Az első futólecke

Túl vagyok rajta! Igaz egy órája szüntelenül köhögök. Nem bírja a tüdőm, ez van.

András tegnap - folytatva a múlt heti "féltem az egészségedet" beszélgetést - a kocsiban felajánlotta újra, hogy ő szívesen fut velem mindennap. Az érzések vegyesek voltak. Tudtam, hogy mozognom kell. Ha szeretnék fogyni és elsősorban egészséges lenni - de leginkább fogyni :)) - akkor előbb vagy utóbb és inkább előbb el kell kezdenem mozogni. Jól esett, hogy segíteni szeretne, ezért rábólintottam. Persze amikor elmondta az "edzés-tervet" rögtön kifogásokat kerestem és szinte meghátráltam. De csak a távtól, nem a mozgástól. Mert ő kitalálta, hogy mindennap amikor edzésre megy, menjek el vele az evezős telepig, pontosabban fussunk el odáig, onnan meg majd visszasétálok vagy kocogok. Na most kezdjük ott, hogy nemhogy 3 km-t nem tudok lefutni, de 500 métert sem. A másik, hogy nekem a "futás" egyenlő a "kocogással", tehát ha nekem visszafele is kocognom kellene, az maga lenne a pokol, de legalábbis mission impossible. Úgyhogy mára előirányoztam egy "körforgalomig megpróbálom" távot, amit majd meg kell kérdeznem, hogy hány kilométer, vagyis méter... Azért bízom benne, hogy egy másfél kilométer azért volt, mert nagyon elfáradtam. Már féltávnál sípolva vettem a levegőt és a kocogás tempóján is visszavettem, DE! nem álltam meg. Ezt pedig csak annak köszönhetem, hogy Andrással futottam, mert egyedül nem lettem volna ilyen kitartó. A körforgalomnál András közölte velem, hogy nagyon szomorú, mert nem hitte volna, hogy ennyire szarul megy nekem a futás, hogy ennyire nincs állóképességem, mert ezt egy 120 kilós ember is meg tudja csinálni, de persze azt is hozzátette rögtön, hogy nem baj, mert higgyem el hogy ez változni fog, javulni fog. Meglátjuk, de nagyon szeretném én is. 

Azért annyit még hozzá tennék, hogy kicsit sem volt ciki szakadó esőben futni..... Mert az eső esett, már akkor amikor elindultunk, de tudtam, hogy ha most elindulok és nem kifogást keresek, akkor van esélyem arra, hogy változtassak.

Hogy most hogy érzem magam? Még mindig köhögök, de büszkeséget érzek és jól eső fáradtságot. Ugyanakkor felfrissültem és nem utolsó sorban .... kicsit meg is éheztem. :) Remélem majd eljön az az idő is amikor majd nem akarok enni este, bár Andrásnak erről az a véleménye, hogy ne fogyózzak, csak mozogjak - mindennap. Végülis ha jobban végiggondolom, a mozgást könnyeben tudom beiktatni a mindennapjaimba, mint a jóízű kajálásokat ki. 

És tudom, hogy most van valaki aki a "jóízű kajálásokat" olvasva nagyokat bólogat és mosolyog. :)

Erős vagyok!

Bandym pár napja gyengélkedik. Munkahelyén többen lerobbantak, és ő is panaszkodott, hogy kapar a torka, nincsen túl jól. Most már napok óta köhög - azaz próbálna köhögni és felszakítani a mellkasában leragadt izét (fogalmam sincs hogyan nevezik nevén), de nem igazán sikerül neki. Amikor hazahozta a bacikat, felkészített, hogy ezt biza én is el fogom kapni - miután végigment a fél laktanyán. De én tudtam, hogy nem leszek beteg... ennyi narancs után!!! Azóta még több narancsot eszek és ha azóta a sav lassan szét is marja a gyomromat, egyelőre az immunrendszerem erős és leküzd minden bacit!

Hétfő

Mert más cím nem jutott az eszembe.....

Reggel elmentem a rákszűrésem eredményéért. Nem kellett olyan sokat várnom, bár sokan voltak, mint mindig. Kaptam egy kiskönyvet - gondozási lapot - ezentúl ebbe fogják pecsételni a rákszűréseket. Ma reggelre sajnos az is eldőlt, hogy nem kerülhetem el vagyis ki Kaálit, hiába zakatolt a fejemben végig, hogy nem akarok menni, nem akarok menni. A természet végül másképp intézte.

A múlthéten elmaradt az eszperantó tanulásom - nem volt rá időm, mert Any itt volt nálunk, és este már nem akartam magára hagyni, mert ugye napközben meg dolgoztam. Sajnos a mai nap még mindig nem folytattam, mert egyszerűen nem érem utol magam, de holnap már muszáj lesz.

Fáj a hasam... :(

Ma spenótot vacsiztunk, de sokat nem kellett vele dolgoznom. Fagyasztott volt, csak fel kellett engednem majd felforralnom. Nem ilyet szoktunk amúgy venni, hanem olyat amit én turbózok fel fokhagymával, rántással, és szerecsendiót is szoktam belerakni. András persze megdicsérte, hogy finom volt... én meg csak mosolyogtam a bajszom alatt.... "sok munkám volt benne"....

Mostanában megint elkezdtem gyümölcsöt enni. Nem vagyok az a nagy gyümölcsevő, de a narancsot, mandarint szeretem. Múlthéten amikor a Sparban voltunk és megláttam a narancsot, mint az őrült rávetettem magam a pultra. Persze nem kezdtem el narancsot enni, de nem tudtam ellenállni neki, vennünk kellett. Otthon aztán 4-5 db-ot rögtön be is faltam.

Hétvégén a bátyámék szokás szerint átjöttek hozzánk. Sajna Lilinek baj van a hallásával. Aranyszívem... beszélünk hozzá és ha nem mondjuk elég hangosan, akkor nem érti. Remélem semmi komoly, nagyon sajnálnám. Ráadásul olyan kis értelmes! A szombat esti látogatásuk bátyáméknak amúgy hirtelen ért véget. A lányok inni kértek, adtam nekik. Még egyszer inni kértek, megint adtam. "Megittam" - kiáltotta Lili. "Bepisiltem - mondta halkan, ijedten... Lili.

Allergia

Nem tudom ki hogy van vele, de engem rendesen kínoz az allergia úgy másfél hete. Már-már kezdtem reménykedni, hogy talán az idei évre "kinőttem" :D , mert tavaly és az azt megelőző évben is már augusztus elején kijött, most meg váratott magára a hónap közepéig. De aztán megkezdődött a tüsszögés, szem és torok viszketés, orrfolyás és fújás. Szörnyű. Tegnap hazafelé a buszon nem bírtam abbahagyni a tüsszögést és a végén már mindenki engem nézett. Pedig azt gondoltam, hogy mostanra már megszokottá vált, hogy az emberek többsége augusztusban, a parlagfű virágzása idején tüsszög, szenved. Hát úgy tűnik, még mindig nem. Ráadásul már az összes papírzsepit elhasználtam, így a maradék használtakkal kellett beérnem.

Hogy szedek-e valamit? Nem! Sőt még orvosnál sem voltam, hogy megtudjam, pontosan mire vagyok allergiás - bár szerintem egyértelmű. A korábbi években használtam orrspray-t, szemcseppet, most csak forever-es activátort szoktam a szemembe és az orromba is csöppenteni, illetve hiszek a lúgosító tea erre ható erejében is. Bár erről sehol sem olvastam, de nálam a tea mindenre használ. :)