Asszem én sem leszek gasztro-blogger

Ezt azt hiszem bátran kijelenthetem, és azt hiszem mindenki nagy örömére. Amikor Dia barátnőmtől megkérdeztem, hogy szokott-e szilvás-gombócot csinálni, rögtön rávágta, hogy igen. Kérdeztem tőle, hogy hogyan, mire ő nemes egyszerűséggel közölte, hogy kiveszi a mélyhűtőből és belebassza (bocsánat) a felforralt vízbe.... Oké-oké, ezt a verziót én is ismerem - mondtam - de én most arra gondoltam,amikor a szilvát magad rakod bele a tésztába. Azt mondta, ő olyat nem csinál, mert nagyon macerás és öreganyja is egy csomót szokott vele szarakodni.

Mivel egy kedves ismerősünk egy csomó szilvát hozott nekünk, és lévén, hogy én nem szeretem a szilvát, csak a szilvás-gombócba, kellett vele kezdeni valamit. Jegyzem meg, én kiszedem a szilvát a gombócból - csak úgy tudom megenni.... és hogy akkor miért jó? Nem tudom, a leve benne marad....

Internetet megkértem segítsen nekem egy egyszerűbb receptet találni, és segített is. Nem akartam elhinni, hogy ilyen kevés dolog kell az elkészítéséhez és ennyire egyszerű a folyamat! Óhh, hát mi ez nekem, vágjunk bele. Mamámtól még azért rákérdeztem, ő mondott egy még egyszerűbb receptet, így nekiálltam az elkészítéshez.

Megpucoltam kb 1 kiló krumplit, felkockáztam, és felraktam főni... szétfőni. Majd szétnyomkodtam a kihűlt burgonyát, beleraktam egy tojást és lisztet... és még lisztet.... és még lisztet... és még lisztet, mert az a k_rva tészta csak nem akart összeállni! Tudtam nem adhatom fel, ott az a rakat tészta, de egyre erősebben élt bennem a "többé nem csinálok home-made szilvás-gombócot" gondolat!!! 

Amikor azt hittem a tészta rendben van, és elkezdtem kinyújtani, rá kellett ébrednem, hogy hát ez még mindig nem jó, mert a gyúródeszkaként funkcionáló reggeliző  asztalunkra a fele tészta ráragadt, ráadásul fel sem akart jönni. Mint ahogy a kutyák szobatisztaságra neveléskor újságpapírt szórnak oda, ahová a kutya odapiszkított, úgy tettem én is a leragadt tésztadarabokkal... lisztet szórtam rá.

Lassan, nagyon lassan eljutottam a szilvatöltés fázisához. Először gondoltam egyben belerakom, de András majdnem szívinfarktust kapott az ötlettől, így kettévágtam, kiszedtem a magot, becukroztam, fahéjaztam és elkezdtem a tésztát köré dolgozni. Na itt volt a következő pont, hogy majdnem feladtam. Ragadt, szétszakadt.... sehogy nem akart nekem engedelmeskedni. Aztán majd egy órás sz@rakodás után gombóc formájuk lett. Elkészült, kifőztem, zsemlemorzsába forgattam, és tálaltam. Érdekes módon Andrásnak nagyon ízlett - amire én csak annyit mondtam neki, hogy örülök, ennek ellenére többet nem csinálok. A bolti ugyanilyen finom! Remélem senki nem gondolja, hogy milyen gonosz vagyok, mert nem.... csak amit meg lehet oldani ugyanilyen minőségben egyszerűbben is, azt úgy kell megoldani! Mindenesetre ezt is kipróbáltam! Egyszer!

Berlini túrótorta - újabb felvonás

A következő beszélgetés zajlott le András és közöttem délután:

- Bandy, eszembe jutott a túrótorta íze, olyan finom és milyen régen ettünk!

- Hmm, túrótorta, az finom! - aztán 15 mp múlva kezek az arcra, homlokráncolás, ekkor állt össze Andrásnak, hogy miről beszélek - úúúristen, túúróótortaaa.... akarom, elmegyek boltba veszek hozzávalókat!!! Csinálsz?????

Csináltam! Ráadásul majdnem update 1-eset.... cukor helyett fruktózt használtam, liszt mellé Norbis low carb master mix adalékot (így nem hizlal és a liszt 3-as kódból 1-essé válik)... csak a vaníliás cukrot nem tudtam helyettesíteni.

A torta finom lett, melegen megettük - megint! - a 3/4-ét. ... Most fáj a hasam! 

Mai vacsi

Csirke - amitől kicsit tartottam így a tegnapi után. Ami ugyan finom volt, de sok(k) ! 1-2 óra hányinger követte és azt gondoltam többet nem eszek csirkét. De mivel nem pazarolunk és update 1-ezek, így ma egy kis receptmódosítással ismét ez került terítékre.... mustárosan. Másfél órát állt mustáros borsos, vegetás trutyiban, és az eredmény isteni volt. Brokkolit már András bolognai spagettijének elkészítése után már nem volt kedvem csinálni, így hamlett volt a köret.

Este az M1-en nézek egy filmet, vettem sajtot és csinálok sajtos tallért (update1).

Életem első madárteje

No, ettem már finomabbat is, de jó volt. Ráadásul Update 1-es verzió!

Ez elment vadászni, ez kifizette, ez megsütötte, ez az ícike-picike meg takaríthat

Mielőtt nekiállnék a lakást rendbe vágni, megírom a bejegyzést. Többféle címet is adhattam volna ennek a posztnak, és igazából nem is tudom mi illene leginkább hozzá, de majd a bejegyzés végére kitalálom.

Szóval... szombat van. Ez egy győri szombat. Reggel, szokás szerint - kivéve amikor nem így csináljuk - bevásárolni indultunk. (és most eszembe is jutott egy cím) Nyugtázhatom, hogy sajnos egy rakat pénzt elköltöttünk. Ilyenkor mindig marha szarul érzem maga, de csak már a költekezés végén, mert általában a boltban amit kinézek, az még mindig a belefér kategóriába tartozik. Így került itthonra 3 csomag sajtos popcorn (3 votl akcióban), joghurtos Milka csoki, egy 2 havonta megjelenő magazin, 1-2 könyv,  és illatos tusfürdők. Az 1 Eurós boltban kezdtünk, mert András tusfürdőt akart venni. Ott még mindig 100-150 Ft-tal olcsóbban lehet megvenni a piperedolgokat... pl. fa tusfürdőt 290 Ft-ért. Ott szoktunk kávét venni, öblítőt, sampont, csupa minőségi dolgot (és ebben egy csepp irónia sincsen) 290 Ft-ért (esetleg 580-ért). Miután elköltöttük itt a vagyonunk felét, átmentünk, azaz autóztunk az Árkádba. Nem sűrűn használjuk a kocsit ilyen  benzinárak mellett, így le voltam döbbenve tankolásnál a ............. nem emlékszem a pontos árra...... a kb 375 Ft-os liter áron. Az Árkádban pisivel kezdtünk. Kapásból adtam a vécés néninek a 100-ast és csak utána olvastam, hogy csak akkor kell fizetni, ha elégedett vagy és úgy gondolod. Igaz a vécé marha magas volt, külön mutatvány volt, hogy véletlenül se érjek hozzá, de sebaj, a vécés nénitől nem sajnálom. Voltunk a Saturnban, egy könyvesboltban, majd a Sparban. Végül vettem egy Hello Baby újságot, mely kifejezetten olyan nőknek szól, akiknek valamiért nem jön össze a baba. Kíváncsi vagyok rá, a fórumon említették, hogy milyen jó. A Sparban totál ledöbbentem megint. Pedig járok vásárolni. De a 345 Ft-os cukor (200 Ft helyett) kiverte a biztosítékot. Mindennek emelkedett az ára és ráadásul nem is keveset. Én mindig figyelem az árakat, általában a legolcsóbb márkát szoktam választani, most mégis mindenért 20-30 vagy 50 Ft-tal többet fizettünk. Mi lesz még ezek után? Mert a líbiai és japán helyzet tovább fogja rontani a gazdasági helyzetet.

Folytatom ott, hogy hazaértünk. András nekiállt tésztát gyúrni, de előtte még rendbe vágtam a konyhát. Miután kész volt a pizzatészta, én megcsináltam a tölteléknek valót, majd begyújtottam a sütőt. Mivel nincsen gyúródeszkánk én a sütő tetején szoktam dolgozni. Lehajtottam a tetejét, letisztítottam, lisztet szórtam rá, és nekiálltam a pizzatésztát kinyújtani. Ezután - bár már itt elkezdtem gondolkodni azon, hogy nem lesz-e gond abból, hogy a sütő melegíti a sütő tetejét, amin a tésztát gyúrom - szóval ezután a kinyújtott tésztára raktam a tölteléket, majd összeakartam hajtani, hogy abból Calzone (töltött pizza) váljon. Pár másodperc múlva vörös lett a fejem, puffogtam, káromkodtam, és a megolvadt tésztát legszívesebben a falhoz vágtam volna. Az egész a sütő tetejére ragadt, majd szépen összegyúródott a töltelékkel. Belemarkoltam, rábasztam (bocsánat) egy tányérra és beraktam a hűtőbe. Andrásnak átadtam a terepet, csinálja meg az övét ő, de ha lehet ne a sütő tetején. Addig én próbáltam megnyugodni, és úgy döntöttem, csinálok még egy pizza tésztát, bár már az étvágyam totál elment. András sem járt sokkal jobban, neki sütőpapírt helyeztem a tepsire, hogy ne ragadjon le sülés közben a tészta, ami így végül nem a sütőre ragadt, hanem a sütőpapírra. Ő sem volt boldog. Aztán akkor kezdett el röhögni - és én is - amikor észrevette hogy az előző tésztamaszlagból próbálom az ujjaimmal kikotorni, kiszedegetni, kihúzogatni a gombát, a sajtot, ami már félig megolvadt, a szalonnát, hogy újra megtöltsem a tésztát. A végkifejletet már nem várta meg, elment edzésre, de tanúsíthatom, így harmadik felvonásra sikerült. Erről tudod képet is mellékelni (elsőről is akartunk, de akkor még túl dühös voltam). 

És ami vár rám? Úszik a konyha, kupis a nappali, ki kell takarítanom a fürdőt, porszívózni, felmosni. Ebből van amit nem erőltetnék, de holnap meglátogat a Dia minket, és muszáj kicsit kitakarítani. Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy keresek valami jó zenét, ami meghozza a kedvet a pakoláshoz. A porszívózást meg meghagyom Andrásnak.

Isteni muffin

Szerintem! Mert András közölte, hogy jó-jó, de a másik neki jobban ízlik. Nem értem, pedig ez a süti olyan isteni finom.... lehet azért, mert imádom a málnát és a málnás sütiket. 

A nosalty oldalán akadtam a receptre, kipróbáltam és ajánlom mindenkinek - olyanoknak is akik nem muffin pártiak, mert ennek szerintem a tésztája kevésbé hasonlít a muffin tésztájára sokkal inkább .... ezt a mondatot nem tudom befejezni, mert sokféle sütit még nem sütötttem, így nem tudom mi másra hasonlít inkább...

Mindenesetre megörökítettem a készítés pillanatait, ezt most megosztom! A recept itt található: málnás muffin

A málna összekeverése a tésztával

Kész a tészta

Sütőbe be

Megsült! Juhé!

A fotó kedvéért...

Málnadarabkák a belsejében, málnalével

 Nagyobb méretért kattints a képekre!

P.S. : Szokott még valaki szilikonos formában sütni? Nektek is úgy néz ki a sütőforma mint asz enyém, vagy csak nekem sikerült így elcsúfítanom (fekete foltos lett... amit nem tudok letakarítani, szerintem a vaj vagy a tészta égett oda és annak a nyoma) 

Ui2: A mélyhűtött málna levet eresztett felengedése során, én ebbe a lébe mártogattam a muffint... nagyon fincsi!

Chilis bab - egy jól megválasztott vacsora?

Minden bizonnyal nem! Legalábbis nem nekem.

Ott kezdődött, hogy Csütörtökön sms-t kaptam Andrástól (nem nagyon szokott írni). Az sms-ben ez állt:

- Chilis bab!

Vicces volt, mikor Dia nem sokkal az én sms-em után megosztotta velem, hogy milyen kedves egy szavas (tényleg kedves) sms-t kapott a párjától. Mondtam neki, hogy ÉN IS! 

Aztán rá egy órára csörgött a telefonom. András volt. 

A: A paprikás krumplihoz megvan minden alkatrész? (mert úgy volt azt főzök).

Én: Igen, megvan hozzá minden ALKATRÉSZ! 

A: Akkor legyen mégis az, mert marha sokan vannak Sparban, nem megyek be.

Délután castingot tartottam, András pedig megvárt, hogy együtt menjünk haza (neki nem volt kulcsa). Amíg várt rám, megvette a chilis bab hozzávalóit, majd közölte, hogy már nem csinálja meg, mert megy edzésre. Néztem rá ártatlan őzike szemekkel...

Én: De akkor én mit eszem???

A:  Jól van - kedvesen - akkor megfőzöd te.

Én: Tessék? Még soha nem csináltam chilis babot!!! Az hagyján, de soha nem is ettem!

Aztán tényleg megcsináltam. Pikk-pakk kész volt (így chilis bab porral). Darált húst megpirítottam, rá víz, rá por, rá paradicsomos kukorica-bab konzerv.  10 percet még főztem és kész is lett. Csak úgy jelzem, hogy András pont ezután indult el edzésre... 

A kaja finom volt - de tényleg - azóta viszont nagyon fáj a hasam! 

A "majdnem hánytam vacsora"

Ez ciki, de borzalmasat főztem! Jól indult, az ötlet sem volt rossz, csak utólag úgy gondolom kihagytam egy folyamatot. Halat csináltam. Jénait kivajaztam, halat befűszereztem, jénaiba fektettem. Brokkolit kicsi rózsáira szedtem, megfőztem, majd halra helyeztem. Tetejére tejfölt kevertem ki reszelt sajttal. Fólia rá, sütőbe be, sütés 10 perc, majd fólia le és kb. még 10 perc sütés.

Eredmény: Rendkívül guszta, jó illatú, egészséges, update 1-es vacsora.  

Brokkoli finom, sajt finoma tetején. 

Hal kostólás: első falat nem rossz, kissé intenzív hal ízzel, fura állaggal. Második falat nem olyan jó, nagyon erős a hal íze. Harmadik, negyedik 20 falat brokkoli. Nem bírok a halból enni. Aztán amikor mégis megteszem, megrázkódok. 

András: - Akkor most ne egyél többet, ne kínozd magad!

Én: - De nem akarom kidobni - és megint megborzongtam. Meggyőzött. Nem ettem többet. De a brokkoliból sem. Elment az étvágyam.

Megoldás: máskor elősütöm a halat, mert a párolt hal nagyon nem finom! De majd kb fél év múlva, mert egy darabig nem eszem halat!

Mit szeretnél vacsorázni?

3/4 4-kor csörög a telefonom. Bandym az. Felveszem:

Én: - Sziaa! 

Bandy: - Sziaaa, mit szeretnél vacsorázni?

Én: - Semmit, hamlettet eszek tejföllel. 

Bandy: - Vegyek neked valamit?

Én: - Igen, légyszíves tejfölt meg magadnak amit akarsz vacsizni!

Milyen kedves vagyok! Nem baj majd jövőhétre összedugjuk a fejünket és megveszünk előre az alapanyagokat. Na majd akkor főzök. 

Végül András husit hozott, kacsamellet. Kérlelt, hogy egyek! Nem akartam, de aztán elkezdte sütni... olyan jó illata volt. Nagyon jó!

Én: - Egye fene kérek.

András sugárzott! Én is, mikor megkaptam a vacsimat! Köszönöm Bandym!


 

Kattints a képre és nézd meg nagyobb méretben! Érdemes! :)

Muffin

Régebben már sokszor megfordult a fejemben, hogy kéne muffint sütni, de valahogy nem erőltettem a dolgot, mert Andrást nem igazán mozgatta ez a fajta sütemény. Inkább a krémes sütiket szereti. Aztán karácsonyra mamáméktól kaptam egy 12-es szilikonos formát, melyet január elején ki is próbáltam. Az első próbálkozás balul sült el, nagyon odaégettem... A teteje és az alja is elégett. A felét le kellett vágnom - aranygaluska effektus! Andrásnak nem hagytam, hiszen ő azt mondta, hogy nincs érte oda. Aztán persze mikor hazaért, akkor meg kereste, hogy enne... Nagyon csúnyán nézett rám amikor elmondtam, hogy megettem... "Mind a tizenkettőt?????" - kérdezte.
Hmmmm.... hát igen. 

Na aztán vasárnap, azaz tegnap gondoltam sütök megint. Ebből már Bandym is kapott. Sőt, a nagyját ő ette meg. Nagyon ízlett neki. Miután elfogyott sütni akart Ő!!! még egy adagot. Gonosz voltam, mert nem ajánlottam fel, hogy sütök még egyet, de tényleg nem akartam már megint nekiállni... 

De ma megleptem vele. Rögtön dupla adagot készítettem (még csak az egyiket sütöttem ki), és ebbe került banán és étcsoki is. Én nem nagyon ettem belőle, csak egyet- megkóstoltam, mert Norbi nem engedi hogy ilyenkor ennyi szénhidrátot vigyek a szervezetembe. Majd holnap ezt reggelizek!

Sütésre fel!

Ma megkaptam sms-ben az értesítőt, hogy megérkezett a keverő tálas mixer gépem (fogalmam sincs mi a neve, de mindjárt csatolok róla egy képet). Holnap el is hozzuk boltból. Ezt anyától kaptam névnapomra, ami még odébb van , de gondolom megörült, hogy végre elkezdtem sütkérezni és mivel a botmixerem feladta, pótolta nekem. Köszönöm anya! Hétvégén lehet ki is próbálom - ha találok valami jó kis receptet.

Mosógép, hűtő még sehol.... Lesz még itt negatív kampány azt hiszem!

Még egy kicsit a sütiről

Annak ellenére, hogy mennyit szenvedtem a piskótatésztával és a habverésekkel, a végeredmény nagyon jó lett. A süti nagyon finom és pusztítjuk rendesen. A mennyiség lett kicsit sok, kettőnknek elég lett volna a felét elkészíteni, de a hozzávalók áttekintésekor még ezt nem gondoltam. Szerintem ebből még az öcsém is szívesen enne! Jól van, elégedett vagyok és folytatom a próbálkozásokat. Persze előtte még egy habverőt be kellene szereznem, mert a kézi habverést a továbbiakban inkább kihagynám. Megkérdezem az otthoniakat, hogy tudják-e nélkülözni nekem az ezer éves  narancssárga színű szoc. robotgépet... Csak karácsony előtt már nem megyünk haza, így a túrótortához a mit meg akarok sütni, a tojásfehérje felverése még kemény dió lesz, de bevállalom most az egyszer...

Megint sütöttem

Tegnap megint megpróbálkoztam egy sütivel. Ezt is a netről néztem ki, ugyanarról az oldalról, amelyről a Berlini túrótortát is megcsináltam. A recept nehézségi fokozata közepes volt, de a kommentekből azt olvastam ki, hogy még annak is sikerült a sütit jól elkészíteni, aki nem szokott sütni. Persze én vérszemet kaptam... "akkor nekem miért ne sikerülhetne???" 

A laptop-ot az ebédlőasztalra raktam, a hozzávalókat előkészítettem és újra és újra átolvastam a receptet, nehogy valamit elrontsak. Gondolok itt olyanra, hogy hozzávalót rossz sorrendbe adok a sütihez... 

