Már-már szokásos vasárnapi séta

Rábeszéltem Andrást, hogy délután menjünk el sétálni az Aranyparthoz, vigyük a gépet, fotózzunk, fagyizzunk. Be is lőttük a kb. 3 órás indulást - addigra a fél 2-kor elfogyasztott ebéd is leülepedett. András lecserélte az alap objektívet a telére és elindultunk. Nem volt túl beszédes, és bár néha jó és kell a csend, de van amikor zavaró tud lenni. Bökdöstem az oldalát, de hát nem sokat értem el vele, most ilyen kedve volt. Már az új hídhoz értünk - már a nevét is tudjuk: Jedlik-híd - át is mentünk rajta, amikor gondoltam ideje elővenni a fényképezőgépet. Abban a pillanatban amikor kinyitottam a táskát, bevillant hogy hoppá - András, ugye elraktad az aksit. Persze nézett rám furán, hogy nem mondtam, én meg dünnyögtem, hogy de mondtam - igaz nem olyan hangosan és nem nyomatékosítottam. Megálltam, tombolt bennem az ideg, legszívesebben visszafordultam volna - bár tudom, hogy akkor már nem indultam volna el újra otthonról az tuti. Lezártam egy morgós "Holnap is jönnünk kell!" kijelentéssel, és tovább sétáltunk. Kb. még egy percig bennem volt az "így nem is lehet semmit sem csinálni" érzés, aztán szép lassan elmúlott. Felfedeztük Győrnek egy számunkra eddig ismeretlen részét, a Dunának egy jobb oldali ágát, ahol szintén lehet fürödni és végig tiszta a part és a víz. Ki is találtuk, hogy viszünk majd kis bográcsot, horgászfelszerelést, nekem plédet, könyveket, fürdőruhát és majd jól jól érezzük magunkat. Hazafelé a belváros fele sétáltunk. Beülni nem akartunk sehova, de egy belvárosi éjjel-nappaliban vettünk egy üdítőt és egy sört, majd leültünk a sétálóutcán egy padra és ott megittuk. Így olcsóbb volt. Elég sokat üldögéltünk ott és konstatáltuk, hogy milyen jó ott üldögélni és nézni a járókelőket. Hazafelé még fagyiztunk egyet, illetve András felhívta anyukáját is. Még vár ránk egy Harry Potter - a 7. rész első részét még nem láttunk - és vége is lesz a napnak.

Sütöttünk szalonnát

Persze nem a lakásban - bár ott is tehettük volna egy tepsiben - hanem az evezős klubban. Itt a jó idő és 2-3 hetente jut egy délutáni-esti program, mely leginkább a sporttársakkal - András sporttársaival történik. Bár én nem vagyok nagy szalonna evő - inkább a sütés részét kedvelem - de azért ettem én is. Sangriát most a boltban hagytam, pedig András kérdezte, hogy nem akarok-e inni valamit, de nem akartam. Az igazat bevallva a menzeszem megint eljátszotta azt, amit minden évben megtesz egyszer, nyáron, és késett 4 napot. Ehhez még hozzájött, hogy napok óta émelyegtem, és bár elég kicsi az esélye, hogy természetes úton babánk legyen, én azért reménykedtem. Reménykedtem, hogy egy kisebb csoda történik velünk - de aztán ma reggelre kiderült, hogy a csodáért is sorba kell állni, és hosszú a sor nagyon. Nincs semmi baj, hiszen már csak 1 hónap REMÉLHETŐLEG - és kezdjük! Sajna így a peteleszívás július 20 körül lesz (ez nem pontos dátum), ami annyit tesz, hogy mivel a hónap végére esik, imádkoznom kell, hogy beleférjünk a TB keretbe. Kérlek Titeket szorítsatok Ti is, mert akkor viszont már kicsit elszontyolodnék, ha akkor sem kezdhetnénk.

Visszakanyarodva a szalonna sütésre, szép számmal összejöttünk, voltak kisebb gyerekek is, akik marhára élvezték, hogy minden sz@rt rádobálhattak a tűzre. Jó volt az idő is, jó büdösek lettünk, jól laktunk, végül jót sétáltunk hazafelé. Jó, hogy végre itt a nyár!

Állatkertben jártunk

Így 4 év után eljutottunk végre az állatkertbe is. Korábban mellette éltünk, de eszünkbe sem jutott, hogy állatkertezzünk. Most sem mentünk volna, ha Gusztiék nem csalnak el minket vasárnap délután. Nem bántam meg. Igaz nem olyan nagy, de azért tetszett, tüneményesek voltak  a majmok, volt tigris és zsiráf is... szóval jó volt. A belépő sem volt vészes, 1250 Ft volt egy felnőtt részére. Persze marha sokan voltak a gyereknap miatt, de ez nem zavart minket. Ettem Ice'N Go kedvenc fagyit, Jázminoztam, nekem is gyereknap volt. 

Érdemes nagyban megnézni a bácsit, aki felettébb élvezte a gyereknapot!

További képeket IDE KATTINTVA nézhettek meg.

BL döntő

Na, nem mintha annyira nagy focirajongó lennék, de a szombat esti össznépi döntőt az evezős klubban nem hagyhattam ki én sem. Igaz kicsit félő volt, hogy egyedüli nőként mit fogok kezdeni magammal - ha már a tévét nem fogom nézni, de végül nem maradtam egyedül. Másnak a döntő csuklótördelést és hangos szurkolást hozott, nekem pedig egy üveg Sangriát, melyet egyedül majdnem teljesen megittam. Hihi - nem is fáztam hazafelé. Mondtam is Andrásnak, hogy akár ujjatlanban is haza tudnék menni  ... persze nem a polár pulóver fűtött. 

Azért másnap éreztem a hatását a globális felmelegedésemnek... először azt hittem allergia, de aztán mikor a fejem is elkezdett fájni, már tudtam, hogy a nátha csípett nyakon. Szerencsére én voltam az ügyesebb és Bioptron úr és Neocitrán kisasszony segítségével visszavertük a támadást.

Párosan szép az élet

Tegnap amikor András hazaért a munkahelyéről, leültünk megbeszélni a problémánkat. Voltak könnyek, ölelések, és sokszor csak percekig néztük egymást. Megbeszéltük, hogy jó, hogy leülünk, és mindent megbeszélünk, olyan dolgokat is, amikről amúgy ciki beszélni, de tegyük is ezt így mindig, hogy szebbé tegyük a hétköznapokat, hogy törekedni tudjunk arra, hogy jó és harmonikus kapcsolatunk legyen, hogy ne fojtsuk el a problémákat, mert az hosszú távon biztos nem vezetne jóra . Mindketten úgy érezzük, hogy egymással szeretnénk megöregedni, és bár az évek telnek, dolgok változnak, változik a kémia is, de egyre jobban és jobban ragaszkodunk a másikhoz, egyre erősebb a szeretet, és a kapocs kettőnk között.

Mindezek után elkísértem Andrást edzésre, hogy vele legyek, aztán amíg ő evez, addig gondoltam én majd sétálok, fotózok. Végül ott ragadtam a klubban, mert beszélgetőtársra leltem, vele pedig pikk-pakk el is telt az idő, és András már végzett is az edzéssel.

 Ma reggel már egyedül keltem, mert András Székesfehérvárra, pontosabban Agárdra ment a VVSI-s veteránokkal evezni. Hamar elment a nap, egész nap takarítottam, pakoltam, ablakot pucoltam és vártam, hogy 5 óra legyen és András újból itthon legyen.... mert párosan szép az élet!

Hétvége Székesfehérváron

Elég sok pótolni valóm van blogolvasás ügyileg, szinte minden általam olvasott blog frissült. Előtte azonban leírom a hétvégét.

Ez a hétvége Székesfehérváré volt és leginkább a családé - szokásunkhoz híven. András anyukája nem volt otthon, ő a papához utazott Dombóvárra. 3-4 hetente le szokott menni, hogy kitakarítson, kimosson és finomakat főzzön neki.

 Szombaton apával a Praktikerben kezdtük a napot. Csapokat vett, fürdőszobaszekrényt, és 2 képet. Ezután öcsém még elment apa kocsijával edzésre, majd 4-esben (apa, tesó, András és én) kimentünk mamiékhoz. Nem maradtunk sokáig, mert bátyámékhoz is mentünk, akikkel beültünk Sukorón egy cukrászdába. A lányok tüneményesek voltak. Maja megfogta a kezem, és még a fagyijából is megkínált. Lili választott magának egy (hozzá képest) hatalmas nagy tortaszeletet, melyről közölte 1-2 falat után, hogy ő ezt annyira nem is szereti. Nem igazán édesszájú. Inkább rollerezett, a többi kisgyerek -főleg kisfiúk - pedig mind körülötte legyeskedett. Tüneményesek voltak!

Érdemes a képekre kattintani és nagyban is megnézni...

Sokáig üldögéltünk a cukrászda teraszán, élveztük a jó időt, a szabad levegőt. Sütizés után még kicsit felmentünk bátyámékhoz, a lányok pedig jobbomra és balomra ülve hallgatták a matricás albumuk állatainak a leírását. Én megpróbálkoztam a kontinens szó elmagyarázásával, és a térkép megismertetésével is, de nem hiszem, hogy túl nagy sikerrel. A következő kérdés ugyanis az volt Lilitől - miközben Dél-Amerikára mutatott - hogy ebben az országban milyen állatok laknak? A mesekönyvet - pontosabban a "lutra" albumot még a fürdéshez is bevittük. No persze ők fürödtek én meg kísértem őket.

Krisztával -sógornőmmel - beszélgettünk a lombikról illetve elmondta, hogy mit jelent a GGT a laboreredményemen. Ő ugyanis kórházban dolgozik, laborban. Azt mondta, hogy a GGT emelkedését hormon, illetve fogamzásgátló szedése is okozhatja és hogy nézték-e már nekem korábban. Mondtam, hogy nem, nem néztek még nekem teljes vérképet soha. Azt mondta ne ijedjek meg, nem nagy az eltérés, de nézessem meg majd újra, és ezentúl ezt érdemes lenne figyelni. Most már csak abban bízom, hogy a lombikot nem fogja befolyásolni és a lombik sem az értékeimet.

Vasárnapi séta

Amikor itt vagyunk Győrben hétvégén mindig kicsit lelassul az idő. Vagyis a hétvégék így is hamar eltelnek, de ugye nem rohanunk egyik családtagtól a másikhoz, egyik baráttól a másikig, csak saját időbeosztásunk szerint éljük a szombatot és vasárnapot. A két napból igénylem, hogy egy kicsit együtt legyünk, kimozduljunk, akárcsak sétáljunk valamerre. Így esett, hogy vasárnap 3 körül besétáltunk belvárosba, gondoltuk szépen süt a nap, fotózgatunk kicsit. Hát meg kell mondjam, marha hideg volt. Fújt a szél, fáztunk mindketten. Ráadásul gumi sem volt a hajamban, így azt folyamatosan belefújta a szél a látószögbe. Élvezetes volt így fotózni. Ráadásul Andrással tök más technikával fotózunk, így mindig állítgatnunk kell egymás után a fényképezőt. 

Erre András: "Kéne még egy fényképezőgép!" 

Ha-ha persze, jó volna, de ez nem az a világ! :) 

A Baroson sétálva egymást érték  a cukrászdák és persze szinte mindegyik előtt vitrinbe kipakolva hívogatták a járókelőket a szebbnél-szebb sütemények. Én először fagyizni szerettem volna, de a sok epres csodát látva beadtam a derekam. A Patiot választottuk, mert régen, amikor még a túloldalon volt, ettünk ott sütit és az nagyon finom volt. Én egy dobostorta szeletet választottam, András meg valami túrós és mogyorós torta szeletet. Nagyon örülök, hogy nem választottam egynél többet, mert ezt is alig bírtam megenni. Ráadásul nekem nem is ízlett - sem a tésztája, sem a krém. Rájöttem ebből is a hagyományosat szeretem. 

Bandy fotója

Dorci fotó

Bandy fotóka (kismadár a kép közepén)

Jelentem...becsiccsentve

Írtatok már részegen blogot? Hhha, én most az vagyok! No ha nem is teljesen részeg, de rendesen becsiccsentettem. Bátyáméknál voltunk, és félédes vörösbort ittam. Nem sokat, 2 decit kb, de lehet annyit sem. Eredmény? 2. tányér babfőzeléket eszem... eszem? Zabálom! Andrást nyugodt szívvel engedtem el sörözni a barátokkal - mármint itt az a fontos, hogy én nem akartam menni, nem érzem magam "árva angyalnak". Tudom, hogy lezuhanyzom a kaja után és lehet utána rá 10 percre fogok aludni.

Befejeztem a 2. tányért is. Tele a hasam. Szóval bátyáméknál Kriszta borral kínált és nagyon örülök, hogy elfogadtam, mert egy idő után teljesen feloldódtam. Ugye benne mindig van egy kis félsz, izgalom mikor tesómékhoz megyünk, mennyire lesz oldott a hangulat, miről beszélgetünk majd. 

Először semmi. Felértünk a felső szintre, Maja fekszik a kanapén, köszönünk, nem köszön. Kérdezünk, nem válaszol. Nem reagál, felénk sem hederít. Nem meglepő. Lilivel ők ilyenek, kell egy kis idő, míg feloldódnak, és partnerek lesznek akár egy beszélgetésben, akár játékban. Ezt már tudjuk, próbálunk hozzájuk alkalmazkodni, hiszen ők a gyerekek, mi vagyunk a felnőttek. Szerencsére mindez nem tartott sokáig. Lufik kerültek elő egy zacskóból, holnapi névnapi zsúrra várták, hogy jó nagyra fújjuk őket. Nem sokkal néhány lufi felfújása után odaadtuk Majának is az ajándékot (Eperkés medence tartozékokkal) amit névnapjára kapott tőlünk. Eleinte lett volna hozzá egy Barbis játék is, de úgy döntöttünk, hogy azt Lili kapja meg tőlünk, hogy ő is kapjon valami ajándékot, noha neki nem volt sem szülinapja sem névnapja. Gyerekek, a gyerekek pedig szeretnek ajándékot kapni, még ha ezt sokszor próbálják leplezni is. Megint beletrafáltunk és olyan jó úgy ajándékot adni, hogy utána a gyerekek nem tudnak az adott játékról lekattani. Itt is, most is ez történt. Először félve bontották, majd egyre inkább a rabjává váltak és még a fürdéshez is magukhoz vitték. 

Mátéékkal is  nagyon jól elbeszélgettünk. A katonaságról, a családról, horgászboltról, Maja leendő sulijáról, mai ifjúságról. Igazából most még szívesen maradtam is volna, ha egyrészt nem tudtam volna, hogy András még szeretne találkozni Gáborékkal, illetve ha Mátéékon nem láttam volna, hogy fáradtak. Mindenesetre számomra az este úgy ért véget, hogy szívesen megyek legközelebb is. Bár legközelebb ez pont fordítva lesz. 18-án - amikor Kaáliba is megyünk - jönnek Lilivel Győrbe és megint bejönnek hozzánk. Már most várom! Mindjárt itt lesz! :)