Régebben már sokszor megfordult a fejemben, hogy kéne muffint sütni, de valahogy nem erőltettem a dolgot, mert Andrást nem igazán mozgatta ez a fajta sütemény. Inkább a krémes sütiket szereti. Aztán karácsonyra mamáméktól kaptam egy 12-es szilikonos formát, melyet január elején ki is próbáltam. Az első próbálkozás balul sült el, nagyon odaégettem... A teteje és az alja is elégett. A felét le kellett vágnom - aranygaluska effektus! Andrásnak nem hagytam, hiszen ő azt mondta, hogy nincs érte oda. Aztán persze mikor hazaért, akkor meg kereste, hogy enne... Nagyon csúnyán nézett rám amikor elmondtam, hogy megettem... "Mind a tizenkettőt?????" - kérdezte.
Hmmmm.... hát igen.
Hmmmm.... hát igen.
Na aztán vasárnap, azaz tegnap gondoltam sütök megint. Ebből már Bandym is kapott. Sőt, a nagyját ő ette meg. Nagyon ízlett neki. Miután elfogyott sütni akart Ő!!! még egy adagot. Gonosz voltam, mert nem ajánlottam fel, hogy sütök még egyet, de tényleg nem akartam már megint nekiállni...
De ma megleptem vele. Rögtön dupla adagot készítettem (még csak az egyiket sütöttem ki), és ebbe került banán és étcsoki is. Én nem nagyon ettem belőle, csak egyet- megkóstoltam, mert Norbi nem engedi hogy ilyenkor ennyi szénhidrátot vigyek a szervezetembe. Majd holnap ezt reggelizek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése