Már a 10. napnál tartok, 9 napja mindennap szúrom magam. Túl vagyok 8 Gonal F-en, 4 Cetrotide-n, 2 (de 5 adag) Menopur-on.
Holnap reggel vár még rám egy Cetrotide és este 8-kor a 2 ampulla otrivelle tüszőrepesztő szuri.
A hasam már teljesen megdagadt, feszít, a cicijeim érzékenyek, de a hangulatom rendben van - vagy csak mindenki elvisel, és nem jelzi, hogy zizi vagyok/lennék.
Itthon vagyunk Fváron, így ma a családommal töltöttem az időmet - míg András Balatonföldvárra ment evezős versenyre. Szegénykéim biztos untak már, mert valahogy a beszélgetést mindig a lombikra tereltem vissza. Nem tudom miért, de valahogy nagyon igénylem, hogy a központban legyek. Nem is tudom, hogy tudtam volna megcsinálni amit eleinte terveztem - miszerint nem szólunk senkinek mikor kezdünk, csak ha már sikerült. Valamiért úgy érzem, büszke lehetek magamra, hogy ennyi mindent elviselve büszkén lépdelek előre, hogy a szurikat rendületlenül képes vagyok szúrni magamnak úgy, hogy a vérvételt közben meg nem merem megnézni. Jó érzéssel tölt el, hogy a család és a közeli barátok most mind értünk drukkolnak, és hisznek a mi kis csodánkban. Biztatnak, érdeklődnek, néhányan ugyanúgy izgulnak mint mi magunk.
Hamarosan pont kerül a történek végére, pontosabban remélem, hogy eme pár hét egy csodálatos új történet előszavává válik majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése