Ez a hétvége hazautazós hétvége volt. Pénteken még castingoltam, utána pedig elindultunk Székesfehérvárra. Először a Kelemenre mentünk, üdvözölni apát. Nem sokat voltunk, csak 1 órát körülbelül, mert András megbeszélte a bátyjával, hogy átmegy lenyírni a haját, én pedig vele tartottam. Még gyorsan beugrottunk Lidl-be venni pezsgőt (Enikő névnapjára, ami 15.-én volt), meg vacsira nekem tejfölt és virslit. Amióta "Norbizok" újra, ez az egyik kedvenc vacsorám. Tejfölbe egy kis fűszer, virsli (A Lidl-s a kedvencem, 199 Ft... a legjobb, füstölt, ropogós, minőségi és olcsó - amúgy éhes vagyok, ezért írok ilyen lelkesen a kajáról. :) ).
A "birkanyírás" közben beszélgettem Enikővel és a kisfiúkkal, Gergővel, aki most lépte át szeptemberben az iskola kapuit. Olyan édes a kis nyúlánk piszkafa testével, és folyton csak mondja, csiripel, csacsog, egyik sem a megfelelő szó, mert ezt leginkább lányok szokták. Pörög ezerrel, aztán amikor hirtelen elfárad, akkor mint akit elvágtak, már nem akar beszélgetni, és csak hagyjuk békén. Enikőék (sógornőm, Gergő anyukája) mesélték, hogy azért este legkésőbb 9-kor alvás van, sőt volt már, hogy tévé nézés közben ruhába egyik pillanatról a másikra elaludt.
Másnap reggel olyanra keltem, amire már nagyon régen. Andrásom kávéval ébresztett. Még előző este kértem, hogy keltsen fel amikor elkészül a kávé - ha magamtól nem ébrednék fel. Aztán reggel hozta a kávét. Én, aki általában morcosan ébredek, most nem tudtam nem mosolyogni. Mert jól esett. Köszönöm Bandym! Szeretlek!
Reggel 3/4 8-kor felszedtek minket apáék és elindultunk Velencére Kápolnásnyékre mamámékhoz, hogy segítsenek a tetőcserepek behordásában. Nyáron szegényeknek leégett a tetőjük, és mivel gyors kárban kérték a biztosítótól a pénzt, ezért elég szűkös lett a keret, és nagyon meg kellett válogatni az alapanyagokat és a munkás "brigádokat" is. Ennek az lett az eredménye, hogy a munkálatok még mindig folynak. De a családban szerencsére nagy az összetartás és van segítség. A legtöbbet Tamás és Gábor segítenek (Viri és Robcsi unokatesómék párjai) de rajtuk kívül Lóci unokatesóm, tesóm, (és haverja) és András is segített.
Szegény mamókám, ő meg csak sürgött-forgott a konyhában, hogy senki ne maradjon éhesen, papim meg a mindent beszerző - legyen az élelmiszer alapanyag, vagy csavar, bármi. Ennyi idősen le a kalappal amit ők végigcsinálnak!
Amíg a fiúk dolgoztak, mi úgy döntöttünk, átugrunk Viriékhez, megnézzük a pár napja született kicsi Villőt. Hát Villő aludt, így Hannával kellett "beérnünk" aki olyan édes volt. Csak mosolygott, produkálta magát, néha beviharzott a kishúgához - nem győzött az ember utána rohanni. Íme néhány kép a kis huncutról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése