Mit nekem az utcasarkon lévő cukrászda!

És IGEN! Életem első olyan sütije, amit én sütöttem és amiből annyit ettem, hogy megfájdult a hasam... merthogy ki kellett volna hűlnie, de nem maradt rá ideje. Nagyon finom lett! Nem gondoltam volna, hogy egyszer még sikerül finom édességet készítenem - merthogy még rutint nem igazán szereztem! Bandymnak is nagyon ízlett, nagyon megdicsérte. Íme a folyamat és a végeredmény:

A hozzávalók

A töltelék már a tésztában

Rögtönzött tészta a tetejére (mert kevés volt)

                                                            

Jó, szeletelni még nem tudok, de így utólag már tudjuk, hogy meg kellett volna várni míg kihűl, hogy ne folyjon ki a túró! A neve pedig: Berlini túrótorta 

Koccintani pedig egy jó kis forralt borralt koccintottunk. Boldog névnapot Drága Bandy!

Bandy névnap

Ma van Bandymnak a névnapja. Mint ahogy már írtam korábban is, kapott tőlem egy Taz-os pizsamát, amit egyébként együtt vettünk meg. Ugyanis meglátta, és azt mondta, hogy az kell neki és kész! Mondtam neki, hogy megkapja tőlem névnapjára, de mivel a Tesco-ban voltunk, ahová csak kocsival lehet kijutni (na jó busszal is, de túl körülményes) kénytelen voltam ezt akkor meg is venni. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy András fizette ki - de csak mert a többi vásárolt terméket is ő fizette éppen.... aztán itthon odaadtam neki az árát, ami meg majdnem olyan volt, mintha pénzt adtam volna neki névnapjára. Ráadásul mindez kb. egy hete történt, a névnapja pedig ma van. 

Szóval elhatároztam, hogy ha már születésnapjára amúgy is sütni szoktam (ez így erős!) készítek valamit névnapjára. Először egy könnyebb sütit akartam - mogyorós zabpelyhes sütit - de tudom, hogy a krémesebb sütiket jobban kedveli, így a neten keresgéltem recepteket. Végül a választásom egy túrós sütire esett. Hogy mi fog kisülni belőle, nem tudom, hiszen mindenki tudja, hogy nem vagyok egy konyhatündér, de majd kiderül. Megpróbálom követni a receptet és nem kapkodni. Pezsgőt is akartam venni, de lusta voltam a kis Tesco-ig elsétálni, így a zöldségesben vettem vörösbort ja nem, fehéret meg forralt bor fűszerkeveréket. Disznó vagyok, mert András a forró puncsért van oda, és olyan fűszerkeverék is volt, de én inkább a forralt borosat választottam önös célokból. Most várom, hogy elinduljon edzésre és neki is állok a sütinek. Közben szerintem berakok valami jó kis filmet....

Karácsonyi hangulat Győrben

A hétvégén megnyitották a karácsonyi vásárt Győrben. Mivel hétvégén én Pesten voltam, András meg vasárnap szolgálatban, ezért akkor nem tudtunk kilátogatni. Ma viszont úgy döntöttünk, hogy kinézünk. Pontosabban reggel amikor hazajött András azzal fogadtam, hogy mit szólna ha egy kicsit kinéznénk este. Aztán olyan 4-5 körül be is sétáltunk. Reggel még esett a hó, és bár a nap folyamán folyamatosan olvadt, azért annyi maradt, hogy hangulatossá varázsolja a várost. Az olvadással persze együtt járt a latyak, ami nem tett jó az edzőcipőmnek. András mikor meglátta a cipőmet, kikelt magából, hogy télen egy vékony talpú tavaszi edzőcipőben akarok mászkálni. Ennek az lett a vége, hogy a karácsonyi vásárt cipővásárlással kezdtük. Bandym vett nekem egy szép téli boka csizmát! :) Köszönöm Bandym! Szeretlek!

A városban ittunk forralt bort, meg puncsot, végignéztük a bódékat, majd hazasétáltunk. Ja, és már az új cipőmben tettem mindezt, mert még a boltban lecseréltem.

 

 

 

Az első hóesés

2010.11.27. (10:20) Megkaptam! Ülök a vonaton Bp felé és mindenhol hó. Minden hófehér, a fák ágai, a hegyoldal, még a szomszédos sínek se látszanak ki a 20-30 cm-es hó alól. Gyönyörű! Még az sem zavar, hogy a vonat fél órát késni fog. Ez a jelenlegi késés, de még több is lehet. Próbálok fotókat csinálni a telefonommal, de nem adja vissza a táj valódi szépségét. Úszok... úszom a szépségben. Egy dologtól tartok csupán: a vékony talpú, tavaszi-őszi edzőcipőm strapabírásától. Valószínűleg 2 perc alatt fog átázni a vonatról leszállva. De sebaj, hoztam plusz zoknikat... és most még a nap is süt! Kell ennél több?

Reggeli csevej

Ébredés....

Kávé...

Híradó...

Időjárás jelentés:

"Szombaton az orszán nyugati felén havazás várható, mely néhol 3-4 cm-t de helyenként a 10 cm-t is elérheti."

András:
"Rohadjon meg a szájbatekert havazás!"

Én: (persze magamban)

"Ez szuper! .... Ha olvasná a blogomat.... :)"

Winter time

Soha nem vártam még ennyire, hogy havazzon, mint mostanában. Ha ezt András most olvasná, mondaná a magáét, mert gyűlöli a telet. Igen, a latyakot, a hideget, a fagyos reggeleket én sem szeretem, de a havazás más!

Szívesen sétálnék a ropogó havon, nézném a hatalmas, szálló hópihéket, érezném a forralt bor és a pörkölődő sült gesztenye illatát. 

Amikor minden fehér és nappal a napsütés, este pedig az utcai lámpák fénye tükröződik vissza a havas járdákon és utakon. Erre vágyom!

Szüli- és Névnapok

November 11-én volt a bátyám névnapja és mivel szombaton az osztálytalálkozó miatt nem találkoztam vele, vasárnap felhívtam, hogy 4-5 körül ha otthon vannak átmennénk hozzájuk Andrással. Kicsit tartottam az egésztől, de én annyira vágyok arra, hogy normalizálódjon a kapcsolatunk, újra legyen egy bátyám, hogy úgy érzem muszáj lépéseket tennem ez ügyben. Tartani azért tartottam az átmeneteltől, mert féltem hogy nem fogunk tudni miről beszélgetni, Kriszta sem lesz közlékeny, vagy kedves... de jól sikerült. Beszélgettünk, jó kedvük volt, lányok közben játszottak. El is ment az idő, ott voltunk 2 órát és csak utána indultunk vissza Győrbe. 

Előtte még felugrottunk András bátyáékhoz is, ott pedig Gergőt köszöntöttük, mert neki meg névnapja volt 17-én. Vettünk neki pókemberes, vagy superman-es pizsit (nem emlékszem). Andrást is megköszöntötték bátyjáék, mert neki is névnapja lesz 30-án. Az ajándéka nagyon ötletes és egyben megható volt. Enikő nagypapája gyűjtötte régen az Ország-világ számait,  és azokat minden évben beköttette. András jelenleg tulajdonosa az 1979-es év összes számának bekötve! Én is nagyon örültem neki, ennek hatalmas eszmei értéke van!

Nem mellesleg, tőlem Bandym egy TAZ-os pizsamát kapott.... 

Farkaséhség

Nem tudom mi van velem, de 1 hete - ha nem több - folyamatosan ennék! Sajnos nemcsak "-nék", hanem eszem is. Legtöbbször édességet kívánok, de igazából folyton éhes vagyok. Valahogy sikerült kitágítanom a gyomromat valami észvesztő módon és most egyszerűen nincs jóllakottság érzetem. Csak azért hagyom abba az evést, mert félek, hogy pikk-pakk rám rakódik 5-6 kiló. Aztán ki tudja hogy állok, mert mérlegre nem álltam mostanában - most már meg nem is merek.... Bíztam benne, hogy ez csak pár napig fog tartani, aztán sikerül majd túljutnom rajta és tudok önuralmat gyakorolni, de nem megy. Csak nehogy visszajöjjenek a kilók. Tornászni meg sajna nincs kedvem. Elhagyott minden kitartásom. Szörnyű!!!

A 10. osztálytalálkozó

Szombaton megvolt a 10. osztálytalálkozónk. Judit végül nem ért haza időben, de szerencsére Henike meg felhívott, hogy nem akar ő sem egyedül menni, eljön értem. Nagyon boldog voltam! Egyedül nem akartam menni semmiképpen sem, meg így még elvitetnem sem kellett magam. Henikével bármikor ha találkozom, olyan mintha szinte napi szintem kapcsolatban lennénk. Semmi feszengés, mindenről tudunk rögtön beszélgetni. A suli felé a kocsiban megbeszéltük, hogy nem puszizkodunk mikor beérünk a terembe, köszönünk aztán ennyi. Persze az egészből nem lett semmi..... a fiúk kezdték, így már nem lehetett kihagyni senkit sem. Aztán persze ahogy gondoltam mindenkinek el kellett mesélni, hogy mi történt vele. Természetesen a Z betűmmel én maradtam a legvégére, és rohadtul izgultam. De komolyan! Szerintem vizsgákon sem izgultam így nagyon.... de miért? Vacsi előtt elmentünk Juditért Henikével, aztán úgy mentünk a Tiszti Klubba. A kaják nagyon finomak voltak és bőségesek!

Hát... beszélgetni nem sok mindenkivel beszélgettem, volt is olyan akinél ezt nagyon sajnáltam. Egyszerűen az idő is kevés volt, meg nem is vegyültünk. Azért Judittal és Henikével hoztuk a formánkat és végigröhögtük az egészet, mindig tudunk nosztalgiázni. Most még úgy érzem, hogy jó lenne újra találkozni, gyakrabban összejönni, de aztán majd úgyis halványul az érzés. Meg szerencsére azért ma már e-mailben, neten bárki felől lehet érdeklődni, a közösségi oldalakon képeket nézegetni. 

Azért szerencsére volt akikkel sikerült többet beszélgetnem, róluk nagyon jó volt hallani és jól esett az ő érdeklődésük is....

 

Az osztály

A 78.

Drága Mamikám!

Nagyon boldog születésnapot kívánok! Remélem még rengetegszer mondhatom ezt el neked! Szeretlek!

Becenevek

Ma, amikor az internetezők világában élünk, és az információcsere milliószorosára gyorsult, szinte pillanatok alatt válhatunk részeseivé különböző közösségeknek. Fórumok, chat- és közösségi oldalak, regisztrációt igénylő site-k. A személyes adatok megadásába, az adathalászatba most inkább nem is mennék bele, mert az egy külön posztot igényelne. 

Becenév... amikor kitöltesz egy ilyen regisztrációs űrlapot, a legtöbb esetben kérik, hogy add meg becenevedet. Szinte minden embernek van valamilyen beceneve, csak nem mindegyiket adjuk tudtára a nagyközönségnek.

Nekem is van pár becenevem, olyan becenevem, amit Andrásom használ, amin szólítgat. Fura, mert amikor azt mondja, hogy Dóri, akkor szinte meg is sértődök - annak ellenére, hogy szeretem a keresztnevemet. Olyankor tudom, hogy vagy "rosszat" csináltam, vagy nincs jó kedvében. A mamám jelezte anno felém így ha valamiért mérges volt rám, akkor mindig DórAAA voltam. Így is szép, ha így szokod meg.

Szóval nézzük, hogy milyen kreatív volt az elmúlt 6 évben az én párom:

Eleinte - amikor még szégyenlősebb voltam, és szinte vinnyogva nevettem - főleg mikor csikizett, akkor CSUBI voltam, vagy CSUBAKKA. Aki ismeri a Star Wars filmeket, az már gondolom be is azonosította a figurát. Neeeem, nem a külső megjelenésre gondolta. 

Aztán következett a MORCOGÓ, illetve MORCI amit a reggeli hangulataim aggattak rám. Na de ki az aki vigyorogva kell reggelente, amikor álmos????

Aztán voltam DORCY... ez olyannyira kedvelt forma volt, hogy András nővére már jó ideje így hív, sőt néha András anyukája is.

De akadnak azért még itt szépségek, amikhez nagyon történet sem adódik, ezek csak úgy kipattantak életemnek az agyából: PANCA, PANCÚR, HANCÚR PANCÚR, MANCA (ezt már csak egy betű választja el a kancától), ....és a legújabb, amit a napokban kaptam, és ez tényleg nagyon tetszik: CSUPOR, CSUPORKÁM!

Szeretem a beceneveket, mert szeretetet tükröznek. Kreativitásomat tükrözi - de nem a szeretetemet - hogy én Bandynak hívom Andrást. (Andrist sose mondtam neki, azt utálom). Egyszer kérdezte, hogy milyen becenevet adnék neki. Aztán néztem rá... gondolkoztam, távolba meredtem,.... megint ránéztem..... "Broki"??? Na ezen aztán 10 percig röhögtünk, meg persze én sem gondoltam komolyan, de nekem a Bogaramon és a Manómon kívül csak a Bandy áll a számra. Inkább adok puszit... azzal is ki tudom mutatni, hogy én nagyon is szeretem!

Színesfejű lettem, meg színesbőrű is...

Tegnap végre befestettem a hajam. Ez - mióta én festem a hajamat magamnak - mindig nagy mutatvány, mert amúgy sem vagyok egy nőies nő, még a körmömet sem tudom szépen lereszelni. Számomra pedig a legnagyobb találmány a hajvasaló, mert végre nem kell szerencsétlenkednem a hajszárítóval, kihúzom egyenesre és teljesen emberi formám lesz. Emlékszem, az első hajvasalómat Angliában vettem. Akkor még abszolút nem volt elterjedt, én sem hallottam még róla. Aztán amikor egy hétvégén Niké barátnőmmel Londonba utaztunk, volt a buszon egy csaj, aki mesélte, hogy ugyanolyan haja van eredetileg mint nekem, csak ki van vasalva. Mondanom sem kell, hogy felcsillant a szemem egyből. Nem sokra rá, meg is vettem első, Remington márkájú hajkiegyenesítőmet. Aztán persze utána 2-3 évig meg nem is használtam, mert mikor hazajöttem Angliából, levágattam tüsire a hajam. Ilyen voltam: 

Aztán a 2004-ben elkezdtem újra növeszteni.... 

Szóval tegnap befestettem a hajam és vele együtt a szemöldökömet is. A szemöldökömet, amit bár egész vékonyra kiszedtem valamelyik nap, de most egy centivel vastagabb lett. De legalább vörös. Igaz nem sokáig, mert kb. 1 hét alatt ki szokott kopni, de most tetszik.

A hajkiegyenesítésre még kicsit visszatérve, most van egy új módszer. Be kell vallanom, mióta hallottam róla totál rákattantam. Valami kreatin vagy keratin nevű anyagot visznek fel a hajra, amitől aztán fél évig nem kell hajvasalót használni. Kell ennél jobb, ennél több??? Amikor hallottam róla, akkor persze rögtön gondoltam egy árra, amiről úgy véltem, hogy számomra megfizethetetlen (20-30.000Ft - azért mégiscsak fél év!),  aztán utána kerestem a neten és örömmel láttam, hogy nem is olyan vészes...  kb. 8000 Ft. De nem kell vasalni, ami töri a hajat, így nem kell annyit fodrászhoz járni (igaz így sem megyek fél évnél hamarabb)... de tényleg nem is olyan drága!

Everwood

Régen ment a tévében egy sorozat, Everwood volt a címe. 1-2 hónapja elkezdtem nézni sorozatokat. Ezelőtt a Beverly Hills 90210 első 4 évadát néztem... néztem volna én tovább is, de sajnos csak ennyit tudtam netről szinkronosan megnézni. Imádtam azt is, és remélem majd tudom folytatni a többi évaddal.

Az Everwood viszont más. Annyira hangulatos, családias, kedves, tanulságos és érzelmekkel teli. Minden egyes részben van olyan amin sírni tudnék, pontosabban sírok is. Szeretnék én is ott lenni, szeretnék ilyen közösségben élni.

A sorozat ott kezdődik, amikor egy család elveszíti az édesanyát. Egy apa (agysebész) egyedül marad kislányával és kamasz fiával. Apa és fia kapcsolata nem mondható felhőtlennek, jó pár éve annak hogy eltávolodtak egymástól. Az édesanya halála után az apa fogja magát és Manhattan-ből egy coloradói kisvárosba költözik gyerekeivel, feladva karrierjét, hogy ott kezdhessenek új életet. Egy olyan életet, amilyenre mindig vágytak.... egy olyan életet, amilyenre szerintem titkon mindenki vágyik.

A 100.

Ma megvolt a 100. látogatóm! Persze ez nem feltétlenül jelent 100 embert, mert annak ellenére, hogy beállítottam, hogy engem ne számoljon, szerintem simán engem is számon tart. Kb. 4-5 ember van aki tud a blogomról, akinek beszéltem róla, megadtam az elérhetőséget, ennek ellenére múltkor nem gondolnám, hogy a "Ne lopj" bejegyzésemhez közülük kaptam volna jó tanácsot. :)

Úgyhogy kedves "olvasóim" , jobb oldalt van egy olyan gomb, hogy követés... :) ... vagy legfelül egy olyan, hogy rendszeres olvasás....Azt hiszem - ha nem gáz ilyet kérni - bejelölhetnétek. Nem is kell megadni az igazi neveteket ha nem akarjátok, tőlem lehet egy olyan szó, kifejezés amiről én tudni fogom, hogy kik vagytok... :) 

Tavaly ilyenkor...

Tavaly karácsonykor volt egy kedvenc reklámom, és annak egy nagyon kedves, fülbemászó dallama. Eleinte csak a reklámból hallgattam, próbáltam minden alkalmat elkapni a reklám megnézésére, aztán az egyik reggeli ébredésnél (Fehérváron Andráséknál) András a fülemhez rakta a telefont és elindította a számot. Olyan megható és kedves pillanat volt. Még vagy 2-3x egymás után meghallgattuk a reklám zenéjét..... 

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható.

10 év után találkozunk

Hétvégén osztálytalálkozóm lesz. 10 éve, hogy elballagtunk a középiskolából. Számomra kérdéses volt, hogy meg lesz-e tartva, mert nagyon úgy tűnt, hogy senki nem akarja megszervezni. Már én is gondolkoztam hogy bevállalom a szervezést, de aztán nem mertem belevágni, főleg innen Győrből nem. Bár ha jól tudom, az az osztálytársam aki végül megszervezte szintén nem Fehérváron lakik már. Mindenesetre nagyon ügyes volt. Kész tények elé állította az osztályt, egy dátummal, kész menüvel és helyszínnel és kikalkulált árral. Nekem egyedül a menüvel van gondom, mert egyik sem egy egyszerű kaja, mindkettő különleges - és ugye nem vagyunk egyformák. Eleinte az összeg is zavart (3500 Ft), ami így, hogy már befizettem abszolút nem sok. Benne van a portás a Vasváriban, az ofő virága, a kaja desszerttel, egy üdítő és egy koktél és azt hiszem egy pohár pezsgő is. Tényleg nem sok, csak a költségvetésből kellett valahogy kiszorítani így karácsony előtt.

Próbálom elképzelni, hogy mi lesz szombaton... Előttem van ahogy megérkezem (remélem a Judittal) és már páran majd ott állnak az épület előtt. Minden szempár az aktuális érkezőkre ragad, körbe puszizkodás (ezt már most utálom) mosolygás, egy gyors hogy vagy?, jól vagy? kérdés, melyre mindenki csak "köszönöm megvagyok" válasszal fog felelni.... ez így majd kb. fél óráig. Aztán bemegyünk a terembe, ahol mindenki beül a régi helyére és napló alapján szép lassan beszámolunk az életünkről. Sokan férjhez mentek, megházasodtak már, sok helyen pedig már gyerkőc is van. Ők mind-mind fényképalbumokkal fognak érkezni, sokan szerintem hamar le is lépnek majd. Mindenesetre nagyon jó lesz látni a többieket, a saját bemutatkozót nem várom... de a többiekére kíváncsi vagyok. Már csak egyben bízom... Judit, ugye tudsz Te is 4-re jönni, ugye megyünk együtt?????? Nem akarok egyedül ott szerencsétlenkedni.

Az osztálytalálkozóra amúgy én is készülök fotókkal. Előkerestem a régi osztálykirándulások és szalagavató, bolond ballagás, ballagás képeit. Szerencsémre még csak ki sem kell szedegetnem őket az albumból, mert egy album tartalmazza ezeket a fotókat. Lehet ennek nagyobb sikere lesz mint a babás fotóknak :D

Clostylbegyt

Nem, ez most nem eszperantó, ez a gyógyszer neve amit 3 hónapig szednem kell. Ez az ami a peteérést serkenti. A ciklus 5. napjától kell szednem 5 napon keresztül. Az első hónapban a doki csak fél adagot írt fel - gondolom elővigyázatosságból, allergiás reakciók és társai... Elvileg 17-én lenne peteérésem, de hogy a gyógyszer miatt, vagy most ez épp egy ilyen hónap, nem tudom, azt viszont igen, hogy ma van ovulácoióm (csakhogy ne legyen szóismétlés)! Úgy fáj az alhasam, mintha menzeszelnék. Totál úgy! Ha most a ciklusom végén lennék, pontosan tudnám, hogy mindjárt meg fog jönni. Most mondanák az okosok, hogy no akkor hajrá!, de egyrészt ez tegnap már megvolt....(tudom nem vagyok vénlány, de mindennap???!!!!), másrészt András olyan fogfájással küzd, hogy nem hiszem, hogy most engem akarna...

Anyajegy

Tegnap este is - szokásomhoz híven - piszkáltam az arcomat. Mindig piszkálom. Sajnos sokszor olyan vagyok mintha most lennék a serdülőkor közepén, tele vagyok pattanással, ezeket pedig piszkálom. Pedig nem kéne, András cseszeget is érte rendesen. Teszem hozzá, jogosan! Szóval tegnap egy ilyen arcpiszkálás közben lekapartam az arcomról az anyajegyemet. Valószínűleg pattanás lehetett mellette, amit cseszegettem, az anyajegyem meg bekeményedett tőle, ez pedig kínálta magát, hogy lekaparjam. Éreztem, hogy nem szabadna csinálnom, de nem bírtam abbahagyni. Aztán egyszer csak a kezemben maradt a megszáradt anyajegy teteje... Megijedtem? Naná, hogy megijedtem. Uzsgyi ki a fürdőbe és igen, az az anyajegyem volt. Persze baromira beszartam, hogy mi van ha elrákosodik. Andrásnak megmutattam - bár félve, hogy le fog teremteni - de aranyos volt, azt mondta nem lesz semmi baj, ne izguljak és megpuszilgatott. Aztán megnyugodtam...

Ma délelőtt az ujjam megint odatévedt.... és .... nem merem leírni ... de megtettem... megint leszedtem azt ami tegnapról mára lett. Persze megint - így utólag - totál berezeltem. Ígérem, hogy többet nem nyúlok hozzá a körmömmel, max. csak megsimogatom, hogy ellenőrizzem, gyógyul-e már.

Semmire nincs időm!

Már megint nem festettem be a hajamat. Néha úgy érzem, hogy nagyon kevés ez a napi 24 óra, amiből persze jó lenne minimum 9 órát alvással tölteni. Már múlt péntek óta húzom, sőt már csütörtök óta a hajfestést. De így estére mindig elcseszem valamivel az időt. Ma például főztem - nem akarok nagyképűsködni, de isteni lett - aztán plakátot szerkesztettem át - sokadjára-, aztán E-on kedvezményt próbáltam András anyukájának intézni neten keresztül (ezt amúgy majdnem mindenki igénybe veheti aki átalányt fizet és nem késett 8 napnál többet a befizetéssel ebben az évben, 10% kedvezmény egy évig) végül ÉN megkötöttem a kocsi kötelező biztosítását is. Még amúgy nem mosogattam (majd csak holnap reggel), nem fürödtem, nem pakoltam össze, és szinte semmit nem beszélgettem Andrással. ... és a hajam... a hajam még mindig 2 centire le van nőve. De holnap!!!!! Remélem holnap be tudom festeni végre!

Tanulunk

Én továbbra is az eszperantót - bár közel sem olyan intenzíven mint ahogy terveztem - András pedig előszedte az angol könyveit és jegyzeteit. Tök örülök neki, hogy rászánta magát. Mivel szerintem az ember olyan, hogy ha valamit muszáj, akkor kevésbé fűlik hozzá a foga, ezért most, hogy nem kötelezi senki, csak saját magáért csinálja, maga tempójában, így sokkal nagyobb kedvvel csinálja. Nézegeti a nyelvvizsga központokat, azok minta feladatsorait. 

A hét elején én is tanultam - persze minden nap kellene - és akkorát ugrottam a nulláról, hogy egész felvillanyozott. Mondatokat raktam össze! Persze egyszerű kis szerkezeteket, kevés szókinccsel és még sok gondolkodással, de ahhoz képest, hogy eszperantót még soha nem tanultam, és nincs is segítségem, nagyon boldoggá tett. Az interneten találtam egy oldalt, ahol demo feladatok vannak, és az első leckét lehet megtekinteni ízelítőképpen, aztán ha tetszik, meg lehet vásárolni. Ez amúgy 18.500 Ft-ba kerül, és fél évig lehet a tananyaghoz hozzáférni. Elolvastam a tapasztalatokat és nagyon pozitívak voltak, a középfokú nyelvvizsgát volt aki 3-4 hónap alatt megcsinálta és egy olyan emberke volt, aki felsőfokút csinált. Nekem pedig ugye szintén ez a célom, és azt gondolom, hogy talán így 1-1,5 év alatt talán össze is jöhet. Amúgy az összeg abszolút nem sok ahhoz képest, hogy 12 leckét tartalmaz (egy lecke elég tartalmas - legalábbis az elsőből kiindulva) és azért egy nyelvtanár meg elkér 2-3000 Ft-ot 45-60 percért. De számomra ami a leginkább mérvadó, hogy saját tempóban, itthonról lehet tanulni.

Szilvia nap

November 13. van, Szilvia nap! Anyukám is Szilvia. Mivel nem lakunk egymáshoz közel (kb. 180 km) így sajnos mindig csak telefonon zajlik a köszöntés...de azért ...

Boldog Névnapot Anyukám! Karácsonykor koccintunk erre is!

Aranygaluska...

... amit nagyon elcsesztem! Hogy lehetek ennyire béna, miért nem tudok sütni???

www.nosalty.hu Ez egy nagyon jó oldal, tele receptekkel és mindegyikhez van kép,és rengeteg hozzászólás a kipróbált receptekről. Igyekeztem egy olyat választani - mert több aranygaluska receptje is fent volt - amihez a hozzávalók egyszerűek, a hozzászólások pedig pozitívak. Bár nem írták róla, de én úgy gondoltam, hogy ha már van kenyérsütőgépem ami képes keleszteni, akkor miért ne használnám azt. Bár így a tészta elkészítési ideje 40 percről 1,5 órára nőtt - a gépnek ennyi kellett. Aztán miután a tészta elkészült, letakarítottam az asztalt, kinyújtottam a tésztát 2-3 cm vastagságúra, majd pohárral korongokat formáltam. Olvasztott vajba, majd cukros dióba mártottam és úgy helyeztem a kivajazott tepsibe. Itt még nagyon jól nézett ki... aztán sütőbe be - recept szerint 50 perc sütési idő - szóval egy ideig rá sem néztem. Csak aztán el kezdett szagosodni...égett szag... és akkor láttam (25-30 perc telt el), hogy jobba ha azonnal kiveszem, mert a teteje már túl pirult. Kivettem - nem tetszett: 

... és ez még nem minden, mert ennek már hiányzik az alja, amit le kellett vágni:

... és ami a legrosszabb.... MIKORRA FOGOM ÉN EZT ÖSSZETAKARÍTANI?????

Elmaradt látogatás

Úgy volt, hogy ezen a hétvégén Pestre megyek Éva barátnőmhöz. Már nagyon régen találkoztunk és annál is régebben voltam náluk. Van 2 kis most már nagy fia akiket pici koruktól fogva ismerek és babysitteltem is őket. Igazából a nagyobbik gyerkőc- Zsebes (Gergő) - az akihez több élmény fűz, hiszen ő volt az, akit 4-5 évesen pesztráltam a horgásztáborban. Most 15 éves elmúlt!!! Mivel Éva nem sokkal előtte szülte meg a kisebbiket - Böcit (Ottót) ezért ő nem volt ott a táborban, így a kis Zsebi az én "gondnokságom" alá került 5 hétre. Együtt sátoroztunk, velem aludt, én figyeltem mindenre(fürdés, evés, alvás, és persze arra, hogy folyamatosan érezze a szeretet). Persze a táborban az apja is ott volt, de.... őszintén szólva azon kívül, hogy szerette a gyerkőcöt meg aggódott érte, többet nem tudott és nem is tett. Zsebes nagyon okos kisfiú volt, hihetetlenül vágott az esze, rendkívül jól kommunikált és érvelt - egy ügyvéd veszett el benne - és rengeteg dolog érdekelte. Valószínű most is nagyon okos, csak hát ugye én 12 éves kora óta nem láttam. Nagyon jó volt a mi kapcsolatunk, szeretett engem és egyszer még azt is kiszámolta, hogy ő én hány éves leszek akkor amikor ő 18 éves lesz és elvesz feleségül. :) Böcire is vigyáztam a horgásztáborban, akkor amikor már ő is olyan 3-4 éves volt. Éva dolgozott és bár hétvégén mindig ott volt, a hétköznapoknál én voltam a "pót anyukájuk". Az esti meseolvasások, a küszködések az evéssel, és fürdéssel... sok-sok szép emlék.

Talán nem titok és Zsebesből kiindulva kiszámolható de legalábbis kikövetkeztethető, hogy Évával nem vagyunk egyidősek. Talán 10 év van közöttünk, de ezt sosem érzékeltem! Mindketten oroszlánok vagyunk és mindig volt valami ami összekapcsolta a mi barátságunkat. Mindig felnéztem rá és olyannak éreztem őt mintha a nővérem lenne. Az a típusú ember aki nemcsak meghallgat, de mindig akad 1-2 jó tanácsa is, és tudod, hogy valóban figyel rád. Nos, ennek ellenére már jó régen beszélgettünk.

Szóval a találkozó elmaradt, mert a gyerkőcök betegek lettek. Remélhetőleg 2 hét múlva, de legkésőbb 1 hónapon belül pótoljuk ezt. 

Happy

Boldog születésnapot Bátyám! :-)

Ez van!

Néha fáj az élet! Pedig nem mondanám, hogy nem alakulnak jól a dolgaim. Ennek ellenére mindig van valami ami elkeserít. Most jelen esetben a munkám, pontosabban a munkahelyem. Egyszerűen nem akar működni. Nem tudunk talpra állni. Igazából fogalmam sincs, hogy meddig lehet még húzni, miben kell még megújulni... Úgy látom, hogy Dia - bár nem mondja - de valahol feladta, nem látom a küzdést, a tetteket. Tele van problémákkal ő is, egyfolytában beteg, lázas, torka fáj és igazából mindig van valami ami ágynak dönti és így nem nagyon tudunk haladni. Ötletei vannak, de sajnos nem kiforrottak, és folyamatosan változnak. Nem tudunk végigvinni semmit, mert sajnos most a gyors megoldásra lenne szükségünk és nehéz kivárni. Eredményeket szeretnénk, de azonnal. Mert most már azonnal kellene. Jön a karácsony, majd a január, és ... nem tudom mi lesz...

Nemsokára karácsony

Bár jó pár éve nem tartozok a karácsonyt kedvelők közé - erről majd egyszer bővebben - most elkapott a karácsony szelleme. Fura! Ehhez persze hozzájárult nagyban az is, hogy ma weboldalhoz és szórólaphoz kellett karácsonyi képeket összegyűjtenem, szerkesztgetnem és a sok díszgömb, mikulás kalap és égőkkel díszített karácsonyfa lázba hozott. Olyannyira, hogy ha tehetném, ma feldíszíteném a lakást. Úgy, hogy ezt még ezidáig talán kijelenthetem, hogy soha nem tettem. Most meg... 

Úgyhogy eldöntöttem: december 1-től lakást dekorálok! Ezenkívül megpróbálkozom majd valami sütivel is, esetleg ha sikerül többel is, illóolaj és karácsonyi zene és karácsonyos filmek. Ez van! Változnak az idők!

A karácsony estéjét továbbra sem várom, mert megint hatalmas nagy szervezést fog igényelni, hogy a családlátogatást összeszervezzük .... kb. mintha a város jelzőlámpáit kellene összehangolni. 

A sütőtök egészséges - csak nem minden formában

Ma újból megpróbálkoztam a sütőtökkel. Még egyelőre sül a sütőben és szerintem nem is fog egyhamar elkészülni, ugyanis marha kemény volt. Mézzel nem próbálkoztam újra - nincs is itthon - helyette cukros vízzel kentem át a sütőtököt. Norbi most azt hiszem jól seggbe rúgna.... de hát ez van :) Dolce vita! 

Ráadásul a tornát a héten eddig kénytelen! voltam hanyagolni. András hétfőn nem ment edzésre, így nem volt mikor edzenem - ennek okát már korábban kifejtettem - tegnap, azaz kedden hiába edzett, vendégem volt aki pont akkor volt nálam, amikor András is kondizott. Persze nagyon örültem neki, s egy percig sem bántam az ittlétét. (ezt egybe kell írni?) Ma pedig.... ma ismét itthon maradt. Helyette ma ettem sütit, délután. Most pedig a sütőtök! (cukrosan) DE: nem vacsoráztam ... mást

Mindig van valami...

Pár napja fájdogál az alhasam, jobb oldalt. Néha semmit nem érzek, néha meg erősen beleszúr. Egyelőre nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, majd elmúlik. Írni is csak azért írok róla, mert hasonló fájdalmam volt már, és akkor egy kis ciszta okozta ezt a fájdalmat a méhemen, de gyógyszert szedtem a gyulladásra és visszahúzódott. Most 3. napja, hogy elkezdtem szedni egy készítményt, ami a peteérés intenzitását növeli és bár erős mellékhatása nincsen, de ciszta esetén óvatosan kell vele bánni - elvileg.
De persze nem biztos, hogy ez a fájdalom cisztás eredetű lenne ...  majd kiderül ... de csak elmúlik!

Nem panaszkodom én nagyon túl sokat?

Vannak még csodák?

Az életben azért akadnak jó dolgok is. Pontosítok. Azért néha velem is történnek jó dolgok. Ismeritek a Vonzás törvényét? Azt mondja, hogy ha pozitívan szemlélsz és csak a jóra összpontosítasz, akkor előbb utóbb jó dolgok fognak veled történni. Ha hiszel abban, hogy eléred azt amit akarsz, akkor előbb-utóbb sikerülni is fog. Persze ezt nem csak kimondani kell, hanem tényleg hinni is kell. 

Én hiszek a csodákban, hiszek abban, hogy ha jót teszek másokkal, ha megpróbálok jó ember lenni, úgy viselkedni hogy azzal ne okozzak másoknak rosszat, törekszem arra, hogy adjak magamból, akkor velem is jó dolgok fognak történni. 

Írtam már korábban arról, hogy hogyan érintenek azok az emberek akik az utcán élnek, vagy ott kéregetnek. Bizonyára az is kiderült, hogy érzékenyen érint minden bántalom, katasztrófa, ami embereket ér. Nem kell sok, hogy pityeregjek a tv előtt, de persze az utcán is elfordult már. S

András szerint érzelmileg gyenge vagyok, azért sírok - persze ezzel nem bántani akart, csak szerinte ezért fosok annyira a horror filmeken is, mert ... nem is tudom pontosan hogyan fogalmazott ... ja, hogy gyenge az idegzetem. Igen ezt használta, nem az érzelmileg gyenge kifejezést. 

Amire ki akarok lyukadni, lehet érdemes a csodákban hinni.Velem hamarosan lehet megtörténik egy ilyen csoda. Erről egyelőre többet nem is szeretnék írni, hiszen még csak jövőidőről beszélünk, de biztos be fogok róla számolni ... ha úgy alakul! Jaaa, és nem vagyok terhes, bár már lassan az is egy csoda lenne.

Írni jó

Reggel van, 7:45, vasárnap. András elment edzeni, nekem meg írni támadt kedvem. Jó dolog írni, sokszor van, hogy csak ülök a blogom előtt és szeretnék írni valamiről, de persze témám nem mindig van hozzá, nem történnek mindig érdekességek amiket esetleg érdemes is lenne lejegyezni. Így sokszor csak ülök a gép előtt, olvasom az előző bejegyzéseket, és nézek ki a fejemből. Vannak napok, amikor egyáltalán nem tudok leülni írni, egyszerűen nincs hozzá ihletem, így néha majdnemhogy egy hét is eltelik blogolás nélkül. Aztán van, amikor 2-3 bejegyzés is születik egy nap. Bár nem lóverseny, de a november azért eddig egész jól áll.

Régen - kb. 15 évvel ezelőtt - amikor még írtam naplót, mindennap lejegyeztem az aznap történteket ... mi volt aznap a suliban, milyen jegyet kaptam, mit ettem -ez egy fontos momentum volt már akkor is-, vagy esetleg az aktuális szerelmemről -legtöbbször plátói szerelmemről - ömlengtem. Ezeket amúgy nagyon jó újra végigolvasni, hiszen az emlékeke meg-megkoptak. 

Azért is jó végigolvasni a bejegyzéseket, mert általában újra végigélem gondolatban amit leírtam, és folyamatosan mutat egy irányt, hogy a későbbi bejegyzéseimet milyen részletességgel írjam majd le, hogy azokat visszaolvasva tényleg újra át tudjam élni az "élményeket". Szeretek nosztalgiázni....

"Állatmentő, istálló, játszótér" - Dóra a felfedező... ez megy a Tv-ben.

Egy kedves levél

Ma levelet kaptam! Ez nem is lenne különösebben érdekes, sokkal inkább az, hogy kitől és hogy milyen nyelven. Ma levelet kaptam LuAnn-től és Lew-tól. Ők voltak itt ősszel amikor nagynénémék meglátogattak minket Magyarországon. azonkívül, hogy írtak, Lew lefordította magyarra az ő angol levelét. Annyira kedves gesztus volt ez tőle, hogy szinte el sem akartam hinni. Kiabáltam is Andrásnak a másik szobába, hogy azonnal jöjjön - szegény azt hitte, hogy valami baj van. Elkezdtük együtt olvasni a levelet, de sok volt benne a zagyvaság... aztán persze összeraktam a képet, hogy Lew berakta gmail-es fordítóba az angol szöveget, és az fordította le. Erről meg is bizonyosodhattam akkor mikor visszafordíttattam a levelet szintén gmaillel magyarról angolra. Így már érthetőbb volt.

Íme a levél: (zárójelben egy kis segítség, hogy mit jelent)

Kedves Dori,

Milyen különleges kezelésére (dolog ) volt számunkra, hogy találkoztam veled és kedves családját. Egy ilyen rövid látogatást nőttél elfoglalni egy nagy teret a szívünkben.

Dori, LuAnn nem tudja megállítani beszélni, milyen különleges gondolta voltál. Mindketten úgy érzik, hogy van egy nagyon különleges ajándékod, hogy az, hogy az emberek jól érzik magukat és ez nagyon különleges.Az biztos volt, hogy utat számunkra (ezt én sem értem). A tetején, hogy te is egy nagy fordító! (tudtam velük kommunikálni angolul)

Köszönjük, hogy minden, amit tett, hogy mi marad az Ön és csodálatos család annyira különleges. Ön nagyon szerencsés, hogy része legyen egy ilyen meleg, szerető csoport. Időnket Magyarországon volt a kirándulás csúcspontját Európában és van Eva és Alan, valamint Ön és családja köszönetet mondani. (Európai útjuk csúcspontja a látogatásk volt Magyarországon)

Remélhetőleg akkor látogasson el, és lehetővé teszik számunkra, hogy visszatérjünk a vendéglátást. (Ha egyszer Amerikába megyünk, remélik, hogy ők is viszonozni tudják majd a vendégszeretetünket)

Kérjük, hogy mi a legjobb a Bandi. (Adjam át üdvözletüket Bandinak)

Meleg kíván sok szeretettel minden,

LuAnn és Lew

Kaáli - avagy sajna sokan vagyunk

Múlt héten felhívtam a Kaáli Intézetet időpontért. Nagyon izgultam, azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Akkor a hölgy azt mondta, hogy telefonáljak ezen a héten, mert nem tud nekem időpontot adni. Aztán húztam halasztottam, mert valamiért izgulok ha szóba jön, hogy időpontot kell kérnem. Mi lesz velem ha kapok is időpontot???? ... és ezzel le is lőttem a "poént" ! Ma újra felhívtam, de a hölgy - nem tudom ugyanaz volt-e - közölte velem, hogy nem tud időpontot adni, majd csak januárban tudnak fogadni, hívjam decemberben az intézetet. 

Igazából kettős érzés van bennem. Az anyagiak miatt jobb így, mert fizetni kell a konzultációért (12.000 Ft), a vizsgálat 13.000 Ft, ha kiderül, hogy ott a baj, akkor gyógyszer 20.000 Ft körül, aztán inszemináció 45.000 Ft.  Ez szinte egy havi fizetés.... szörnyű.... akkor most mit is támogat az állam? Másrészt  megint eltelik 2-3 hónap úgy, hogy nem történik semmi.

De még szörnyűbb az, hogy időpontot azért nem kaptam, mert annyian vannak, várnak.... akiknek nem sikerül "spontán" a baba! 

Én amúgy még mindig hiszem, hogy nekünk Andrással semmi bajunk nincsen. Hogy akkor miért nem vagyok még terhes? Nem tudom! .... Nem tudom

Ma is tréningeztem

Ma is mozogtam! Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a második nap még nem találtam kibúvót a mozgás elsunnyogására. Persze nem vágtam bele olyan lelkesen, de tudtam, hogy ha ma kihagyom, akkor kihagyom holnap is és azután is. Meg aztán 25 perc! Szóval megtettem és jól esett. Egyelőre András nem tud róla, nem reklámozom, mindig akkor edzek (ez erős! az időhatározó szó és az ige is...) amikor ő is elmegy itthonról edzeni. Nem tudom, hogy ez meglepetés számára, vagy egy mentsvár, hogy ne tudja azt mondani ha abbahagyom, hogy milyen hamar abbahagytam. Így akár azt is tudom mondani neki - majd amikor elmondom, és  aztán abbahagyom -  hogy.... én már hónapok óta edzek, nagyon szorgalmas vagyok.... csak kár hogy nem látszik rajtam. Persze ilyet nem tennék, mert nem vagyok jó hazudós, biztos elnevetném magam.

Amúgy izomlázam van tegnapról - a duci tréningtől!!!! A combomban, a karomban és a derekamban is. Ez köszönhető a lépegetéseknek (na jó, volt guggolás is), a levegőbe boxolásnak és a limbó-féle mozdulatnak. Gáz! Soha nem gondoltam volna 12-13 évesen hogy felnőtt fejjel ennyire lustává válok. Hááát.... ez van!

Ne lopj!

Mondja a Biblia és persze a jogrendszer sem díjazza túlságosan. De ha nem is ezekért, akkor azért ne lopj, mert ezzel valakinek veszteséget okozol... Mondjuk nekünk, mert most vehetünk András biciklijére új kereket. Kerék nélkül nem megy a bicikli, új kerékre meg most nincs pénzünk, így igazából hiába csak a kereket vitted el, a biciklit sem tudjuk használni. Ezenkívül megfejthetetlen rejtvényt adtál fel Andrásnak, aki nem tudja megemészteni, hogy miért nem az egész biciklit vitted el. Le sem volt zárva. Te pedig nekiálltál leszerelni a kereket az ajtónk előtt. Zörögtél.... és mi bármikor rád nyithattunk volna... de persze nem tettük, mert nem hallottunk meg. Én azért örülök, hogy a bicikli többi részét itt hagytad, mert így vázat nem kell vennünk. András az abszolút pozitív, aki azt mondta, hogy milyen rendes voltál, hogy nem az egész biciklit loptad el, pedig megtehetted volna! Rendes! Hmmm?! Baromi rendes!

Én azt mondom, hogy remélem Téged is meglopnak és akkor majd átérzed milyen az, ha elvesznek tőled valamit, ami a Tiéd, amiért esetleg megdolgoztál. Persze úgy nehéz lesz, ha azt is lopva szerezted, akkor nem fogod átérezni. Sajnálom! Sajnállak! ... Magunkat is sajnálom!

Egy kis mozgás senkinek sem árt...

... szólt sok évvel ezelőtt a dalocska, mely reggelente próbálta mozgásra csábítani az embereket. Velem most a súlyom teszi ezt...  Persze nem híztam az utóbbi időben ... csak előtte. Tavasszal sikerült 7 kilót leadnom Norbi Update-jével, de aztán a lelkesedésem alább hagyott nyáron. Utána elkezdtem újra eszerint a módszer szerint kajálni, de mivel nem vettem szigorúan a kajálásokat és 50-50 %-ban tartottam csak be - hol igen, hol nem - így további súlyveszteséget nem eredményezett. Persze hízni sem híztam vissza, csak még nyáron azt az 1-2 kilót. 

A lényeg, hogy Enikő sógornőm is hasonló problémákkal küzd, annyi, hogy ő vékonyabb és van melle is, ami szerintem ellensúlyoz, legalábbis én enyhítő körülménynek tartom. Szerintem! Ő írta ma reggel, hogy újra odafigyel a kajálására és elkezdett mozogni Rékára. Nekem sem kellett több, az ő lelkesedésén felbuzdulva kitaláltam, hogy csatlakozom hozzá és bár 90 km-rel arrébb, de edzek vele, én is jobban odafigyelek a diétám betartására. Hmmm.... hát innentől kezdve muszáj volt ma nekem is elkezdenem mozognom .... csak nekem ez a Réka nem fekszik. Túlságosan kemények az edzései. Egyszer, régebben elkezdtem - tetszett a reklám szlogen "Napi 20 perc" - az első 4 percben nagyképűen vetettem oda a tv-ből irányító Rékának, hogy "Ssimáán! 20 perc? Hö!" Aztán a 7. vagy 8. percben lefagyott a mosoly az arcomról és még vissza volt kb. ugyanennyi perc amikor már sírni tudtam volna a fájdalomtól. Így esett, hogy döntöttem... Norbi mellett! Norbi olyan jó fej, gondolt a ducikra is... úgyhogy mint ahogy azután tettem, teszem azt most is: duci tréningre nyomom! Ez is csak 25 perc és igen, ebben is meg lehet izzadni... és igen nagyon elfáradtam és alig bírok lábra állni! 

De amúgy jó érzés volt! .....

Jobban fog esni a vacsora! :)

Savanyú a sütőtök

Pedig mézet is raktam rá, aztán persze a méztől meg megégett az alja, mert a méz lecsorgott, én pedig szeretem a héját is, de így nem tudtam megenni. Egyszóval még egy sütőtököt sem tudok megsütni rendesen! 

De azért megettem!

Allergiás tünetek

Múlt héten vettem a gyógyszertárban kamillát. Dia mondta, hogy azzal törölgessem az arcomat, vagyis annak a főzetével, mert segít a gyulladt bőrnek. Tele vagyok pattanással, borzalmas, hogy milyen csúnya az arcom. Ma le is főztem egy adaggal - vagy nem tudom, hogy írják ezt - és áttörölgettem az arcomat. Az arcomat ... ééés ... a szememet is! A szememet! De miért???? Miért kell nekem a szememet is kamillázni???? Eltelt már vagy két óra, de még mindig úgy nézek ki, mint egy vámpír. Vérvörös a szem fejérjém, nem csak egy kicsit, vagy hajszáleresen, hanem totál. András inkább rám se nézett.... és így mentem el boltba .. pedig már elmúlt Halloween.

Vendégváró

Hétfőn halottak napja volt. De azonkívül, hogy Andrással voltunk a temetőben, meglátogattuk a barátnőméket is. Már nagyon régen találkoztunk és amúgy is sajnos nagyon ritkán adódik erre alkalom... pontosabban ritkán tesszük ezt. Judit gyerekkori barátnőm, együtt jártunk általános iskolába, majd középiskolába is és még volt közös munkahelyünk is. Sok közös élmény köt minket össze, sok olyan élmény amin a mai napig könnyesre nevetjük a szemünket. Osztálykirándulások, közös séták és bulik... azok a szép középiskolai évek. Szóval tegnap elmentünk hozzájuk a saját kis otthonukba, amit olyan szépen megcsinálgattak, berendeztek. Jó látni, hogy így sínen vannak - bár csak az egészségükről is ugyanez elmondható lenne! Judit sütött és én totál le voltam döbbenve, mert azt tudtam, hogy főzni nagyon szeret, de hogy sütit is süt??? Sajnos én magamból indulok ki, és mivel én totál béna vagyok és talán lusta és bátortalan is, ezért nekem mindenki csodaszámba megy, aki el tud készíteni egy sütit. Ráadásul nagyon finom is volt. Andrással szerintem a nagyját el is pusztítottuk. DE! Most eldöntöttem, hogy megerőltetem magam és el kezdek próbálkozni. Köszi Judit! :)  Jövőre 30 leszek és ne ám már, hogy ne tudjak legalább egy 5-6 féle sütit megütni. Majd leírom az eredményeket. 

Most sütőtököt sütök a sütőben, és bár ez nem süti, és annyira elrontani sem lehet,  ennek ellenére nagyon büdös van! Ég a méz.....

Egy újabb pötty

Bár megfogadtam, hogy hanyagolom a témát - mind a blogon, mind az életben, de sajnos olyan nehéz felülkerekedni az érzelmeimen. Míg én időpontért várok a Kaáliban, addig megint "készülőben" van egy pici, hogy x hónap múlva megszülessen. Szörnyű érzés és borzasztóan szégyellem magam, hogy ahelyett, hogy örülnék és szívből gratulálnék, ehelyett csak az irigység érzése járja át a lelkemet... és még palástolni sem nagyon tudom.