Egész nap feszült vagyok! Ennek 2 oka van igazából. Az egyik a holnapi HSG vizsgálat, a másik pedig az aput ért baleset.
Ma öcsémmel történt skype-olás során világossá vált előttem, hogy mennyire nem voltan képben apa balesetével kapcsolatban. Az történt ugyanis, hogy Várpalotán elkezdett szakadni az eső, és az én apukám gyorsan nekiállt összepakolni. Kivette a vízből a botját, és éppen szét akarta szedni, amihez felemelte, és a bot vége hozzáért a vezetékhez. 15.000 volt ment keresztül a testén. A bot vége szétrobbant a kezében, a zokni leégett a lábáról. Mellette horgászott egy hapsi, ő hívta ki a mentőket. Belegondolni is borzalmas, hogy az orvosok szerint is óriási szerencséje volt, hogy nem maradt ott. Késő délután engedték ki a kórházból, tesómék már persze 10 körül mentek érte de feleslegesen. Délután 5kor is azért engedték csak ki, mert saját felelősségre eljött. Aztán másnap reggel bátyám hívta öcsémet aki a barátnőjénél aludt, hogy apa nem veszi fel a telefont. Öcsém rohant haza, de kulcsa nem volt, mert azt apunál hagyta. A redőnyök lehúzva, kopogásra semmi. A kopogás egyre hangosabb lett, öcsém már dörömbölt az ajtón - már a szomszéd is kijött - mikor egy két perc után, amikor már tesóm az ajtó berúgásán gondolkozott, apa végül kinyitotta. Aranyszíve annyira mélyen aludt, hogy nem hallotta Árpi kopogását, aki ekkorra már sírt az ijedtségtől. Nem csodálom, szörnyű lehetett átélni a helyzetet, a legrosszabb futhatott végig a gondolatain... még én is újra és újra elérzékenyülök, amikor eszem bejut.
Apának még kötözésre kell járnia, mert az áramütés elég csúnya sérülést okozott a kezén és a lábán is. A kezét nem is tudja mozgatni, a kádból is tesómnak kellett segíteni kiszedni. Így jövőhéten még itthon marad pihenni, nem megy vissza Szarvasra. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy jövőhéten pár napot otthon maradok, főzök, meg amiben tudok, segítek. Remélem el tudjuk felejteni mihamarabb az egészet és többé nem fordul elő ilyen.
A holnapi kórházas "móka" miatt is izgulok. De nem a vizsgálat miatt - jó egy kicsit amiatt is - sokkal inkább azért, mert én még nem voltam kórházban. Éh gyomorral kell mennem, reggel 7-re és csak 11 körül fognak "megvizsgálni". Nem tudom minek számít ez, mindenesetre az altatás miatt nekem a műtét áll a számra. Igaz nem műtenek meg semmit, csak vizsgálnak.
Remélem összeszedtem minden fontos papírt.... túl lehetnék már a holnapon. :(
Ma öcsémmel történt skype-olás során világossá vált előttem, hogy mennyire nem voltan képben apa balesetével kapcsolatban. Az történt ugyanis, hogy Várpalotán elkezdett szakadni az eső, és az én apukám gyorsan nekiállt összepakolni. Kivette a vízből a botját, és éppen szét akarta szedni, amihez felemelte, és a bot vége hozzáért a vezetékhez. 15.000 volt ment keresztül a testén. A bot vége szétrobbant a kezében, a zokni leégett a lábáról. Mellette horgászott egy hapsi, ő hívta ki a mentőket. Belegondolni is borzalmas, hogy az orvosok szerint is óriási szerencséje volt, hogy nem maradt ott. Késő délután engedték ki a kórházból, tesómék már persze 10 körül mentek érte de feleslegesen. Délután 5kor is azért engedték csak ki, mert saját felelősségre eljött. Aztán másnap reggel bátyám hívta öcsémet aki a barátnőjénél aludt, hogy apa nem veszi fel a telefont. Öcsém rohant haza, de kulcsa nem volt, mert azt apunál hagyta. A redőnyök lehúzva, kopogásra semmi. A kopogás egyre hangosabb lett, öcsém már dörömbölt az ajtón - már a szomszéd is kijött - mikor egy két perc után, amikor már tesóm az ajtó berúgásán gondolkozott, apa végül kinyitotta. Aranyszíve annyira mélyen aludt, hogy nem hallotta Árpi kopogását, aki ekkorra már sírt az ijedtségtől. Nem csodálom, szörnyű lehetett átélni a helyzetet, a legrosszabb futhatott végig a gondolatain... még én is újra és újra elérzékenyülök, amikor eszem bejut.
Apának még kötözésre kell járnia, mert az áramütés elég csúnya sérülést okozott a kezén és a lábán is. A kezét nem is tudja mozgatni, a kádból is tesómnak kellett segíteni kiszedni. Így jövőhéten még itthon marad pihenni, nem megy vissza Szarvasra. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy jövőhéten pár napot otthon maradok, főzök, meg amiben tudok, segítek. Remélem el tudjuk felejteni mihamarabb az egészet és többé nem fordul elő ilyen.
A holnapi kórházas "móka" miatt is izgulok. De nem a vizsgálat miatt - jó egy kicsit amiatt is - sokkal inkább azért, mert én még nem voltam kórházban. Éh gyomorral kell mennem, reggel 7-re és csak 11 körül fognak "megvizsgálni". Nem tudom minek számít ez, mindenesetre az altatás miatt nekem a műtét áll a számra. Igaz nem műtenek meg semmit, csak vizsgálnak.
Remélem összeszedtem minden fontos papírt.... túl lehetnék már a holnapon. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése