Hétvége ide vagy oda, mi szombaton és vasárnap is 7 óra körül keltünk. Pedig általában hétköznap már a hétvégét várom, hogy majd akkor tovább alhatok. Andrással szoktam ugyanis kelni reggel 6-kor - na jó én negyed 7 körül, mert megvárom míg leföl lefő a kávé. Addig pihizek, alszok, de aztán amikor meghallom a kávéfőző hangját és megérzem a kávé illatát, már pattanok vánszorgok is ki az ágyból, magamra tekerem a plédet és kócosan, félig csukott szemmel - mert reggelente beragad - átcammogok a nappaliba és kényelembe helyezem magam Bandym mellett a kanapén. A kávé forrón és frissen jó. Nem szeretem langyosan és újra melegítve. Aztán így együtt megnézzük a híradót... először a magyar 1-en, aztán átkapcsolunk a TV2-re. Közben én mindig odabújok Andráshoz, belefekszem az ölébe - mert kávé ide vagy oda, én ilyenkor még mindig félig alszok - és így nézem a TV-t tovább. Ő közben simogatja a hátam, a fejem, mert az érints mindig jó és kell - mindkettőnknek. Mi így ébredünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése