A 10. osztálytalálkozó

Szombaton megvolt a 10. osztálytalálkozónk. Judit végül nem ért haza időben, de szerencsére Henike meg felhívott, hogy nem akar ő sem egyedül menni, eljön értem. Nagyon boldog voltam! Egyedül nem akartam menni semmiképpen sem, meg így még elvitetnem sem kellett magam. Henikével bármikor ha találkozom, olyan mintha szinte napi szintem kapcsolatban lennénk. Semmi feszengés, mindenről tudunk rögtön beszélgetni. A suli felé a kocsiban megbeszéltük, hogy nem puszizkodunk mikor beérünk a terembe, köszönünk aztán ennyi. Persze az egészből nem lett semmi..... a fiúk kezdték, így már nem lehetett kihagyni senkit sem. Aztán persze ahogy gondoltam mindenkinek el kellett mesélni, hogy mi történt vele. Természetesen a Z betűmmel én maradtam a legvégére, és rohadtul izgultam. De komolyan! Szerintem vizsgákon sem izgultam így nagyon.... de miért? Vacsi előtt elmentünk Juditért Henikével, aztán úgy mentünk a Tiszti Klubba. A kaják nagyon finomak voltak és bőségesek!

Hát... beszélgetni nem sok mindenkivel beszélgettem, volt is olyan akinél ezt nagyon sajnáltam. Egyszerűen az idő is kevés volt, meg nem is vegyültünk. Azért Judittal és Henikével hoztuk a formánkat és végigröhögtük az egészet, mindig tudunk nosztalgiázni. Most még úgy érzem, hogy jó lenne újra találkozni, gyakrabban összejönni, de aztán majd úgyis halványul az érzés. Meg szerencsére azért ma már e-mailben, neten bárki felől lehet érdeklődni, a közösségi oldalakon képeket nézegetni. 

Azért szerencsére volt akikkel sikerült többet beszélgetnem, róluk nagyon jó volt hallani és jól esett az ő érdeklődésük is....

 

Az osztály

10 év után találkozunk

Hétvégén osztálytalálkozóm lesz. 10 éve, hogy elballagtunk a középiskolából. Számomra kérdéses volt, hogy meg lesz-e tartva, mert nagyon úgy tűnt, hogy senki nem akarja megszervezni. Már én is gondolkoztam hogy bevállalom a szervezést, de aztán nem mertem belevágni, főleg innen Győrből nem. Bár ha jól tudom, az az osztálytársam aki végül megszervezte szintén nem Fehérváron lakik már. Mindenesetre nagyon ügyes volt. Kész tények elé állította az osztályt, egy dátummal, kész menüvel és helyszínnel és kikalkulált árral. Nekem egyedül a menüvel van gondom, mert egyik sem egy egyszerű kaja, mindkettő különleges - és ugye nem vagyunk egyformák. Eleinte az összeg is zavart (3500 Ft), ami így, hogy már befizettem abszolút nem sok. Benne van a portás a Vasváriban, az ofő virága, a kaja desszerttel, egy üdítő és egy koktél és azt hiszem egy pohár pezsgő is. Tényleg nem sok, csak a költségvetésből kellett valahogy kiszorítani így karácsony előtt.

Próbálom elképzelni, hogy mi lesz szombaton... Előttem van ahogy megérkezem (remélem a Judittal) és már páran majd ott állnak az épület előtt. Minden szempár az aktuális érkezőkre ragad, körbe puszizkodás (ezt már most utálom) mosolygás, egy gyors hogy vagy?, jól vagy? kérdés, melyre mindenki csak "köszönöm megvagyok" válasszal fog felelni.... ez így majd kb. fél óráig. Aztán bemegyünk a terembe, ahol mindenki beül a régi helyére és napló alapján szép lassan beszámolunk az életünkről. Sokan férjhez mentek, megházasodtak már, sok helyen pedig már gyerkőc is van. Ők mind-mind fényképalbumokkal fognak érkezni, sokan szerintem hamar le is lépnek majd. Mindenesetre nagyon jó lesz látni a többieket, a saját bemutatkozót nem várom... de a többiekére kíváncsi vagyok. Már csak egyben bízom... Judit, ugye tudsz Te is 4-re jönni, ugye megyünk együtt?????? Nem akarok egyedül ott szerencsétlenkedni.

Az osztálytalálkozóra amúgy én is készülök fotókkal. Előkerestem a régi osztálykirándulások és szalagavató, bolond ballagás, ballagás képeit. Szerencsémre még csak ki sem kell szedegetnem őket az albumból, mert egy album tartalmazza ezeket a fotókat. Lehet ennek nagyobb sikere lesz mint a babás fotóknak :D