Így kell vásárolni!

A szombati napot azzal kezdtük, hogy elmentünk a Tescóba bevásárolni hétvégére. Reggel mentünk, így azt gondoltuk nem lesznek sokan - de tévedtünk. Rengeteg voltak és mindenki téblábolt. Szokás szerint listát írtam arról, hogy mit kell vennünk, és ezt a listát most András rakta zsebre, és ki sem adta a kezéből. Múltkor ugyanis közölte, hogy én nem szisztematikusan vásárolok, kóválygunk össze-vissza. Nos ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ez úgy szokott zajlani, hogy megérkezünk Tescóba és rögtön 15-20 perc azzal megy el, hogy megnézzük a bejáratnál fogadó kiárusítást, akciókat, a számítógépes játékokat, autóápolási szereket és autós kiegészítőket. Ezután esetleg az akciós férfi ruházatot és csak ezután kezdünk vásárolni. Amivel nem is lenne gond, de eddigre András elfárad és ezután nem látok mást, minthogy mögöttem 5 méterre lemaradva a kocsira könyökölve komótosan, unottan rója a sorokat. Ettől én feszült leszek, mert pár perc múlva jön a mit kell még vennünk kérdés, ami nem a "mit vegyünk még drágám" hangsúly, hanem a "sok van még vissza, mert szétunom az agyam"! Persze ezután kapkodok, kifelejtek a listáról dolgokat, amiért vissza kell menni, és ebből következik az, hogy nem vagyok szisztematikus. 

Nos, most szisztematikusak voltunk. Pikk-pakk megvettünk mindent, sorról-sorra haladtunk. Igaz tejet majdnem kétszer vettünk, mert én beraktam a bejáratnál az akciós tejet a kosárba, András meg a tejes pultnál rakta volna bele a magyar terméket. Mert most ez az új! Vegyünk magyar terméket, támogassuk a magyar termelőket. És ezzel nincs semmi gond, mindaddig amíg nincs 10 %-nál nagyobb árkülönbség. Mert bármennyire is magyar vagyok, van egy havi költségvetésem és sajnos egyelőre még az diktál. Annyit azért hozzátennék, hogy a legtöbb áruháznak a "saját" márkája mind magyar gyártó terméke. Így van az, hogy mind a Lidl, mind az Aldi tejfölt az Alföld tej csinálja (azt hiszem), és ha ezt nézzük, mi 80 %-ban ilyen termékeket vásárolunk. Főleg ha a Budget termékeket veszem, amik még szerintem nagyrészt minőségiek is a Spárban. Na de visszakanyarodva, ez a vásárlás egész hamar megvolt. Persze a szisztematikus, sorról-sorra vásárlás mellett ez köszönhető volt az én együttműködésemnek is, hiszen nem akartam női ruhákat, könyveket, újságokat, babaruhákat, műszaki cuccokat nézegetni, csak mentem és pakoltam. Ja, és én fejből is tudtam a listát!

Vigyázz! Csalók!

Nem tudom ki szokott neten, apróhirdetésben eladni, de ma olyan dologgal találkoztam, amivel eddig még soha. 

Dia Diddl gyűjteményét akarta/tuk eladni. Felraktam neki expresszre is, és legnagyobb meglepetésünkre másnap jelentkezett is egy vevő. Azért meglepetés, mert közel 100.000 forintos tételről volt szó. A vevő Texasból írt és a vételárnál 50 %-kal nagyobb összeget felajánlott, mondván, hogy egy kliensét szeretné meglepni Nigériában. Hűűűű volt ám boldogság, öröm, mert nem kis összegről van szó. Persze az fura volt, hogy többet ajánlott, nem is kérdezett semmit a plüssökről, sem a méretüket, sem azt, hogy hány darab, ráadásul én azt sem értettem, hogy akadt Texasból az expresszes hirdetésre. Mindenesetre megindult a levelezés, a nő azt is megírta, hogy fizeti a szállítási költséget is, csak küldjük meg mennyi, és adjuk meg a számlaszámot, hogy utalhasson. Már csak annak kellett utánajárni, hogy kivel, hogyan szállítassunk, mert Nigéria nemhogy nem Magyarország (jé, ki gondolta volna), de még csak nem is Európa. Felhívtam a DHL-t, ahol közölték, hogy 225.000 Ft (igen, annyi) a szállítási díj, de ha gondolom, tudnak kedvezményt adni. Ez milyen hülyeség, persze, hogy gondolnám ... ha velük szállíttatnék...  de nem, ez nagyon sok pénz! Aztán hívtam a postát. Az ő oldalukon volt díjkalkulátor, de egyrészt DHL után nem akartam elhinni, hogy ennyi lenne az ár (24.000 Ft), másrészt fogalmam sem volt, hogy vámköteles-e a termék (így is, hogy használt dologról van szó). A posta ügyfélszolgálatát hívtam és egy roppant kedves és segítőkész hölgy vette fel a telefont. Legnagyobb meglepetésemre nem az árral és a szállítással kezdett el foglalkozni, hanem felhívta a figyelmemet, hogy nagyon vigyázzak, mert Nigéria feketelistás (nem így fogalmazott). Azt csinálják ugyanis, hogy apróhirdetőknél beajánlanak kicsivel magasabb árakat (vagy ugyanannyit), írják rögtön, hogy állják a szállítási költséget, csak adjuk meg a számlaszámot. Áhhh - mondtam a nőnek - ő nem csaló, ő előre utal. Ráadásul ő texasi, csak egy nigériai kliensének küldi ajándékba a csomagot. A nő mosolygott - ezt nem láttam telefonon keresztül, csak a hangján hallottam - majd annyit kért, üssem be a keresőbe. Azért megbeszéltük, hogy a szállításhoz szükséges formanyomtatványokat elküldi e-mailben, majd elköszöntünk. Persze egyből beütöttem google-be: "nigéria vásárlás", és már meg is jelent több tucat találat a csalásokkal kapcsolatban. (Kattints ide, ha érdekel). Totál ledöbbentem. Ugyanolyan sztorik, ugyanaz a módszer, és folyamat. Egyből hívtam Diát, majd írtam a nőnek - aki lehet hogy férfi - hogy nagyon sok csalásról hallottunk, és csak akkor indítjuk útjára a csomagot, ha a pénz megérkezett. Azt mondta oké. Ennek ellenére nem adtam meg valós adatokat, direkt rosszul írtam meg a bank nevét is, mert állítólag hamis bizonylatot szoktak kiállítani és azzal csalják ki az emberekből, hogy adják fel a csomagot, és amint elindult a csomag a pénzt elengedi a bank. Áh, bonyolult,  nagyon kell figyelni és ha a nő a postán nem hívta volna fel a figyelmünket, akkor valószínű mi lettünk volna a következő áldozatok. Nagyon gondolkozom rajta, hogy megírom a sztorit valamelyik tévének, túl sok a naiv ember, nem kell, hogy másokat is becsapjanak, úgy mint már ahogy eddig is tették. Most várjuk a nő következő e-mailjét, de lehet nem is nagyon fog már jelentkezni... de ha mégis megteszi, megírom!

Majd én bevásárlok

Reggel - pontosítok: délelőtt! - elsétáltam Aldiba, hogy vegyek 1-2 dolgot, mert kiüresedett a hűtő. Persze Andrásnak mondtam, hogy sok mindent nem veszek, pl. 2 liter tej helyett csak egyet, mert nem akarok cipekedni. Biztos ami biztos, vittem a hátizsákom - abban mindig kevesebbnek érzem a súlyt - meg egy nagy szatyrot is, hátha abba is kell pakolni. Most már értem miért csinálják olyan mélyre a bevásárlókocsikat. Fentről nézve nem tűnt olyan soknak, én meg csak pakoltam a termékeket. Egyenként egyik termék sem volt nehéz! Aztán győztem hazahozni. Itthon lemértem, és sikerült 14 kilónyi kaját összevásárolnom. A sóska (2X450g) a spenót (2x450g), a túrós derelye (600g), brokkoli (500g), hús (500g), tej, olaj (kb. 1,5kg), kenyér (500g),.... stb. DE!!!! egy hétre elegendő főtt ételnek valót vettem, max. csak 1-2 apróságot kell majd megvennem hozzá hétközben. Már csak egyet nem értek: nasit miért is nem vettem magamnak???

