"Egészségügy" - megint egy kellemes csalódás

Hosszú, nagyon hosszú bejegyzés következik.... és a címben az egészségügy azért van idézőjelben, mert nem általánosságban fogok az egészségügyről írni, hanem egy konkrét szakágáról, és azon belül is inkább az egyik orvosról és az én esetemről.

Múlt hét hétfőn úgy láttam, gondoltam, hogy ideje lenne HSG után visszamenni a dokimhoz, és annak ellenére, hogy a petevezeték átfúvást ő végezte, megmutatni neki az eredményt és pontosítani a további lépéseket. Össze is készültem, megbeszéltem Diával (munkaadóm és egyben barátnőm) hogy hétfőn nődoki, később kezdeném a munkát, és miután meghozták délelőtt a kajánkat - mert úgy rendeljük 2 hónapja - el is indultam. (de hosszú mondat lett!)

A Liezen Mayer rendelő 8-tól délig fogadja a terhes nőket, 10 órától pedig lehet menni nőgyógyászati szakrendelésre. Igyekeztem úgy időzíteni, hogy nem sokkal 10 előtt már ott legyek, hogy sokat várni se kelljen, de időben sorra tudjak kerülni.

Hát ez nem jött be. Marha sokan voltak, és ahogy álltam a váróban, észrevettem, hogy néhány ember sorszámot tart a kezében. Hmm, megint egy újabb rendszer - gondoltam. Annak ellenére, hogy én híve vagyok a sorszámos várakozásnak, mert így sokkal igazságosabb, nincs tolakodás, most marha mérges lettem!

Odamentem az egyik nőhöz:

Én: Szia! Ne haragudj! Látom, hogy sorszám van a kezedben. Ezt honnan kell elvenni? Vagy kijönnek és   adnak?

Csaj: (kissé értetlen ábrázattal) Onnan lehet elvenni - mutat az ajtó irányába - de már elfogyott.

Én: .. és ez mit jelent? Hoznak ki majd másikat - tudom (utólag), hogy ez egy hülye kérdés volt, de akkor már kezdtem látni a vesztemet, és kezdtem felhúzni magamat.

Csaj: Neeeeem, mára már nem adnak ki több sorszámot.

Én: Dehát 3/4 10 van, és 10-től van a nőgyógyászati rendelés... - mondom szerencsétlennek, akinek persze az egészhez semmi köze

Idősebb nő:  - aki gondolta bekapcsolódik a párbeszédbe - aranyom én már reggel 8 óta itt vagyok! Próbálja meg a másik rendelőnél, ott még állítólag van sorszám....

Nem igazán tudtam mit csináljak. Végül átmentem a másik ajtóhoz, ott még valóban volt sorszám. Meg is fogtam egyet, majd.... hát basszák meg én a Horváth dokihoz jöttem. Nem véletlenül jöttem hétfőn, és amúgy is, szerintem az sem véletlen, hogy anno amikor először voltam a Liezen Mayer-be, akkor a 2 rendelő közül először ehhez a rendeléshez ültem le, végül mégis vmiért átmentem a másikhoz (Horváth dokihoz). Meg nem egy rákszűrésre jöttem, vagy fogamzásgátló gyógyszer felírásra hanem konzultálni... Így visszaraktam a sorszámot és elindultam haza. Dúltam-fúltam, nagyon ideges voltam, mert emiatt nem tudtam elkezdeni dolgozni sem normális időben, 2 buszjegyembe került (nekem most az is sok) és én rá voltam készülve már arra, hogy találkozom a dokival és megbeszéljük a következő lépést, ellát tanáccsal.

Hazaértem, leültem a gép elé, és úgy döntöttem, megnézem neten, van-e fent elérhetősége. Természetesen e-mailes, mert felhívni nem merném. Égtem én már be annyiszor dokik előtt... amúgy előtte is az első találkozáskor*.

(*Cikinek éreztem ugyanis, hogy mindig Fváron voltam minden bajommal, és most, hogy elkezdtem a kivizsgálásokat, döntöttem úgy, hogy azt már Győrben teszem... és mivel eleresztve nem vagyunk anyagilag, nem gondolkoztam magánrendelésben. A párbeszéd kb. így zajlott:

Én:  Eddig nem ide jártam, mert Fehérváron laktam, de nemrégen költöztünk Győrbe (kisebb füllentés, mert akkor már 3 és fél éve itt laktunk) és...

Doki: A lényeget mondja kisasszony - belém fojtva a további magyarázkodást.... 

 ..... és akkor még a végén az is kiderült, hogy 2 évvel ezelőtt már voltam a Liezen Mayer-be gyógyszert felíratni., mert persze, hogy a számítógépben benne volt ... OPSZ!  Lebuktam!)

Folytatva a történetet .... megtaláltam az e-mail címét. A kórházit és egy másikat is. Neki is álltam megírni az e-mailt. Leírtam, hogy ki vagyok, hozzá járok szakrendelésre "baba-ügy" miatt és a megkeresésem okát, mi szerint nem tudom, hogy kell-e még konzultálnom vele, vagy menjek egyből a Kaáliba.  Azt is elmondtam, hogy ott voltam a rendelésen, de elfogyott a sorszám. Aztán elküldtem mindkét e-mail címére.

Hűűűű, erről ennyire hosszan nem akartam írni, mert a lényeg csak most jön, de képtelen voltam csak arra hagyatkozni... "kisasszony a lényeget mondja!" . .. hát igen. :)

Nem jött válasz a mailemre. Napokon keresztül vártam, aztán végiggondoltam, és rájöttem, hogy mit várok??? Van ezer dolga, majd pont az én e-mailemre lesz ideje válaszolni. 

Aztán vasárnap mégis választ kaptam! Egy tök kedves, részletes választ. És 2-t is. Ugyanis a másik e-mail címéről is üzent (hogy reméli megkaptam a másik válaszát, és hogy inkább freemaile-es címére írjak, azt gyakrabban nézi ). Annyira boldog voltam, hogy megint nem csalódtam, vagyis de, csak éppen megint pozitívan! Megírta többek között azt is, hogy most hétfőn nem rendel, de keddtől péntekig 7-től 14 óráig a kórházban megtalálom, ír fel nekem szívesen gyógyszert. (HSG után szoktak peteérést elősegítő gyógyszert felírni - ezt is megírta a mailben).

Ma ugye kedd van!  ......   Reggel 7-re már a kórházban voltam. :)) Felmentem a Nőgyógyászati osztályra, egyenesen az információhoz - ahogy a doktor úr írta. Kicsit zavarban voltam, mert ide műtétre meg komolyabb vizsgálatokra jönnek az emberek és lehet a doki nem is gondolta komolyan, hogy jöjjek be, vagy azt nem gondolta, hogy tényleg képes vagyok bejönni.

De én ott voltam. Kedden, reggel 7-re. 

Információnál:

Nő (nagyon kedvesen): Jó reggelt! Miben segíthetek -  ő volt a HSG-nél is az inf. pultban.

Én: (kissé zavarban) : Ööö... Jó reggelt... én csak .. a Dr. Horváth ... doktor úrat, doktort keresem .. (és sajnos igen, én tényleg ennyire belekavarodtam)

Nő: egy pillanat és szólok neki. Hogy hívják? - és nyúlt a telefonért

Én: Jajj, nem kell felhívni, tudok várni, csak gyógyszert ír fel nekem, mondta, hogy jöjjek be nyugodtan.

Nő - aki már tárcsázott: Mondja a nevét! (kedvesen, mosolyogva)

Én: Z. D. vagyok, de...

Nő: Helló - telefonba már - itt van egy hölgy Z. D. és hozzád jött! 

Ááhhhhhh istenem, de cikisen éreztem magam, hiszen nem voltam bejelentkezve, nem volt konkretizálva, hogy bemegyek... ezért is gondoltam, hogy várok türelmesen.

Nő: Azt mondta a doktor úr, hogy menjen le a Tini ambulanciára, most ott rendel.

Én: Nagyon szépen köszönöm!

Elindultam a tinédzser ambulanciára. Igazából oda kellett mennem, ahol én is voltam a HSG napján a betegfelvételen. Egymás mellett van a két rendelő. 

Leértem. Azta a ku..... Rengetegen voltak. Hát mindegy, ez van, nem tudok mit csinálni, várok. Először megálltam nagyon kívül, majd bementem a váróba, mert láttam egy kb.1 négyzetméternyi üres kis helyet, gondoltam odaállok. Egy idő után rájöttem, hogy a hely nem véletlenül maradt üresen, mert egy ajtó elé álltam.....

Kb. 2-3 perce álltam, vártam, amikor nyílt az ajtó, kijött egy tinédzser, behívtak egy másikat. Közben pont beláttam, a doki szemben volt, így ő pont kilátott, a tekintetünk egy pillanatra találkozott is. Ajtó becsuk, 2 perc múlva nyit, és egy női hang hangosan: Z.Dóra! .... Engem hívtak. A doki észrevett.... de az hagyján, mert észrevenni csak úgy tudott, ha felismert. A doki felismert és behívott. 2 percnyi várakozás után. Nem kértek tőlem taj kártyát, semmit sem  - felírta a gyógyszert (valami colistybegyt vagy mit), részletesen elmagyarázta majd fel is írta hogyan kell szedni, milyen mellékhatásai lehetnek, és hogy egyeztessek időpontot Kaáliba az összeférhetetlenségi vizsgálat miatt.... és hogy a többi vizsgálatot már ott fogják csinálni, de ha esetleg valamit ők is - azaz a kórház - is el tud végezni, mert van hozzá eszközük, akkor azt ők is szívesen megcsinálják. Csak vajon ezt a Kaáliban megmondják majd? Mert ugye az már nem állami intézmény, fizetni kell... :(

De a lényeg a lényeg:  ez a doki már megint nagyon jó fej volt!