Muffin

Régebben már sokszor megfordult a fejemben, hogy kéne muffint sütni, de valahogy nem erőltettem a dolgot, mert Andrást nem igazán mozgatta ez a fajta sütemény. Inkább a krémes sütiket szereti. Aztán karácsonyra mamáméktól kaptam egy 12-es szilikonos formát, melyet január elején ki is próbáltam. Az első próbálkozás balul sült el, nagyon odaégettem... A teteje és az alja is elégett. A felét le kellett vágnom - aranygaluska effektus! Andrásnak nem hagytam, hiszen ő azt mondta, hogy nincs érte oda. Aztán persze mikor hazaért, akkor meg kereste, hogy enne... Nagyon csúnyán nézett rám amikor elmondtam, hogy megettem... "Mind a tizenkettőt?????" - kérdezte.
Hmmmm.... hát igen. 

Na aztán vasárnap, azaz tegnap gondoltam sütök megint. Ebből már Bandym is kapott. Sőt, a nagyját ő ette meg. Nagyon ízlett neki. Miután elfogyott sütni akart Ő!!! még egy adagot. Gonosz voltam, mert nem ajánlottam fel, hogy sütök még egyet, de tényleg nem akartam már megint nekiállni... 

De ma megleptem vele. Rögtön dupla adagot készítettem (még csak az egyiket sütöttem ki), és ebbe került banán és étcsoki is. Én nem nagyon ettem belőle, csak egyet- megkóstoltam, mert Norbi nem engedi hogy ilyenkor ennyi szénhidrátot vigyek a szervezetembe. Majd holnap ezt reggelizek!

Közjegyző

Ma délelőtt végre felhívtam egy közjegyzőt. Már hetek óta húztam, mert fejben kerestem a legolcsóbbat. Hiába mondták, hogy egységáron dolgoznak, kaptam infót 15.000 Ft-ról és 25.000 Ft-ról is. Aztán felhívtam azt, akit egy ismerősöm ajánlott, mert nemrég ők is ott jártak - ugyanazon okból mint mi fogunk holnap. 

14:00-ra kell mennünk, személyit és lakcímkártyát kértek. Pontosan nem tudom, hogy mi fog az okiraton szerepelni, de valami olyasmi, hogy András elismeri, hogy ha születik gyermekünk, akkor vállalja, hogy ő az apa. Igazából ez olyan lehet mint amikor apasági nyilatkozatot kell tennie azoknak, akik nem házasok, de gyerekük születik. Csak itt előre! Majd holnap bemásolom a szöveget.

Aztán 10 nap múlva első Kaális konzultáció!

Erős vagyok!

Bandym pár napja gyengélkedik. Munkahelyén többen lerobbantak, és ő is panaszkodott, hogy kapar a torka, nincsen túl jól. Most már napok óta köhög - azaz próbálna köhögni és felszakítani a mellkasában leragadt izét (fogalmam sincs hogyan nevezik nevén), de nem igazán sikerül neki. Amikor hazahozta a bacikat, felkészített, hogy ezt biza én is el fogom kapni - miután végigment a fél laktanyán. De én tudtam, hogy nem leszek beteg... ennyi narancs után!!! Azóta még több narancsot eszek és ha azóta a sav lassan szét is marja a gyomromat, egyelőre az immunrendszerem erős és leküzd minden bacit!

Szerelem és minden más

Mostanában sajnos nagyon sok helyről hallom emberektől, emberekről, hogy gondok vannak a kapcsolataikban. Ráadásul olyan pároknál, ahol már esetleg összeházasodtak, vagy már gyerkőc is van. Ez mindig megrémiszt. Egyszerűen nem értem, hogy hogy tudnak eldobni maguktól házasságokat, családot. Andrásnak erről az a véleménye, hogy ha két ember csak marni tudja egymást, akkor jobb ha külön utat választanak. Értem hogyan gondolja és miért, de mégis nehéz elfogadnom. Az élet nem egyszerű, problémák mindenhol vannak, voltak és lesznek is. Ma már olyan könnyen adják fel az emberek, hogy megmentsék a házasságukat, kapcsolataikat. Nincs meg a küzdés, egyszerűbb út odébbállni. Ahol pedig már gyerek is van.... Múltkor amikor Andrással arról beszélgettünk, hogy a munkatársai körében hány kapcsolat megy tönkre, mondtam neki, hogy ez olyan ijesztő. Ő erre mondta, hogy - pedig ilyen az élet. 

Aztán kérdeztem tőle, hogy  - de ugye ez nálunk soha nem fog megtörténni? 

- Neem, nálunk ilyen nem lesz! - és ez nekem elég volt. Persze tudom, hogy egy kapcsolat magától nem működik. Rengeteg olyan dolog van amire figyelnünk kell. Az egyik ilyen a tisztelet és talán ez az egyik legfontosabb. Tudjuk tisztelni a párunkat. Egyrészt legyen miért, másrészt tegyük meg.  Nagyon fontos az is, hogy tudassuk a másikkal: Szeretjük Őt! Szavakkal, tettekkel, de tudassuk vele. Ne feledkezzünk meg az érintésről, ne csak lakótársai legyünk kedvesünknek, hanem az az ember akihez jó hozzábújni, akitől csókot lophat. Bár szerencsére ezek nálunk megvannak, nekünk erre nagyon agy igényünk is van. 6 év után is elköszönéskor és amikor valamelyikünk hazaér a köszöntő puszinkat egy hosszú bújós ölelés követi. Este mindig összebújva tévézünk, és a becézések is mindennaposak (ez csak András részéről, mert ahogy ezt már korábban írtam, én képtelen vagyok beceneveket kitalálni). A lakásban amikor elmegyünk egymás mellett, szinte mindig hozzáérünk a másikhoz - akár egy hát végigsimítása, vagy egy puszi legyen az... és ez jó! 

Persze mielőtt bárki azt gondolná, hogy nálunk minden tökéletes, el kell hogy mondjam, egyáltalán nem. Vannak problémák nálunk is. Néha - 2-3 havonta - nagyon össze tudunk veszni mi is. Általában hülyeségeken, de ilyenkor jól kikiabáljuk magunkat. Azért arra figyelünk, hogy csúnyán ne beszéljünk a másikkal (na jó... nagyon csúnyán ne). Aztán a veszekedések nem tartanak sokáig, mert képtelenek vagyunk haragban lenni a másikkal. Eddig 4 nap volt egyszer a nem beszélünk egymással, de nehezen ment nagyon és csak azért tartott addig, mert makacsak vagyunk minket. Mostanában viszont már nincs haragtartás. Egyszerűen én nem bírok úgy lefeküdni, hogy haragudjunk egymásra. Amúgy mi mindig röhögve békülünk. Ugyanis tudom, hogy ennek András nem tud ellenállni. Próbál, de nem megy neki. Múltkor is elkezdtem csikizni, meg nevetni. Először mérgesen mondta, hogy ő most haragszik hiába csinálom, de aztán a végén nem bírta, átragadt a nevetésem. Na visszatérve a hibákra, nekem van egy pontosabban 2 nagyobb hibám. Az egyik, hogy marha nehezen mondom el ha bajom van. Egyszerűbb azt mondanom, hogy semmi, aztán persze magamban puffogok, meg várnám, hogy András kitalálja a nyűgömet, de újra és újra semmi a válaszom a "mi a baj" kérdéseire. Őt ez nagyon zavarja, és a vitáink nagy része ebből szokott fakadni. Mert ő csinál valamit, nekem nem tetszik és ahelyett, hogy megmondanám neki, hogy pl. ne menjen edzésre, vagy el otthonról, inkább bevágom a durcát. A másik nagy hibám, hogy rohadtul elvárom tőle, hogy mindig velem akarjon lenni. Az eszem tudja, hogy nem szabad, mert meg kell hagyni a saját kis szabadságát, de a szívem mást akar. Ő például hagyná - ennek már hangot adott többször is, hogy miért nem megyek, miért nem találok ki magamnak valami hobbit, - de én nem akarok. Én vele akarok hobbizgatni, menni jobbra-balra... 

Hát nekem igazán erre a két dologra kell odafigyelnem! Próbálok, mert fontos nekem András, mert szeretnék mellette megöregedni, szeretném ha az életemet végigkísérné és együtt nevelnénk fel a gyerkőceinket. És persze fontos, hogy ezt Ő is ugyanígy érezze!

Szóval nem igazán értem, hogy miért dobják el ilyen könnyen emberek maguktól a kapcsolataikat... és most főleg azokra gondolok, ahol már született egy vagy két gyerkőc. Miért nem lehetett hamarabb gondolkodni, miért nem gondolták végig, hogy tényleg akarnak-e gyereket. Ezeknek az embereknek a többsége valószínű nem csonka családban nőtt fel. Ha így lenne, tudnák hogy mit okoznak egy gyereknek ha nem láthatja nap mint nap az egyik vagy a másik szülőjét, ha két otthon között kell ingáznia, ha nem láthatja együtt az anyukáját és apukáját, ha nem élhet igazi családban. Nekem is elváltak a szüleim és bár meg tudtam szokni, hogy külön élek az anyukámtól és öcsémtől, de a család - a szó igazi értelmében - mindig is hiányzott. Az én helyzetem speciális volt, mert én apukámmal és mamámékkal éltem, és nekem anyukámat kellett "nélkülöznöm". Nem volt nekem rossz életem, mindent megkaptam (szeretetet, normális gyerekkort), csak azért jobb lett volna együtt. Andrással viszont azt beszéltük, hogy talán pont ennek a megtapasztalása miatt (ő is megtapasztalta) vágyunk mindketten a családra és akarunk családként élni.  

Tanulok...

Mostanában elég ritkán írok. Se időm, se kedvem nem volt azt utóbbi időben blogolni. Egész nap a gép előtt ülök, amikor meg végzek a munkámmal mérlegelnem kell, hogy tanulni ülök vissza a számítógép elé, vagy lejegyzetelni a gondolataimat. Mivel az eszperantó tanfolyam féléves, ezért nyilván az a fontosabb amiért pénzt adtam ki. 

Akárki akármit gondol, ez egy tök jó nyelv és azt is el tudom képzelni, hogy egyszer majd nagyobb szerepet fog kapni, és nem csak azért tanulják majd emberek - mint én is -, hogy legyen egy nyelvvizsgájuk a diplomához. A tanulás során háttéranyagokat is olvasok a nyelvről, amelyben nagyon jól levezették, hogy miért az angol a világnyelv, milyen lépéseket tett és tesz meg a mai napig, hogy a leggyakrabban beszélt nyelv legyen. 

Anno - dátumot nem jegyeztem meg - angol és amerikai területekről nyelvtanárok jöttek Kelet-Európába és kezdték el ingyen tanítani a nyelvet. A tanárokat is ingyen képezték át orosz nyelvtanárból angol nyelvtanárrá. Szinte fillérekért lehetett hozzájutni az angol nyelvkönyvekhez, a tanfolyamokon részt venni, angol és amerikai filmeket megnézni. Ez egy jól átgondolt marketing stratégia volt. Miután megismertették kultúrájukat Kelet-Európával már könnyen behozhatták a termékeiket, ételeiket, könnyen tudtak megtelepedni a tömegfogyasztást kiszolgáló cégek. 

És hogy miért is gondolom azt, hogy van jövője az eszperantónak? Talán azért, mert mindenkinek van egy anyanyelve, amin magabiztosan tudja megfogalmazni a gondolatait, érzelmeit, érveit. Egy nem anyanyelvet lehet beszélni kevésbé jól, jól, nagyon jól, kiválóan, de egy anyanyelvűvel már nehéz felvenni a versenyt. Főleg ha nem csak egy hétköznapi társalgáról van szó, hanem tétre menő kérdésekről, vitákról (nemzetközi szerződésekről, jogi vitákról). Ilyen esetekben nem szívesen adunk előnyt  a másiknak, tehát érdemes egy olyan nyelven kommunikálni, vagyis érdemes lenne, melyet mindkét félnek tanulni kellett. Jó nem biztos, hogy az eszperantó lesz az a nyelv amit majd egyszer ezért fognak használni - más "csinált" nyelvről mondjuk nem tudok - de az esély megvan rá, hiszen nem egy nehéz nyelv és egyenjogúságot biztosít.

Úgy döntöttem, hogy egy kicsit megmutassam mit tanulok megcsinálom itt az egyik házi feladatomat, mely szerint 10-12 mondatban kell írni magamról egy ismerősömnek, majd kérdeznem tőle, róla.

Íme:

Saluton! Mia nomo estas Dóra. Mi estas Dóra Zimmermann. Mi vivas en Győr. Mia domo ne estas en la centro de la urbo. Mi jam ne estas studento, mi laboras en mia domo. Mia profesio estas merkatikisto. Mi sxatas mia laboro. Mi kaj mia amiko volas esti patro kaj patrino. Mi lernas Esperanton. Mi volas paroli Esperanton bone.

Kio estas via nomo? Cxu vi laboras aux vi estas studento? Cxu vi vivas en Győr? Cxu vi logxas en la granda bela domo? Kio estas via profesio? Mi auxdis gxin, ke vi estos ingxeniero. 

Most nem írom le magyarul, de nagyjából ki is lehet következtetni. Sok szó jön a latinból, latinból meg sok szót vettek át más nyelvekbe. Az "x"-ek aposztróf, ékezet helyett szerepelnek, amiket a billentyűzettel nem tudok leírni, de úgy kell elképzelni, hogy pl. az eszperantóban a "g" betűt g-nek ejtjük, de gx-ként (azaz ékezettel) dzs-nek.

Na ennyit az eszperantóról, ígérem nem fogom rendszeressé tenni a házi feladatok blogomban történő publikálását.

Hétfő

Mert más cím nem jutott az eszembe.....

Reggel elmentem a rákszűrésem eredményéért. Nem kellett olyan sokat várnom, bár sokan voltak, mint mindig. Kaptam egy kiskönyvet - gondozási lapot - ezentúl ebbe fogják pecsételni a rákszűréseket. Ma reggelre sajnos az is eldőlt, hogy nem kerülhetem el vagyis ki Kaálit, hiába zakatolt a fejemben végig, hogy nem akarok menni, nem akarok menni. A természet végül másképp intézte.

A múlthéten elmaradt az eszperantó tanulásom - nem volt rá időm, mert Any itt volt nálunk, és este már nem akartam magára hagyni, mert ugye napközben meg dolgoztam. Sajnos a mai nap még mindig nem folytattam, mert egyszerűen nem érem utol magam, de holnap már muszáj lesz.

Fáj a hasam... :(

Ma spenótot vacsiztunk, de sokat nem kellett vele dolgoznom. Fagyasztott volt, csak fel kellett engednem majd felforralnom. Nem ilyet szoktunk amúgy venni, hanem olyat amit én turbózok fel fokhagymával, rántással, és szerecsendiót is szoktam belerakni. András persze megdicsérte, hogy finom volt... én meg csak mosolyogtam a bajszom alatt.... "sok munkám volt benne"....

Mostanában megint elkezdtem gyümölcsöt enni. Nem vagyok az a nagy gyümölcsevő, de a narancsot, mandarint szeretem. Múlthéten amikor a Sparban voltunk és megláttam a narancsot, mint az őrült rávetettem magam a pultra. Persze nem kezdtem el narancsot enni, de nem tudtam ellenállni neki, vennünk kellett. Otthon aztán 4-5 db-ot rögtön be is faltam.

Hétvégén a bátyámék szokás szerint átjöttek hozzánk. Sajna Lilinek baj van a hallásával. Aranyszívem... beszélünk hozzá és ha nem mondjuk elég hangosan, akkor nem érti. Remélem semmi komoly, nagyon sajnálnám. Ráadásul olyan kis értelmes! A szombat esti látogatásuk bátyáméknak amúgy hirtelen ért véget. A lányok inni kértek, adtam nekik. Még egyszer inni kértek, megint adtam. "Megittam" - kiáltotta Lili. "Bepisiltem - mondta halkan, ijedten... Lili.

Lakás, ház... egyszer majd nekünk is lesz

Mivel a párom katona, a lakhatás szempontjából többféle előnyt élvezünk, illetve többfélét igénybe vehetünk majd. Jelenleg albérletben lakunk, de egy bizonyos összegig (nálunk ez 59.000 Ft) a honvédség fizeti az albérlet díját és mi csak a felette lévő részt fizetjük, illetve értelemszerűen plusz a rezsit. Ha nem akarnánk albérletben lakni, igénybe vehetnénk kamatmentes kölcsönt, szolgálati lakást, vagy lízingelhetnénk lakást. Kamatmentes kölcsön annyira nem vonz. Nem is tudom, hogy azt igénybe veszi-e még valaki. Ami szóba jöhet majd, az a szolgálati lakás és a lízing. Persze mindkettő majd gyerkőc mellett. Szolgálati lakást addig biztos nem is kaphatunk amíg nem lesz gyerkőc, és persze kivárás még akkor is lesz. A szolgálati lakásokkal az a baj, hogy panelok, és nagyon sokat kell rájuk költeni, mert rettenetesen lelakottak. Ráadásul a fűtés nincs korszerűsítve, így nagyon magas a fűtés díja. Viszont jelenleg ha 3 vagy 4 év után úgy döntesz, hogy visszaadod, kapsz érte 3-4 millió forintot a honvédségtől és belevághatsz egy sajátba. 

Ami nekünk a legjobban tetszik, az a lízing. Ugyanis az nem panelhoz kötött, így akár még családi házban  is lakhatunk. Ehhez viszont 30 % önerő kell, és mivel a lizing támogatás alapja az albérlet támogatás,  így az 59.000 Forint alapban, gyerkőcnél pedig 72.000 Forint körül van. Vagyis egy jó konstrukcióval, kis ráfizetéssel lakhatnánk családi házban. Családi házban... aminek az udvarán grillezhetnénk, barátokat fogadhatnánk kerti partizni, ahol a gyerek/ek szabadon játszhatnának aggodalom nélkül, ahová kiteregethetném a ruhákat, ahol biztos elférnének a cuccaink.... Jó pár éve tudom, hogy ez így is lesz. Látom magunkat egy családi házban élni kutyussal és gyerkőccel (én kettővel). Igazából nem is nagyon vágyom másra, mint erre a családi idillre. Nem érdekel az esküvő, nagy utazások, kocsi, hatalmas karrier... csak a család. 

Hogy mindez most miért jutott eszembe? Pénteken elkísértük a barátainkat megnézni azt a szolgálati lakást (mert a srác - Guszti katona), amit felajánlottak nekik. A lakás Győr egyik legnagyobb lakótelepén van, a hetedik emeleten. 2 nagyszoba, egy kis konyha és külön fürdő-wc van. Nagyon le van lakva. Annyi, hogy le lett laminált parkettázva mindkét szoba és le lett festve, de a színek borzalmasak. Az ablakok ezerévesek, a fürdő-wc gusztustalan. A honvédség ad 400.000 Forintot felújításra, de ha el kezd számolni az ember, rájön, hogy ezt nem sok mindenre elég. Főleg, hogy a szülők szeretnének külön szobát a csemetének és maguknak is, de persze kellene egy nappali is. Erre persze Gusztiéknak van ötletük, csak nem biztos, hogy meg tudják valósítani 400.000 Forintból. 

Persze ha végig gondolom, ez egy hatalmas segítség, és ezt csak értékelni szabad, kevésbé minősíteni. Hiszen nekem is vannak a barátaim között olyanok, akik egy évig be sem költöztek a telibe hitelezett megvásárolt panel lakásukba, mert nem tudták egyik pillanatról a másikra felújítani.... és persze mindezt önerőből, max. családi segítséggel.

Moss, hűts, gyarapíts!

Pénteken hívtak a futárszolgálattól, hogy 1 és 2 között tudnák hozni a gépeket, megfelel-e nekem. Annyira megörültem, hogy csak anniyt mondtam, hogy "Szuper!" 

- Szuper mi? Szuper jó, vagy nem jó? 

- Tökéletes, itthon vagyok, mindegy mikor hozzák. 

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a héten még meghozzák, hiszen a webáruház úgy tájékoztatott, hogy esély sincsen arra, hogy megkapjam ezen a héten a háztartási eszközeimet. Meglepetésemre a pendrive is megjött. Ezek szerint azért csak megvárták.... (ugyanis csak ez nem volt raktáron, és ezért nem kaptam meg időben a megrendelésemet). A futáros srácok marha normálisak voltak. Behozták, kicsomagolták... este meg üzembe helyeztük Andrással őket. Mosni mondjuk még nem mostam, mert este már nem akartam zörögni.

Ime a csodák! :)

Van időpontom!

El sem hiszem! Kaptam időpontot a Kaáli Intézetbe Február 10-re (14:00). Viszont mehetünk Andrással közjegyzőhöz, mert csak közjegyző által hitelesített élettársi kapcsolattal fogadnak minket, ügyvédi nem jó - ami nekünk van. 

Ez már majdnem házasság... ezt is fel kell bontani, hogy érvényét veszítse! :D Persze erre nem fog sor kerülni!

Kaáliba vinnem kell:

- összes vizsgálat eredményét

- TB kártyákat 

- menzesz naptárat fél évre visszamenőleg

- Élettársi kapcsolatot igazoló közjegyzői okmányt

- 13.000 Forintot

- ja és Andrást! :)

Az érzés azért még mindig kettős. Örülök, hogy végre van időpont, de bíztam benne, hogy nem kell mennem....

Hír a gépekről

Ma reggel jött egy e-mail, hogy holnap átadják a termékeimet a futárszolgálatnak, és kb. 4 munkanap (azaz legkésőbb január 19-ig) kézhez kapom a háztartási eszközöket. Az e-mailnek örültem, hogy végre van elmozdulás, de marha dühös vagyok az egésznek a menete miatt és persze amiatt is, hogy a hétvégén még mindig nem fogok mosni. Mármint kénytelen leszek, de hideg vízzel és magasabb fogyasztással.  Nincs kommunikáció, hazudnak, már csak abban bízom, hogy normálisan érkezik meg a 2 gép és minden rendben lesz velük és a garanciájukkal. Ha nem, vagyok annyira bosszús, hogy a fogyasztóvédelemhez forduljak.

Sütésre fel!

Ma megkaptam sms-ben az értesítőt, hogy megérkezett a keverő tálas mixer gépem (fogalmam sincs mi a neve, de mindjárt csatolok róla egy képet). Holnap el is hozzuk boltból. Ezt anyától kaptam névnapomra, ami még odébb van , de gondolom megörült, hogy végre elkezdtem sütkérezni és mivel a botmixerem feladta, pótolta nekem. Köszönöm anya! Hétvégén lehet ki is próbálom - ha találok valami jó kis receptet.

Mosógép, hűtő még sehol.... Lesz még itt negatív kampány azt hiszem!

Kísértés

Ez mekkora gáz! Bandyt megkértem, hogy hozzon nekem Lidl-ből cukormentes habcsókot -máig volt akció - hogy este legyen nasim. Sajnos nem volt, így hozott helyette más meglepit. Ecetes chipset!!! Amit nem ehetek meg, max holnap délelőtt. Az Update legyen veled Bandy! 

De azért köszönöm, nagyon is!

Boldogan élni

Bár már korábban is írtam, hogy apukámmal egyre jobb a viszonyom, de úgy látszik, hogy ez még tud hova fejlődni. Újra kezd visszajönni az az érzés, mint régen. Napi szinten beszélünk telefonon, pedig pár hónappal ezelőtt olyan is előfordult, hogy akár 2 hétig sem beszéltünk. Persze tudom, hogy nem én, hanem apa változott, és azt is tudom, hogy nem a balesete miatt. Egyszerűen boldogabb lett. Mostanában több minden is összejött neki, több pozitív dolog érte. Azt veszem amúgy észre, hogy annak ellenére, hogy sokan azt mondják (főleg ezoterikus körökben), hogy a 2011-es év még kemény lesz, a környezetemben ez mégis másként van. Én is érzem, hogy az év eddig jól indult, boldogabb apum, öcsém is újra szerelmes. Ezek a pozitív rezgések pedig csak még jobb és szebb élményeket, történéseket hozhatnak nekünk. Persze néha azért előjönnek a negatív tényezők, de egy ideje próbálom másképp kezelni ezeket. Mások ezt "leszarom tablettának" hívják, én pedig tudatosan törekszem az elfogadásra. Elvem lett, hogy ami megtörtént, és nem lehet rajta változtatni, azt hagyni kell, nem szabad vele foglalkozni, nem szabad rajta búslakodni. Csak előre, csak a jövőre érdemes koncentrálni. Tavaly és az elmúlt 1-2 évben több szar dolog is ért. Sokat stresszeltem, sokszor forgolódtam alvás helyett, sokszor fájt a gyomrom. Aztán nyáron Dia születésnapomra megajándékozott egy programozott kővel. A követ (kristály, de nem tudom milyen) eredetileg babára akarta nekem beprogramoztatni, de lebeszéltek róla. Azt mondta nekem a hapsi, hogy ezt nem szabad erőltetni. Higgyem el, hogy pontosan akkor fog az a baba leszületni hozzánk, amikor itt lesz az ideje. Ez pedig nem annak a függvénye, hogy megvan-e az anyagi háttér, egzisztencia, de még csak nem is arról szól, hogy akarjuk-e vagy sem. Szóval visszakanyarodva a kőhöz, választanom kellett más "programot". Nehéz volt, mert el kellett döntenem, hogy mi az amit a gyerkőcön kívül szeretnék, és rájöttem, hogy igazából "mindenem" megvan, egészségem, kapcsolatom, családom rendben van. Aztán végül úgy döntöttem, hogy programozzuk be a követ az elfogadásra. Ha már babára nem lehet, akkor tudjam elfogadni hogy még nem sikerült, és persze vágytam egy kevésbé stresszes életre. A mai világban pedig mivel szinte lehetetlen a stresszt kizárni, akkor tudjam kezelni. A követ heteken keresztül a párnám alatt tartottam, azon aludtam, aztán átkerült a pénztárcámba (azt hogy ott is van-e még, azt nem tudom). A változás pedig megkezdődött. Persze nem mondom, hogy ez a kőnek, vagy csak a kőnek köszönhető, de azóta változtam meg. Lehet én kezdtem el tudatosan másképp szemlélni a világot, lehet én akartam változni, de ma már próbálom az "élet napos oldalát" nézni, és úgy élni, hogy csak egy életünk van, amit mi formálunk, mi alakítunk, és csakis mi vagyunk felelősek annak megéléséért. Mindenki más sorsot kapott. Valakinek szenvednie kell mindenért, sok nehézség éri, van akinek mindent tálcán kínál az élet. Ez van. Ha nehezebb utat kaptunk, akkor ezt el kell fogadni és boldogan végigmenni rajta. Hiszen az évek csak mennek... gyorsan mennek!

Relax és minden más

Jó volt otthon lenni az ünnepek alatt, de már vágytam vissza, hogy újra ketten lehessünk Andrással. Aztán amikor visszajöttünk Győrbe, akkor meg pár napig attól tartottam, hogy nagyon hamar visszalaposodunk a hétköznapokba, mert egyikőnk az egyik szobában az egyik gépnél, a másikunk a másik szobában a másik gépnél ütötte a billentyűzetet. Aztán persze észrevettem, tapasztaltam, hogy nem. 

A 2011-es év eddig jól indult a kapcsolatunkat tekintve - amivel persze baj eddig sem volt. De most közösen hallgatunk zenéket az ágyon fekve, együtt relaxálunk - ez új -, rengeteget hülyéskedünk, kaptam már szuper masszást és a  január 1. eddig hozta magával a következményeket és a turbékolásaink is mindennapossá váltak... és ez jó!

Rákszűrésen voltam

Jó pár napja nem írtam már. Vasárnap egész nap takarítottam - András szolgálatban volt, a többi napokon meg vagy fáradt voltam hozzá, vagy tanultam. 

Hétfőn rákszűrésen voltam. Aznap reggel jutott eszembe, hogy most tudok elmenni, máskor nem, meg a dokim is hétfőnként rendel. El kellett már mennem, mert decemberben járt le az egy év, és ugye évenként kell szűrésre menni. Persze általában véve nem vagyok ennyire rendes, de a Kaáliba nem mehetek ha nincsen meg papírom, és ugye ebbe beletartozik az egy évnél nem régebbi rákszűrés eredménye is. Szokás szerint marha sokan voltak, már 9-re odamentem, hogy a 10-kor kezdődő nőgyógyászati szakrendelésre beférjek. Most már sorszámok vannak, ezeket olyan 3/4 10 kor rakták ki. Sikerült szemfülességemnek köszönhetően az 6-os sorszámot kihúzni. Jegyzem meg, egy ember volt előttem 5-ös sorszámmal. Valószínűleg az első 4 számot már ellopták... Aztán sorra kerültem és akkorra már tudtam azt is, hogy nem a dokim rendel. Egy fiatal nő volt, és megint kellemeset csalódtam. Mosolygós volt, kedves, alapos és minden kérdésemre válaszolt. Két hét múlva megyek az eredményért. 

Amúgy sajnos időpont még mindig nincsen. Most már napi szinten telefonálok, de egyelőre semmi. Egy fórumon olvastam, hogy nagyon sokan várnak a győri Kaáliba, állítólag nagyon jó eredményekkel dolgoznak, a legjobb orvosok itt vannak és Debrecenből és más városokból is idejárnak a párok.

Gyermeki ártatlanság?

Tegnap a facebook-on kaptam egy üzenetet Fanni osztálytársától. A kiscsaj nincs az ismerőseim között, így nem is értettem, hogy-hogy jött tőle levél. Ja, Fanni az András nővérének a 10 éves kislánya. Szóval nem értettem, de megnyitottam, bár a "próbáld ki" tárgyból sok jóra nem következtettem. A levél - körlevél ugyanaz volt, mint amit a Fanni küldött pár napja. Aztán lejjeb görgettem és akkor állt össze a kép. Fanni osztálytársa úgy válaszolt a körlevélre a Fanninak, hogy azt mindenki megkapta akinek Fanni eredetileg a levelet elküldte. A lényeg most jön. A leányzó üzenete ez volt:

"Basszus,!! Mit jelölöd be a *********-t?? Nem ismered bazmeg..maradjáá nyugton inkább-" (adatvédelmi okokból csillagozva :D )

Aztán mikor ráeszmélt, hogy az üzenetét nemcsak a Fanni kapta meg:

"Fanni Albányainak szól."

Nekem eldurrant az agyam. Nem bírom elviselni ha bántják a szeretteimet, barátaimat, számomra kedves embereket. Felolvastam Andrásnak és ő is nagyon mérges lett. Így amikor úgy döntöttem válaszolok a kiscsajnak - amit azért vonakodva tettem, nehogy ártsak a Fanninak - Andrásnak semmi ellenvetése  nem volt ellene, sőt! 

Ezt Írtam a 10 éves bazd meg-oló gyereknek:

"XY!
1. Ezt az üzenetet sikerült mindenkinek elküldened.
2. Válogasd meg légy szíves, hogy mit írsz, milyen szavakat használsz - mert egyrészt 10 évesen nem biztos, hogy tudod mit jelent amit írsz, másrészt helyesen sem sikerült leírnod.
3. Az üzenetet rajtam kívül megkapta Fanni anyukája, mindkét nagybátyja, nagynénjei és nagyon nem tetszett amit olvastunk.
Remélem a későbbiekben ilyenre nem kerül sor!
Üdv, Dóra (Fanni egyik nagynénje)" - nem hivatalos nagynénje... :)

A levelemre hamarosan választ is kaptam, ahol a 10 éves gyerekből  előjött a gyerek és bocsánatot kért többször is, szabadkozott, magyarázkodott. Megírtam neki, hogy szép dolog, hogy elismerte, hogy hibázott és bocsánatot kért és részemről rendben van. Csak az a baj, hogy tudom, hogy a bocsánatkérés ijedtségből jött, és nem volt valódi megbánás és a b*d meg szó használata sajnos mindennapos már a mai gyerekeknél és úgy használják mint bármilyen más szót, anélkül, hogy tudnák a jelentését. 

A másik ami megijesztett, hogy ha már most azon kiakadok, hogy a Fannit "bántják", mi lesz velem ha a saját gyerekemet bántja majd valaki? Hogy fogom kezelni, hogyan találom meg az aranyközéputat? Hogy bírom ki, hogy ne avatkozzak bele, de mégis megvédjem majd őt?? András azt mondta, hogy ő biztos nem fogja hagyni, ha sértegetik, bántják majd a gyermekünket! Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon is oda kell figyelni. Meg kell mutatni a valódi értékeket, meg kell tanítani hogyan kell tiszteletet adni másoknak, és rengeteget kell beszélgetni, ha azt szeretnénk, hogy olyan felnőtt váljon a gyermekeinkből, akikre büszkék lehetünk és akik képesek lesznek helyt állni az életben is. Bárcsak többen törekednének erre! Bárcsak jobban odafigyelnénk egymásra, a világra!  

Már a zacskós leves sem a régi

Nem vagyunk azok a félkész kaja zabálók, így zacskós levest sem nagyon ettem évek óta. Ha leveset ennénk, megfőzzük magunknak, amúgy sem olyan széles a repertoár. Megesszük, szeretjük a paradicsomlevest, brokkolikrém levest, fokhagymakrém levest (Judit, ezt hogy írják, a krém a leveshez, vagy az előtte lévőhöz kapcsolódik???), tárkonyos ragulevest, húslevest, frankfurti levest és kb. ennyi amit főzni szoktunk - ezt is inkább hétvégén. (Most hétvégén gulyás lesz). Szóval meglepődtem, hogy a májgombóc leveshez már nem 1 liter vizet kellet forralnom, hanem csak 7 és fél decit. Mert azt tudtam, hogy a krémleveseknél fél liter vízhez van a por, de, hogy egyszerű porleveshez is kevesebb víz kelljen? Nem is volt elég kettőnknek!

Ha már kajánál tartunk: tegnap és ma is zabpelyhes "Tejbegrízt" ettem. Igazából ez nem tejbegríz, csak olyan lesz az állaga és az íze is. Forraltam tejet, bele a zabpehely, édesítőszer és kakaó (nem a cukros). Ez így update 1-es kaja, nagyon magas a tápanyag tartalma és nem hizlal.... és ugye édes, ami nekem mostanában lételemem.

Merre jártok új háztartási eszközeim?

Marha boldog vagyok, hogy már 2-3 napja (kedd este) megrendeltem a gépeket és még csak azzal sem hívtak fel, hogy mikor fogják szállítani. Az a sanda gyanúm, hogy nem lesz már a héten új gépünk. Pedig a szennyes csak gyűlik - jobban mint szokott - és már nem nagyon akartam a régi géppel mosni. Ennek ellenére ma kénytelen voltam egy adagot elindítani, mert már nem fért bele a szennyes kosárba a ruha.

Más: a régi mosógépünket nem biztos, hogy elviszik, mert pest megyei a család és marha sokba kerülne nekik a szállítás - benzin költség. Mondtam, hogy ha meg tudják oldani, akkor még egy hétig biztosan megtartjuk a gépet, utána túladunk rajta. De szerintem nem fogják elvinni. A benzin biztos van egy 6000-8000 Ft, annyiért meg már szerintem Pesten is tudnának venni egy használtat.

A régi mosógép sorsa

Andrással úgy döntöttük, hogy a régi mosógépünket megpróbáljuk eladni az interneten. Egy fél órája fel is mentem egy weboldalra, hogy megnézzem, hogy használt mosógépeket mennyiért adnak el és milyen állapotban. Aztán ráakadtam erre a hirdetésre:

"Olyan segiteni tudo és segiteni szeretö embereket keresek akinek van felesleges müködö képes mosogépe és nekünk adná.Mi egy33 nm es lakásban élő 3 kiskoru gyermekes család vagyunk, a karácsonyunk is nehezen telt de sajnos karácsonykor tönkre ment a mi mosogépünk és egy gyesböl nem tudok még használtat se venni.Szálitási költséget valahogy kiszoritanánk mert személygépkocsink nincs.Szivesen látnánk és megismernénk nálunk a felajánlott .,Egy meleg kávéra és hogy személyesen tudjuk megköszöni neki.Nekünk csak ez van és a megbecsülés amitt nyujtani tudunk érte.
Köszönöm elöre is mindenkinek aki megprobál valami uton modon segiteni vagy tevölegesen részt probál venni a gondunk megoldásába" 

(nem javítottam a helyesírást, így hiteles)

 

Miután elolvastam nem is gondolkodtam egy percig sem, felolvastam Andrásnak és ugyanazt gondolta mint én. Így megírtam a családnak, hogy bár régi és nem tökéletes működésű a gépünk, de szívesen odaadjuk nekik.

Lesz új mosógépünk és hűtőnk is!!!

Tegnap este megrendeltem  a neten a hűtőnket és a mosógépünket is. Még délután elmentünk Andrással bevásárolni kaját és gondoltuk egyben megnézzük a Saturnban a választékot is. Egyrészt, mert nekem kellett, hogy élőben is lássak alternatívákat, másrészt kicsit összeírtuk az árakat, megkérdeztük a szállítási költséget, hogy a lehető legolcsóbban jöjjünk ki. Aztán itthon leültem a gép elé és az árukereső honlapján ( de ilyen az olcsobbat.hu, argep.hu, stb.) beírtam a típusszámokat és megkerestem hol a legolcsóbb, hol hozzák ki és mennyiért. Végül ingyenes kiszállítással összesen kb. 10.000 Ft-ot tudtunk megspórolni. 

Mindkettő samsung és energiatakarékos. A mosógép nagyon sok mindent tud, a hűtő egyszerűbb, de dizájnosabb, és led-es megvilágítású, azaz gazdaságosabb. 

.... és pár napon belül a miénk! :)

A mérleg nyelve

Az ünnepek - főleg a karácsony - mindenki számára mumus a kilók szempontjából. Mikor visszaértünk Győrbe tegnap este, András ráállt a mérlegre, mely 3-4 kilóval többet mutatott mint korábban. Na ezek után még annyira sem akartam a mérleg közelébe menni. A sok-sok süti, csokika, alkohol - mind mind kalóriabomba. Azt már eldöntöttem, hogy visszább fogom magam ha visszajövünk és megpróbálok megint Updatelni (sokadjára), hiszen van egy súly amit szeretnék tavasz végére elérni. De attól nagyon féltem, hogy honnan kell elindulnom újra. Aztán András addig unszolt, míg ma ráálltam a mérlegre. Ráálltam és a mérleg nem mutatott többet. Úgyhogy az update tényleg működik, a nem gyorsan leadott kilók valóban nem jönnek vissza csak úgy hipp-hopp. 

Szóval ma megkezdtem, és hajrá én, le a hájjal - legalábbis egy részével - és bár nem fogadtam meg semmi különöset, de ezt megpróbálom betartani.

A buliról

A buli Laciéknál volt a Jancsáron, szerencsére hozzánk és a belvároshoz is közel. 5 körül mentünk át Andrással, még nem volt senki, így segítettünk díszíteni. Aztán szépen lassan el kezdtek szállingózni az emberkék. A társaság 2 részre oszlott, egyik fele a konyhában tömörült - ők voltak a dohányosok, a másik fele a társaságnak a nappaliban. Kaja volt, zene volt, pia volt. Enikővel pezsgőztünk folyamatosan, illetve én még 1-2 mojito-t, házi baileys-t megittam. Úgy volt, hogy az újévet a belvárosban köszöntjük, de a társaság nem volt megindulva. Pedig volt 11-től United is. De valaki fázott, valaki terhes volt, valaki nem is akart. Így éjfél után 3-an indultunk be, majd még 3-an csatlakoztak hozzánk. A buli, a zene nagyon jó volt és hideg sem volt. Pedig ettől féltem a legjobban. - még ott bent ittunk az egyik bódénál, fiúk rövidet (na ez már nem kellett volna - nem nekem) én meg forralt bort. Elszívtam egy szál cigit is, baromira kívántam, kérdeztem is Andrást, hogy nem bánja-e de egyáltalán nem akart beleszólni. Mondtam neki, hogy úgysem fogok ettől újra cigizni, de hát ezt ő is tudja és mondta is. Bár én berúgva nem voltam, de ami volt bennem alkohol hamar kiment a fejemből, mert Bandym nem volt teljesen tudatában annak, hogy hol táncol és kivel.... Ki is vettem a kezéből a pezsgőt. Hazafelé menet benéztünk Dodge-ba Enikőékhez. Na, a réteges 2 nadrágos - 2 zoknis öltözetemet marhára utáltam, szakadt rólam a víz. Nem voltunk sokáig, mert mindenki kezdett befáradni. Így visszamentünk Jancsárra, én ettem virslit, addig András "pihizett", majd haza cammongtunk. 

Mondta András, hogy a barátja javasolta neki, hogy lefekvés előtt vegyen be egy aszpirint és igyon meg másfél liter vizet, hogy az hígítsa a vérét - és ő így is tett. Arra rohantam csak ki, hogy a fürdőből egy nagy puffanást hallottam. András épp szállt ki a kádból, ott itta a vizét és belecsúszott a kádba miközben a szélén ült. Vicces volt - bár akkor nem röhögtem, főleg, hogy a fürdő anyukája szobája mellett van. Be is szóltam neki, hogy nincs semmi baj, aztán másnap kiderült, hogy Andrásra nem, de rám felébredt. Aztán lefeküdtünk, én többször is szellőztettem, hogy ébredéskor ne legyen alkohol szag.
Reggel hívtam apát, mert vele este nem tudtam beszélni, András anyukájával meg még koccintottam is pezsgővel. Jobb ez így, hogy nem viszi az ember túlzásba az alkoholizálást, nincs macskajaj!

Újévi fogadalmak

Amiket sokan előszeretettel tesznek, aztán persze szinte senki nem tartja be őket. Én nem fogadtam meg semmit. Talán egy dolgot, de ezt minden évben megteszem: lefogyok egy 7-8 kilót. Végül is ez tavaly sikerült - ha rászánom magam, most is sikerülhet. Bandym tavaly megfogadta, hogy eljut a szegedi evezős OB-re és megcsinálta. Azt mondta idén is megfogadott valamit, de egyelőre nem árulta el.... jó taktika. Így ha nem tartja be, vagy nem jön össze, senki nem kérheti rajta számon. 

Régen azt mondta a mamám, hogy amit január 1-jén megteszünk, az fogja végigkísérni az egész évünket? A másnaposokra nem gondoltak??? 

Mindenesetre mi megettük a szükséges lencse adagunkat, remélem lesz eredménye. Mindemellett egész nap pihentünk, feküdtünk és tévéztünk - remélem az évünket nem ez fogja jellemezni, viszont azt a szeretetet és "egyéb túlfűtöttséget" amit ma egymás iránt éreztünk, egész évben el tudnám viselni.

Az év első bejegyzése

B.Ú.É.K.