Ma átjött bátyám a lányokkal amíg Kriszta dolgozott. Nagy teljesítmény volt, hogy a lányokkal gyalog jöttek, pontosabban a Lili biciklivel, mert még én is 2x meggondolnám, hogy gyalog elinduljak-e hozzájuk (és sajnos én inkább nem mennék, minthogy annyit kelljen gyalogolnom.
Aranyosak voltak a lányok, jó kedvük volt és közvetlenek voltak.
Ma kiesett a Maja első foga - amit persze Ő nem mutatott meg nekünk, így csak a mobiltelefonnal készült fotón láthattuk. (Nekem később megmutatta, de erről mindjárt bővebben!)
Amikor aztán megérkezett a Kriszta is hozzánk, hallottam, hogy a bátyám valami fogtündéres dolgot mesélt a Krisztinának, de nem értettem, hallottam, hogy pontosan miről beszélgettek, de a szitut értettem. Máté nem igazán tudta ezt a fogtündér dolgot hova tenni, nem tudta, hogy ez most mi, ilyen van-e és gondolom a legfőbb, hogy ezt ők hogyan kezeljék. Eddig nem volt kieső fog, így nem is volt róla szó korábban.
Aztán játék közben kérdezem a Maját:
Én: Te Maja! Tényleg kiesett a fogad?
Maja: Aha! - és már mutatta is egy nagy vigyorral.
Én: És mi lett a fogaddal? - bátyámék beszélgetéséből kiindulva.
És ez a kis tünemény, teljesen átszellemülve elmondta, hogy hááát nem tudja, de reméli - és ezt már egyre halkuló hangon és tágra nyílt szemekkel szinte suttogta- szóval reméli, hogy amikor hazaérnek már nem lesz ott a foga, ahova rakta, mert elviszi a fogtündér.
Nagyon édes volt! Az jutott eszembe, hogy bár az ember nem szívesen követi mindenben az amerikai mintát (pl. valentin nap, vagy ugye fogtündér) és szerintem a bátyámék sem akartak fogtündérezni, de amikor egy kisgyerek hall róla mesében, oviban, más gyerekektől, és elhiszi, akkor miért is rombolnánk le az ő kis hitét, illúzióját. Hiszen ráér még szembesülni a valósággal, hadd maradjon meg gyerek minél tovább és hadd higgyen továbbra is a mesék csodálatos világába, mert egy gyereknek erre még szüksége van!
A fogtündér létezik?
VálaszTörlés