Véres Hétfő

Ma volt András kromoszómavizsgálata. Már tegnap este megfogalmazódott bennem, hogy nekem is el kellene vele mennem, és közben elintéznem legalább a vércsoport meghatározást, hogy legalább egy vizsgálattal beljebb legyek. Aztán reggelre ez el is dőlt, mentem vele én is. 

A kromoszómavizsgálattal először gondban voltunk, mert nem tudtuk pontosan, hogy hova kell menni. Kérdeztem fórumon is, mert volt olyan aki ezen már keresztülment. Este még nem kaptam választ, de reggel csörgött a telefonom és az egyik kedves fórumos lány útbaigazított. Nagyon jól esett a segítőkészsége és hogy ennyire lehet rá számítani. Jegyzem meg, nem ő az egyetlen.  

Szóval Andrásnak 8-ra volt időpontja, így el is indultunk itthonról fél 8-kor. Hiába akartunk ügyesek lenni és a legrövidebb úton a leggyorsabban odaérni, minden egyes kanyar egy újabb dugót hozott magával. Így a végén megkerültük a várost - és most nem túlzok. 

Beértünk a kórházba, én a vérellátónál leváltam Andrásról, szétosztottuk a beutalókat és mindenki ment a maga dolgára. Szokás szerint nem voltam a helyzet magaslatán, szerintem még egy GPS is kevés lett volna a tájékozódáshoz. Velem együtt jött be egy doki is aki látván a kétségbeesésem a segítségemre sietett és útbaigazított:

Doki: Jó reggelt! Segíthetek?

Én: Jó napot! Vércsoport meghatározásra jöttem.

Doki: Erre jöjjön, ez az ajtó lesz az!

Én: Köszönöm! - majd megálltam az ajtó előtt. A doki elment, de még visszafordult és azt mondta:

Doki: Kopogjon!

Kopogtam. 1x. Vártam kicsit, majd kijött egy hölgy. Igaz nem az én kopogásomra, mert meglepődött, hogy ott állok az ajtó előtt. Egyből a segítségemre sietett, és elvette a beutalót. A beutalómon ügyes, okos, kedves háziorvosom nemcsak vércsoport meghatározásom kérte, hanem bepróbálkozott egy HIV teszt kérésével is. Azt rögtön le is húzták róla, merthogy ugye azt ők nem, csak a Laboratórium Kft. végez. Innentől az is tiszta volt, hogy nem fog nekünk az ANTSZ  HIV tesztet végezni. Elpanaszoltam a hölgynek azt is, hogy hogy jártam a Hepatitis teszttel, mire Ő ezt is megoldotta. Csak annyit ígértetett meg velem, hogy szerzek még ma beutalót és a vért leadom a laborban, és akkor ők leveszik nekem a Hepatitis C-hez is a vért. Én megígértem! A vért nagyon ügyesen levették, nagyon kedvesek voltak és még azt is tök jól elmagyarázták, hogy hol is van a labor a kórházon belül. 2x - mert most már a biztonság kedvéért mindent 2x kérdezek meg. 

Ezután András után mentem, nem sokkal később ő is sorra került. Levették tőle a vért és elmagyarázták neki, hogy hol van a Jósika u. - ahol a Laboratórium Kft. található. Mert közben megbeszéltük, hogy megnézzük  mit intézhetünk. 

A következő a sorban a háziorvosi rendelő volt, hogy beutalót kérjek a Hepa C teszthez. Ezidáig minden gördülékenyen ment - egészen idáig. Itt az események lelassultak, és bár csak 1 ember várt előttem (2 pedig gyógyszert íratott fel) azért a 3/4 órás várakozás megvolt. Tolakodni nem akartam - hogy csak egy beutalót akarok, az nem az én műfajom. A másik dokinő déltől rendelt, de azért volt ott egy cigánynő, aki a 9 óra ellenére be akart hozzá kéredzkedni, mondván, hogy ő beteg. Nem fogadták, erre közölte, hogy akkor ő megvárja a váróban.

Amikor sorra kerültem és kértem a beutalót, a dokinő nyájasan közölte, hogy "óh, most milyen sok helyre kell mennie!" - Jahh, leginkább a balf@szságotok miatt - gondoltam, de persze nem mondtam, csak mosolyogtam. 

Eddigre már nagyon éhes voltam, de András megoldotta - hozott a közelből fornettit. 

Újra nekiindultunk, most a Jósika utcába, hogy megnézzük leveszik-e beutaló nélkül a HIV teszthez a vért.

Levették.... 17.000 Ft-ért! Ebben benne volt András Hepa B és C tesztje is és a vérvétel díja, mert ugye azért is fizetni kellett. Újabb szúrás következett. András egy hős volt, ő ugyanoda kérte a bökést - ne kelljen még egyszer lyukasztani. Én már nem voltam ennyire bátor. Ráadásul jobban már ki sem tudtam volna tekerni a fejem, hogy véletlenül se lássak semmit a vérvételből. Nem láttam, de mindent hallottam - ugyanis a laboráns hölgy épp betanított valakit, így végigkommentálta az eseményeket. Ennyire még sosem vérzett vérvétel után a kezem... De most már tudom, hogy nagyon jó vénám van.

Vérvétel után még elrohantunk a kórházba, hogy a laborban leadhassuk az én véremet is Hepa C teszthez. Könnyen megtaláltuk és még várnunk sem kellett, csak beadtuk az ablakon. 

Holnapra meglesz a vércsoport meghatározásom és a Hepa C eredményem, a többit pedig postán fogják küldeni. Most már csak  abban bízok, hogy hamar meglesznek az eredmények és minden negatív lesz.

A szokásos fejfájás elmaradt - lehet a sok folyadéknak köszönhetően.

De a lényeg: vége a vizsgálatoknak!!! Egyelőre!

Nem is voltam olyan ügyes....

Ma visszamentem a háziorvosomhoz a vérvételi eredményekért. 11-re kaptam időpontot, így nagyon gyors menetre számítottam. A rendelőben rengetegen voltak, büdös is volt, de nem izzadtságszag, sokkal inkább olyan dohányszag, mint ami olyan bárokban, kávézókban szokott lenni, ahol előző este party volt és még nem szellőztek át a falak. 

Leültem vártam. Az utánam érkező kérdezte ki után következik. Nem feleltem, mert nekem időpontom volt, de az öreg nénikék mutogattak már rögtön rám, hogy én vagyok az utolsó, és persze senkit nem érdekelt, hogy nekem időpontom van - amit mellesleg nem is kürtöltem világgá. 

Kb. 20 perces várakozás után engem szólítottak, fel is álltam, elindultam, de azért előttem beslisszolt egy vékony kis idős nénike.Majdnem ki is jöttem, de rám szóltak, hogy üljek csak le, a nénitől meg elvették a papírjait és kiküldték. Borzalmasan türelmetlenek az emberek és hogy tudnak szervezkedni. 2 irányból tudom megközelíteni őket. Van egy kedves, megértő hozzáállásom, melyben azt gondolom, hogy legyünk velük türelmesek, betegesek, problémáik vannak, és valljuk be, sokukkal már csak itt foglalkoznak. Itt érzik a törődést. Aztán persze van egy másik oldalam, ami azt mondatja, hogy basszus, én a munkámat hagyom félbe, nekem tényleg nem lenne mindegy, hogy mikor végzek. De szerencsére én legalább nem vagyok beteg!

Szóval ott tartottam, hogy helyet foglaltam. Kérték várjak kicsit, mindjárt jön a dr nő is, aki a másik szobában beszélgetett, azaz bocsánat: tárgyalt  egy másik dokinővel. Vártam... kb újabb 15 percet.

Aztán kedves doktornéni megérkezett mosolyogva, megkérdezte jól vagyok-e, és odaadta egy szem papíromat. Én meg csak néztem, hogy egy papírra ennyi minden ráfért volna???

Majd asszisztens nő közölte, hogy a másik eredményem még nem érkezett meg, azért majd menjek be valamikor.  De következzen inkább egy kis párbeszéd:

Én: A másik papíromért mikor jöjjek be? - elvileg ez a Hepatitis tesztem eredménye, legalábbis remélem, a papíron úgy van jelölve HBsAg.

DrNő legyint: -  Áhh, elég ha betelefonál! .

Asszisztens: De a hölgynek kelleni fog a papír!

DrNő: Jaaaa  -  hát ja! Direkt bevittem nekik a Kaális kezelőlapomat múltkor...

Én: És azzal együtt megkapom a vércsoport meghatározásomat is?

DrNő: Nem, az minek? Nem szoktak olyat kérni. - elfelejtette mire megyek...

Én: Dehát nekem lombikhoz kell! Oda kell!!! 

Úgyhogy mehetek a vérellátóba vércsoport meghatározásra is! Írtak oda is beutalót, meg a HIV teszthez is még egyet, biztos ami biztos alapon... Komolyan mondom nem értem! Hogy lehet, hogy ennyire nincsenek képben??? Oké, hogy nem nőgyógyászok, de akkor  miért nem figyeltek rám jobban, hogy mit kértek tőlem?

DrNő kedvesen felajánlotta, hogy akkor ő ír nekem javaslatot altatáshoz.
Ugye nincs semmi baja? - kérdezi. Mondom nincs. Allergia? - kérdezi. Mondom augusztusban 2 hétig folyik az orrom, de ennyi.

Majd kézhez kapom a belgyógyászati véleményt a következőkkel:

" Anamnézisben komolyabb megbetegedés nem szerepel. Pollenallergia időnként gyógyszeres kezelésre szorul. Gyógyszerallergia nem ismert." Khhmmmm!!! Ki mondta, hogy gyógyszert is szedek??? Tavaly még orrcseppet sem használtam, gyógyszert meg soha nem szedtem allergiára, ja és allergiavizsgálaton sem voltam soha - csak úgy mellesleg. Tovább...

"Kp. fejlett nőbeteg - köszi! Kp az középkorú?! De én még csak 30 leszek!! ...és mi az hogy fejlett???  - "oedema, icterus, cyanozis nincs ". - ....

"St.: Cor, pulmo fiz. neg. EKG: sinus ritmus, zavartalan repol. RH: 120/80HGmm. Has puha, betap.Hepar lien nem tap." - csak jelzem, hogy meg sem fogták a hasamat, egy pillanatra sem, még rá sem néztek.

"Labor paraméterek eltérés nélkül" - csak akkor nem tudom miért van egy + és egy - jelem a laboros papíromon.

A vérképben 2 dolog volt eltérő. Az egyik a GGT, melynek a referencia értéke 7 és 32 között van, nekem pedig 47 volt az értékem, a másik pedig az EOZINOFIL, melynek a ref.értéke 1 és 4 között van, nekem meg 0,9 lett.

Hogy ezek mik? 

A GGT egy enzim, amely döntően a májban található, és nagyon érzékeny a máj működésének változásaira. Egészséges állapotban a szintje a vérben alacsony. Amikor a máj sérülést szenved vagy az epevezeték elzáródik, a GGT-szint emelkedik. Ez a legérzékenyebb májenzim az epeútzavarok azonosítására. A GGT-szint emelkedhet akkor is, amikor nincs májbetegséggel azonosítható ok.

Az emelkedett GGT-szint azt jelzi, hogy valami nincs rendben a májjal, de az okra nem tud fényt deríteni. Általánosan elmondható, hogy minél magasabb a szintje, annál nagyobb fokú a májkárosodás. Az emelkedett szint lehet májbetegség miatt, de lehet kongesztív szívelégtelenség, alkoholfogyasztás, vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszerek szedése miatt, mint például a nem szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID), zsírszintcsökkentő szerek, hisztaminblokkolók (gyomorsav túltengésének kezelésére), antimycoticumok, antiepilepticumok, antidepresszánsok és hormonok, mint például tesztoszteron szedése esetén.

Az eozinofilszám megemelkedhet allergiás betegségekben, a bőr gyulladásos betegségeiben és parazitás fertőzésekben. Növekedése előfordulhat még egyes fertőzésekben és számos csontvelőbetegségben is. Alacsony eozinofilszámot fertőzések okozhatnak. Az eozinofil egy másik típusú falósejt, számuk allergiás rohamokban és parazitás fertőzésekben emelkedik meg.

Azt gondolom, hogy az értékek nem túlzottan eltérőek, talán ezért nem is említette a drNő, persze őszintén megmondom, hogy az is megfordult a fejemben, hogy át sem nézték a papíromat. Nem vagyok orvos, úgyhogy nem érdekelnek az eltérések, pontosabban nem akarok vele feleslegesen foglalkozni.
Sokkal jobban izgat, hogy még mindig nem vagyunk a vérvételek végén!!!!

Már nekem is van háziorvosom!

Reggel a háziorvosomnál kezdtem, mert mától már van házorvosom is. Kinéztem azt az új rendelőt, ami nemrég "nyitott" tőlünk kb. 15-20 percre (gyalog). Reggel 8-ra mentem, az emberkék pörögtek is, egészen addig amikor már csak egy ember volt előttem. Pontosabban utánam érkezett, de behívták előttem és minimum fél órát bent is volt. Azon is kivoltam, hogy bár ki van írva az ajtóra, hogy "kérem ne kopogjon", amíg ott voltam 4-5 ember biztos bekopogott, némelyiknek meg még feljebb is állt, hogy nem nyitották ki rögtön. A teteje az volt, amikor ezzel a módszerrel valaki bejutott, és amikor kijött 10 perc múlva, mondta a barátnőjének, hogy "Nnna! Így kell ezt csinálni!" - Ez egy idős néni volt és nem is tűnt olyan betegnek.

Szóval végre bekerültem, elmagyaráztam a történetemet és vártam a beutalókat. Akkora szerencsém volt, hogy a HIV teszten kívül mindenhez levették a véremet akkor, ott, azonnal és nem kellett 4 különböző helyre a beutalókkal ugrálnom napokon keresztül. Aliz, csak szólok, hogy nekem 4 ampullával vették le!!!! :) A vérvétel után pedig megcsinálták az EKG-t is. Hétfőn mehetek az eredményekért, ráadásul időpontra - így most majd én is bemehetek mások előtt... 

Sajna vérvétel után mindig fáj a fejem - most is. A kezem is fáj ahonnan a vért vették, de nem vészes annyira. 

Ez egy eredményes nap volt - csak sajnos Andrásnak is van még intézni valója, neki is kellene beutaló HIV tesztre, meg neki még a Hepatitis is vissza van... Végül is időnk van rá.

Ma sem megy a fogalmazás - mi van velem????

Egyeztetés

Végre-végre-végre összeszedtem magam és egyrészt felhívtam urológiát pontosítani András időpontját, illetve Kaálit is, hogy megkérdezzem, hogy akkor most mi van???

Urológián az első telefonálásomkor nem mondták, hogy adott nap hány órára kell mennünk, vagy lehet én nem figyeltem. Ugye ez volt az az ominózus eset, mikor a hölgy velem párhuzamosan egy kollégájával is diskurált. A lényeg, hogy most megmondta - mert szerintem ugyanaz a hölgy volt, legalábbis ugyanaz a hang - én meg nagyon kedvesen megköszöntem.

Kaálit is felhívtam végre - rászántam magam! Hogy én mennyire de mennyire utálok telefonálni, intézkedni - nem jó titkárnő lennék. 

Szóval elmondtam, hogy pár hete voltunk konzultáción, páromnak elő lett irányozva a kromoszóma vizsgálat és ha az oké, akkor utána lombik, és hogy a papíromon rajta van, hogy altatáshoz minden papírt be kell szerezni, dehogy ez nem lett szóban konkretizálva, és amúgy is, ehhez kell-e beutaló, és azt ők adják vagy a háziorvos... bla-bla-bla.... Hívás előtt csak 3x gyakoroltam el magamban hogy mit fogok mondani, úgyanis hajlamos vagyok a túl hosszú és másoknak lényegtelennek tűnő bevezetőkre.

A hölgy nagyon kedves volt, és mondta, hogy a listán rajta van mi kell, és a háziorvossal tudunk mindent intézni. Aztán mondtam, hogy én nem kaptam olyan papírt... így lediktálta...

(bár erről már írtam, mert fórumon tájékoztattak a csajok)

- HIV, Hepatitis B, C teszt (ezek mindkettőnknek)
- Teljes vérkép
- Vércsoport meghatározás
- Háziorvosnál EKG
- Belgyógyászati ajánlás hogy altatható vagyok

A mumus a HIV teszt, melyről fórumon eltérő információk szállingóznak. Debrecenben például egy csajnak ingyen volt, Győrben valakinek januárban 10.000 Ft, a másiknak áprilisban 19.000 Ft. 

Őszinte leszek - rohadtul nem akarok érte fizetni. Egy csaj - a debreceni - azt hazudta, hogy félrelépett, a párjának meg tetkója, neki piercingje van, így ingyen megcsinálták nekik. Tök ciki lombik előtt ilyet hazudni... Félreléptünk, és most gyereket akarunk.... áhhhh, nem is merném!

Győrben, pedig azt olvastam, hogy csak az anonim HIV tesztért nem kell fizetni, de ugye az nekünk nem jó. 

Erről még informálódok tovább....

Másik mumusom is van. Még pedig, hogy nincs házidokim. Nem voltam még beteg, mióta Győrben lakunk. Kissé tartok, hogy doki hogy fog fogadni, de nagy levegő, és túl leszek ezen is. Jaaa, még azt sem tudom melyik orvosi rendelőbe fogok elmenni, mert állítólag bárhova mehetek, szabad orvosválasztás van.

Úgy néz ki, hogy pénteken találkozom 1-2 fórumos lombikos lánnyal. 2-en vannak punkció (peteleszívás a lombikhoz) előtt és 2 naponta nézik őket UH-gal és vérvétellel hogy hogy érnek a kis petécskéik, milyen a hormonszintjük. Szóval Győrben maradnak erre a pár napra - merthogy nem győriek. Szóval jelezték, hogy velem is szívesen találkoznának és ennek tök megörültem, jól esett.

Amúgy hihetetlen támaszt jelentenek, jelentünk egymásnak, mert itt pontosan olyan emberek vannak akik hasonló helyzetben vannak, és szerencsére mindenki nagyon pozitív hozzáállású. Most már majd legalább lesz arcom is a nicknevekhez.

Hétfő

Mert más cím nem jutott az eszembe.....

Reggel elmentem a rákszűrésem eredményéért. Nem kellett olyan sokat várnom, bár sokan voltak, mint mindig. Kaptam egy kiskönyvet - gondozási lapot - ezentúl ebbe fogják pecsételni a rákszűréseket. Ma reggelre sajnos az is eldőlt, hogy nem kerülhetem el vagyis ki Kaálit, hiába zakatolt a fejemben végig, hogy nem akarok menni, nem akarok menni. A természet végül másképp intézte.

A múlthéten elmaradt az eszperantó tanulásom - nem volt rá időm, mert Any itt volt nálunk, és este már nem akartam magára hagyni, mert ugye napközben meg dolgoztam. Sajnos a mai nap még mindig nem folytattam, mert egyszerűen nem érem utol magam, de holnap már muszáj lesz.

Fáj a hasam... :(

Ma spenótot vacsiztunk, de sokat nem kellett vele dolgoznom. Fagyasztott volt, csak fel kellett engednem majd felforralnom. Nem ilyet szoktunk amúgy venni, hanem olyat amit én turbózok fel fokhagymával, rántással, és szerecsendiót is szoktam belerakni. András persze megdicsérte, hogy finom volt... én meg csak mosolyogtam a bajszom alatt.... "sok munkám volt benne"....

Mostanában megint elkezdtem gyümölcsöt enni. Nem vagyok az a nagy gyümölcsevő, de a narancsot, mandarint szeretem. Múlthéten amikor a Sparban voltunk és megláttam a narancsot, mint az őrült rávetettem magam a pultra. Persze nem kezdtem el narancsot enni, de nem tudtam ellenállni neki, vennünk kellett. Otthon aztán 4-5 db-ot rögtön be is faltam.

Hétvégén a bátyámék szokás szerint átjöttek hozzánk. Sajna Lilinek baj van a hallásával. Aranyszívem... beszélünk hozzá és ha nem mondjuk elég hangosan, akkor nem érti. Remélem semmi komoly, nagyon sajnálnám. Ráadásul olyan kis értelmes! A szombat esti látogatásuk bátyáméknak amúgy hirtelen ért véget. A lányok inni kértek, adtam nekik. Még egyszer inni kértek, megint adtam. "Megittam" - kiáltotta Lili. "Bepisiltem - mondta halkan, ijedten... Lili.

Rákszűrésen voltam

Jó pár napja nem írtam már. Vasárnap egész nap takarítottam - András szolgálatban volt, a többi napokon meg vagy fáradt voltam hozzá, vagy tanultam. 

Hétfőn rákszűrésen voltam. Aznap reggel jutott eszembe, hogy most tudok elmenni, máskor nem, meg a dokim is hétfőnként rendel. El kellett már mennem, mert decemberben járt le az egy év, és ugye évenként kell szűrésre menni. Persze általában véve nem vagyok ennyire rendes, de a Kaáliba nem mehetek ha nincsen meg papírom, és ugye ebbe beletartozik az egy évnél nem régebbi rákszűrés eredménye is. Szokás szerint marha sokan voltak, már 9-re odamentem, hogy a 10-kor kezdődő nőgyógyászati szakrendelésre beférjek. Most már sorszámok vannak, ezeket olyan 3/4 10 kor rakták ki. Sikerült szemfülességemnek köszönhetően az 6-os sorszámot kihúzni. Jegyzem meg, egy ember volt előttem 5-ös sorszámmal. Valószínűleg az első 4 számot már ellopták... Aztán sorra kerültem és akkorra már tudtam azt is, hogy nem a dokim rendel. Egy fiatal nő volt, és megint kellemeset csalódtam. Mosolygós volt, kedves, alapos és minden kérdésemre válaszolt. Két hét múlva megyek az eredményért. 

Amúgy sajnos időpont még mindig nincsen. Most már napi szinten telefonálok, de egyelőre semmi. Egy fórumon olvastam, hogy nagyon sokan várnak a győri Kaáliba, állítólag nagyon jó eredményekkel dolgoznak, a legjobb orvosok itt vannak és Debrecenből és más városokból is idejárnak a párok.

"Egészségügy" - megint egy kellemes csalódás

Hosszú, nagyon hosszú bejegyzés következik.... és a címben az egészségügy azért van idézőjelben, mert nem általánosságban fogok az egészségügyről írni, hanem egy konkrét szakágáról, és azon belül is inkább az egyik orvosról és az én esetemről.

Múlt hét hétfőn úgy láttam, gondoltam, hogy ideje lenne HSG után visszamenni a dokimhoz, és annak ellenére, hogy a petevezeték átfúvást ő végezte, megmutatni neki az eredményt és pontosítani a további lépéseket. Össze is készültem, megbeszéltem Diával (munkaadóm és egyben barátnőm) hogy hétfőn nődoki, később kezdeném a munkát, és miután meghozták délelőtt a kajánkat - mert úgy rendeljük 2 hónapja - el is indultam. (de hosszú mondat lett!)

A Liezen Mayer rendelő 8-tól délig fogadja a terhes nőket, 10 órától pedig lehet menni nőgyógyászati szakrendelésre. Igyekeztem úgy időzíteni, hogy nem sokkal 10 előtt már ott legyek, hogy sokat várni se kelljen, de időben sorra tudjak kerülni.

Hát ez nem jött be. Marha sokan voltak, és ahogy álltam a váróban, észrevettem, hogy néhány ember sorszámot tart a kezében. Hmm, megint egy újabb rendszer - gondoltam. Annak ellenére, hogy én híve vagyok a sorszámos várakozásnak, mert így sokkal igazságosabb, nincs tolakodás, most marha mérges lettem!

Odamentem az egyik nőhöz:

Én: Szia! Ne haragudj! Látom, hogy sorszám van a kezedben. Ezt honnan kell elvenni? Vagy kijönnek és   adnak?

Csaj: (kissé értetlen ábrázattal) Onnan lehet elvenni - mutat az ajtó irányába - de már elfogyott.

Én: .. és ez mit jelent? Hoznak ki majd másikat - tudom (utólag), hogy ez egy hülye kérdés volt, de akkor már kezdtem látni a vesztemet, és kezdtem felhúzni magamat.

Csaj: Neeeeem, mára már nem adnak ki több sorszámot.

Én: Dehát 3/4 10 van, és 10-től van a nőgyógyászati rendelés... - mondom szerencsétlennek, akinek persze az egészhez semmi köze

Idősebb nő:  - aki gondolta bekapcsolódik a párbeszédbe - aranyom én már reggel 8 óta itt vagyok! Próbálja meg a másik rendelőnél, ott még állítólag van sorszám....

Nem igazán tudtam mit csináljak. Végül átmentem a másik ajtóhoz, ott még valóban volt sorszám. Meg is fogtam egyet, majd.... hát basszák meg én a Horváth dokihoz jöttem. Nem véletlenül jöttem hétfőn, és amúgy is, szerintem az sem véletlen, hogy anno amikor először voltam a Liezen Mayer-be, akkor a 2 rendelő közül először ehhez a rendeléshez ültem le, végül mégis vmiért átmentem a másikhoz (Horváth dokihoz). Meg nem egy rákszűrésre jöttem, vagy fogamzásgátló gyógyszer felírásra hanem konzultálni... Így visszaraktam a sorszámot és elindultam haza. Dúltam-fúltam, nagyon ideges voltam, mert emiatt nem tudtam elkezdeni dolgozni sem normális időben, 2 buszjegyembe került (nekem most az is sok) és én rá voltam készülve már arra, hogy találkozom a dokival és megbeszéljük a következő lépést, ellát tanáccsal.

Hazaértem, leültem a gép elé, és úgy döntöttem, megnézem neten, van-e fent elérhetősége. Természetesen e-mailes, mert felhívni nem merném. Égtem én már be annyiszor dokik előtt... amúgy előtte is az első találkozáskor*.

(*Cikinek éreztem ugyanis, hogy mindig Fváron voltam minden bajommal, és most, hogy elkezdtem a kivizsgálásokat, döntöttem úgy, hogy azt már Győrben teszem... és mivel eleresztve nem vagyunk anyagilag, nem gondolkoztam magánrendelésben. A párbeszéd kb. így zajlott:

Én:  Eddig nem ide jártam, mert Fehérváron laktam, de nemrégen költöztünk Győrbe (kisebb füllentés, mert akkor már 3 és fél éve itt laktunk) és...

Doki: A lényeget mondja kisasszony - belém fojtva a további magyarázkodást.... 

 ..... és akkor még a végén az is kiderült, hogy 2 évvel ezelőtt már voltam a Liezen Mayer-be gyógyszert felíratni., mert persze, hogy a számítógépben benne volt ... OPSZ!  Lebuktam!)

Folytatva a történetet .... megtaláltam az e-mail címét. A kórházit és egy másikat is. Neki is álltam megírni az e-mailt. Leírtam, hogy ki vagyok, hozzá járok szakrendelésre "baba-ügy" miatt és a megkeresésem okát, mi szerint nem tudom, hogy kell-e még konzultálnom vele, vagy menjek egyből a Kaáliba.  Azt is elmondtam, hogy ott voltam a rendelésen, de elfogyott a sorszám. Aztán elküldtem mindkét e-mail címére.

Hűűűű, erről ennyire hosszan nem akartam írni, mert a lényeg csak most jön, de képtelen voltam csak arra hagyatkozni... "kisasszony a lényeget mondja!" . .. hát igen. :)

Nem jött válasz a mailemre. Napokon keresztül vártam, aztán végiggondoltam, és rájöttem, hogy mit várok??? Van ezer dolga, majd pont az én e-mailemre lesz ideje válaszolni. 

Aztán vasárnap mégis választ kaptam! Egy tök kedves, részletes választ. És 2-t is. Ugyanis a másik e-mail címéről is üzent (hogy reméli megkaptam a másik válaszát, és hogy inkább freemaile-es címére írjak, azt gyakrabban nézi ). Annyira boldog voltam, hogy megint nem csalódtam, vagyis de, csak éppen megint pozitívan! Megírta többek között azt is, hogy most hétfőn nem rendel, de keddtől péntekig 7-től 14 óráig a kórházban megtalálom, ír fel nekem szívesen gyógyszert. (HSG után szoktak peteérést elősegítő gyógyszert felírni - ezt is megírta a mailben).

Ma ugye kedd van!  ......   Reggel 7-re már a kórházban voltam. :)) Felmentem a Nőgyógyászati osztályra, egyenesen az információhoz - ahogy a doktor úr írta. Kicsit zavarban voltam, mert ide műtétre meg komolyabb vizsgálatokra jönnek az emberek és lehet a doki nem is gondolta komolyan, hogy jöjjek be, vagy azt nem gondolta, hogy tényleg képes vagyok bejönni.

De én ott voltam. Kedden, reggel 7-re. 

Információnál:

Nő (nagyon kedvesen): Jó reggelt! Miben segíthetek -  ő volt a HSG-nél is az inf. pultban.

Én: (kissé zavarban) : Ööö... Jó reggelt... én csak .. a Dr. Horváth ... doktor úrat, doktort keresem .. (és sajnos igen, én tényleg ennyire belekavarodtam)

Nő: egy pillanat és szólok neki. Hogy hívják? - és nyúlt a telefonért

Én: Jajj, nem kell felhívni, tudok várni, csak gyógyszert ír fel nekem, mondta, hogy jöjjek be nyugodtan.

Nő - aki már tárcsázott: Mondja a nevét! (kedvesen, mosolyogva)

Én: Z. D. vagyok, de...

Nő: Helló - telefonba már - itt van egy hölgy Z. D. és hozzád jött! 

Ááhhhhhh istenem, de cikisen éreztem magam, hiszen nem voltam bejelentkezve, nem volt konkretizálva, hogy bemegyek... ezért is gondoltam, hogy várok türelmesen.

Nő: Azt mondta a doktor úr, hogy menjen le a Tini ambulanciára, most ott rendel.

Én: Nagyon szépen köszönöm!

Elindultam a tinédzser ambulanciára. Igazából oda kellett mennem, ahol én is voltam a HSG napján a betegfelvételen. Egymás mellett van a két rendelő. 

Leértem. Azta a ku..... Rengetegen voltak. Hát mindegy, ez van, nem tudok mit csinálni, várok. Először megálltam nagyon kívül, majd bementem a váróba, mert láttam egy kb.1 négyzetméternyi üres kis helyet, gondoltam odaállok. Egy idő után rájöttem, hogy a hely nem véletlenül maradt üresen, mert egy ajtó elé álltam.....

Kb. 2-3 perce álltam, vártam, amikor nyílt az ajtó, kijött egy tinédzser, behívtak egy másikat. Közben pont beláttam, a doki szemben volt, így ő pont kilátott, a tekintetünk egy pillanatra találkozott is. Ajtó becsuk, 2 perc múlva nyit, és egy női hang hangosan: Z.Dóra! .... Engem hívtak. A doki észrevett.... de az hagyján, mert észrevenni csak úgy tudott, ha felismert. A doki felismert és behívott. 2 percnyi várakozás után. Nem kértek tőlem taj kártyát, semmit sem  - felírta a gyógyszert (valami colistybegyt vagy mit), részletesen elmagyarázta majd fel is írta hogyan kell szedni, milyen mellékhatásai lehetnek, és hogy egyeztessek időpontot Kaáliba az összeférhetetlenségi vizsgálat miatt.... és hogy a többi vizsgálatot már ott fogják csinálni, de ha esetleg valamit ők is - azaz a kórház - is el tud végezni, mert van hozzá eszközük, akkor azt ők is szívesen megcsinálják. Csak vajon ezt a Kaáliban megmondják majd? Mert ugye az már nem állami intézmény, fizetni kell... :(

De a lényeg a lényeg:  ez a doki már megint nagyon jó fej volt!

Kórház - egy kellemes csalódás

Múlthét pénteken megtörtént a HSG vizsgálat. Azóta jó pár nap eltelt, de még mindig él bennem a pénteki nap "emléke". A feszültség és izgalom teljesen felesleges volt, rég csalódtam ekkorát kellemesen. Az eredményeim szuper jók lettek, a dokik, nővérek nagyon kedvesek voltak.

Úgy kezdődött a pénteki napom, hogy András reggel bevitt 3/4 7körül a kórházba, ő ment is tovább egyből dolgozni. Nem is bánom, hogy hamarabb odavitt, mert elsőre nem tudtam, hogy hova kell mennem. Végül egy doki útbaigazított a nőgyógyászati ambulanciára. Itt már ekkor ültek páran, mindenki arra várt, hogy felvegyék a kórházba. Behívtak engem is, elkérték a papírjaimat, kaptam 2 nyilatkozatot, hogy olvasgassam át kint a váróban amíg a főorvos úr megérkezik. Majd megérkezett a doktor úr és megint visszahívtak mindenkit egyesével. Itt kezdődtek a meglepetések. A doktor úr olyan mosolygósan és kedvesen, barátságosan fogadott, mintha gyerekkorom óta ismerne. Nem megszokott ez azt hiszem a mai világban, hogy valakinek még jut is ideje kedvesnek maradni. Mivel közvetlen előtte nem volt vizsgálatom, ezért ő még végzett egy gyors vizsgálatot. Második meglepetés: a nővérke mellém állt a vizsgálat közben, megfogta a vállam, rám mosolygott és azt mondta, ne izguljak, minden rendben lesz, nem fog fájni. (Ha most de tudnék smiley jelet rakni, akkor itt egy óriási tátott szájú fejecske lenne) Megkaptam a papírjaimat és felmentem a Nőgyógyászatra. Az információhoz kellett mennem, leadtam a papírokat, meg a korábban elolvasott nyilatkozatokat kellett kitöltenem és aláírnom. A nyilatkozatokban az állt amúgy, hogy tudom mi a bajom, miért műtenek, ha altatás vagy műtét közben komplikáció történik, akkor a doki közbeavatkozhat, életmentő műtétet hajthat végre, be kellett írnom azt a hozzátartozómat, akinek információt adhatnak ki, stb. Kaptam egy kis karszalagot (zöld színű, strandokon és fesztiválokon szoktak ilyeneket adni) rajta a nevemmel, szoba és ágy számommal (203/3.) Ezután - és még kb. csak fél 8 volt, megmutatta a hölgy a "szobámat". Ebben a négy ágyas szobában, vagyis kórteremben az ágy melletti, jobb oldali megágyazott ágyat kaptam és rögtön hozzá egy kórházi hálóinget is, amit fel is kellett vennem. Első gondolatom az volt, hogy "most rögtön?" Elmentem még gyorsan pisilni és utána átöltöztem. Majd álltam az ágy mellett... ráültem... felálltam... fogalmam sem volt, hogy hogyan viselkedjek. Az volt bennem, hogy de én nem vagyok beteg, tök ciki így belefeküdni az ágyba, ülni meg kényelmetlen volt. Közben megérkezett az első szobatársam, aki abortuszra érkezett. Bemutatkoztunk, egyből megvolt a kontakt, kicsit oldódtam...de közben azért zavarban is voltam. Végül érkezett még két csaj, lány, hölgy... sajnos a nevét senkinek nem jegyeztem meg, ők is abortuszra jöttek. Fura is volt, de ellenszenvet egy percig nem éreztem ellenük. Mindhármójuknak megvolt a maga indoka:
1. védekezés mellet, rossz anyagi helyzet.
2. CT vizsgálat, ami károsíthatta a babát,akiről akkor még nem tudtak, rossz anyagi helyzet, sokat és külföldön dolgozó pár, egy éves gyermek
3. 2 hónapja agresszív pártól külön élő nő, aki egyedül nevelte 8 éves gyermekét.
Mindössze egyszer jutott eszembe, amikor elkezdték őket kitolni műtétre, hogy most 3 gyermek nem fog megszületni... az én helyzetemmel én annyira nem is hasonlítottam össze az ő esetüket, ők talán inkább.
Szóval, megtelt a szoba, negyed 9 körül bejött hozzám a doktor úr, aki a vizsgálatra ki volt írva.... és ő volt a Liezen M-ből a dokim, a Horváth Zoltán. Ennek nagyon örültem, nem is számítottam rá de már akkor is csak pozitív benyomásom volt róla. Elmondta, hogy majd nemsokára jön értem egy beteghordozó és majd átvisz a röntgenre, ott fogják majd a vizsgálatot megcsinálni. Van-e kérdésem, és hogy nyugodtan vegyem is be a kapott gyógyszeremet - lányok szerint nyugtató lehetett benne.
Amíg vártam, ahhoz képest, hogy nem ehettem, ihattam az altatás miatt, 3x voltam kint pisilni. Persze az, hogy nem voltam kórházban, rögtön ki is ütközött... jól mutattam a kórházi hálóingben és a fekete edzőcipőmben... se egy papucsot, se egy köntöst, se egy törölközőt nem vittem magammal. Még jó, hogy nem tél volt (csizmás korszak). Ahhoz képest, hogy arra számítottunk lányokkal, hogy értem jönnek először, én voltam a 3. akiért jött a beteghordó. Szépen felmásztam az ágyra, el kellett feküdnöm, betakart - ez is fura volt, úgy hogy nem voltam beteg - majd keresztülfuvarozott a kórházon. Nagyon kis szimpi hapi volt, András bátyára emlékeztettek a szemei. Végig poénkodta az "utat", én meg úgy fordítottam a fejemet mindig, ahogy kanyarodtunk - egyszerűen nem tudtam a fejemmel mit kezdeni. Amikor megérkeztünk, már egy nőt láttam, hogy a röntgen mellé ki volt tolva, és a Horváth Z. is ott állt kint, beszélgetett. Rögtön oda is jött hozzám, elmondta, hogy mi fog történni, jól vagyok-e, átnézte a papírjaimat, megígérte, hogyha tud, akkor műtét után bejön majd hozzám - bár fél 2ig dolgozik, majd kérdés hogy fent leszek-e, stb. Én persze azt gondoltam, hogy ugyan miért ne lennék fent fél 2kor, hiszen nem volt még 11 óra sem és kb. 20 perces az egész móka. Aztán nyílt az ajtó, megjelent 2 pasi és egy nő, betolt a beteghordó a műtőbe, ott is volt még egy beteghordó, meg jött az én dokim is. Odatoltak a röntgen gép mellé, át kellett szállnom rá - közben ráléptem a beteghordó lábára, fel a röntgenasztalra, hálóinget fel kellett húznom (persze mindezt tettem úgy, hogy amennyire lehetett takarjon). Hátradőltem és megkaptam az injekciót a bal kezembe. Már épp azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz majd ha hat az altató, fog-e egyáltalán hatni, amikor az aneszteziológus kérdezte, hogy érzek-e már valamit. És abban a pillanatban, mintha kettős látásom lett volna, mondtam, hogy kezdek, és az volt az utolsó kép. Vagyis én végig azt hittem, hogy csak pislogok, mintha nem is lettem volna olyan mély "álomban", de a következő kép az volt, hogy tolnak az ágyon és a liftben kérdezi tőlem a beteghordó (aki, mint később megtudtam egy tök jó pasi volt), hogy "Dóra, fent van?" Fent! Feleltem, de már csuktam is vissza a szemem. Visszatolt, belekapaszkodtam a nyakéba, átrakott az "ágyamba", mondta, h forduljak befelé és aludjak. Hát én próbáltam, de mélyen nem tudtam, mert egy: tök világos volt, kettő:hangosan beszélgettek a lányok, három: kíváncsi voltam, hogy miről beszélgetnek a lányok. Úgyhogy bóbiskoltam. Közben fel-fel keltem, próbáltam inni, de a fejem nagyon fájt... és egyre jobban fájt. Próbáltam enni - mert persze szendviccsel készültem - de csak 2 falat ment le. A doki végül nem jött be, az idő telt és mondták, hogy 4-re össze is készülődhetünk, kiülhetünk a váróba, hogy majd az ügyeletes doki átadja a zárójelentést. Nem akartam, hogy 4 óra legyen, mert egyre jobban kevergett a gyomrom is. Tényleg totál másnapos érzésem volt. Aztán kimentem nagy nehezen wc-re, mert azt mondták pisilni kell mielőtt elmegyünk, és végül hányás lett a vége. Igaz, utána kicsit jobban is voltam. Kiültünk a váróba, András is megérkezett, dőltem is rá, mert alig tudtam a fejemet megtartani. Szerencsémre másodjára engem hívtak be... és itt jött a következő meglepetésem. A dokim telefonon felhívta az ügyeletes dokit, hogy legyen szíves átadni nekem személyes bocsánatkérését, de el kellett mennie, és amikor benézett rám, akkor még aludtam. Mindent rendben találtak mellesleg. A zárójelentést átadó dokit kérdeztem, hogy nem gáz-e, hogy szarul vagyok, meg hánytam. Rám nézett és megkérdezte, hogy nekem Gilbert kórom van-e, mert sárga a szemem. ???????? Gilbert mi???? Mondtam neki, hogy nem tudok róla, de szokott ilyen lenni. Mondta, hogy egyek és jobban leszek, de ha akarok akkor nyugodtan bent maradhatok még 1-2 órát. Nem maradtam, hiszen jött értem András, mentünk haza Fehérvárra. Estére már csak a fáradtság maradt meg. Este még utánanéztem a Gilbert kórnak neten, de erről majd máskor.

Átjárhatósági vizsgálat

Ma visszavittem a hormonvizsgálat, UH, és András leleteit a Liezen Mayern-be. A doki megnézte az eredményeimet, és közölte, hogy ezek tökéletes eredmények, nincs nálam probléma. Andráséval nagyon nem tudott mit kezdeni, az az urológus hatáskörébe tartozik. Aztán folytatta, hogy a következő lépés egy petevezeték átjárhatósági vizsgálat, ami egy egynapos beavatkozás, altatással végzik a győri kórházban. Egy kontraszt anyagot juttatnak a szervezetembe és megnézik, hogy átjárhatóak-e a vezetékek, illetve a méhem formáját, van-e elváltozás. Legalábbis erre emlékszem. Természetesen kértem a vizsgálatot, s amin meglepődtem... a doki felhívta a kórházat és kért nekem időpontot. Csak lestem és csodálkoztam, hogy ilyet megcsinálnak az embernek egy nem maszek helyen is. Persze sajnos azt félre értette, hogy mikor lesz a következő menzeszem, és én pont előtte pár napra lettem a műtétre, vagyis vizsgálatra előjegyezve, amit annyit tesz, hogy remélhetőleg most nem leszek terhes! (Bár igazán a sors fintora lenne, ha másfél évig nem sikerült, most meg sikerülne). Ráadásul ez még ki sem derülhetne, mert a vizsgálatig a terhességi teszt sem tudná kimutatni. Mindenesetre reggel 7-re kell majd bennem éhgyomorral - ezt el ne felejtsem! Sőőőőt! Kaját se felejtsek el vinni az ébredés utánra! - és elvileg olyan délután 5 körül engednek majd ki. De az eredmény rögtön meg is lesz. Állítólag annak, akinek nem rendesen átjárhatóak a petevezetői, annak ez egy fájdalmas vizsgálat.... de vajon altatásban is? (mármint utána is fáj?) Háát, kiderül szűk 3 hét múlva!