Már-már szokásos vasárnapi séta

Rábeszéltem Andrást, hogy délután menjünk el sétálni az Aranyparthoz, vigyük a gépet, fotózzunk, fagyizzunk. Be is lőttük a kb. 3 órás indulást - addigra a fél 2-kor elfogyasztott ebéd is leülepedett. András lecserélte az alap objektívet a telére és elindultunk. Nem volt túl beszédes, és bár néha jó és kell a csend, de van amikor zavaró tud lenni. Bökdöstem az oldalát, de hát nem sokat értem el vele, most ilyen kedve volt. Már az új hídhoz értünk - már a nevét is tudjuk: Jedlik-híd - át is mentünk rajta, amikor gondoltam ideje elővenni a fényképezőgépet. Abban a pillanatban amikor kinyitottam a táskát, bevillant hogy hoppá - András, ugye elraktad az aksit. Persze nézett rám furán, hogy nem mondtam, én meg dünnyögtem, hogy de mondtam - igaz nem olyan hangosan és nem nyomatékosítottam. Megálltam, tombolt bennem az ideg, legszívesebben visszafordultam volna - bár tudom, hogy akkor már nem indultam volna el újra otthonról az tuti. Lezártam egy morgós "Holnap is jönnünk kell!" kijelentéssel, és tovább sétáltunk. Kb. még egy percig bennem volt az "így nem is lehet semmit sem csinálni" érzés, aztán szép lassan elmúlott. Felfedeztük Győrnek egy számunkra eddig ismeretlen részét, a Dunának egy jobb oldali ágát, ahol szintén lehet fürödni és végig tiszta a part és a víz. Ki is találtuk, hogy viszünk majd kis bográcsot, horgászfelszerelést, nekem plédet, könyveket, fürdőruhát és majd jól jól érezzük magunkat. Hazafelé a belváros fele sétáltunk. Beülni nem akartunk sehova, de egy belvárosi éjjel-nappaliban vettünk egy üdítőt és egy sört, majd leültünk a sétálóutcán egy padra és ott megittuk. Így olcsóbb volt. Elég sokat üldögéltünk ott és konstatáltuk, hogy milyen jó ott üldögélni és nézni a járókelőket. Hazafelé még fagyiztunk egyet, illetve András felhívta anyukáját is. Még vár ránk egy Harry Potter - a 7. rész első részét még nem láttunk - és vége is lesz a napnak.

Ez egy kellemes délután!

Ülni a padon, érezni a nap melegét, nézni ahogy életre kel a természet és vele együtt a város. A kabátomat magam mellé helyezem, előveszem táskámból a kávézóban elrakott ingyenes magazint, és olvasni kezdem. Azon veszem észre magam, hogy nem olvasok, hanem a vizet nézem. Az evezős sporttelepen vagyok, András vízen egy kezdő sporttársával, aki először merészkedett ki a tanmedence biztonságos medréből. András tartja neki a balanszot, segít egyensúlyozni. Már nem látom őket, feleveztek a Dunán, az egyenes szakaszra, túl az egyetemen. Nézem a gyerekeket, és ámulok, hogy milyen sokan sportolnak a vízen. A stégen egymást váltják a 2 és 4 pár evezősök, majd megérkeznek a picik is. Olyan aranyosak, és olyan kicsik. Kajakosok és kenusok is el-elhaladnak néha a szemem előtt, különös és kellemes látvány ez. Tetszik nekem. Két edző csaj telepszik hozzám, kb. velem egykorúak, és az evezésre próbálnak rábeszélni. Élvezem, hogy egyre többen tudják, hogy ki vagyok, próbálnak bevonni, és közben el is gondolkozom azon, hogy milyen jó is lenne újra egy közösséghez tartozni. Közben lassan Andrásék is visszatérnek, felöltözik és elindulunk hazafelé. Jó kedvünk van, élvezzük, hogy még este hatkor is süt a nap, csicseregnek a madarak, én pedig boldog vagyok, ha ma is sétáltam egy nagyot.

Hosszú hétvége

Jó volt ez a négy napos hétvége. Az idő is szép volt, végre megérezhettük az igazi tavaszt. Szombaton még nem voltunk sehol, takarítottunk főztünk, kezdtem is depissé válni, hogy itt a jó idő, a hétvége, mi meg nem megyünk sehova. Vasárnap annyi volt a kimozdulásunk, hogy elsétáltunk a közelünkben lévő Aldihoz, amiről nem is tudtam, hogy ennyire közel van hozzánk gyalog. Csak 10 perc séta. Eddig nem vonzott túlságosan a bolt, drágának gondoltam, de a véleményem most megváltozott. Egyrészt az akciós termékek itt is olcsók! Másrészt rengeteg olyan áru van, amivel még máshol nem találkoztunk. Már a változatos ízek miatt is megéri. Végül hétfőn mozdultam ki először. András elment edzésre, megbeszéltük, hogy kb. mikor végez, én pedig addigra sétáltam be a városba. Vittem a gépet is, csináltam is 1-2 képet.

Aztán Andrással sétáltunk még a parton, néztük az embereket, a sárkányeregető gyerekeket, élveztük a napsütést. Végre kimozdultam, és ez már nagyon kellett!

Kedden túrázni mentünk, de erről a következő bejegyzésről bővebben....