöztem, hívtam Andrást, aki a kocsiban várt és már jött is, hogy együtt menjünk fel Kőrösi dr. úrhoz.

A doktor úr elmondta, hogy az utolsó 2 ampulla szuri megtette a hatását, sok szép tüszőm lett. Felírta a kiváltandó gyógyszereket, elmondta, hogy igyak nagyon sok folyadékot, rostosat és fehérje-gazdagabban egyek.

Hazafelé kiváltottuk a gyógyszereket:

1 doboz Tinidazol-t 

1 doboz crinone-t

3 doboz utrogestan-t

Ez utóbbi kettőt a beültetés (továbbiakban: ET azaz embrio transzfer) után kell majd alkalmaznom - mindkettő hüvelybe helyezendő.

A Tinidazolból pedig 4-et kellett bevennem, egyszerre, melyet a műtét utáni beavatkozás utáni fertőzések elkerülése végett kaptam.

Összesen 14.522 Ft-ot hagytunk ott a gyógyszertárból.

András hazahozott, majd ő elment dolgozni. Itthon le is feküdtem, próbáltam pihizni, mert ahogy telt az idő, egyre jobban émelyegni kezdtem, feszített a hasam. Szerencsére mostanra elmúlt, de akkor nem volt jó érzés.

András a munkából hazafelé vett nekem isostar port (citromosat), rostos üdítőt, és csirkét, hogy finom, fehérjedús vacsit főzzön nekem. Nagyon jól esett a gondoskodása!

Túl vagyunk a mai napon és holnap 10 után telefonálhatunk is, hogy hányan estek sikeresen szerelembe. Remélem minden ilyen szépen folytatódik, ahogy elkezdődött.

Ciklus 12. nap

A mai nap szuri mentesen telt - VÉGRE! Viszont az előző esti szuri is megtette hatását. Reggel még annyira nem is, de délutánra már nagyon szurkált és fájt a hasam. A nadrág szorított, álmosság gyötört egész nap és persze mindezt tetézte az izgalom. 

6-ra megfőzte András a könnyű vacsit (a Gyros annak számít?) megettem és a kajálásnak vége is mára és holnap délutánig. Még 8 előtt iszom egy pohár vizet, aztán azt is elfelejtem egy időre. 

Kitöltöttem még a kaális nyilatkozatokat, aláirattattam Andrással is a papírokat, aztán egy hosszú zuhany (nem forró vízben) hajmosás, és szőrtelenítés  után azt hiszem be is bújok az ágyba. Hadd pihenjenek a tüszők, hiszen köztük valamelyikük a mi gyermekünk lesz - remélhetőleg!

Jó éjt mindenkinek, holnap délután-este jelentkezem....

Hülye álom

Annyira már minden gondolatom a holnapi nap körül forog, hogy már álmomban is punkcióra (azaz: petesejtleszívásra) mentem. Ez pedig az alábbi képen nézett ki:

1. A Kaáli Fváron volt. 

2. Reggel elmentünk Andrással, bementem egy nagy terembe - félig váró, ahol egy csomó régi iskolástársam is ott volt. András kint várt.

3. Pár óra múlva jött egy hapi, hogy bekösse az infúziót. Közben mondta, hogy akkor jöhet András is, aki addigra eltűnt.

4. Felhívtam, de nem ő vette fel a telefont, helyette Andi a sógornőm, otthonról. Közölte velem, hogy  András otthon hagyta a telefonját úgy ment el. Én hisztérikusan kiabáltam, hogy kerítsék elő, mert nélküle nincs petesejtleszívás.

5. Közben a vénámba került a branül, majd a számba adták a infúziós cső végét, amiben vér volt és meg kellett innom.

6. Aztán az oldalamra feküdtem és jött egy hölgy, hogy leszívja a tüszőket. 

7. De én nem aludtam el. Végig ez járt a fejembe, hogy DE ÉN NEM ALSZOM!!!!
8. Aztán a nő számolni kezdett, és mondta a számokat: 7mm, 4, 5, 8, és a legynagyobb 17 volt. A egyetlen ami alkalmas lett volna a megtermékenysítésre.

9. Én kértem csinálja újra, mert nem aludtam, és ha alszom, akkor biztos talál többet és nagyobbakat is.

10. Közben már ott volt a 2 sógornőm, Andi és Enikő, András bátyja.... De András még sehol.

Aztán megszólalt egy sziréna a közelben és felébredtem rá - szerencsére!

Szemléltető

Íme az elmúlt napok társai....

Ez nem az összes szuri, mert néhányat kidobtam - akkor még nem gondoltam arra, hogy érdemes lenne lefotózni őket. 

A piros tollasból 5-ször, a kék tollasból 3-szor böktem, a középső szurikból 5-öt szúrtam.... az alsó kettő pedig a ma esti szurim volt. Ami pedig egy az egyben ki lett dobva, az a nem szeretem menopur szuri volt a maga 5 adagjával.

Kisöcsémtől....

"Ritka szerencse, hogy olyan testvérem van, mint Te!"

Ciklus 11. nap - Az utolsó szurik

Reggel beadtam az utolsó Cetrotide-t, most este meg pontban 20:00-kor a 2 ampulla Otrivelle tüszőrepesztő szurit. Nos ennek a beadásáról nem sok mindent találtam a neten, így kissé féltem tőle. Végül az elsőt a jobb oldalamra, a másodikat a baloldalamra szúrtam be. Fájni nem fájt, csak vérzett. 

36 óra múlva elbúcsúzom a kis tüszőimtől, de remélhetőleg a hét végére 2 kis angyalka beköltözik a pocakomba és 9 hónapig ki sem bújik onnan. Hogy 1 vagy 2, most nem fontos.... most csak az a fontos, hogy lassan tényleg igazi kis családdá válhassunk!

Már alig várom a keddet....

Visszaszámlálás

20 perc múlva beadom az utolsó 2 injekciót!