Ma beadtam reggel az újabb adagomat/adagjaimat. Őszinte leszek, féltem! Kikészítettem mindkét szurit és gondoltam kezdek az újjal (jobb oldali), amit még nem ismerek, legyek rajta túl mihamarabb.
Megint jött a kézremegés, de csináltam, mert csinálnom kellett.
Ebbe a kis üvegbe kellett első lépésként a fecskendőből a folyadékot beszúrnom. Óvatosan összekevertem a port a folyadékkal (nem szabadott rázni, nehogy buborékok keletkezzenek), majd vissza kellett szívnom a fecskendőbe a kész elegyet.
Itt jött az első probléma! Az első próbálkozásnál nem tudtam a teljes elegyet felszívni, mert rosszul tartottam ezt a kis üveget. Gondolkoztam mit csináljak, mind visszanyomtam, és újra megpróbáltam kiszívni. Másodjára sikerült.
Ezután tűt cseréltem és légtelenítenem kellett ezt a szurit is. Nos ez is nyögvenyelősen ment, mert féltem, hogy túl sok gyógyszer fogja bánni a légtelenítést. Nem mertem nyomni, mert ismerem a kezem, a kifinomult mozgásaimat... de nagy nehezen sikerült és egy kis elegy távozott a tű végéről.
Lefertőtlenítettem a hasamat, összecsíptem a bőrömet és 45 fokosan elkezdtem beszúrni a tűt. Azt írták a papíron, hogy a szúrás után engedjem el a bőrömet, kezdjem el kifele húzni a tűt és közben nyomjam be az elegyet. Hát én sikeresen teljesen kihúztam a tűt még a szúrás előtt (a finom mozgásom megint...) úgyhogy újra meg kellett böknöm magam. Nem fájt de már nagyon túl akartam lenni rajta. Sikerült befecskendeznem az anyagot, és ezzel megoldanom a feladatot. A bőröm bepirosodott, és felpúposodott, és kicsit csípett is, de ez a szuri ezzel jár, legalább biztos, hogy beadtam.
Ezután következett a már jól ismert, de új Gonal F, amit mivel először használtam, újból légtelenítettem kellett. Nem fogom részletezni, nagyon ügyes voltam! Simán ment minden... igaz, a végén vérzett a hasam és egy kevéske a gyógyszerből szerintem a bőrömön is megjelent. Nem tudom miért, de nem idegesítem magam, mert igazából felesleges.
Tegnap óta - este óta - elég szomorkás vagyok, és nem tudom megmagyarázni miért. Talán a hormonok okozzák, végülis elég nagy dózisban kapom... Nem jó ez az érzés, mert magányosnak érzem magam tőle. Remélem elmúlik hamar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése