Hétfőn halottak napja volt. De azonkívül, hogy Andrással voltunk a temetőben, meglátogattuk a barátnőméket is. Már nagyon régen találkoztunk és amúgy is sajnos nagyon ritkán adódik erre alkalom... pontosabban ritkán tesszük ezt. Judit gyerekkori barátnőm, együtt jártunk általános iskolába, majd középiskolába is és még volt közös munkahelyünk is. Sok közös élmény köt minket össze, sok olyan élmény amin a mai napig könnyesre nevetjük a szemünket. Osztálykirándulások, közös séták és bulik... azok a szép középiskolai évek. Szóval tegnap elmentünk hozzájuk a saját kis otthonukba, amit olyan szépen megcsinálgattak, berendeztek. Jó látni, hogy így sínen vannak - bár csak az egészségükről is ugyanez elmondható lenne! Judit sütött és én totál le voltam döbbenve, mert azt tudtam, hogy főzni nagyon szeret, de hogy sütit is süt??? Sajnos én magamból indulok ki, és mivel én totál béna vagyok és talán lusta és bátortalan is, ezért nekem mindenki csodaszámba megy, aki el tud készíteni egy sütit. Ráadásul nagyon finom is volt. Andrással szerintem a nagyját el is pusztítottuk. DE! Most eldöntöttem, hogy megerőltetem magam és el kezdek próbálkozni. Köszi Judit! :) Jövőre 30 leszek és ne ám már, hogy ne tudjak legalább egy 5-6 féle sütit megütni. Majd leírom az eredményeket.
Most sütőtököt sütök a sütőben, és bár ez nem süti, és annyira elrontani sem lehet, ennek ellenére nagyon büdös van! Ég a méz.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése