Szombaton megvolt a 10. osztálytalálkozónk. Judit végül nem ért haza időben, de szerencsére Henike meg felhívott, hogy nem akar ő sem egyedül menni, eljön értem. Nagyon boldog voltam! Egyedül nem akartam menni semmiképpen sem, meg így még elvitetnem sem kellett magam. Henikével bármikor ha találkozom, olyan mintha szinte napi szintem kapcsolatban lennénk. Semmi feszengés, mindenről tudunk rögtön beszélgetni. A suli felé a kocsiban megbeszéltük, hogy nem puszizkodunk mikor beérünk a terembe, köszönünk aztán ennyi. Persze az egészből nem lett semmi..... a fiúk kezdték, így már nem lehetett kihagyni senkit sem. Aztán persze ahogy gondoltam mindenkinek el kellett mesélni, hogy mi történt vele. Természetesen a Z betűmmel én maradtam a legvégére, és rohadtul izgultam. De komolyan! Szerintem vizsgákon sem izgultam így nagyon.... de miért? Vacsi előtt elmentünk Juditért Henikével, aztán úgy mentünk a Tiszti Klubba. A kaják nagyon finomak voltak és bőségesek!
Hát... beszélgetni nem sok mindenkivel beszélgettem, volt is olyan akinél ezt nagyon sajnáltam. Egyszerűen az idő is kevés volt, meg nem is vegyültünk. Azért Judittal és Henikével hoztuk a formánkat és végigröhögtük az egészet, mindig tudunk nosztalgiázni. Most még úgy érzem, hogy jó lenne újra találkozni, gyakrabban összejönni, de aztán majd úgyis halványul az érzés. Meg szerencsére azért ma már e-mailben, neten bárki felől lehet érdeklődni, a közösségi oldalakon képeket nézegetni.
Azért szerencsére volt akikkel sikerült többet beszélgetnem, róluk nagyon jó volt hallani és jól esett az ő érdeklődésük is....
Az osztály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése