Tegnap este is - szokásomhoz híven - piszkáltam az arcomat. Mindig piszkálom. Sajnos sokszor olyan vagyok mintha most lennék a serdülőkor közepén, tele vagyok pattanással, ezeket pedig piszkálom. Pedig nem kéne, András cseszeget is érte rendesen. Teszem hozzá, jogosan! Szóval tegnap egy ilyen arcpiszkálás közben lekapartam az arcomról az anyajegyemet. Valószínűleg pattanás lehetett mellette, amit cseszegettem, az anyajegyem meg bekeményedett tőle, ez pedig kínálta magát, hogy lekaparjam. Éreztem, hogy nem szabadna csinálnom, de nem bírtam abbahagyni. Aztán egyszer csak a kezemben maradt a megszáradt anyajegy teteje... Megijedtem? Naná, hogy megijedtem. Uzsgyi ki a fürdőbe és igen, az az anyajegyem volt. Persze baromira beszartam, hogy mi van ha elrákosodik. Andrásnak megmutattam - bár félve, hogy le fog teremteni - de aranyos volt, azt mondta nem lesz semmi baj, ne izguljak és megpuszilgatott. Aztán megnyugodtam...
Ma délelőtt az ujjam megint odatévedt.... és .... nem merem leírni ... de megtettem... megint leszedtem azt ami tegnapról mára lett. Persze megint - így utólag - totál berezeltem. Ígérem, hogy többet nem nyúlok hozzá a körmömmel, max. csak megsimogatom, hogy ellenőrizzem, gyógyul-e már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése