Pro-Kontra?

Érdekes lehet a cím, amikor az embernek kettős érzései vannak a világot tekintve.

Egyrészt néha szívesen elcserélném az életem bárki máséval az általam ismert emberek között. Néha azt érzem, semmi értelme a létezésemnek. Rossz döntések, rengeteg kudarc jellemezi az eddigi éveimet. Persze, történtek velem jó dolgok is....

Jó és rossz dolgok az életemben:
Rosszak, elrontott dolgok, a negatív elemek:

• 2x mehettem, volna ki Amerikába élni, de nem mentem, mert szerelmes voltam.
  
• Tehetséges úszó voltam, de nem küzdöttem, abbahagytam hetedikes koromban.
  
• Tinédzserként szinte mindig olyanba voltam szerelmes, akinek én nem tetszettem. (bár ez gyerekesnek és jelentéktelen dolognak tűnhet, de akkor kudarcként éltem meg)
  
• Középiskola után nem tanultam rögtön tovább, így eleve később kezdtem a nagybetűs életet
• Angliában fél évet Au-pairkedtem CSAK - nemhogy maradtam volna még legalább még egyszer ennyit, és nem fordítottam elég időt a nyelvtanulásra.
• Nem fogadtam el a szülők, nagyszülők intelmeit, miszerint idegen nyelvet fontos tudni, ezért nem fektettem elég energiát a tanulásába.
• Főiskolán sem foglalkoztam vele eleget, így bár 2006-ban diplomáztam, még egy nyelvvizsgám hiányzik. A másikat idén szereztem meg.
• Főiskola után felajánlottak egy állást a főiskolán, de én inkább elutasítottam, hogy Győrbe mehessek
  
• Nem azt tanultam, amit kellett volna.
  
• Bár gyerekkorom óta vonzzanak a gyerekek, mégsem ismertem fel ezt a kötődést a gyermekek iránt, és nem ilyen irányban tanultam tovább - apának akartam megfelelni, így divatszakot választottam.
• Még mindig nem tettem meg a lépést ezen irány felé, pedig tudom, hogy gyermekekkel kellene foglalkoznom
• Többször hoztam rossz pénzügyi döntéseket (2x adtam kölcsön, nem kis összegeket - nem kaptam vissza egyiket sem)
• Az egyik kölcsön apu pénze volt - azóta is ott a tüske!
• A másik összeg a diákhitelem összege volt - sajnos minden szemeszterben felvettem.
• Főiskola után nem akartam vállalkozó lenni és jutalékos rendszerben dolgozni - kiváltottam a vállalkozóit és biztosítási ügynök lettem (8 hónapig, és utáltam)
• Aztán utána bedőltem annak az embernek, akinek később kölcsön is adtam, és neki kezdtem el dolgozni kevés pénzért, hülye, semmit nem érő feladatokkal. A fizetésemet egyszer kaptam meg időben, és egy idő után nem is kaptam.
  
• Az élettől szinte semmit nem kaptam meg könnyen eddig: sokáig vágytam biciklire, gameboy-ra, szintetizátorra, de mindegyikre sokat kellett várnom - igaz, aztán kaptam.
• Nem sikerült elsőre a nyelvvizsgám - sőt sokszor kellett próbálkoznom, mire végre meglett. Jóformán 4 évembe telt.
  
• Eddig nem volt olyan munkám, ahová nem ismeretség útján kerültem (kivéve biztosító), magyarán nem sikerült eddig eladnom magam.
• Nekem a baba sem jön össze, másfél éve nem. Ez fáj a legjobban.
• Persze a testemet sem szeretem, nem kaptam normális melleket, sem normális combokat... az előbbi elvész, az utóbbi meg mint egy elefánté...
• 7 éves koromban elváltak a szüleim, így sohasem voltam családi nyaraláson, nem jártam anyával vásárolni, nem volt ott a mindennapokban (ezért nem őt hibáztatom, csak a sorsot, hogy így alakult)
• A mamámék neveltek apu mellett (anyu tesómat nevelte), és bizony mamim sokszor túl szigorú volt - és itt a túl szigorú jelenti pl azt, h 16 évesen ő nem engedett el randira.
• A bátyám már nem olyan mintha a bátyám lenne, már nem érzem, hogy szeretne. Pedig régen minden más volt.
  
• Lassan 30 évesen még mindig albérletben élünk, és egyelőre esélyt sem látok arra, hogy lépjünk (ennek több oka is van párom munkája és az ott nyújtott családhoz kötött lehetőségek miatt)
  

Valószínű még sorolhatnék 1-2 dolgot, de most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Persze akadtak pozitívumok is az életemben:

• A mamámék rengeteget foglalkoztak velem, és rengeteg szeretetüket szinte csak nekem adták akkortájt
  
• Apa imádott és képes volt másfél óra együtt töltött időért 100 km-t utazni nap mint nap (mert akkor más városban dolgozott). - Sajnos 4 éve Győrben élek és itt még egyszer nem látogatott meg...
  
• Anya mindig is fiatalos volt és sok mindent megbeszélhettem vele. Nem volt velem, de azért szeretett, ezt felnőttként már jobban látom.
  
• Hálás vagyok, hogy bár nem rögtön, de amire vágytam, általában megkaptam.
• Szerencsés vagyok, hogy a szigor meghozta azt is, hogy jobb jegyeket szereztem és gimnáziumba mehettem továbbtanulni.
• Sőt, apa még a főiskolát is finanszírozta nekem - ez nem volt olcsó suli!
  
• Bár teljes családdal nem, de azért nyaralhattam Amerikában, Indianapolisban .... 1 teljes hónapot... ahol közölték velünk, hogy nyaralni is fogunk... Floridában. Voltam a Kennedy NASA központban, a Disney World-ben a Universal Studióban, fürödtem óriási hullámok között az óceánban és sétálhattam fehér homokos tengerparton, megjártam Chicago-t és rögtön 4x repültem egy hónapon belül. Életem legszebb nyara volt ez, egy soha el nem felejthető élmény, amit édesanyám testvérének köszönhettünk.
• Nem csak Amerikában voltam, de a fősulival eljutottam Brüsszelbe az EU Parlamentbe, Maastricht-ba, Strassburgba, Luxemburgba - ahol személyesen találkoztunk az akkori miniszterelnökkel, és egy fogadást tartott számunkra.
• Szerencsés vagyok, mert nem vagyok beteges, nincs tartós egészségügyi problémám, nem voltam még kórházban pár óránál többet.
• Azt is pozitívumnak foghatom fel, hogy volt tehetségem a sporthoz. Versenyszerűen úsztam, jól mentek a labdajátékok, rengeteg sportot kipróbáltam és nem okoztak problémát - ma már ezt senki meg nem mondaná rólam, ha rám nézne.
• Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen pár éve megtaláltam életem párját is - vagy ő talált meg engem - mindenesetre ő volt a legszebb karácsonyi ajándékom.
  

Miért olyan nehéz jó dolgokat felsorolni.... ennyire negatív személyiség lennék?

• Középiskolás korom óta jól kijövök az emberekkel, általában szimpatikusnak tartanak. (Ez valószínűleg azért is van, mert általában pozitívan állok mindenkihez és igyekszem kedves lenni - nem okoz nehézséget).
• Fősulin a tanárok tudták a nevemet és kedveltek is. Persze tettem is érte, hiszen soha olyan jó eredményeim nem voltak mint a fősulis években. - Tetszett a vizsgaidőszakos rendszer, hogy nem napról napra kellett készülni.

A pozitív élményekből is biztosan tudnék még felsorolni ha gondolkodnék, de most más tényleg nem jut eszembe. Lehet elfáradtam, elvégre lassan 2 órája írom a bejegyzést kisebb megszakításokkal. Majd talán ha eszembe jut más is a későbbiek folyamán, majd kiegészítem.