Shopping time

András - mint ma sokan mások - dolgozott, én pedig reggel inkább a lustálkodást választottam az együtt kávézás helyett. Persze így sem aludtam délig, mert 8-kor már felébredtem. Megmelegítettem a kávémat - ami az asztalon várt, majd összekészültem, hogy bemenjek a városba. A hó nem sokkal indulásom előtt kezdett el szakadni s mire útnak indultam, már havas volt a táj. Nem tudom, hogy a buszok milyen menetrenddel közlekedtek, de az biztos, hogy vagy 20 percet kellett várnom arra, hogy felszállhassak a buszra - annak ellenére, hogy már bent állt mire odaértem. A sofőr bement a pékségbe kávézni és ott ki is várta a "menetrend szerinti" indulási időt. A buszmegállóban egy cigány nő tőlem kérdezte, hogy hol a buszsofőr, majd miután mondtam, hogy kávézik, egy kis fáziskéséssel megkérdezte, hogy "és nem lehet fellszállni?" Mire én: " Itt a sofőr?" Persze mindezt csak finoman, nehogy baj legyen belőle. Amúgy a cigánynő kialkudt a a sofőrtől, hogy ne kelljen jegyet vennie. Bár ismerték egymást, de nem a sofőr ajánlotta fel. Persze én is utaztam már ingyen, mert a sofőr nem vetetett velem jegyet, de mindig úgy ajánlották fel.

A postán kezdtem a csekkek feladásával, majd az Eurós boltba mentem, de fél percet bírtam csak. Annyian voltak, hogy megmozdulni nem lehetett, ráadásul a kávénk sem volt. Átsétáltam a Szent István úton lévő eurós bolthoz, ahol nemcsak a Tchibo kávét tudtam megvenni 290 Ft-ért, de a Quanto öblítőből is volt 5 féle, szintén 290 Ft-ért. Fanninak vettem még pipere cuccokat, mert eljutott abba a korba, amikor már ezek is érdeklik és én ennek nagyon örülök, hiszen alig egy éve még vészes volt a helyzet Fanni tisztálkodási szokásait illetően. 

Mikor hazaértem, gyorsan  megreggeliztem (ekkor fél 1 volt már) és nekiálltam annak a sütinek, amit megint a netről néztem ki. Ez most nem aratott akkora sikert!

Csajos Tesco körút

Tegnap este Nikivel kimentem a Tesco-ba körbenézni. Igazából ráakaszkodtam, mert András úgy jött haza, hogy van-e kedvem sétálni Jázminnal és Gusztival városban, mert Niki megy bevásárolni, én pedig úgy voltam vele, hogy olyan ritkán beszélünk, hogy kimegyek vele - addig is dumálunk legalább. Nikiről és Gusztiról tudni kell, hogy ők nagyon egymásra találtak. Mindketten baromira lassúak, tudnak és szeretnek élni és sokszor olyanok mint  a nagy gyerekek. Nikinek van saját autója, így azzal mentünk. Niki nem vezet sokat, és rögtön amikor elindultunk a bepárásodott ablak miatt majdnem a buszmegállóban kötöttünk ki. A parkolása után pedig elgondolkoztam, hogy én miért nem merek vezetni? Lefoglaltunk egy a Tesco-tól 500 m-re található teljes üres parkoló sávot - mert ott nem volt autó. Persze nem okozott gondot, hogy gyalogolni kellett, inkább csak vicces volt! Hazafelé pedig majdnem kimentünk Győrből, mert balra kanyarodó sávba álltunk a jobbra kanyarodó helyett. Persze ezeken csak mosolygok és semmi rosszindulat nincs bennem, ez Nikihez hozzátartozik. 

Vettem 1-2 dolgot karácsonyra - ajándékokat, karácsonyfa égőt és szalvétát, üdvözlőlapokat. A vásárlás során rengeteget bolyongtunk a sorok között, ami éppen eszébe jutott Nikinek arra mentünk. Tesco után átmentünk Müllerbe, ahol a parkolásnál ennyit hallottam: "Juuuujjjj!" Nem, nem történt semmi baj, csak ferdén álltunk be (az üres parkoló sorba). Olyan jót nevettem!!! 

Mindent összevetve és persze a félreértések elkerülése végett, egyáltalán nem zavart Niki vezetési stílusa (nekem még olyan sincs), teljesen jól elvoltam vele és szívesen megyek vele máskor is!

Ja, és hogy értsük a nagy gyereket: Télapóra beöltöztek Jázminnak egy mikulás jelmezbe és tök komolyan vették. Láttam a fotókat és nagyon muris volt, hogy a 8 hónapos kislányuknak eljátszottak, hogy megjött a Mikulás. A 8 hónapos kislány egyáltalán nem ijedt meg - bírja a kiképzést - sőt, inkább nézte tovább a tévében a reklámokat.