Annyira már minden gondolatom a holnapi nap körül forog, hogy már álmomban is punkcióra (azaz: petesejtleszívásra) mentem. Ez pedig az alábbi képen nézett ki:
1. A Kaáli Fváron volt.
2. Reggel elmentünk Andrással, bementem egy nagy terembe - félig váró, ahol egy csomó régi iskolástársam is ott volt. András kint várt.
3. Pár óra múlva jött egy hapi, hogy bekösse az infúziót. Közben mondta, hogy akkor jöhet András is, aki addigra eltűnt.
4. Felhívtam, de nem ő vette fel a telefont, helyette Andi a sógornőm, otthonról. Közölte velem, hogy András otthon hagyta a telefonját úgy ment el. Én hisztérikusan kiabáltam, hogy kerítsék elő, mert nélküle nincs petesejtleszívás.
5. Közben a vénámba került a branül, majd a számba adták a infúziós cső végét, amiben vér volt és meg kellett innom.
6. Aztán az oldalamra feküdtem és jött egy hölgy, hogy leszívja a tüszőket.
7. De én nem aludtam el. Végig ez járt a fejembe, hogy DE ÉN NEM ALSZOM!!!!
8. Aztán a nő számolni kezdett, és mondta a számokat: 7mm, 4, 5, 8, és a legynagyobb 17 volt. A egyetlen ami alkalmas lett volna a megtermékenysítésre.
8. Aztán a nő számolni kezdett, és mondta a számokat: 7mm, 4, 5, 8, és a legynagyobb 17 volt. A egyetlen ami alkalmas lett volna a megtermékenysítésre.
9. Én kértem csinálja újra, mert nem aludtam, és ha alszom, akkor biztos talál többet és nagyobbakat is.
10. Közben már ott volt a 2 sógornőm, Andi és Enikő, András bátyja.... De András még sehol.
Aztán megszólalt egy sziréna a közelben és felébredtem rá - szerencsére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése