Segítségem

Azt hiszem illene megemlítenem, hogy hogyan sikerült átvészelni az első hetet az új lakásban, amikor András már vasárnap hajnali 1-kor elindult gyakorlatra. 

Anyukám már korábban kitalálta, hogy kivesz pár nap szabit, hogy segíthessen nekem, ne nekem kelljen emelnem, takarítanom. Ennek nagyon örültem, hiszen nagy félelmem volt, hogy egyedül kell mennem a Kaáliba az eredményt megtudni, és ezt nagyon nem akartam. Így anya úgy intézte, hogy aznap mindenképpen még Győrben legyen. 

Hétfőn érkezett, délelőtt hozta meg a párja - aki Árpi (mint öcsém és apukám is). Előre szóltam neki, hogy ne lepődjön meg, doboz doboz hátán, mindenhol zsákok és kosz - hiszen szombat-vasárnap cipekedtünk csak át, és időnk nem volt még semmire a régi lakás leadási, kitakarítása miatt. Bár a telefonban szinte leintett, hogy ugyan, ne szabadkozzak, tudja ő hogy ez milyen, mégis láttam az arcán amikor megérkeztek, hogy ekkora káosszal nem számolt. 

Megmutatom kb mi fogadta: 

A képeken amúgy már látható (rákattintva nagyban is), hogy a nappalink fala zöld lett, a kisszobáé pedig lila (fantázianevén mesevirág). Mindkét színt együtt választottunk, és mindkettőnél féltem, hogy vajon tényleg tetszeni fog-e, de imádom! Mindkettő tök nyugtató és hangulatos. 

Anya hétfőn miután bevásárolt a hűtőbe neki is állt pakolni. Kezdett a konyhával, délután munka után csatlakoztam a ruhák szekrénybe pakolásával, másnap takarított, könyveket pakolt, aztán jött egy egész napos ablakpucolás, mely során kiderült, hogy sajna mind a konyhai, mind a háló ablaka meg van vetemedve, és nem lehet rendesen becsukni. Ráadásul a külső üveget szinte nulla gitt tartja. Andrásnak mondtam is, hogy ki kell hívni az inszolosokat, hogy csináljanak valamit az ablakokkal, mert így nem mehetünk bele a télbe, akármennyire is fűtenek durván a panelokban. 

Anyával ittléte alatt voltunk moziban is és egy castingra is elkísért. Főzött nekem, és még azt sem engedte, hogy valamiért a magasba nyújtózzak. Pénteken és már az előtte való nap is hősiesen tűrte a feszültségemet és egyszer sem tett helyre, hogy ne vele legyek ingerült, amikor ő csak segít nekem. (Nem anyával volt gondom, hanem a feszült várakozás készített ki). 

Nemcsak én örültem neki, hogy itt volt, de ő is nagyon jól érezte magát. Megbeszéltük, hogy lesz még ilyen alkalom, ha máskor nem, majd májusban.

Nagyon nagy segítség volt ő nekem mind fizikailag mind lelkileg. Nem is tudom mikor töltöttem ennyi időt egyhuzamban együtt anyukámmal. Talán igazán kettesben még soha.

Még egyszer köszönöm anyukám, hogy eljöttél, és bár Te nem szereted, ha ilyeneket megköszöngetek, mert ez természetes, azért én KÖSZÖNÖM!!!

Költözős hétvége

Szombaton reggel jött hozzánk András bátyja Gyuri, és kedvese Enikő, hogy segítsenek a költözködésben. Enikő az új lakásban takarított, meg a régiben csomagolta még össze a maradékot, Gyuri meg segített parkettázni és a nappalit festeni. Ez volt a szombat, vasárnap pedig sor került a bútorok transzportálására is. Aliz férje, Krisztián jött segíteni, ő hozta furgont is. Nagy,on ügyesen pakoltak, 2 fordulóval a cuccok 80%-át sikerült átvinni. Ami itt maradt, az már befér majd az opelba is. 

Mindezalatt én feküdtem, ültem, néztem őket.... szóval kimaradtam az egészből. András még a cserepes virágot sem engedte megemelni. 

Egyelőre még káosz minden, sok dolog van a lakással, és jövőhét vége felé legkésőbb tényleg teljesen át kell cuccolnunk, mert szeptember 1-jével költöznek be az újak, ráadásul András is megy 29-kével Szolnokra gyakorlatra.

Köszönjük szépen a hétvégi segítséget Gyurinak, Enikőnek, és Krisztiánnak, ezer meg ezer hála!!! és persze András anyukájának, aki a finom szombati ebédről gondoskodott! :)

Úristen költözünk!

Úristen, mert azt sem tudom hol áll a fejem és kb 2-3 napba akarom besűríteni azt, amire egyébként lenne 2 hetem is, de most nem lesz. 

Marha ügyesen már van 3 dobozunk - András azt mondta elég lesz.... AHA!!! Naná hogy nem! .... van egy ragasztó szalagunk és zsugorfóliánk. 

Győrbe visszaérve gondoltam én megkezdem a csomagolást. Összeraktam a 3-ból 2 dobozt, és az elsőbe bepakoltam a tv-s szekrény tartalmát, a másodikba meg elkezdtem a könyveket pakolni. Tele! Aminek a végeredménye azt lett, hogy a dobozt nemhogy megemelni nem lehetett, de arrébb tolni sem. Én nem tudom más hogy szokott könyvekkel költözni, de én még keresem a megoldást. Visszapakoltam a doboz tartalmának a felét a könyvespolcra és hogy a doboz mégse legyen csak félig - az mégis milyen pazarlás lenne - ráraktam néhány ágynemű huzatot. 

A pakolásom eddig terjedt, nem volt értelme tovább erőltetnem, mert nincs mibe csomagolni.

Mondtam Andrásnak, hogy holnap szigorúan be kell szereznünk építési törmelékekhez készített zsákokat és azt hiszem kisebb dobozokat. Igen, valószínű a sok, kisebb doboz lesz a megoldás...Azt viszont nem tudom, hogy honnan szerzünk ilyen dobozokat... András bátyja munkahelyéről adott volna még, de András azt mondta nem kell....

Jelenleg nem tudom mi hogy lesz. Nekem kedden megtörténik a petesejtek leszívása és valószínű 3-5 nap múlva visszakapunk 1 vagy 2 kis embriót. Onnantól kezdve pedig semmit nem tudok és nem is akarok csinálni... és bár valahol egyértelmű, hogy most a legfontosabb a pihenés lesz, mégis marha rossz lesz, hogy semmit nem tudok csinálni, és talán így csomó minden el is fog maradni. Szerettem volna a radiátorokat letisztítani, az erkélyt kiganyézni... stb. De valószínű már nem lesz rá lehetőségem és minden András nyakába szakad. A parkettázás, a tapéta leszedése, falfestés, előszoba+konyha leparkettázása (járólap szerű vmi kerül le), a konyha csempézése, az ajtók, radiátorok, ablak keretek lefestése, a konyhabútor régi elemeinek lefestése, a fürdő és wc lejárólapozása stb..... Akkor nem beszéltünk majd a dolgok helyére kerüléséről... András pedig augusztus 29-től 2 hét gyakorlatra megy Szolnokra.... Ez most tényleg az a "majd lesz ahogy lesz" helyzet.

Az első vásárlás az új lakásba

Délután elmentünk, hogy felmérjük a terepet, megnézzük, összehasonlítsuk az árakat.

Az első - és a mai nap az utolsó utunk is a Praktikerbe vezetett. Járólapot nézegettünk, parkettákat. A nézegettünk talán annyira nem is jó szó, mert észrevettünk egy akciót és ott le is ragadtunk. 

Kanadai fenyő parkettát láttunk 1590 Ft/nm-es áron. Nagyon szép volt, egyből mindketten akartuk. Nem is volt belőle már csak 7 teljes doboz és egy megkezdett, pontosabban bontott, de abban is megvolt a 10 parketta, pontosabban pluszba még 1. Ott álltunk, András őrült telefonálgatásba kezdett, hogy akkor most hogyan, milyen névre írassuk a számlát, hogy a munkahelyén el tudjuk számolni. Ugyanis nm után jár felújítási támogatás is a szolgálati lakásokhoz. Tudom - ez tényleg nagyon jó! :) Közben egy középkorú házaspár is elkezdte nézni a parkettát, én meg böködtem Andrást, hogy vegye már ki ami nekünk kell... Kellett szereznem még egy kocsit is, mert csak kis kosárral mentünk be, de András addig sem mozdult a parketta mellől. A házaspár is ott volt, továbbra is nézegették, de nem voltak tolakodóak, nem akarták ők is azt megvenni, amit már mi észrevehetően kiválasztottunk. Nekünk mégis baromi lelkiismeret-furdalásunk lett, vagyis nem ez a jó szó rá, mert nem tettünk rosszat. Csak ahogy arrébb mentünk - miután már a kosarunkban volt az összes parketta egymásra nézve egyszerre mondtuk azt, hogy "szegények!!!" Mert egy láthatóan egyszerű, szerény körülmények között élő házaspárról volt szó. Nem hazudok, ott álltunk és azon gondolkoztunk, hogy megkérdezzük őket, ők is ezt szerették volna-e, mert akkor odaadjuk neki. Tényleg mindkettőnk szíve ezt diktálta, és mondhat bárki bármit, nem fájt volna odaadni. De aztán amíg ezen gondolkoztunk, ők végül elbattyogtak a parketta részlegtől, így a kérdés megvolt oldva. 

A parkettát megvettük, meg még egy behajtót is a bútorok össze és szétcsavarozására, majd fizettük. 

Sajnos a honvédség valamiért a parketta után nem akar fizetni, így igazából nem is értem, hogy akkor mire adnak felújítási pénzt. A parketta - szőnyeg - járólap mind ugyanazt a célt szolgálja szerintem.... Így kénytelenek leszünk számlát szerezni tisztítószerekről - azt fizetik -, festékről, járólapról és a munkadíjakról... amire amúgy is szükségünk lesz, de persze nem akkora összegben...

A parkettát most a konyhába cipeltük, nagyon nem volt könnyű, pedig nekem csak megigazítanom kellett András vállán. Már most látom milyen "öröm" lesz a pakolás...

Ilyen lesz lerakva a parketta:

A lakás

Ma láttam én is a lakást!!! A cuccok még az előző lakóké... még nem pakoltak ki! A srác csak augusztus 15-én adja le a kulcsokat, így a költözés max. ezután lesz. Mondtam Andrásnak, hogy így nem sokat fogok tudni pakolni, de megnyugtatott, hogy ne izguljak ezen, megoldja, hisz nekem majd pihennem kell.

Tervezgetés

Ma itt volt az albérletünk tulajdonosa, fizettünk neki, majd a költözésről beszéltünk és a intézendő feladatokról: úgy mint közüzemi szolgáltatások lemondása, festés, segítség új lakók találásában. 

A festést - a bérleti szerződés szerint - a tulajék intézik, de miután mondta milyen árajánlatokat kapott és látta, hogy lesápadtam, azt mondta ha van ismerősünk, megkérdezhetjük mi is. Hát megfogjuk, mert szeretnék a kaucióból látni is valamit. 

Szóval most, hogy a költözés megint szóba került, agyalni kezdtem rajta. Én még mindig nem láttam a lakást, de András lerajzolta hogy néz ki, és vad tervezgetésbe kezdtünk. Olyan megoldást próbálunk találni, ahol lesz külön gyerekszoba, nekünk egy háló (a szó szoros értelmében) és egy nappali is. Ezt pedig csak úgy tudjuk megoldani, ha a nappalit megosztjuk. Felmerült a konyha+nappali kialakítása és a konyhából gyerekszoba átalakítása, de azt elvetettük. Nem akarunk túl nagy változtatást, mert ki tudja, 2 gyerekkel (majd egyszer) már kicsi lesz a lakás és nagyobba kell költöznünk, akkor meg felesleges nagyon sok pénzt rákölteni. Aztán jött a nappali + háló ötlete, japán térelválasztóval. Erről tudok terveket is mutatni:

A lakás többi része nem lett még "berendezve" de jobbra látható a másik szoba (gyerek szoba) hátul a konyha, középen a wc+fürdő. A második képen látható, hogy milyen fényáteresztő térelválasztást szeretnénk. 

Végül az új ötletem, ami Andrásnak is nagyon tetszett, és sok szempontból a későbbiekre nézve a legelőnyösebb lehet:

Itt a gyerekszobát közvetlen a háló mellé tettük a baloldalon. Annyi változtatás valószínű lesz, hogy helyet fognak cserélni és a háló kerül az ablakhoz.
Így lesz egy hely - a nappalink - ahol kényelmesen elférünk. Nem lila lesz amúgy a fal.... az nekem kislány szobának tetszene fehér bútorokkal, valószínű olyan sem lesz, hanem majd amit sikerül kiviteleznünk.

Ez a megoldás így azért lesz jó, mert ha vendégek jönnek, akkor lesz egy tőlünk elkülönített hely, ahol aludni tudnak. Pl. ha majd megszületik majd a babánk, és anyukám eljön hozzánk 1-2 hétre, akkor nem kell keresztülmennünk a nappalin éjjel, ha sír a gyerek, és a barátainknak is kényelmesebb lesz ha ott alszanak nálunk.

A háló pedig azért cserél helyet a gyerekszobával, hogy ha meg akarják nézni a gyerekszobát és a gyereket az ismerősök, barátok, akkor nem a hálónkon kell majd keresztülvezetni őket, és így az megmaradhat a mi privát helyünknek.

Majd alakul...

Meglepetés az élettől

Már egy hete tudom a nagy hírt, amiről eddig nem lehetett nagyon írni - bár a lepcses számnak köszönhetően, már elég sok embernek elárultam a "titkot". Viszont András - aki óvatos - kérte, hogy egyelőre még ne mondjam senkinek. Aztán persze elárultam neki, hogy már tudja X.... meg Y-nak is mondtam........ meg.... meg rajtuk kívül még egy pár embernek. De csak mosolygott és konstatálta, hogy nem tudok titkot tartani.

A történet ott kezdődött, hogy pénteken munka után (ez múlt hét péntek, 22.-e) leült a rattan fotelbe velem szemben és egy papírt adott a kezembe.

A papíron ez állt:

"Bandi! Hétfőn menj le az XY-hoz a lakásügyre! Valószínű, hogy kapsz lakást!"

2x olvastam el a cetlit, mert elsőre le sem esett... Könnyek szöktek a szemembe odaugrottam Andráshoz, megöleltem és csak azt hajtogattam, hogy "ez olyan.... olyan.... olyan szuper!"

Sajnos ekkor még mindez nem volt biztos, mert ott volt a mondatban a "valószínű" szó, emiatt úgy kezdtünk álmodozni a hétvégén, hogy közben folyton vissza kellett jönni a Földre. Vártuk a hétfőt, vártam, hogy hétfőn  délelőtt megcsörrenjen a telefonom és András közölje a jó híreket.

Aztán hétfőn csörgött a telefonom és András mosolyogva közölte a jó hírt, miszerint igen, felajánlottak nekünk egy 50nm-es, 2 szobás lakást a Lajtán. Nem olyan nagy, de ha esetleg gyerek(ek)kel majd kicsivé válna, lehet majd igényelni minőségi cserét, vagyis nagyobbat kérni. 

Nagyon boldog voltam mi tagadás, de őszinte leszek, azért a hétvégén nemcsak azért izgultunk, hogy tényleg lakást kapjunk, hanem azért is, hogy ne a Lajtán legyen, hanem a Szigethy-n vagy a Kodályon. Ennek ellenére kb 5 perc alatt szerettem  bele a Lajta utcába, még így is, hogy azt sem tudtam pontosan hol van, melyik házról van szó, mi van a közelben. Beleszerettem, mert kaptunk az élettől egy lehetőséget, egy lehetőséget, hogy biztonságban élhessünk, hogy úgy lehessen lakásunk, hogy nem kell hiteltörlesztés vagy albérleti díjat fizetnünk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy most is fizette a Honvédség egy bizonyos összegig a lakhatásunkat, vagyis az albérletet, de hozzá kellett raknunk pénzt.)

Az, hogy szolgálati lakást kaptunk, nagy szó, hiszen eddig csak gyerekeseknek (nagy százalékban) ajánlottak fel ilyen lehetőséget. Hogy akkor most miért is kaptunk? 2 lehetőség van... Egyrészt elképzelhető, hogy kiderült, hogy lombikozunk (András azt mondta lehet, de nem biztos), másrészt új életpályamodell lép életbe a honvédségnél. Változik a nyugdíj, a lakhatási támogatást csökkentik, és idén van utoljára, hogy ha valaki visszaadja a szolgálati lakást, kap még érte pénzt (lelépési pénz). 

Akinek a lakását mi fogjuk átvenni, ő a nyugdíj rendszer átalakítása miatt leszerel, és emiatt vissza is kell adnia  lakást, de kap is érte pénzt is. Valószínű többen fogják ezt tenni, és ezért kerültünk a 15. helyről mi is előre, mert jó pár lakás felszabadult így.

Szóval most nagy a boldogság, tervezgetjük a lakás elrendezését, számolgatunk... András már látta a lakást, én sajnos lemaradtam róla, de nem baj, jövőhéten már lehet a kezünkben lesz a kulcs is. 

Ígérem rakok majd fel képeket is....

Szortír Bandy

Nem, nem szatír, hanem szortír és persze nem is ő végezte a tevékenységet. A vasárnapot arra szántam (állatkerten kívül), hogy kipakoltam a ruhásszekrényeket- Egyrészt marha nagy rumli volt már a polcokon - főleg Andrásén, aki mindig a legalsó pólót húzza ki a polcról - másrészt gondoltam előveszem a nyárias, vékonyabb ruhaneműket a terítővel letakart éjjeli szekrénynek álcázott kartondobozból. Félúton majdnem feladtam. Addigra a hálónk csatatérré, az ágyunk meg Mont Everestté változott. 3 szatyor - nagy szatyor ruhát szedtem össze, és naná, hogy 90 %-ban az én gönceim voltak. Andrásnál úgy kellett kikönyörögnöm 1-2 pólót, hogy váljon meg tőle. A válasza minduntalan az volt - jó lesz játszósnak.... de a legjobb ez volt: "Az kell, az poénos!" - a póló sohasem volt viselve. Hát ez van - nem is én vagyok aki Fvárra hétvégére 5 alsónadrággal, 6 pólóval, 3 farmerrel utazik...

Beújítottunk!

A futás elmaradt, de helyette lett szép, új szőnyegünk. A Kikában az a szőnyeg, amit már régen is nézegettünk 67 %-kal le volt árazva, így 6900 Ft-ért jutottunk hozzá. Ennyi pénzért nem akartuk otthagyni, hiszen pont megy a nappalinkba, ráadásul pihe-puha, nagyon kellemes a tapintása.

Ha már ott voltunk, végigjártuk az áruházat, gondolatban jól bevásároltunk. Eljátszottam egy feneketlen bankkártya gondolatával, és elképzeltem, hogy hogyan rendeznénk be egy tök üres lakást. Konyhabútorokat nézegettünk és ülőgarnitúrát, ruhásszekrényt és gyerekbútorokat. Komolyan mondom olyan emeletes ágyakat csinálnak már, hogy csak lestünk - azon a részlegen töltöttük a legtöbb időt. Gyerekkorunkban mindketten szerettünk volna, aztán egyikőnknek sem volt. Most meg? A lépcsőhöz csúszda is jár és különböző izgalmas mesebeli kiegészítők..... Mondom én, hogy ehhez egy feneketlen bankkártya kellene! :)

Végül pedig az új szőnyeg:

Megszorítás? Szomorúság

1-2 hete András elmondta, hogy úgy néz ki, a Honvédséget is elérték a megszorítások, amely abban nyilvánul meg nagyrészt, hogy lehet megvonják az albérlet támogatás 50 %-át. Sajnos úgy néz ki, hogy ez a lehet egyre inkább szinte biztos, de én azért még mindig nagyon bízom. Eddig nem is vettem komolyan, főleg azért sem, mert nem volt kimondva hivatalosan, de András azt mondta, hogy tegnap összehívták őket és vázolták a történetet. Na én innentől kezdve keseredtem el. Mert 30.000 Ft-ból nem nagyon tudunk mozdulni, így is nehéz volt lakást találni ahol számlát is adtak és nem is kellett annyit ráköltenünk pluszba. Nézegettem a győri albérleteket és 45.000 Ft-nál kezdődnek a másfél szobás, viszonylag igényes - lakható lakások. Ez persze számla esetén még növekszik is 25 %-kal. (30.000 Forintnál 7500 Ft-tal). Ebben csak az a szomorú, hogy így is be kell osztanunk a pénzt. Sok lehetőségünk nincsen, igazából kettő (+ egy):

1.   András elmegy másodállásba az Audiba dolgozni heti 2-3 éjszakát 

2.   Visszaköltözünk Fehérvárra.

+1. Találunk egy olcsó albérletet itt Győrben.

Nagyon szomorú vagyok a költözés gondolatától, szeretem ezt a lakást, berendeztük és igazából innen már véglegesbe szerettünk volna csak menni. Itt ez a rengeteg bútor - csak nekem rengeteg - dobozolni, szerelni, cipekedni, autót keresni, bérelni, jó tulajdonost találni.... a hátam közepére sem kívánom. 

A vicc az egészben, hogy mostanra megszerettem Győrt, szeretem ezt a környéket, itthon érzem magam. 

Nem tudom a három közül végül melyiket kell majd választanunk, azt tudom, hogy többen örülnének ha ketteske kerülne ki győztesen, de egyelőre kilátástalannak látom nagyon a helyzetet, és kissé depis is vagyok tőle.

András: "Ne legyél szomorú! Élvezzük ki ..... amíg lehet!"

Ez elment vadászni, ez kifizette, ez megsütötte, ez az ícike-picike meg takaríthat

Mielőtt nekiállnék a lakást rendbe vágni, megírom a bejegyzést. Többféle címet is adhattam volna ennek a posztnak, és igazából nem is tudom mi illene leginkább hozzá, de majd a bejegyzés végére kitalálom.

Szóval... szombat van. Ez egy győri szombat. Reggel, szokás szerint - kivéve amikor nem így csináljuk - bevásárolni indultunk. (és most eszembe is jutott egy cím) Nyugtázhatom, hogy sajnos egy rakat pénzt elköltöttünk. Ilyenkor mindig marha szarul érzem maga, de csak már a költekezés végén, mert általában a boltban amit kinézek, az még mindig a belefér kategóriába tartozik. Így került itthonra 3 csomag sajtos popcorn (3 votl akcióban), joghurtos Milka csoki, egy 2 havonta megjelenő magazin, 1-2 könyv,  és illatos tusfürdők. Az 1 Eurós boltban kezdtünk, mert András tusfürdőt akart venni. Ott még mindig 100-150 Ft-tal olcsóbban lehet megvenni a piperedolgokat... pl. fa tusfürdőt 290 Ft-ért. Ott szoktunk kávét venni, öblítőt, sampont, csupa minőségi dolgot (és ebben egy csepp irónia sincsen) 290 Ft-ért (esetleg 580-ért). Miután elköltöttük itt a vagyonunk felét, átmentünk, azaz autóztunk az Árkádba. Nem sűrűn használjuk a kocsit ilyen  benzinárak mellett, így le voltam döbbenve tankolásnál a ............. nem emlékszem a pontos árra...... a kb 375 Ft-os liter áron. Az Árkádban pisivel kezdtünk. Kapásból adtam a vécés néninek a 100-ast és csak utána olvastam, hogy csak akkor kell fizetni, ha elégedett vagy és úgy gondolod. Igaz a vécé marha magas volt, külön mutatvány volt, hogy véletlenül se érjek hozzá, de sebaj, a vécés nénitől nem sajnálom. Voltunk a Saturnban, egy könyvesboltban, majd a Sparban. Végül vettem egy Hello Baby újságot, mely kifejezetten olyan nőknek szól, akiknek valamiért nem jön össze a baba. Kíváncsi vagyok rá, a fórumon említették, hogy milyen jó. A Sparban totál ledöbbentem megint. Pedig járok vásárolni. De a 345 Ft-os cukor (200 Ft helyett) kiverte a biztosítékot. Mindennek emelkedett az ára és ráadásul nem is keveset. Én mindig figyelem az árakat, általában a legolcsóbb márkát szoktam választani, most mégis mindenért 20-30 vagy 50 Ft-tal többet fizettünk. Mi lesz még ezek után? Mert a líbiai és japán helyzet tovább fogja rontani a gazdasági helyzetet.

Folytatom ott, hogy hazaértünk. András nekiállt tésztát gyúrni, de előtte még rendbe vágtam a konyhát. Miután kész volt a pizzatészta, én megcsináltam a tölteléknek valót, majd begyújtottam a sütőt. Mivel nincsen gyúródeszkánk én a sütő tetején szoktam dolgozni. Lehajtottam a tetejét, letisztítottam, lisztet szórtam rá, és nekiálltam a pizzatésztát kinyújtani. Ezután - bár már itt elkezdtem gondolkodni azon, hogy nem lesz-e gond abból, hogy a sütő melegíti a sütő tetejét, amin a tésztát gyúrom - szóval ezután a kinyújtott tésztára raktam a tölteléket, majd összeakartam hajtani, hogy abból Calzone (töltött pizza) váljon. Pár másodperc múlva vörös lett a fejem, puffogtam, káromkodtam, és a megolvadt tésztát legszívesebben a falhoz vágtam volna. Az egész a sütő tetejére ragadt, majd szépen összegyúródott a töltelékkel. Belemarkoltam, rábasztam (bocsánat) egy tányérra és beraktam a hűtőbe. Andrásnak átadtam a terepet, csinálja meg az övét ő, de ha lehet ne a sütő tetején. Addig én próbáltam megnyugodni, és úgy döntöttem, csinálok még egy pizza tésztát, bár már az étvágyam totál elment. András sem járt sokkal jobban, neki sütőpapírt helyeztem a tepsire, hogy ne ragadjon le sülés közben a tészta, ami így végül nem a sütőre ragadt, hanem a sütőpapírra. Ő sem volt boldog. Aztán akkor kezdett el röhögni - és én is - amikor észrevette hogy az előző tésztamaszlagból próbálom az ujjaimmal kikotorni, kiszedegetni, kihúzogatni a gombát, a sajtot, ami már félig megolvadt, a szalonnát, hogy újra megtöltsem a tésztát. A végkifejletet már nem várta meg, elment edzésre, de tanúsíthatom, így harmadik felvonásra sikerült. Erről tudod képet is mellékelni (elsőről is akartunk, de akkor még túl dühös voltam). 

És ami vár rám? Úszik a konyha, kupis a nappali, ki kell takarítanom a fürdőt, porszívózni, felmosni. Ebből van amit nem erőltetnék, de holnap meglátogat a Dia minket, és muszáj kicsit kitakarítani. Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy keresek valami jó zenét, ami meghozza a kedvet a pakoláshoz. A porszívózást meg meghagyom Andrásnak.

Terv mára:

1. reggeli

2. felöltözni (az első kettő valószínű fel fog cserélődni)

3. nyelvtanulás

4. porszívózás, felmosás a parkettaápolóval

5. ebéd (amit András főz)

6. nyelvtanulás

7. Zumba

8. vacsora

9. Tv (vacsora közben és után)

Spúr

Grrrrrrrrrrrrrrr ...... naaaagyoooon fáázoook! 17 C' van. A lakásban! Lehet nem kellene ennyire spórolni?

Házi praktikák, fortélyok

Február 1. (kedd)

 

Közjegyző után a parkoló felé vezető utunkon tettünk egy kitérőt. András nemrég egy bizományi üzletben járt, ahol a különböző műtárgyakon, műszaki cikkeken kívül használt, régi könyvek is helyet kaptak. Most megmutatta a boltot. Még ott volt az a kis plasztika, amit már múltkor is látott. Ez azért ragadta meg a figyelmét, mert otthon nekünk van egy sorszámozott, amit még mamám vett sok-sok évvel ezelőtt. Sok-sok évvel ezelőtt az a kis plasztika olyan sokba került, hogy papámék majdnem hülyét kaptak mikor megtudták, hogy mamám mivel állított haza – az építkezés közepén. Na de a lényeg, hogy ahhoz a plasztikához hasonlót talált András is. Ezt mutatta most meg. Bár nem került olyan sokba, mint amire számítottam, de még mindig az a kategória, amire húzom a számat. Nekem nem kellene, mert nem az én ízlésvilágom, meg én ilyenre sajnálnám is a pénzt, de ajándéknak jó lenne… majd egyszer…

Azért üres kézzel nem jöttünk el, vettem kemény 250 Ft-ért egy könyvet, melynek a címe már a címben is látható „Házi praktikák, fortélyok”. A könyvben otthon elkészíthető gyógyteák, praktikák találhatóak, némely meg is mosolyogtatott. Ilyen volt például, hogy vágott sebnél nyálazzuk be az ujjunkat, mert az fertőtlenít. Amúgy rengeteg olyan gyógynövényről, -teáról ír, melyről még sosem hallottam.

Ez pedig kedves sorstársaim egy hasznos tanács a könyvből, ha horkol a párunk:

1. Emeljük meg az ágyat a láb részénél. Ilyen testhelyzetben kevésbé fog horkolni a férfi ember. (nagyon jól nézne ki az ágy…)

2. (és ez baromira tetszett) Ha hason vagy az oldalán fekszik alanyunk, nem nagyon horkol. A hátán annál inkább. Megoldás: varrjunk a pizsamája hátoldalára a két lapocka közé egy golyót és nem fog a hátára feküdni.

Ezzel csak 2 probléma van:

1. Nem tudok varrni!

2.  Bandym nem visel pizsamát.

+ 1: Milyen golyót??? Üveggolyót?

Majd írok még máskor is ilyen jó kis tanácsokat a 80-as évekből…

Monopol szolgáltatói uralom

Február 1. (kedd)

Végre lenne időm a blogomat írni, erre nincsen internet kapcsolatunk. Most offline, word-ben jegyzetelek. Ilyenkor nagyon ideges tudok lenni. Főleg azért, mert múlthéten szintén órákon keresztül nem tudtam netezni, ráadásul napközben, amikor dolgoznom kellett volna. Az internet és tv egy szolgáltatótól érkezik, és a tv-vel szintén problémáink vannak. Digitális jelen keresztül fogjuk a csatornákat, de úgy hetente 2x a legjobb csatornák bemondják az unalmast, és órákon keresztül csak a hibaüzenet jelenik meg a képernyőn. De persze ha késünk a csekkek befizetésével, akkor egyből küldik a fizetési felszólítást, rászámolva 400 Ft postaköltséget. Az első adandó alkalommal, amikor lehetőségünk lesz szolgáltatót váltani, megtesszük. Ideérhetnének már a Digisek, mert fele ennyi pénzért netezhetnénk és tévézhetnénk, mint most a rohadt Vidanettel. Jelenleg havi 8200 Ft-ért nézzük a tv-t és netezünk 8Mbit/sec-mal, a Diginél mindez 5000 Ft lenne…. De Győrben még sajna nem olyan kiépített, mint Székesfehérváron.

Lakás, ház... egyszer majd nekünk is lesz

Mivel a párom katona, a lakhatás szempontjából többféle előnyt élvezünk, illetve többfélét igénybe vehetünk majd. Jelenleg albérletben lakunk, de egy bizonyos összegig (nálunk ez 59.000 Ft) a honvédség fizeti az albérlet díját és mi csak a felette lévő részt fizetjük, illetve értelemszerűen plusz a rezsit. Ha nem akarnánk albérletben lakni, igénybe vehetnénk kamatmentes kölcsönt, szolgálati lakást, vagy lízingelhetnénk lakást. Kamatmentes kölcsön annyira nem vonz. Nem is tudom, hogy azt igénybe veszi-e még valaki. Ami szóba jöhet majd, az a szolgálati lakás és a lízing. Persze mindkettő majd gyerkőc mellett. Szolgálati lakást addig biztos nem is kaphatunk amíg nem lesz gyerkőc, és persze kivárás még akkor is lesz. A szolgálati lakásokkal az a baj, hogy panelok, és nagyon sokat kell rájuk költeni, mert rettenetesen lelakottak. Ráadásul a fűtés nincs korszerűsítve, így nagyon magas a fűtés díja. Viszont jelenleg ha 3 vagy 4 év után úgy döntesz, hogy visszaadod, kapsz érte 3-4 millió forintot a honvédségtől és belevághatsz egy sajátba. 

Ami nekünk a legjobban tetszik, az a lízing. Ugyanis az nem panelhoz kötött, így akár még családi házban  is lakhatunk. Ehhez viszont 30 % önerő kell, és mivel a lizing támogatás alapja az albérlet támogatás,  így az 59.000 Forint alapban, gyerkőcnél pedig 72.000 Forint körül van. Vagyis egy jó konstrukcióval, kis ráfizetéssel lakhatnánk családi házban. Családi házban... aminek az udvarán grillezhetnénk, barátokat fogadhatnánk kerti partizni, ahol a gyerek/ek szabadon játszhatnának aggodalom nélkül, ahová kiteregethetném a ruhákat, ahol biztos elférnének a cuccaink.... Jó pár éve tudom, hogy ez így is lesz. Látom magunkat egy családi házban élni kutyussal és gyerkőccel (én kettővel). Igazából nem is nagyon vágyom másra, mint erre a családi idillre. Nem érdekel az esküvő, nagy utazások, kocsi, hatalmas karrier... csak a család. 

Hogy mindez most miért jutott eszembe? Pénteken elkísértük a barátainkat megnézni azt a szolgálati lakást (mert a srác - Guszti katona), amit felajánlottak nekik. A lakás Győr egyik legnagyobb lakótelepén van, a hetedik emeleten. 2 nagyszoba, egy kis konyha és külön fürdő-wc van. Nagyon le van lakva. Annyi, hogy le lett laminált parkettázva mindkét szoba és le lett festve, de a színek borzalmasak. Az ablakok ezerévesek, a fürdő-wc gusztustalan. A honvédség ad 400.000 Forintot felújításra, de ha el kezd számolni az ember, rájön, hogy ezt nem sok mindenre elég. Főleg, hogy a szülők szeretnének külön szobát a csemetének és maguknak is, de persze kellene egy nappali is. Erre persze Gusztiéknak van ötletük, csak nem biztos, hogy meg tudják valósítani 400.000 Forintból. 

Persze ha végig gondolom, ez egy hatalmas segítség, és ezt csak értékelni szabad, kevésbé minősíteni. Hiszen nekem is vannak a barátaim között olyanok, akik egy évig be sem költöztek a telibe hitelezett megvásárolt panel lakásukba, mert nem tudták egyik pillanatról a másikra felújítani.... és persze mindezt önerőből, max. családi segítséggel.

Moss, hűts, gyarapíts!

Pénteken hívtak a futárszolgálattól, hogy 1 és 2 között tudnák hozni a gépeket, megfelel-e nekem. Annyira megörültem, hogy csak anniyt mondtam, hogy "Szuper!" 

- Szuper mi? Szuper jó, vagy nem jó? 

- Tökéletes, itthon vagyok, mindegy mikor hozzák. 

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a héten még meghozzák, hiszen a webáruház úgy tájékoztatott, hogy esély sincsen arra, hogy megkapjam ezen a héten a háztartási eszközeimet. Meglepetésemre a pendrive is megjött. Ezek szerint azért csak megvárták.... (ugyanis csak ez nem volt raktáron, és ezért nem kaptam meg időben a megrendelésemet). A futáros srácok marha normálisak voltak. Behozták, kicsomagolták... este meg üzembe helyeztük Andrással őket. Mosni mondjuk még nem mostam, mert este már nem akartam zörögni.

Ime a csodák! :)

Hír a gépekről

Ma reggel jött egy e-mail, hogy holnap átadják a termékeimet a futárszolgálatnak, és kb. 4 munkanap (azaz legkésőbb január 19-ig) kézhez kapom a háztartási eszközöket. Az e-mailnek örültem, hogy végre van elmozdulás, de marha dühös vagyok az egésznek a menete miatt és persze amiatt is, hogy a hétvégén még mindig nem fogok mosni. Mármint kénytelen leszek, de hideg vízzel és magasabb fogyasztással.  Nincs kommunikáció, hazudnak, már csak abban bízom, hogy normálisan érkezik meg a 2 gép és minden rendben lesz velük és a garanciájukkal. Ha nem, vagyok annyira bosszús, hogy a fogyasztóvédelemhez forduljak.

Sütésre fel!

Ma megkaptam sms-ben az értesítőt, hogy megérkezett a keverő tálas mixer gépem (fogalmam sincs mi a neve, de mindjárt csatolok róla egy képet). Holnap el is hozzuk boltból. Ezt anyától kaptam névnapomra, ami még odébb van , de gondolom megörült, hogy végre elkezdtem sütkérezni és mivel a botmixerem feladta, pótolta nekem. Köszönöm anya! Hétvégén lehet ki is próbálom - ha találok valami jó kis receptet.

Mosógép, hűtő még sehol.... Lesz még itt negatív kampány azt hiszem!

Merre jártok új háztartási eszközeim?

Marha boldog vagyok, hogy már 2-3 napja (kedd este) megrendeltem a gépeket és még csak azzal sem hívtak fel, hogy mikor fogják szállítani. Az a sanda gyanúm, hogy nem lesz már a héten új gépünk. Pedig a szennyes csak gyűlik - jobban mint szokott - és már nem nagyon akartam a régi géppel mosni. Ennek ellenére ma kénytelen voltam egy adagot elindítani, mert már nem fért bele a szennyes kosárba a ruha.

Más: a régi mosógépünket nem biztos, hogy elviszik, mert pest megyei a család és marha sokba kerülne nekik a szállítás - benzin költség. Mondtam, hogy ha meg tudják oldani, akkor még egy hétig biztosan megtartjuk a gépet, utána túladunk rajta. De szerintem nem fogják elvinni. A benzin biztos van egy 6000-8000 Ft, annyiért meg már szerintem Pesten is tudnának venni egy használtat.