ET 5. nap - Köszönöm, jól vagyok!

Sokan kérdezik meg tőlem az elmúlt napokban, hogy hogy vagyok, mi van velem, jó néhányan azt is, hogy érzek-e valamit??

Először is köszönöm szuperul vagyok és nem érzek semmit. Kellene???? Egy természetes fogantatásnál egy nőnek ilyenkor még gőze sincs róla, hogy a méhében egy új élet kezdődött. Az első jelek a menzesz (elmaradt menzesz) környékén jelentkeznek, vagy annál is később. Szerintem ez a lombiknál sincsen másképp. A beültetés után 1-2-3 nappal megtörténik a beágyazódás. amit talán érezhettem, mert szombat délutántól vasárnapig baromira szurkált jobb oldalt a hasam, de az is lehet, hogy nem is azt éreztem. Akkor még eleve érzékenyebb volt a hasam. Hétvégén még nagyon óvatos voltam, s bár nem feküdtem végig - sőt leginkább ültem - nem csináltam semmi megerőltetőt. 

Hétfőn viszont már nem volt bennem aggodalom a mozgás iránt, mertem mosogatni, főzni, kocsikázni - bár minden egyes buckánál a hasamhoz kaptam, hogy remélem nem rázza nagyon a kocsi a bent lakókat.

Megkérdezik tőlem azt is, hogy mit érzek... mármint van-e bármilyen megérzésem a kimenetelt illetően. 

Nem tudom, nem tudom merjek-e bármilyen találgatásba bocsátkozni. Nem merek és egyáltalán nem is akarok ezzel túlságosan foglalkozni szeptember 2-ig. Minden vágyam az, hogy azon a napon majd mosolyogva közöljenek velem egy magas bHCG értéket, de nem akarok egyelőre arra gondolni, nem akarom visszaszámolgatni a napokat, nem akarom körmöt rágva várni a szeptember 2-át. 

Néha arra is gondolok, hogy nem foglalkozom-e túl keveset azzal a ténnyel, hogy beültettek két kis életet, és vajon ők hogy vannak. Nem érzik-e azt, hogy nem forog minden gondolatom körülöttük... 

Andrást is foglalkoztatja a hogy létem. Tegnap megkérdezte, hogy érzek-e valamit, nincs-e hányingerem, nem undorodom-e a kávé szagától. Mosolyogtam és úgy szerettem, de úgy szerettem abban a pillanatban (máskor is), és mondtam neki, hogy még nem érzek semmit az még odébb van. Erre csak annyi volt a reakciója, de "érezzek!" Jól esik, mert ebből látom, hogy neki is mennyire fontos, hogy kisbabánk legyen. Tegnap a legnagyobb szekrényünket választotta ki a babának, magunknak meg a fele akkorát. Akik ismerik Andrást, tudják, hogy nem egy álmodozó típus, sőt ő előre soha nem örül semminek, ahhoz ő túlságosan realista.

Röviden összegezve: Nálam minden oké - zajlik az élet!