Délután, 2 hónapnyi tárolás (és utaztatás) után kiszedtem a hűtőből a Gonal F szurit, kibontottam a gondosan becsomagolt dobozából, majd kivettem a majd A3-as méretű útmutatót áttanulmányozásra.
Olvasni kezdtem.... olvastam, olvastam, elvesztettem a fonalat. Újra kezdtem.... újra elakadtam. Rohadt sok volt az információ..... Pedig egyszer már megnéztem videón is a használatát. De akkor még nem volt olyan fontos megjegyezni, akkor még messze volt a szúrás ideje, akkor még nem kellett magamévá tenni a látottakat. De most... holnap reggel minden élesben megy!!!
Remeg a kezem, csomó van a gyomromban... Nem, nem félek a fájdalomtól, most úgy érzem az a legkevesebb. De tényleg! Attól félek, hogy valamit elrontok.
Felkerestem Bóbita sorstársam blogját - akiről tudni kell, hogy hihetetlenül segítőkész és gondoskodó - és elolvastam az Ő első szuri beadásának leírását. Azt mindenesetre rögtön konstatáltam, hogy nemcsak én vagyok paragép - ő ugyanezekkel a kérdésekkel és félelmekkel küzdött. DE!!! Megoldotta!! Akkor pedig nekem is meg kell oldanom!
Újra megnéztem 1-2 videót a beadással kapcsolatban a youtube-n, úgyhogy azt hiszem kezdek lassan megnyugodni is.
Holnap reggel pedig nagy levegőt veszek és ügyesen összeállítom a szurit és beadom magamnak az első dózist!
Holnap jövök, és mesélek!
Gondolok rád reggel (is)!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Nagyon rám fér, nagyon izgulok! :(
VálaszTörlés