Rossz idő - Rossz hírek

A bátyám délután a következő hírrel hívott fel: "Szia! Aput ma egy kisebb (ez a jelző nagyon fontos volt, hogy idekerüljön, mert így is megijedtem) baleset érte. Kint volt pecázni és a horgászbot végével hozzáért a villanyvezetékhez és megrázta az áram. (MICSODA????) De átment rajta, hívott is engem telefonon, én meg hívtam a mentőket. De magánál volt a mentőben is." (Nem idéztem pontosan, csak amennyire emlékszem a mondottakra).
Mi jön még? Miért nem figyelt oda? Több mint 40 éve pecázik... ezt tudhatná.... Szerencsére jól van és nem lett komolyabb baja. Éjszakára bent tartják a Veszprémi Kórházban - mert Várpalotán pecázott és oda szállították. Holnap pedig haza is engedik! Már nagyon várom, hogy lássam!
Öcsém amúgy totál kiborult - szerintem nagyon dühös volt, hogy apu nem figyelt oda. Hát, a baj könnyen megvan!

Ma egész nap szakadt az eső és 10 'C volt. Augusztus 31.-én! Bolond az időjárás is!

Pro-Kontra?

Érdekes lehet a cím, amikor az embernek kettős érzései vannak a világot tekintve.

Egyrészt néha szívesen elcserélném az életem bárki máséval az általam ismert emberek között. Néha azt érzem, semmi értelme a létezésemnek. Rossz döntések, rengeteg kudarc jellemezi az eddigi éveimet. Persze, történtek velem jó dolgok is....

Jó és rossz dolgok az életemben:
Rosszak, elrontott dolgok, a negatív elemek:

• 2x mehettem, volna ki Amerikába élni, de nem mentem, mert szerelmes voltam.
  
• Tehetséges úszó voltam, de nem küzdöttem, abbahagytam hetedikes koromban.
  
• Tinédzserként szinte mindig olyanba voltam szerelmes, akinek én nem tetszettem. (bár ez gyerekesnek és jelentéktelen dolognak tűnhet, de akkor kudarcként éltem meg)
  
• Középiskola után nem tanultam rögtön tovább, így eleve később kezdtem a nagybetűs életet
• Angliában fél évet Au-pairkedtem CSAK - nemhogy maradtam volna még legalább még egyszer ennyit, és nem fordítottam elég időt a nyelvtanulásra.
• Nem fogadtam el a szülők, nagyszülők intelmeit, miszerint idegen nyelvet fontos tudni, ezért nem fektettem elég energiát a tanulásába.
• Főiskolán sem foglalkoztam vele eleget, így bár 2006-ban diplomáztam, még egy nyelvvizsgám hiányzik. A másikat idén szereztem meg.
• Főiskola után felajánlottak egy állást a főiskolán, de én inkább elutasítottam, hogy Győrbe mehessek
  
• Nem azt tanultam, amit kellett volna.
  
• Bár gyerekkorom óta vonzzanak a gyerekek, mégsem ismertem fel ezt a kötődést a gyermekek iránt, és nem ilyen irányban tanultam tovább - apának akartam megfelelni, így divatszakot választottam.
• Még mindig nem tettem meg a lépést ezen irány felé, pedig tudom, hogy gyermekekkel kellene foglalkoznom
• Többször hoztam rossz pénzügyi döntéseket (2x adtam kölcsön, nem kis összegeket - nem kaptam vissza egyiket sem)
• Az egyik kölcsön apu pénze volt - azóta is ott a tüske!
• A másik összeg a diákhitelem összege volt - sajnos minden szemeszterben felvettem.
• Főiskola után nem akartam vállalkozó lenni és jutalékos rendszerben dolgozni - kiváltottam a vállalkozóit és biztosítási ügynök lettem (8 hónapig, és utáltam)
• Aztán utána bedőltem annak az embernek, akinek később kölcsön is adtam, és neki kezdtem el dolgozni kevés pénzért, hülye, semmit nem érő feladatokkal. A fizetésemet egyszer kaptam meg időben, és egy idő után nem is kaptam.
  
• Az élettől szinte semmit nem kaptam meg könnyen eddig: sokáig vágytam biciklire, gameboy-ra, szintetizátorra, de mindegyikre sokat kellett várnom - igaz, aztán kaptam.
• Nem sikerült elsőre a nyelvvizsgám - sőt sokszor kellett próbálkoznom, mire végre meglett. Jóformán 4 évembe telt.
  
• Eddig nem volt olyan munkám, ahová nem ismeretség útján kerültem (kivéve biztosító), magyarán nem sikerült eddig eladnom magam.
• Nekem a baba sem jön össze, másfél éve nem. Ez fáj a legjobban.
• Persze a testemet sem szeretem, nem kaptam normális melleket, sem normális combokat... az előbbi elvész, az utóbbi meg mint egy elefánté...
• 7 éves koromban elváltak a szüleim, így sohasem voltam családi nyaraláson, nem jártam anyával vásárolni, nem volt ott a mindennapokban (ezért nem őt hibáztatom, csak a sorsot, hogy így alakult)
• A mamámék neveltek apu mellett (anyu tesómat nevelte), és bizony mamim sokszor túl szigorú volt - és itt a túl szigorú jelenti pl azt, h 16 évesen ő nem engedett el randira.
• A bátyám már nem olyan mintha a bátyám lenne, már nem érzem, hogy szeretne. Pedig régen minden más volt.
  
• Lassan 30 évesen még mindig albérletben élünk, és egyelőre esélyt sem látok arra, hogy lépjünk (ennek több oka is van párom munkája és az ott nyújtott családhoz kötött lehetőségek miatt)
  

Valószínű még sorolhatnék 1-2 dolgot, de most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Persze akadtak pozitívumok is az életemben:

• A mamámék rengeteget foglalkoztak velem, és rengeteg szeretetüket szinte csak nekem adták akkortájt
  
• Apa imádott és képes volt másfél óra együtt töltött időért 100 km-t utazni nap mint nap (mert akkor más városban dolgozott). - Sajnos 4 éve Győrben élek és itt még egyszer nem látogatott meg...
  
• Anya mindig is fiatalos volt és sok mindent megbeszélhettem vele. Nem volt velem, de azért szeretett, ezt felnőttként már jobban látom.
  
• Hálás vagyok, hogy bár nem rögtön, de amire vágytam, általában megkaptam.
• Szerencsés vagyok, hogy a szigor meghozta azt is, hogy jobb jegyeket szereztem és gimnáziumba mehettem továbbtanulni.
• Sőt, apa még a főiskolát is finanszírozta nekem - ez nem volt olcsó suli!
  
• Bár teljes családdal nem, de azért nyaralhattam Amerikában, Indianapolisban .... 1 teljes hónapot... ahol közölték velünk, hogy nyaralni is fogunk... Floridában. Voltam a Kennedy NASA központban, a Disney World-ben a Universal Studióban, fürödtem óriási hullámok között az óceánban és sétálhattam fehér homokos tengerparton, megjártam Chicago-t és rögtön 4x repültem egy hónapon belül. Életem legszebb nyara volt ez, egy soha el nem felejthető élmény, amit édesanyám testvérének köszönhettünk.
• Nem csak Amerikában voltam, de a fősulival eljutottam Brüsszelbe az EU Parlamentbe, Maastricht-ba, Strassburgba, Luxemburgba - ahol személyesen találkoztunk az akkori miniszterelnökkel, és egy fogadást tartott számunkra.
• Szerencsés vagyok, mert nem vagyok beteges, nincs tartós egészségügyi problémám, nem voltam még kórházban pár óránál többet.
• Azt is pozitívumnak foghatom fel, hogy volt tehetségem a sporthoz. Versenyszerűen úsztam, jól mentek a labdajátékok, rengeteg sportot kipróbáltam és nem okoztak problémát - ma már ezt senki meg nem mondaná rólam, ha rám nézne.
• Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen pár éve megtaláltam életem párját is - vagy ő talált meg engem - mindenesetre ő volt a legszebb karácsonyi ajándékom.
  

Miért olyan nehéz jó dolgokat felsorolni.... ennyire negatív személyiség lennék?

• Középiskolás korom óta jól kijövök az emberekkel, általában szimpatikusnak tartanak. (Ez valószínűleg azért is van, mert általában pozitívan állok mindenkihez és igyekszem kedves lenni - nem okoz nehézséget).
• Fősulin a tanárok tudták a nevemet és kedveltek is. Persze tettem is érte, hiszen soha olyan jó eredményeim nem voltak mint a fősulis években. - Tetszett a vizsgaidőszakos rendszer, hogy nem napról napra kellett készülni.

A pozitív élményekből is biztosan tudnék még felsorolni ha gondolkodnék, de most más tényleg nem jut eszembe. Lehet elfáradtam, elvégre lassan 2 órája írom a bejegyzést kisebb megszakításokkal. Majd talán ha eszembe jut más is a későbbiek folyamán, majd kiegészítem.

Takarékoskodjunk

Legalábbis én úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban kipróbálom, mennyi energiát tudok spórolni, ha odafigyelek. Az az igazság, hogy olyan villanyszámlánk lett az előző hónapban, mint amilyen még nem volt. Leginkább arra tudok gondolni, hogy a laptop megléte után párhuzamosan használtam a számítógéppel, mellette egész nap szólt a tévé is. Arról már nem is beszélve, hogy ezeréves hűtőnk is küzd ezerrel a korral. Nem figyeltünk arra sem, hogy hány villany égett.
Nemcsak az árammal, hanem a vízzel is megpróbálok spórolni. Itt inkább a mosogatásnál kell figyelnem, illetve, a múlt hónapban úgy mostam, hogy nem kapcsoltam be a felezőprogramot. Mindig úgy szoktam mosni, mintha fél adagot mosnék, kivéve múlt hónapban, mert sok volt a ruha, és erősen szennyezettek is voltak. Jaaa, azt nem mondtam, hogy a mosógépünk nem melegíti a vizet. És még mindig nem csináltattuk meg... de most már lassan muszáj lesz!

Mosonmagyaróvár

A hétvégén Mosonmagyaróváré volt a főszerep. Pontosabban az evezésé. Egy újabb verseny - újabb érmekkel. Annyi különbséggel, hogy ez inkább szólt a "buliról", mert a pálya nem igazán volt alkalmas arra, hogy komolyan vegyék a versenyzők. Egy keskeny kis szakaszt kell elképzelni, ahol ráadásul a sodrás is elég nagy. De a lényeg nem is ez. Ennél talán fontosabb, hogy a párom bátyja 13 év után újra hajóba ült. Nem kispályás, rögtön versenyezni ült vissza. :) Régen, 13 évvel ezelőtt és az azt megelőző években válogatott versenyzőként szelte a "habokat", csak hát úgy, mint általában a sportokra jellemző, nem volt megfelelő finanszírozottsága már akkor sem ezen sportágnak. Így abbahagyta.
A hétvége másik örömforrása számomra az volt, hogy egy komolyabb fix objektíves Panasonic géppel fotózhattam. És én fotóztam és fotóztam... kb. 370 képet készítettem a versenyről, és már alig várom, hogy lássam az eredményt.
Addig is 1-2 kép - ezek másik géppel készültek!

Fotózás

A filmeken kívül van egy másik hobbim is. Ez a fotózás! Amióta megvettem az első digitális fényképezőgépemet, azóta lelkesen fotózok minden eseményt ami a családban vagy a baráti társaságban történik. Persze mindezt nagyon amatőr szinten! Eleinte csak a megörökítés volt a cél, elkapni a szép és kedves pillanatokat. Aztán ahogy elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen, úgy kezdett meg bennem érlelődni a "profizmus" gondolata. Igen, ez így nagyon erős! A lényeg, hogy szeretnék megtanulni jobban fotózni, úgy, hogy egy hozzáértő is azt mondja, hogy nem olyan rossz. Persze a családom mindig mondogatta, hogy milyen jó szemem van a fotózáshoz, de persze ők nem tudják, hogy mennyien fotóznak jól! Meg persze ez a digitális technika előnye is. A sok kép közül biztos lesz jó is.

2004. nyarán vettem meg az első gépemet, ami egy kis Samsung gép volt. Akkor nagyon szerettem, sok fotót készítettem vele. Többek között az egyik barátunk lakásának minden szegletét is, illetve a főztjét, amiért akkor kicikiztek, most pedig szívesen nézik vissza a már évek óta eladott lakásról készült fotókat.

2006. nyarán pedig kaptam egy Sony w30-as kis gépet. Na hát azt a gépet szó szerint rongyosra használtam. 12-13 ezer fotó készült vele, sőt, 2 éve már az exponálógomb is úgy lett rá visszaragasztva, mert egyik kattintásnál letörött. Jó kis gép volt, szép képeket lehetett vele készíteni. Múlt időben tudok róla beszélni, mert sajnos pár hete tönkre ment. Kölcsönadtam, és leejtették. Nem is akarom túlragozni, sajnáltam!

Ha minden jól megy, szeptemberben megkapom életem első komoly gépét, egy tükörreflexes Canon 450D-t, és végre elkezdhetek tanulni.. Tanulni a netről, a könyveimből - amiket köszönök páromnak, illetve a profi fotósoktól.

Már nagyon várom a szeptembert! :)

Allergia

Nem tudom ki hogy van vele, de engem rendesen kínoz az allergia úgy másfél hete. Már-már kezdtem reménykedni, hogy talán az idei évre "kinőttem" :D , mert tavaly és az azt megelőző évben is már augusztus elején kijött, most meg váratott magára a hónap közepéig. De aztán megkezdődött a tüsszögés, szem és torok viszketés, orrfolyás és fújás. Szörnyű. Tegnap hazafelé a buszon nem bírtam abbahagyni a tüsszögést és a végén már mindenki engem nézett. Pedig azt gondoltam, hogy mostanra már megszokottá vált, hogy az emberek többsége augusztusban, a parlagfű virágzása idején tüsszög, szenved. Hát úgy tűnik, még mindig nem. Ráadásul már az összes papírzsepit elhasználtam, így a maradék használtakkal kellett beérnem.

Hogy szedek-e valamit? Nem! Sőt még orvosnál sem voltam, hogy megtudjam, pontosan mire vagyok allergiás - bár szerintem egyértelmű. A korábbi években használtam orrspray-t, szemcseppet, most csak forever-es activátort szoktam a szemembe és az orromba is csöppenteni, illetve hiszek a lúgosító tea erre ható erejében is. Bár erről sehol sem olvastam, de nálam a tea mindenre használ. :)

Átjárhatósági vizsgálat

Ma visszavittem a hormonvizsgálat, UH, és András leleteit a Liezen Mayern-be. A doki megnézte az eredményeimet, és közölte, hogy ezek tökéletes eredmények, nincs nálam probléma. Andráséval nagyon nem tudott mit kezdeni, az az urológus hatáskörébe tartozik. Aztán folytatta, hogy a következő lépés egy petevezeték átjárhatósági vizsgálat, ami egy egynapos beavatkozás, altatással végzik a győri kórházban. Egy kontraszt anyagot juttatnak a szervezetembe és megnézik, hogy átjárhatóak-e a vezetékek, illetve a méhem formáját, van-e elváltozás. Legalábbis erre emlékszem. Természetesen kértem a vizsgálatot, s amin meglepődtem... a doki felhívta a kórházat és kért nekem időpontot. Csak lestem és csodálkoztam, hogy ilyet megcsinálnak az embernek egy nem maszek helyen is. Persze sajnos azt félre értette, hogy mikor lesz a következő menzeszem, és én pont előtte pár napra lettem a műtétre, vagyis vizsgálatra előjegyezve, amit annyit tesz, hogy remélhetőleg most nem leszek terhes! (Bár igazán a sors fintora lenne, ha másfél évig nem sikerült, most meg sikerülne). Ráadásul ez még ki sem derülhetne, mert a vizsgálatig a terhességi teszt sem tudná kimutatni. Mindenesetre reggel 7-re kell majd bennem éhgyomorral - ezt el ne felejtsem! Sőőőőt! Kaját se felejtsek el vinni az ébredés utánra! - és elvileg olyan délután 5 körül engednek majd ki. De az eredmény rögtön meg is lesz. Állítólag annak, akinek nem rendesen átjárhatóak a petevezetői, annak ez egy fájdalmas vizsgálat.... de vajon altatásban is? (mármint utána is fáj?) Háát, kiderül szűk 3 hét múlva!

Balatonföldvár

Szombaton Balatonföldvárra mentünk, mert páromnak versenye volt. Péntek este még Viktor és Ani meglátogatott bennünket, mert másnap mentek a Káliba vérvételre és UH-ra. A Káli Intézet meddősséggel foglalkozik, nagyon híres és jó hírnevű intézmény. Szegények... Lombik miatt járnak Győrbe a Káliba, több inszemináción van túl Ani, sajnos ez már elkerülhetetlen volt. Nagyon remélem, hogy mi nem jutunk el idáig, mert elmondta, hogy eddig 80.000 Ft-nál tartanak, és még a beültetés meg sem volt. Remélem végre sikerül nekik! Szóval este nálunk aludtak, rendeltünk kaját, megnéztünk egy filmet és el is ment az este. A kajarendelésnél én különcködtem, mert mindneki dönert meg dürümöt evett, de én nem szeretem azt a helyet ahonnan rendeltek, ezért én a szokásos pizzériából hozattam magamnak barbecue-s pizzát. Végül én jártam jól, mert keveset is kaptak, hideg is volt, sőt Viktor krumplija el is volt égetve.

Balatonföldváron fél 12-re ígérkeztünk, ezért 9 körül el is indultunk. Veszprémnek mentünk, odáig rendben is volt az út, majd Siófoknál akkora dugó fogadott minket, hogy szinte csak lépésben tudtunk haladni. Így a fél 12-s érkezésből végül 12 óra lett. Aztán András gyorsan átöltözött és mire én bokros teendőim után kijöttem a WC-ből ő már a stégen volt 9 másik társával együtt, hogy kievezzenek a pályára.

Ez nem egy hagyományos evezős verseny volt, itt egymás mellett ültek, 5 sorban.

A versenyszám 10 perc alatt lezajlott és aztán vége is volt. András átöltözött és mivel már kopogott a szemünk az éhségtől, elindultunk étel után nézni. Nagy meglepetésünkre az egyik étteremben ( és amúgy a mellette lévőben is) 700 ill. 750 Ft-ért lehetett menüt enni, és mindehhez volt 7-8 féle választék. Balatonon! Az üdítő is feltűnően olcsó volt, 2dl üveges cola 220 Ft volt. A kaja amúgy jó volt, tipikus menüs ízekkel. András húslevest evett milánói makarónival, én pedig szintén húslevest rántott sajttal és rizzsel. Ezután még fagyiztunk egyet, majd hazaindultunk. Az utunk hazafelé már gyorsabb volt. Bementünk a veszprémi Tesco-ba, hogy vegyünk pár pólót Andrásnak, de a szokáshoz híven, nagy akció ide vagy oda, akciós pólók sehol nem voltak. Jellemző! Hogy üres kézzel mégse távozzunk :)), én bevásároltam gyógyteákból. Vettem lúgosító, citromfű és palástfűteát. Lúgosítót már régóta iszok, több mint fél éve, palástfüvet most fogom kipróbálni, hogy ez is elősegítse a babásodást. Majd meglátjuk!

Ez nem jött be!

Talán furcsa cím ez, de próbálom elfogadni, hogy ez sem volt az a hónap, amikor megtapasztalhatom azt az érzést, hogy milyen is lehet megtudni, hogy kisbabád lesz. A hőm nem véletlenül esett le, rá 3-4 órára megjött a menzeszem. Persze 2 napig szinte semmi nem volt, ezért újra reménykedtem, hogy hátha nem véletlenül van ilyen kevés. De aztán beindult.... Na mindegy, mivel már megszoktam, volt rá másfél évem, ezért már nem esek kétségbe, túlteszem magam rajta. Erről talán ennyit is.

Esett a hőm... :( már csak 36, 4 C. Azt mondják menzesz előtt 12-24 órával leesik. Ekkor ezek szerint megint csak késik. :(((

Lehetséges?

Nem bírom ki, muszáj írnom róla! Nem akartam még csak gondolni sem rá, sőt, próbáltam az ellenkezőjét elhitetni magammal, nehogy csak csalódás érjen megint, de muszáj megosztanom legalább "önmagammal" a blogon keresztül.

Szóval.... nagyon fáj a derekam, és 37 C a hőm, vagy kicsit felette.... Igen, arra akadok kilyukadni, hogy lett bennem egy kis halvány remény, hogy talán jönni akar végre egy kis pici lény, jönni, hogy a családunk része lehessen. Persze annyira nem szabadna még reménykednem, mert jártam már így többször is, s most még csak ma vagyok a ciklusom 28. napján, tehát (úgy félek leírni) ma kellene (nem kellene) megjönnie. Tudom nagyon korán kezdtem el reménykedni és hiába jellemző a ciklusomra, hogy 28 napos, ettől még késhet, aminek bármi oka lehet (meleg, gyulladás, stressz).

Hogy mégis miért bizakodom?
Van egy oldal, ciklus.hu, ahol több mint egy éve vezetem a ciklusomat. Ez mutatja a peteérést és a várható menstruációt, meg igazából rengeteg mindent fel lehet vezetni. Nos, nekem a naptár 27.-re mutatta a peteérést. Van ovulációs mikroszkópom is, azt is használgatom - bár eddig nem tudtam teljesen jól kihasználni. Szóval bár a mikroszkóp még a páfrányokat annyira nem is mutatta, csak másnap, de azt mondják, hogy peteéréskor a hüvelyváladék megváltozik, nyúlósabb lesz. Na, most nekem ez a jel tökéletesen megvolt.

Eltelt 2 hét, közben nagyon semmi különös jel nem volt, ami esetleg másoknak szokott jelentkezni, talán annyi, hogy a vérnyomásom ingadozott, szédültem, de nem tudom be ennek, mert sajnos mostanában többször is előfordult velem ilyen.

Ami miatt a remény megcsillant az kettő dolog:
- Tegnap nagyon erősen elkezdett fájni a derekam. De nemcsak úgy fájdogált, hanem komoly problémát jelentett lehajolni, bizonyos testhelyzetekben ülni vagy feküdni. (Ezt persze okozhatja megfázás is, mert benne van a pakliban a hétvégi szabadban üldögélős esti baráti összeröffenés után). Aztán utána is olvastam, hogy ezt akár okozhatja a keresztcsont növése vagy változása, ezt nem tudom pontosan, a lényeg, hogy a test már ilyenkor változásokon mehet keresztül (nekem amúgy keresztcsontom fáj).
- Aztán ma vártam (persze dehogy vártam), hogy megjöjjön a menzeszem, de nem jött - még (és remélem így is marad). Ez még jelnek nem mondható, mint ahogy már feljebb írtam is, hiszen ma vagyok a 28 napon. De kíváncsiságból megmértem a hőmet - többször is nap folyamán és 36,8 - 37,2 között ingadozik folyamatosan. Állítólag menzesz előtt leesik. Nem mértem amúgy rendszeresen a hőmérsékletemet, mert nem volt türelmem hozzá, így nem vezettem hónapokon keresztül hőgörbét sem, de azt az 2-3 hét, amit végig mértem, az mindig 35-36,4 közötti hőket mutatott nekem. Na aztán persze lehet a hőm is attól magasabb, hogy megfázott a derekam a hétvégén. A közérzetem a fáradtság érzésén! (ez is lehet akár egy jel) kívül teljesen jó.

Még valami - de persze ezt is okozhatja szintén a már sokat emlegetett megfázás :D - egyfolytában pisilnem kell. (Megfázás, sok folyadék , de lehet pszichésen, hogy lássam (ne lássam) megjött-e.

Most mit mondhatnék még? Szeretném hinni, hogy itt az idő és nem kell már tovább várnom a csodára! Ez a csoda kiteljesítené az életemet, és beteljesítené a legszebb álmaimat.

Most nem tehetek mást, minthogy türelmesen várok. Próbálok türelmesen várni.