Első lépésként a tojásfehérjét kellett felverni a cukorral! 8 tojásfehérje, bele 8 evőkanál cukor... kézi botmixer habverős fejjel... Verem..... 1 perc, 3 perc, 5 perc..... és még mindig csak krémes, nem habos - nem kemény habos. Én ezt nem értem... Receptet újra olvasom: "A piskótához a 8 tojásfehérjét a cukorral habbá verjük." ... én így csináltam. Tovább verem.... semmi.... laptop, google, tojásfehérje felverése - keress!, fokozatosan kell felverni.... fokozatosan kell hozzáadni a cukrot... MIT????... Ezt miért nem lehetett a receptbe beleírni? Miért nem gondolnak a kezdőkre??? Bezzeg a sütőforma méretét le tudta írni a recept gazdája!

Hívom anyát, hogy most mit csináljak, lehet-e ebből még süti. Anya megnyugtat, "maximum csinálsz belőle piskóta tekercset..." Hát én ebbe nem tudok belenyugodni. Felverek még 2 tojásfehérjét (8-at újra marha sok lett volna, nem pazarlok), majd ez megemeli a tésztát - gondolom én, a "mesterszakács". Csak jelzem, hogy cukor nélkül 2 perc alatt kemény habom lett. Persze a krémes tojásfehérjéket felhasználtam és ezzel a csöpp habbal próbáltam a tésztát lazítani. 

A végeredmény nem is lett olyan vészes: 

Életem első piskóta tésztája... juhéé! ... még ha nem is 5 cm vastag...

Ezután folytattam a krémekkel. A sárga krém kicsit leégett főzés közben -  a cukor miatt - így kevergetés közben színesítettem a krémet a leragadt (leégett) barna réteggel, majd hűteni az ablak párkányon hűtöttem. Fél percenként jártam rá, hogy kihűlt-e már, de nem volt valami gyors. Végül rákentem a sütire (miután összekevertem a porcukros vajjal).

  

Tudom nem olyan guszta, és a krém sem akart olyan szépen elsimulni. De a barna részeket eltüntettem! :)

Végül jött a tejszínhab, pontosabban Hulala! Egészen addig, amíg nem szúrtam ki múltkor a Tesco-ban, fogalmam sem volt, hogy ez valami lisztféle vagy cukor, szilárd - é vagy folyékony halmazállapotú....
Hát a Hulala olyan mint a tejszín, csak növényi zsíradékból van, és állítólag könnyen!!! felverhető kézzel és géppel egyaránt. Nos én maradtam a kézi botmixer habverős változatnál, egészen addig míg az le nem állt magától. Miért velem történik mindez? A héten ez már a 3. "balesetem" volt (bor, teáskanna és most ez). Tönkrement, nem bírta a motorja... Csak azért nem kezdtem el sírni mérgemben - amit amúgy szoktam ha valamim tönkremegy, mert borzasztóan tudok ragaszkodni ahhoz ami az enyém - mert még ott volt a fél liter tejszín krémes állapotban. Elővettem a kézi habverőt és nekiálltam verni... Na ezért jó, hogy 2010-et írunk!
2, akarom mondani fél perc alatt begörcsölt a felső karom, és a csuklóm. Kezet meg hiába váltottam, jobb kézzel csak annyit értem el, hogy minden tejszínhabos lett 1 méteres körzetben. Azért nem adtam fel, és végül lett egy aránylag szilárd (ha nem is kemény) krémem. 

Rábűvészkedtem ezt is a sütire:

Ház ez sem lett egy szép látvány, de amikor aztán András hazaért edzésből és benézett a hűtőbe, neki nagyon tetszett. 

Este vágtam még belőle 2-2 kockát, és nem is lett olyan rossz. Jó, nem a túrótorta minőség, de ehető. Azért majd még figyelem, hogy András mennyire kattan rá, mert tegnap nem nagyon akart enni belőle, de azért mert tele volt, mert későn ebédeltünk (6 óra), utána meg még pezsgőt ittunk....

Végül íme a süti felszeletelve:

Mit nekem az utcasarkon lévő cukrászda!

És IGEN! Életem első olyan sütije, amit én sütöttem és amiből annyit ettem, hogy megfájdult a hasam... merthogy ki kellett volna hűlnie, de nem maradt rá ideje. Nagyon finom lett! Nem gondoltam volna, hogy egyszer még sikerül finom édességet készítenem - merthogy még rutint nem igazán szereztem! Bandymnak is nagyon ízlett, nagyon megdicsérte. Íme a folyamat és a végeredmény:

A hozzávalók

A töltelék már a tésztában

Rögtönzött tészta a tetejére (mert kevés volt)

                                                            

Jó, szeletelni még nem tudok, de így utólag már tudjuk, hogy meg kellett volna várni míg kihűl, hogy ne folyjon ki a túró! A neve pedig: Berlini túrótorta 

Koccintani pedig egy jó kis forralt borralt koccintottunk. Boldog névnapot Drága Bandy!

Aranygaluska...

... amit nagyon elcsesztem! Hogy lehetek ennyire béna, miért nem tudok sütni???

www.nosalty.hu Ez egy nagyon jó oldal, tele receptekkel és mindegyikhez van kép,és rengeteg hozzászólás a kipróbált receptekről. Igyekeztem egy olyat választani - mert több aranygaluska receptje is fent volt - amihez a hozzávalók egyszerűek, a hozzászólások pedig pozitívak. Bár nem írták róla, de én úgy gondoltam, hogy ha már van kenyérsütőgépem ami képes keleszteni, akkor miért ne használnám azt. Bár így a tészta elkészítési ideje 40 percről 1,5 órára nőtt - a gépnek ennyi kellett. Aztán miután a tészta elkészült, letakarítottam az asztalt, kinyújtottam a tésztát 2-3 cm vastagságúra, majd pohárral korongokat formáltam. Olvasztott vajba, majd cukros dióba mártottam és úgy helyeztem a kivajazott tepsibe. Itt még nagyon jól nézett ki... aztán sütőbe be - recept szerint 50 perc sütési idő - szóval egy ideig rá sem néztem. Csak aztán el kezdett szagosodni...égett szag... és akkor láttam (25-30 perc telt el), hogy jobba ha azonnal kiveszem, mert a teteje már túl pirult. Kivettem - nem tetszett: 

... és ez még nem minden, mert ennek már hiányzik az alja, amit le kellett vágni:

... és ami a legrosszabb.... MIKORRA FOGOM ÉN EZT ÖSSZETAKARÍTANI?????

Savanyú a sütőtök

Pedig mézet is raktam rá, aztán persze a méztől meg megégett az alja, mert a méz lecsorgott, én pedig szeretem a héját is, de így nem tudtam megenni. Egyszóval még egy sütőtököt sem tudok megsütni rendesen! 

De azért megettem!

Vendégváró

Hétfőn halottak napja volt. De azonkívül, hogy Andrással voltunk a temetőben, meglátogattuk a barátnőméket is. Már nagyon régen találkoztunk és amúgy is sajnos nagyon ritkán adódik erre alkalom... pontosabban ritkán tesszük ezt. Judit gyerekkori barátnőm, együtt jártunk általános iskolába, majd középiskolába is és még volt közös munkahelyünk is. Sok közös élmény köt minket össze, sok olyan élmény amin a mai napig könnyesre nevetjük a szemünket. Osztálykirándulások, közös séták és bulik... azok a szép középiskolai évek. Szóval tegnap elmentünk hozzájuk a saját kis otthonukba, amit olyan szépen megcsinálgattak, berendeztek. Jó látni, hogy így sínen vannak - bár csak az egészségükről is ugyanez elmondható lenne! Judit sütött és én totál le voltam döbbenve, mert azt tudtam, hogy főzni nagyon szeret, de hogy sütit is süt??? Sajnos én magamból indulok ki, és mivel én totál béna vagyok és talán lusta és bátortalan is, ezért nekem mindenki csodaszámba megy, aki el tud készíteni egy sütit. Ráadásul nagyon finom is volt. Andrással szerintem a nagyját el is pusztítottuk. DE! Most eldöntöttem, hogy megerőltetem magam és el kezdek próbálkozni. Köszi Judit! :)  Jövőre 30 leszek és ne ám már, hogy ne tudjak legalább egy 5-6 féle sütit megütni. Majd leírom az eredményeket. 

Most sütőtököt sütök a sütőben, és bár ez nem süti, és annyira elrontani sem lehet,  ennek ellenére nagyon büdös van! Ég a méz.....