Az éjjel azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Hihetetlenül jó érzés volt. Nem tudom milyen lehet terhesnek lenni, mert még nem voltam, de ez olyan ... ez olyan csodálatos volt. Igazság szerint az egész valahogy úgy zajlott, hogy valaki a környezetemben - és nem emlékszem ki volt, mert valószínű nem az volt a lényeg - már a sokadik hónapban volt. Aztán hirtelen ránéztem a hasamra, és bár külsőleg nem volt nyoma, de eszembe jutott, hogy nekem nem jött meg a menzeszem.... közben teltek a hetek - ahogy az álmokban ez lenni szokott, csak tudatban - és azon gondolkoztam, hogy még mindig nem jött meg.... és akkor még mindig azon izgultam, hogy ne jöjjön meg, közben számolgattam, hogy 6-7 vagy 11-12 hetes lehetek - a számolgatás persze semmilyen logikát nem követett, eszembe jutott az is, hogy orvos még nem is látott.... Na mindegy, végülis a lényeg nem is ezen volt/van, hanem az érzésen, amire nagyon régóta vágyok...hogy végre eljöjjön a hónap amikor elmarad a menzeszem, megcsinálok egy terhességi tesztet és az pozitívat mutat... és átélni, hogy milyen lehet amikor elkezdődik bennem egy új élet.
Nem... nem hiszem, hogy görcsösen akarnám. Pontosabban nem tudom mi megy túl a normális érzésen és válik görcsössé. 2009 tavasza óta eltelt több mint másfél év. Szóval talán érthető, hogy ha egy ember kamaszkora óta rajong a "kisemberekért" és van egy normális kapcsolata ami megérett már a családalapításra, és nincs a világon semmi, amit jobban akarna, akkor sokat gondol a családalapításra. Engem nem hoz lázba az esküvő (leszámítva azt, hogy egy kifejezetten eljegyzési gyűrűnek és egy "lánykérésnek" örülnék - de ennyi elég is lenne), nincsenek óriási vágyaim, csak annyi, hogy saját családom legyen. Szeretnék anya lenni és szeretném ha a páromat láthatnám apaként és lenne egy pici kettőnk szerelméből, szeretetéből, akit megtaníthatunk mindenre, akire vigyázhatunk, akire büszkék lehetünk, akinek közösen vehetünk ajándékot szülinapra, névnapra, karácsonyra, akit elvihetünk szánkózni és fagyizni, akivel együtt lubickolhatunk nyáron a strandon, aki bearanyozhatná a hétköznapjainkat...
Álmomban már majdnem megérezhettem.... talán lassan a valóságban is.... remélem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése