.. és én idegbeteg vagyok! Érzem, hogy szétrobbanok. A tegnapi szomorúság átment feszültségbe. Dia egész nap kérdezte, hogy mi a bajom, nem tudtam neki megmagyarázni, és délutánra rájöttünk, hogy hát valószínű ezek már a hormonok.... Emellett álmos is vagyok és semmit nem akarok és mindenki hagyjon békén érzésem van, ugyanakkor mindenki szeressen is... Most biztos nem könnyű rajtam kiigazodni, úgyhogy aki teheti kerüljön ! :))) Érzem, hogy közeledek a bőgés határa felé. Nem tudom mit csináljak. Mert nem akarok sétálni, nem akarok itthon lenni, nem akarok sem ezt, sem azt... és mindemellett szerintem már túlzás amit csinálok - pontosabban amit érzek, mert azért arra figyelek, hogy senkit ne bántsak meg és senki ne szenvedje kárát a hangulatingadozásomnak. Ez van, agresszív kismalac lettem!
Annyira jó visszaolvasni a hormonváltozásod!
VálaszTörlésTök magamra ismerek! Ugyanilyen voltam a terhesség elején. Aztán jöttek a kirohanások, a hisztik, a semmi sem jó sehogysem és Krisz hülye mindenben!
Én azt tudom tanácsolni saját tapasztalatból:
az elején még én is figyeltem arra, ne bántsak meg senkit sem és ne legyek fasz az emberekkel... és sokkal rosszabbat tettem ezzel az elfolytással, mintha kiadtam volna a dühöm egyből. Ne foglalkozz senkivel és semmivel sem! Most csak Te számítasz!!! S most megteheted, mert ez JÁR!
Amikor nálam voltál tegnap előtt, annyira láttam rajtad a zsongást és a feszültséget!!!
Nem baj, most ez JÓJÓJÓJÓJÓJÓ!!!!!
S mégegyszer: üvölts, ha jól esik ... majd visszakiabálok az ablakból!!! :-)
Liz
Köszi! :) Ezt jó tudni, hogy Te is így gondolod! Tegnap már ok nélkül sírtam Andrásnak... egyelőre még bírja - bár én szóltam neki, hogy lehet zizi leszek (nevemhez hűen), de azt nem gondotlam hogy már 7 nap után. Ő csak mosolyog... És még nincs is a pocakomban senki, csak egy tucat tüsző nyüzsög a petefészkekben, várva, h kitörjenek. Hjajj.... csak túl leszek majd ezen az időszakon is. :)
VálaszTörlés