Soha nem gondoltam volna....

.... hogy egyszer népdalokat fogok hallgatni. Szégyen, nem szégyen, soha nem szerettem őket. Aztán pár hónapja elindult valami. Az X Faktorban - Veca elénekelte a "Most múlik pontosan" című dalt. A mai napig borsódzik a hátam, ha meghallom ezt a verziót. Sőt, már nemcsak ez a verzió, hanem a Csík zenekaré is nagy hatással van rám. Meglepiben letöltöttem megszereztem a zenekar egyik albumát, és ezt hallgattuk hazafelé Andrással. A kocsiban nem funky, nem tucc-tucc és társaik szóltak, hanem gyönyörű hangszerelésű népdalok. Bár nem mindegyik tetszett (a szomorú, siránkozósak nem), de voltak olyanok, melyeket többször is meghallgattunk.

A Most múlik pontosan után ez lett a kedvencünk: Ez a vonat ha elindult

A legjobban a 7:25 percnél induló rész tetszik nekünk Andrással, de az egész szám szerintem úgy ahogy van nagyon szép. 

A most múlik pontosan szám nemcsak a dallama miatt tetszik. Tele van gyönyörű metaforákkal. Már sajna nem emlékszem annyira az irodalom órákra, így lehet nem is így hívják... Andrással a Győr - Székesfehérvári szakaszon azt fejtegettük miről szól a szám. Miután elmondta az ő verzióját (meghalt személyről énekel a hölgy), még jobban liba-bőröztem a számtól.

Aztán végül kiderült - internetről - hogy ez nem egy népdal, még csak nem is a Csík zenekartól indult, akkor ledöbbentünk. 

A Quimby zenekar frontembere írta a számot és a zenét, és nem a szerelemről, de még csak nem is a halálról szól. Sokkal inkább a drogról, a heroinról. Ugyanis az énekes függő volt és a zeneszám is így született, pontosabban azután, hogy ő lejött a drogról... 

Azért így is nagyon szép! 

Pedig mi akartuk!

Egy jó ideje, jó pár éve, amióta számtalan helyen található már szelektív hulladékgyűjtő kihelyezve, azóta egyszerűen nem is vinne rá a lélek, hogy vegyítsem a műanyag flakonokat és az újságokat a háztartási hulladékkal. Igaz ennél lehetne sokkal jobban szelektálni, de valahogy az már a körülményes kategóriába tartozna számunkra - bár lehet ez is csak szokás kérdése. 

Az utóbbi másfél évben, hogy új lakásunkba bérleményünkbe költöztünk - lévén, hogy előtte nem sok mindenünk volt - rengeteg bútort háztartási eszközt kellett vennünk vettünk. A sok eszköz, bútor pedig mind be volt csomagolva - általában kartonpapírba. Ezt először mindig kihelyeztük a bejárati ajtónk elé, majd amikor már nagyon untam, hogy ott van, nekiálltam apró darabokra szaggatni, és úgy kidobni. 

Legutoljára a hűtőt és a mosógépet vettük. Mindkettő gondosan be volt csomagolva - nemcsak kartonpapírba, hanem hungarocellbe is... .és itt jött a probléma: 

Háztartási hulladékgyűjtőbe nem akartuk dobni - túl nagy volt. Elkezdtünk autókázni, hogy akkor a szelektív hulladékgyűjtőkben majd szépen elhelyezzük - nagyságba miatt több gyűjtőre gondoltunk. Igen ám, de egyikbe sem lehetett beledobni. Ugyanis nem tartozik egyik kategóriába sem. Jött a következő ötlet: internet segíts, hol van Győrben hulladékgyűjtő pont. Internet segített, leírta hová vihetjük, igaz csak utca nevet, utcaszám nélkül. Kinéztük a Pápai úton találhatót, csak aztán jött a bökkenő: a pápai utcai lerakó megszűnt. Ekkor már egy hete furikáztuk a hungarocelleket a kocsi hátsó ülésén. 

Ekkor jött az ötlet (ami bár nem túl szabályos) dobjuk ki építkezésen, ahol amúgy is vannak konténerek. Megtettük. 2 felnőtt rohant a hungarocellekkel kocsitól konténerig és vissza. Kicsit "huligánnak" éreztem magam, hiszen bár nem szemeteltünk, de másnak a kontójára dobtuk ki szemetünket - hiszen a konténerért fizetni kell.

Végül Andrással megállapítottuk: Ez még mindig klasszisokkal jobb megoldás volt, mintha egy erdő szélére dobtuk volna ki őket - amit megjegyzek, soha nem tennénk!

A bátyám és a számítógép

Nem szép dolog másnak a hozzá nem értését kinevetni és lehet nem szép dolog, hogy egy blogon keresztül mutatom be a bátyámnak ezt az oldalát, de úgyis leírom.

Az "Akkó' mi most chatelünk" témát kielemeztük Mátéval. Mindezt tettük akkor, amikor Győrben meglátogattak minket Krisztával és Lilivel.

M: - Akkor most légy szíves magyarázd el, hogy mi ez a chat, hogy csináltuk és miért tudtunk mi chatelni, amikor én nem is jelentkeztem be a chatre.  Sőt azt sem tudom hogy azt hogyan kell.

D: - A facebook-ra elég ha bejelentkezel, és ott alapban az van beállítva, hogy tudj beszélgetni azokkal, akik veled egy időben vannak fent az oldalon. Ezt ki lehet kapcsolni, ha akarod kikapcsolom neked.

M: - Nem, nem kell, csak marhára nem értettem, hogy hogyan írtál nekem.

D: (ezen felbuzdulva, hogy maradhat a chat) - Tényleg skype-otok, vagy msn-etek nincsen?

... és ekkor látni kellett volna a tesóm arcát. Egymásra néztek Krisztával és kb. annyit lehetett az összenézésükből leolvasni, hogy "mi van???"

Nem érdekli őket a számítógép. Arra használják, amire a legszükségesebb. Horgászós oldalak, receptes oldalak nézegetésére, Maja szokott játszani Barbis játékkal, de mélyebben nem bonyolódnak bele. Nem mindenkit érdekel a számítógép és internet világa. Ezt el kell fogadni.

Nem baj, 1-2 éven belül Maja majd úgy is megmutat nekik. :)

Nem könnyű minket megtalálni

Előre szólok minden olyan személynek aki még nem volt nálunk itt Győrben, de tervezi meglátogatásunkat: nem könnyű hozzánk eljutni! Sok kanyargós kisutca, utcajelző tábla nélküli utak jellemzik Győr városát.

Bátyámék is megszenvedtek az idejutással. Komolyan már attól tartottam, hogy visszafordulnak i

és be sem jönnek hozzánk. Már a dokihoz is én navigáltam el őket telefonon, oda még nagyjából ment is. Aztán doki után amikor elindultak hozzánk a Széchényi Egyetemnél jártak, amikor felhívtak, hogy most merre. Hogy hogyan jutottak el odáig... A Széchenyi Egyetemnél van az új híd. Ott jártak, amikor utoljára beszéltünk. Elmondtam merre jöjjenek, onnan kb 5 percre lakunk kocsival. 20 perc után rájuk csörögtem....

Végül megérkeztek. Maját nem hozták, ő oviban volt. Sütni nem sütöttem, pedig terveztem egy gyors muffint, végül átmentem a cukiba sütiért.

Kb. egy 2 órát voltak itt Mátéék, beszélgettünk, meghívtam őket úgyis, hogy egyszer egy szombati napon, hiszen van itt programlehetőség Győrben bőven gyerekek számára. Annyira nem lelkesültek be, mindenesetre 5 hét múlva újra jönnek kontrollra.

Sajna Lili hallása nagyon rossz. Az egyik  fülére csak 20-30%-ban hall, de a másikra is csak 80 %-ban. Egyelőre nem tudják a halláskárosulás okát, de remélhetőleg lassan kiderül. 

Ja, bátyám megkérdezte, miért nem én fotózok a modellügynökségnek. Egyrészt ezek marha jól esnek, másrészt szerencse, hogy hozzáértő az ilyen megjegyzéseket nem hallja. 

Hiszen nem tanultam, nem gyakoroltam, nem is tudom ja és nem utolsó sorban, nincs hozzá felszerelésem. A én kis csodagépem - imádom - nem való modellfotózásra.... de ha mégis próbálkozni szeretnék, kb. fél millióért még költhetnék felszerelésre (nem profi felszerelésre). 

Maradok a családi fotózásoknál. Bár a blogomat oly kevesen olvassák, de jelzem, hogy szívesen lefotózom bárkinek a gyerekét tök ingyen természetesen!!! Ez pedig nem azt jelenti, hogy tudok is fotózni, de szeretnék, ehhez pedig kellenek a modellek gyakorolni.

Még egy álom...

Ezt nem most éjjel álmodtam, hanem 1-2  nappal ezelőtt. Először nem gondoltam rá, hogy megírom itt a blogban, végül mégis úgy döntöttem, hogy megosztom - lássátok mennyire vagyok megzavarodva...

Nagy részletezés nem lesz, mert nem emlékszem a részletekre, csak a lényeget írom le.

Helyszín: Székesfehérvár, Philips játszótér. Ezt talán csak Judit tudja, hogy melyik. (miért is lett Philips?) A lényeg, hogy ez a lakótelepünkön van. 

Környezet: Velem egykorú emberek, ismerősök, volt középiskolai osztálytársak. 

Az egyik padnál társalgás zajlik, odamegyek és a következőt közlik velem:

- Te is terhes vagy! - és mutatnak nekem egy övtáskát. Az övtáskát kinyitom és a következő látható benne....

5-6 darab madártojás! És az álmomban eszerint tényleg terhes voltam! 5-6 tojással egy övtáskában!

Ugye nem hiszitek azt, hogy az agyamra ment a várakozás? 

Amúgy azt gondolom, hogy mivel próbálok az élet más területeire koncentrálni, így a tudatalattim dolgozik helyettem is és utat tör magának az álmaimban.

Elkelt a mosógép

Vasárnap este felraktam a mosógépet az expresszre, mert ugye azok nem vitték el, akiknek ingyen felajánlottuk (messze volt nekik). 3000 Forintért raktam fel. Nem tudom mennyit lehetett volna érte kérni, de nem is nagyon érdekelt. Az egész ott indult, hogy először még nekünk kellett volna fizetni, hogy elvigyék (amikor megvettük az újat), úgyhogy a lényeg az volt, hogy ne itt álljon az ajtó előtt. Az pedig, hogy még pluszba is jöttünk ki, külön öröm volt. 

Szóval vasárnap felraktam, tegnap este felhívott egy hapi, ma eljött érte. Nem szarozott, a kezembe nyomta a 3000 Forintot és elvitte a gépet. 

Ez gyorsan ment!

Jönnek a bátyámék Győrbe

Holnap jönnek a bátyámék, ide hozzánk!!! Az előbb hívott fel, hogy jönnek Győrbe és egyúttal akkor eljönnének hozzánk is. Úgy megörültem, mert még nem voltak nálunk - Anyuékat és András családját leszámítva a családból még senki nem volt nálunk... 

Lilit hozzák egy Egészségügyi Szolgáltatóhoz a füle miatt, amiről már korábban már írtam is. 10-re kaptak időpontot, ha végeztek eljönnek, megnézik az otthonunkat. András nem lesz itthon, ő dolgozik, így csak én fogom őket várni. Kíváncsian várom, hogy mit szólnak majd a lakáshoz, mennyire lesznek közvetlenek, kedvesek, milyenek lesznek a lányok (jön-e egyáltalán a Maja is)... ilyen és sok hasonló kérdés kavarog most bennem.

Mindenhol "potyognak" a gyerekek

... mindenhol, ahol eddig nem potyoghattak valamilyen oknál kifolyólag, olyan helyeken, ahol már régóta vágytak rá, de eddig nem sikerült. 2 barátnőm lett terhes az elmúlt időszakban. Egyikőjük "önerőből" :) , a másik pedig segítséggel. Aztán hallottam Diától, hogy egy ismerőse is kisbabát vár, ahol szintén régóta vártak a babára.

Én már nem kesergek, ezek a hírek inkább feltöltenek, örülök neki. Egyrészt mert sejtem milyen nagy öröm ez - mert tapasztalni még nem tapasztalhattam - másrészt, mert erőt adnak, és azt sugallják, hogy itt az idő, hogy ezek a gyerkőcök leszülethessenek a Földre, és tudom, hogy hozzánk is nagyon készülődik már biztosan egy kis csöppség, csak biztos olyan szétszórt mint mi, és valamit mindig otthon hagy, amiért vissza kell mennie. De biztos lassan megérkezik hozzánk minden szeretetével és bájával.

Fáj a torkom

A francba! Azt hittem megúszom. Elég volt pénteken buszra szállnom és már be is nyakaltam valami vírust... Tegnap este kezdett el fájni a torkom. Remélem 1-2 nap alatt elmúlik. Szedem a C vitamint, rengeteg teát iszok, este Neo Citránozok. Csak hatnak majd.

Isteni muffin

Szerintem! Mert András közölte, hogy jó-jó, de a másik neki jobban ízlik. Nem értem, pedig ez a süti olyan isteni finom.... lehet azért, mert imádom a málnát és a málnás sütiket. 

A nosalty oldalán akadtam a receptre, kipróbáltam és ajánlom mindenkinek - olyanoknak is akik nem muffin pártiak, mert ennek szerintem a tésztája kevésbé hasonlít a muffin tésztájára sokkal inkább .... ezt a mondatot nem tudom befejezni, mert sokféle sütit még nem sütötttem, így nem tudom mi másra hasonlít inkább...

Mindenesetre megörökítettem a készítés pillanatait, ezt most megosztom! A recept itt található: málnás muffin

A málna összekeverése a tésztával

Kész a tészta

Sütőbe be

Megsült! Juhé!

A fotó kedvéért...

Málnadarabkák a belsejében, málnalével

 Nagyobb méretért kattints a képekre!

P.S. : Szokott még valaki szilikonos formában sütni? Nektek is úgy néz ki a sütőforma mint asz enyém, vagy csak nekem sikerült így elcsúfítanom (fekete foltos lett... amit nem tudok letakarítani, szerintem a vaj vagy a tészta égett oda és annak a nyoma) 

Ui2: A mélyhűtött málna levet eresztett felengedése során, én ebbe a lébe mártogattam a muffint... nagyon fincsi!

Egy rossz álom

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, pontosabban elég sokszor felébredtem. Minden egyes visszaalvásnál egy újabb álomba kezdtem, amelyek közül egy igen megviselt. Ebben egy másik testbe bújva egy nagy társaságban voltam. Ott volt a család is, egy csomó más ember és gyerekek. Egy kisgyerekkel megtámadott minkett egy fehér kis kutya, Westi-féle. Nagyon nyomasztó volt, ahogy agresszíven ugatott minket, majd amikor futásnak indultunk, futott utánunk. Végül - mert aztán egy folyó is volt a közelben - futva a part mellett gondoltam egyet, megálltam, szembefordultam a kutyával és belevágtam a folyóba. Azt gondoltam, hogy majd átúszik a másik partra és akkor már nem fog minket bántani. De kutya nem jött fel a víz felszínére. A vízből bugyborékok jöttek a felszínre... még egy darabig majd már az sem. Álltam a folyó szélén, vártam, hogy a kutya felszínre jöjjön, de nem jött. Ott álltam, és meg akartam menteni, de nem mertem beleugrani a vízbe. Attól féltem, hogy én sem tudnék a felszínre jönni, én is meghalhatok. Ott álltam és egyre szarabbul éreztem magam, megöltem a kiskutyát. Szörnyű volt. Elmeséltem Andrásnak az álmomat, és mondtam neki, hogy olyan lelkiismeret furdalásom van még most is. Nem értem miért álmodok ilyet, miért bántottam álmomban a kiskutyát. Amikor az életben soha nem tennék ilyet és azt sem gondolnám, hogy elfojtott agresszió lenne ez. 

Erre még rátett egy lapáttal, hogy ma délelőtt Tesco-ból hazafele jöttünk át a hídon, és az út szélén a földön feküdt egy galamb. Nem tudott felkelni, még mozgatta a nyakát, szeretett volna elrepülni, de nem sikerült neki, a teste nem mozdult. Elszorult a szívem. Aztán elhaladtunk mellette, leértünk a hídról és láttam, hogy egy szép kocsiból kiszállt egy fiatal srác, és elindult a galambért. Valószínű ő ütötte el véletlenül. Meglepődtem, de tetszett amit láttam... hogy nem hagyta ott. nem tudom mi lett a galambbal, hogy segített végül rajta mert addigra elhajtottunk a kocsival. De jó, hogy vannak ilyen emberek is.

Chilis bab - egy jól megválasztott vacsora?

Minden bizonnyal nem! Legalábbis nem nekem.

Ott kezdődött, hogy Csütörtökön sms-t kaptam Andrástól (nem nagyon szokott írni). Az sms-ben ez állt:

- Chilis bab!

Vicces volt, mikor Dia nem sokkal az én sms-em után megosztotta velem, hogy milyen kedves egy szavas (tényleg kedves) sms-t kapott a párjától. Mondtam neki, hogy ÉN IS! 

Aztán rá egy órára csörgött a telefonom. András volt. 

A: A paprikás krumplihoz megvan minden alkatrész? (mert úgy volt azt főzök).

Én: Igen, megvan hozzá minden ALKATRÉSZ! 

A: Akkor legyen mégis az, mert marha sokan vannak Sparban, nem megyek be.

Délután castingot tartottam, András pedig megvárt, hogy együtt menjünk haza (neki nem volt kulcsa). Amíg várt rám, megvette a chilis bab hozzávalóit, majd közölte, hogy már nem csinálja meg, mert megy edzésre. Néztem rá ártatlan őzike szemekkel...

Én: De akkor én mit eszem???

A:  Jól van - kedvesen - akkor megfőzöd te.

Én: Tessék? Még soha nem csináltam chilis babot!!! Az hagyján, de soha nem is ettem!

Aztán tényleg megcsináltam. Pikk-pakk kész volt (így chilis bab porral). Darált húst megpirítottam, rá víz, rá por, rá paradicsomos kukorica-bab konzerv.  10 percet még főztem és kész is lett. Csak úgy jelzem, hogy András pont ezután indult el edzésre... 

A kaja finom volt - de tényleg - azóta viszont nagyon fáj a hasam! 

Barátság

Furcsa mód, mostanában folyton írnám a blogomat. Nemrég volt egy hetem, amikor talán egy sort sem írtam, most meg naponta többször is eszembe jutnak olyan gondolatok, amiket lejegyeznék. Nem történik annyival több dolog most sem velem, ráadásul időm sem lett több. Sőt, nagyon nagy hiány az idő. 4 után főzök, eszek, Zumba, tanulás, blogírás, ezeket nehéz este 9-ig besűríteni, úgy, hogy közben tévézek is. Ja, és nem is tudom besűríteni. Valami mindig kimarad sajnos. 

Most fürdéskor például a barátságról gondolkoztam. Hogy milyen jó is, ha az embernek vannak barátai. Milyen jó, ha van akire számíthat, ha van akivel megoszthat titkokat, akivel lehet pletykálkodni, hülyéskedni, sétálni, mozizni, mozogni járni. Nem sok barátom van, nagyjából pont annyi, ahányan a blogomat olvassák, vagy legalábbis tudnak róla. Van akivel nem találkozom hetekig, van akivel hónapokig, van olyan is, akit vagy 5 éve nem láttam. Van aki inkább a múltban volt mellettem, van aki jelenleg is. Van aki Fehérváron lakik, van aki Szolnokon, vagy Vonyarcvashegyen, van aki Győrben, de olyan is aki Angliában. Valamiért ezek az emberek fontosak számomra. Van akivel a gyerekkoromat, diákéveimet, van akivel a főiskolai éveimet, van akivel egy nagy utazást élhettem át. Van aki olyan mint én, van aki átélt olyan dolgokat mint én. Egy közös mégis van mindegyikőjükben. Mindegyikőjük nagyon jó lelkű és mindegyikőjük a barátom. 

Nagyon szeretnék több időt tölteni a barátaimmal, de sajnos van "csak". Én Győrben élek. Többségük pedig mind máshol. Ez van! 

Túl az első vizsgálaton...

... melynek az eredményét majd egyszer megtudjuk. Tegnap (02.16.) 11:30-ra volt időpontunk spermiogram vizsgálatra*. Mivel "győriek" vagyunk, nem ott a Kaáliban kellett a dolgot elintézni, vihettük a mintát, a lényeg az volt, hogy fél órán belül érkezzünk vele be. Nos a részletekre nem fogok kitérni, de a lényeg, hogy jól becsomagoltam alufóliába a kis edénykét és a vastag kötött sapkámba, mert azt mondták, hogy melegen kell tartani. Rohantunk mint az őrültek - mert természetesen voltam olyan fenomén, hogy itthon hagytam a kezelőlapot, amiért vissza kellett fordulni, de közben nagyon is időhöz voltunk kötve. Odaértünk, megálltunk a recepció környékén. András noszogatott, hogy szóljak nekik, mert fél óra az fél óra, én meg nem mertem, mert marhára háklisak erre a nővérek. Elővettem a táskámból a mintát, hogy hátha észreveszik és akkor odahívnak, András meg mint az őrült kapott oda érte, és dugta vissza a zsebébe. Nem, nem melegen akarta tartani.... "Ne mutogassad már!" A lényeg, hogy miután sorra kerültünk és felküldtek minket az andragógiára, ott sem kapkodtak a féltve őrzött mintánkért. Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ráadásul nekünk Kőrösi doki azt mondta, hogy várjunk majd fél - háromnegyed órát, mert majd kiderül, hogy valamilyen vizsgálatot esetleg még meg kell-e pluszban csinálni. A nővér hazaküldött volna minket. Aztán mondtam neki, hogy a Dr. úrral mit beszéltünk meg, ő meg: "Jaaaa, jól van akkor üljenek le kint és majd szólunk!"  De jó, hogy nekünk kell szólni!...10 perc múlva - nem 3/4 óra múlva - jött is a hölgy, hogy hát akkor tudjuk mit? Ő megcsinálná azt a plusz vizsgálatot is. Nem biztos, hogy kellene, biztos jók az eredmények, de ha már a Kőrösi szóba hozta, biztos nem volt véletlen, akkor ő megcsinálná. (Alapvizsgálat díja, amire mentünk: 13.000 Ft , ez a plusz vizsgálat, a HBA: 7000 Ft). Néztünk egymásra Andrással, ő tőlem, én tőle vártam a döntést. Húzogattuk a vállunkat, mert nagyon tanácstalanok voltunk. Végül kértük a plusz vizsgálatot, hiszen lehet később amúgy is kellett volna, aztán az is lehet persze, hogy nem.... szar dolog ha az ember ennyire nincs képben valamivel, de ez pont az a helyzet, hogy kénytelenek vagyunk megbízni a dokiban, az intézetben. 

Fizettünk, majd időpontot szerettem volna kérni a következő konzultációra, amire sajnos megint várnunk kell, mert megint nincs időpont. Életetek már ilyet?? Pedig már benne vagyunk a rendszerben.  Nem örülünk neki! Főleg, hogy tudjuk, hogy az eredmény már megvan! De most várunk türelmesen...egy darabig türelmesen

* Az ondóminta mikroszkópikus vizsgálatáról van szó. Értékelik a spermiumok számát egy milliliterben, továbbá mozgékonyságukat és alakjukat. Nagyon részletes vizsgálat!

** fertilizáció (megtermékenyítés) képességének vizsgálata (erről szinte semmit nem találtam neten)

Elszólás

Telefonálás Bandyval

Előzmény: András még edzésen, lassan talán hazaér. Észreveszem, hogy anyukájának ma van a névnapja. Nem tudom hívta-e. Felhívom (Bandyt), hogy megkérdezzem, mert talán most még nincs késő.

Én: Sziaaa, hívtad ma anyukádat?

Bandy: Igen, már mondtam neki (tudta miért kérdezem).

Én: Na akkor jó, mert most vettem észre wiw-en (mert Fanni, az unokája felregisztrálta, de úgy, hogy  Jutka néni még bekapcsolni sem tudja a számítógépet). Hazafelé jössz már?

B: Igen, mindjárt otthon vagyok, egy 10 perc.

Én: Jól van csajszi.... öööööö (röhögök torkom szakadtából)

B: tessék? Min nevetsz (mert nem értette, hogy lecsajsziztam)

Én: Csak annyit mondtam (röhögök), hogy "jól van csajszi!

B: Lehet többet beszélsz a Diával telefonon, mint velem? 

Hát Bandym lehet....

My sister's keeper - A nővérem huga

... egy film címe. Már egy jó ideje eldöntöttem, hogy ha megnézek egy olyan filmet, amely nagyon mély benyomást tesz rám, arról írni fogok. Imádok filmeket nézni, leginkább drámákat. A mostani is egy dráma volt.

Egy kevéske angol tudással már kivehető, hogy a magyar cím nem a pontos fordítása az eredetinek. Ha megnézzük a filmet, megértjük az angol címet is. A "keep" jelentése: tart. A "keeper"-é: tartó

A film egy családról szól. Szülők és három gyerek. (nővér, húg, báty) Egy kislány kezdi a történetét, azzal, hogy miért is jött ő a világra. Miért kellett megszületnie. Ő a legkisebb a családban. Volt egy beteg nővére, aki rákos volt. Már mielőtt ő megszületett volna. A szülők döntést hoztak,  lombik programba vágtak, hogy születhessen egy gyerekük, aki megmentheti rákos lányukat a köldökzsinórvérével, a veséjével, akivel egyeznek a kromoszómák. Született egy donor gyerekük, Anna aki a filmben már 9-10 éves. A nővére újra leukémiás lesz. Az állapota egyre rosszabb, Anna pedig úgy dönt, hogy nem adja többet a testét, nem kíván továbbra is donorként élni - ezért bepereli a szüleit, mert ezentúl szeretne maga dönteni a saját testéről. Hogy ez mit indít meg? Nem, nem a perről fog a film szólni, annál sokkal mélyebb és szomorúbb témákat érint.  Egy család kálváriáját látjuk, a lemondásukat az élet örömeiről.Érdemes lekuporodni a tévé vagy számítógép elé és megnézni! Nagyon megható! 

Az édesanya szerepét Cameron Diaz játssza.

A "majdnem hánytam vacsora"

Ez ciki, de borzalmasat főztem! Jól indult, az ötlet sem volt rossz, csak utólag úgy gondolom kihagytam egy folyamatot. Halat csináltam. Jénait kivajaztam, halat befűszereztem, jénaiba fektettem. Brokkolit kicsi rózsáira szedtem, megfőztem, majd halra helyeztem. Tetejére tejfölt kevertem ki reszelt sajttal. Fólia rá, sütőbe be, sütés 10 perc, majd fólia le és kb. még 10 perc sütés.

Eredmény: Rendkívül guszta, jó illatú, egészséges, update 1-es vacsora.  

Brokkoli finom, sajt finoma tetején. 

Hal kostólás: első falat nem rossz, kissé intenzív hal ízzel, fura állaggal. Második falat nem olyan jó, nagyon erős a hal íze. Harmadik, negyedik 20 falat brokkoli. Nem bírok a halból enni. Aztán amikor mégis megteszem, megrázkódok. 

András: - Akkor most ne egyél többet, ne kínozd magad!

Én: - De nem akarom kidobni - és megint megborzongtam. Meggyőzött. Nem ettem többet. De a brokkoliból sem. Elment az étvágyam.

Megoldás: máskor elősütöm a halat, mert a párolt hal nagyon nem finom! De majd kb fél év múlva, mert egy darabig nem eszem halat!

Valentin nap

Nem variáltuk túl. Tavaly kaptam Andrástól egy angyalt rózsakvarcból, melyről később a nadrágzsebében (neeem, nem szoktam kutakodni) egy általa jegyzetelt leírást is találtam (a mai napig őrzöm), mely szerint a rózsakvarc a szeretet köve, mely erősíti a szerelmet. Azóta is nagy becsben tartom az angyalkát, egy pici piros átlátszó szütyőben tárolom a párnám alatt, azzal alszom - a másik kövemmel együtt. 

Idén úgy gondoltam, hogy desszertet fogok adni Bandymnak - nem akartam túlzásba sem esni, de úgy járni sem, mint tavaly, amikor tőlem nem kapott semmit. Vettem még egy üveg pezsgőt, úgy döntöttük azt nem isszuk most meg, majd csak szerdán a vizsgálat után. Az alkohol nem tesz túl jót a "kisBandyknak". 

Amúgy azért sem foglalkozunk annyira a Valentin nappal, mert egyrészt ez már a 6. volt együtt, másrészt nem gondoljuk azt, hogy egy napon kell a szeretetünket egymás felé tárgyakban, gesztusokban kifejezni. Például múlt héten is kaptam meglepi kinder tojást - én pedig vasárnap kiosontam itthonról, és a cukrászdából hoztam sütit ebéd után. Igaz lebuktam, mert ahhoz kicsi ez a lakás, hogy ne tűnjön fel, hogy nem vagyok itthon. 

Szó mi szó, ellenezni nem ellenzem, sőt az apróságnak örülök is, csak ezreket nem költök rá. (Mondjuk ha sok pénzem lenne, egy külföldi hétvégében azért én is benne lennék :) ).

DE! Kicsi Bandytám! A szívem érted dobog!

Köszönöm

Jó volt reggel megnyitni a blogomat és látni a megjegyzéseket és a "lájkolásokat". Bár nem vagyok - soha nem is voltam - az a kimondottan gazdag szókincsű, jól fogalmazó lyány, mégis jól esik a tudat, hogy van akit érdekel amit írok (bár az olvasó közönség adott, mert pontosan tudom, hányan olvassák a bejegyzéseimet, és ez a szám még mindig10 alatt van - okkal!). Szóval tök jó érzés a hozzászólásokat olvasni, hiszen ez azt jelenti, hogy néha olyan témákat is sikerül érintenem, ami mást is érdekel, esetleg érint. Bár valószínűleg inkább a személyem miatt olvastok engem, de azt meg azt jelenti, hogy kíváncsiak vagytok rám - és ez jó! Szóval köszönöm nektek! Örömet okoztok nekem!

Szeleburdi vakáció - a vágyott múlt

1987-es magyar film. Most megy a Duna Tv-n. Sok szép régi emléket idéz elő. 1987 nyarán 6 éves voltam. Amikor kicsi voltam, számtalanszor hallottam az idősebbektől azt a bizonyos mondatot: "Bezzeg a mi időnkben!" Ezen akkor csak mosolyogtam, s az járt a fejembe, hogy miért is sírják vissza az idősebbek a régi időt, amikor akkor nem volt se ez, se az. Most, hogy már felnőttem, már másképp látom. Visszavágyom! Nézem a filmet, és fáj a szívem. Fáj, hogy megváltozott a világ, hogy mások az értékrendek, hogy mindenki rohan, hogy a világ tele van kegyetlenséggel, hogy semmi sem olyan, mint régen. Amikor gyerek voltam, nem volt ennyi autó az utakon, nem kellett attól félnie a szüleinknek, hogy elgázolnak minket. Táborba jártunk, amit nemcsak a jómódú családok engedhettek meg maguknak. Szám-háborúztunk, bunkit építettünk és "csatáztunk" egymással. Akkor még "volt" idő kirándulni, nem kellett tartani attól, hogy az erdőben sátorozás közben meglopnak, megtámadnak. Otthon nem a számítógépen játszottunk, hanem egymással. Néha úgy érzem megfojt a világ. S bár én is már az interneten írom a naplómat, mindenféle elektromos kütyüvel rendelkezem, mégis úgy érzem, hogy mindet odaadnám, ha nem kellene a jelent élnem. Ha egy olyan helyen élhetnék, és nevelhetném a gyerekemet, ahol az idő lelassul, az emberi értékek szerepet kapnak, ahol a közösség odafigyel a másikra, és még sorolhatnám. Szar azt hallani, amikor baráti körben azt mondja a már szülő, hogy nem tiltja a gyereket a tévétől, számítógéptől, mert ez az elvárt és lemarad a gyerek a társaitól, meg nem is lehet tiltani, mert a gyerek látja és ezt akarja, elkerülhetetlen. Szerintem ezt a lusta szülő mondja, akinek nincs arra ideje, vagy nem szakít időt rá, nincs türelme ahhoz, hogy következetesen irányítsa a gyereket. Nyilván nem lehet a gyerekeket mindentől "megóvni" , hiszen a környezetnek nagyon erős a szerepe. Viszont meg lehet tanítani gondolkodni! Helyesen gondolkodni.

Annak aki olvas

A blogon - most fedeztem fel a lehetőséget - innentől a bejegyzések végén be lehet "x"-elni a véleményetek a bejegyzéssel kapcsolatban. Ami nagyon fontos, hogy nem látszik, hogy ki mit "x"-el! :) Név nélküli az egész. Ez csak nekem egy  visszajelzés!
Talán feltűnt, hogy a 3 visszajelzési lehetőség (tetszett, elment, jót nevettem) inkább pozitív. Kiindulva magamból, a negatív kritikát nem igazán bírom, ezért nem szerepel a "szar volt" fül. De az elment még nem negatív, úgyhogy annak beikszelése nem fog lelki törést okozni. :) 

Kellemes vasárnapot mindenkinek!

Terv mára:

1. reggeli

2. felöltözni (az első kettő valószínű fel fog cserélődni)

3. nyelvtanulás

4. porszívózás, felmosás a parkettaápolóval

5. ebéd (amit András főz)

6. nyelvtanulás

7. Zumba

8. vacsora

9. Tv (vacsora közben és után)

Gyerekszáj

Virág az unokatesóm, Hanna a 2 és fél éves kislánya (a nagyobbik). Van egy pici is, Villő, de most nem róla fogok írni.

Viriék próbálják Hannát nagyon következetesen nevelni, sok mesével, játékkal, énekkel, zenehallgatással TV mentesen. Közösségbe is el szoktak járni, suliba (Virág és egyben nagynéném munkahelye is), játszóházba, piciknek szóló előadásokra. Hanna értelmes, huncut kislány, 2 éves gyerekhez képest hatalmas szókinccsel.

Story: Sétáltak a Bartók Béla utcában (ott laknak mamámék nagynénémmel), ahol van egy pici kis füves terület egy Bartók Béla szoborral. Az utcában van egy ismerős is, vmilyen Béla, akivel séta közben találkoztak. Nem sokkal utána....

Hanna: Béja bácsi

Virág: A Bartok Béla bácsi?

H: Neeeem

V: A vmilyen Béla bácsi?

H: Neeeeeeeeeem (huncutan vigyorogva)

V: Kicsi Hannám, akkor melyik Béla bácsira gondolsz?

H. A Cd-s Béla bácsira (otthon hallgatott cd borítójáról)

V: Ja, a Varga Béla bácsi!!! (fogalmam sincs ki lehet ő) Ő jó hapsi. 

H: Jó faszi!

V: Hanna, ugye azt mondtad jó hapsi

H: Neeeeem - fülig érő szájjal - jó faszi! 

De honnan veszik ezeket a gyerekek?

Akko' mi most chatelünk?

Délután mikor facebook-ra felléptem, észrevettem, hogy bátyám, Máté is fent van. Ráírtam chat-en....

D: Szia bátyám, puszi! 

M: Halló! Honnan?

D: Győrből, most hétvégén itt maradtunk

M: Akko' mi most chatelünk? Én még sosem csináltam ilyet!

Majdnem legurultam ágyról annyira elkezdtem nevetni. Pár mondatot még váltottunk, ("Lassabban, nem bírlak követni, én csak egy ujjal pötyögök" - Máté) aztán el is köszöntünk.

Tánci-tánci

Ma is Zumbáztam! Tegnap már nem volt időm rá, sőt tegnap tanulni sem tanultam. 5 körül értünk haza Kaáli után (még a gőztisztítóért is elmentünk) és utána már semmihez nem volt kedvem. Biztos elfáradtam a nagy izgalomban... :) 

Zumba oktatóim ma is okoztak nekem bosszús perceket, de persze vidámakat is, hiszen egy 45 percet végig mozogtam. Persze nem intenzíven, hiszen ez még mindig csak a tanuló fázis. Dehogy meddig????? Mikorra fogok én csak hasonló módon is mozogni? Még mindig nem tudom a mozdulataimat harmonizálni. Egynél több elem (elemek: kéz, láb, csípő) "mozgatása" már komoly problémákat tud nekem okozni. Lehet ezt tanulni??? Mondja már meg nekem valaki!

Nagyképűen a "sport" címkét kapta a bejegyzésem. Hihi... még annyira meg sem izzadtam. 

Persze izomlázam lett az első alkalom után (nem is értettem), ráadásul olyan helyen, ahol még eddig soha nem volt. A Derekamnál (oldalt)! Biztos a csípőmozgatástól.

Az első konzultáción túl

"...a nőkben az anyaság olyan, mint a madarakban a dél: genetikailag kódolt, csodálatos dolog."

(Dr. Kőrösi Tamás)

Eljött a nap, amit korábban nem vártam, aztán egy ideje meg már igen. Ahogy már írtam ma, nagyon izgultam - ez valószínűleg azért volt, mert nem igazán tudtam, hogy mi vár ránk. 

14 órára mentünk. Recepción elkérték TB kártyánkat, majd aláírtunk egy papírt (egy dosszié első oldalát), melyből sok mindenre nem emlékszem. A lényege az volt, hogy 13.000 Ft az első konzultáció díja, melyet tudomásul vettünk, illetve be kellett "x"-elni, hogy az előzetes vizsgálatokat hol akarjuk csináltatni, mert a Kaáliba fizetős, kórházban TB-s. Igazából mi már az előzetes vizsgálatokon túl voltunk. 

Miután a váróban kitöltöttük a papírokat, behívott minket a főnővér, elkérte a leleteket és egy sor kérdést tett fel. Bár az élettársinkat is átadtuk neki, ő végig férjként emlegette, szólítgatta Andrást. Egyszer el is kezdtem vigyorogni, alig bírtam magam visszafogni. 

Megkérdezte amúgy azt is, hogy az altatás után (HSG) hánytam-e, szarul voltam-e. Azt feleltem: "kicsit" Rámnézett: "Akkor most igen, vagy nem?"

Én: "Nem! Csak émelyegtem..." (amúgy hánytam, de tényleg csak kicsikét, nehogy feneket kerítsenek már neki).

Aztán felküldtek minket a váróba. Hát vártunk! Másfél órát. Már szétuntam magam, melegem volt, vártam, hogy bekerüljünk. Aztán 4 körül sorra kerültünk. 

A doki egy nagyon nagy koponya. Kinézete nem volt túl bizalomgerjesztő, de olyan nyugodtan, biztatóan beszélt, annyira profinak tűnt. Ő az: Klikk
Nagyon sok jót hallottam  és olvastam róla. Azt mondta, jelen helyzetben 99,9 %, hogy lesz babánk, már csak a lökést kell megadni! 

Végignézte a leleteket, kérdezgetett. Meglepetésemre - mert eddig másképp hittem - Andrásnál a spermaszám teljesen jó volt, mert a WHO 2010-től lejjebb vitte a határértéket, így András abba simán belefért. Viszont újra vizsgálják, mert a kórházban nem volt teljes körű a vizsgálat, illetve összefogják vetni a véremmel. Meg fogják nézni az ivarsejtek életképességét, az alakjukat - ezeket eddig nem vizsgálták. Ennek függvényében fog kialakulni a további lépések menete. 

Konzultáció után levették még tőlem a vért (pffff - nem szeretem), majd fizettünk. Ha sikerül, jövőhétre megpróbálunk Andrásnak időpontot kérni. Aztán folyt.köv.

Tegnap amúgy megkezdtem egy másik, kézzel írott napló írását is, melyet a leendő gyermekünknek írok- mint egy levelet. Ha majd elég nagy lesz hozzá, elolvashatja... látni fogja, hogy mennyire szerettük volna Őt!

Izgulok!

Másfél óra múlva a Kaáliban leszünk! A szívem egyre hevesebben ver, nem tudom miért. Nem fog semmi jelentős történni, mégis izgulok. Egyre jobban...

Túl az első leckén

Ez nagyon komoly! Nagyon durva! Nagyon nehéz! és Nagyon jó!

Ma az alapokkal kezdtem - mi mással - ami annyit jelentett, hogy különböző táncmozdulatokat mutatott be három nagy lapos hasú csinos nő. Először gyorsan, aztán lebontva az elemeket. 

Amiket tapasztaltam:

- Nem tudok táncolni!

- Nem mozog a csípőm! Mozgatom, de olyan darabos...

- Nincs ritmusértékem!

- Nem bírom a gyors tempót. Amikor már begyakoroltunk egy elemet, megmutatják gyorsan is, majd még gyorsabban is. Már az első fokozatnál lemaradok. Lemaradnak a lábaim. Megállok. Mi van???

- Nem tudok többfelé koncentrálni. Először is próbálok a lábaimra figyelni, leutánozni a lépéseket. Aztán beleveszik a szexis csípőmozgást. Na, a kettő együtt már nem megy (no meg a szexis jelzőt is hanyagolhatjuk). Vagy a lábam mozog, vagy a csípőm. Hogy tetézzék az egészet, még a kezükkel is varázsolnak... Ne de hogyan??? 

A 35. percig csináltam... azt mondták 20 perces lesz! 

Amúgy csak azért hagytam abba, mert kezdődik a műsorom. Igen, a ValóVilág még mindig!

Meg azért is, mert ma még nem is tanultam .... és muszáj lesz!

Jó hír! Ezt nem fogom egyhamar megunni! Tetszik. Ráadásul megtanulok (bocsánat: ""-hatok!) táncolni! 

... és még valami! Nem vagyok éhes!

Zumba

Egy új őrület, mely végigsöpör a világon. Ez egy táncos, ugri-bugris fitnesz izé, ahol latin zenére mozognak az emberek. Nem szeretem az divathullámokat, a majmolást, ezért általában ezeket nem is követem - juszt sem! De ez felkeltette az érdeklődésemet, annál is inkább, hogy:

1.) nem fogyok simán update-tel

2.) jó lenne mozogni  kicsit

3.) társaságra vágyom (nem sok emberrel találkozom így, hogy itthonról dolgozom)

Enikő (sógornőm), akiről már írtam korábban, múlt héten kipróbálta és minden héten 1x Fehérváron el fog járni. nagyon tetszett neki, bár az elején bajban volt a lépésekkel. Kár, hogy nem Fehérváron lakunk (vagy ők nem Győrben), mert szívesen vele tartottam volna. Bár konstatáltuk, hogy egyikőnk sem a parketta ördöge, sőt magamról tudom, hogy pia kell ahhoz, hogy önfeledten (tömeget elfeledve) érezzem a ritmust. 

De egy zumbára mégsem mehetek el úgy, hogy előtte bedobok 2 felest!!!!!

Kerestem itt Győrben is helyeket, ahol oktatnak zumbát, de:

1.) nem akarok sokat gyalogolni/buszozni (és a közelben nincsen)

2.) 1200 Ft/óra (nekem - az én pénztárcámnak ez sok)

Megoldás????

INTERNET JÖJJ ÉS SEGÍTS! 

Van már nekem Zumbám.... és mos ki is próbálom. Ha végeztem írok róla :)

Érzitek a tavaszt?

Jó pár éve a tavasz számomra az egyik legcsodálatosabb dolog. A tél után szinte megőrülök a napsütésért, a fényért, a csicsergő madarakért, a nap cirógató melegéért. 

Igaz, még február van, február eleje, de az időjárás pár napig megajándékozott bennünket egy pici kis tavasszal. Ilyenkor olyan jól esik kimozdulni, beleszagolni a levegőbe, szellőztetni. Nem utolsó szempont, hogy a fűtést 1-2 napig minimálisan kellett csak használnunk. 

Szeretlek Tavasz, gyere gyorsan, maradj sokáig és tégy nagyon boldoggá!

Kontrol nélkül

Maja és Lili általában véve kulturált, szófogadó gyerekek, akik tudnak viselkedni. Főleg a szülők jelenlétében. Aztán amikor apának és anyának dolga akad, és papára, dédszülőkre és nagynénire hagyják egy órára őket, akkor a gyerkőcök megnyílnak ... 

Mira

Hétvégén találkoztam unokatesómékkal Lóciékkal és a pici Mirával. Olyan édes az a kislány, egyfolytában mosolyog, mindig jókedve van. Jól meg is szeretgettük mamival! Nálam volt a fotóapparátusom, így csináltam róla pár fotót, amiből 1-2-t meg is mutatok. Az elején amikor meglátta a nagy fényképezőgépet csak nézte, lefagyott a mosoly a szájáról. Nem sírt, csak lesett. Nagyon fotogén baba amúgy! Tüneményes!

Ha szeretnéd nagyobb méretben is megnézni, kattints a képekre!

Muszáj tanulnom

Muszáj komolyan vennem a tanulást, mert azt fogom egyszer csak észrevenni, hogy hipp-hopp elszaladt fél év, és lejárt az online tanfolyamom. Mivel sajnos egy nap csak 24 órából áll, ebből reggel 7-től dolgozom általában délután 4 óráig, majd főzök, majd fél 6 körül nekiállok tanulni, és teszem ezt 7-ig. Utána szégyen-nem szégyen, Való Világot nézek, fürdök és fekszünk le tévézni. Szóval a blogra nem sok időm marad sajnos. 

A leckék amúgy nehezednek, egyre többször kell ismételnem és figyelnem a szabályokra. Nem haladok már olyan gyorsan mint az elején, aminek az oka többek között az is, hogy nem szeretnék felületes lenni. 

Most azt találtam ki, hogy ha egyszer lerakom a felsőfokú nyelvvizsgát, egyrészt ki fogok használni minden amit ezzel a nyelvvel ki lehet, másrészt lesz egy olyan magabiztos tudásom, amivel majd szeretnék vállalni magántanulókat - persze amennyiben lesz rá igény.

Úton hazafelé

Fehérvárról utazunk vissza Győrbe

Névnapi ajándékom

Ezt kaptam Bandymtól névnapomra. Nagyon megtetszettek a koboldok és tündérek pár hónapja. Győrben van egy bolt (és még egy Egerben), ahol ezekhez a különleges kis lényekhez hozzá lehet jutni. Mikor bent jártunk, kitaláltam, hogy szeretném gyűjteni. András pedig most névnapomra meglepett eggyel. 

Mindegyiknek van jelentése: A régi legenda szerint, az otthonod, a kerted növényeinek, virágainak szépségét és ragyogását a nagy szemű, hosszú, vékony kezű és lábú “Pixies”-nek hívott őrök vigyázzák. Éjjel és nappal őrködnek,hogy a virágok nyíljanak, növekedjenek. Ha jól megválasztod a növényeket a bűvöletes otthonodban, igazi menedékhelyet adsz a Pixies családoknak, amiért cserébe jó szerencsét és vagyongyarapodást várhatsz tőlük. Vannak koboldok melyek az egészségedet védik, vannak melyek a boldogságot , ez pedig, amit András választott nekem a gyermekkel, gyermekáldással kapcsolatos. Tetszik, nagyon tetszik! Drága vagy Bandym!

Dilemma

A: Éhes vagyok!

Én: Egyél valamit!

A: Nincs mit...

Én: Mi az hogy nincs mmit? Van sajt, sonka, kolbász, kenőmájas, tojás, kenyér...

A: De nekem az nem kell!

Én: Nem is vagy éhes.

Mit szeretnél vacsorázni?

3/4 4-kor csörög a telefonom. Bandym az. Felveszem:

Én: - Sziaa! 

Bandy: - Sziaaa, mit szeretnél vacsorázni?

Én: - Semmit, hamlettet eszek tejföllel. 

Bandy: - Vegyek neked valamit?

Én: - Igen, légyszíves tejfölt meg magadnak amit akarsz vacsizni!

Milyen kedves vagyok! Nem baj majd jövőhétre összedugjuk a fejünket és megveszünk előre az alapanyagokat. Na majd akkor főzök. 

Végül András husit hozott, kacsamellet. Kérlelt, hogy egyek! Nem akartam, de aztán elkezdte sütni... olyan jó illata volt. Nagyon jó!

Én: - Egye fene kérek.

András sugárzott! Én is, mikor megkaptam a vacsimat! Köszönöm Bandym!


 

Kattints a képre és nézd meg nagyobb méretben! Érdemes! :)

Spúr

Grrrrrrrrrrrrrrr ...... naaaagyoooon fáázoook! 17 C' van. A lakásban! Lehet nem kellene ennyire spórolni?

Gólyahír

No nem az enyém még!

 A mai nappal egy újabb taggal bővült az olvasói létszámom - amit persze még mindig egy kezemen meg tudok számolni. De ez nem baj, mert nem is szeretném, hogy akárki belelásson az életembe. Jelenleg tényleg csak azok olvasnak (pontosítok:tudnak a blogomról), akik közel állnak hozzám, és talán azt is mondhatom, hogy szeretném, hogy "lássák" a gondolataimat, érzéseimet. 

Ma vendégségben voltam Alizéknál. Alizzal még az ING-s időszakban ismerkedtem meg, aztán később is dolgoztunk együtt. Itt laknak tőlünk 2 percre - ennek ellenére negyed évente találkozunk. Most mondjam, hogy ennyire lusta vagyok? Hétfőn váltottunk e-mailt, és akkor szólt, hogy szerdán ugorjak át, vagy átjön ő is, csak talizzunk, dumcsizzunk. Nem fogok hazudni, egyből az futott végig az agyamon, hogy lehet..... talán végre....esetleg sikerült nekik... 

Hát nem tévedtem. Mikor megláttam rögtön feltűnt, hogy milyen nagy lett a pocakja. (A nagy, az hozzá képest nagy, mert az enyém nagyobb, csak más okból). Szóval nem haboztam - és bár félve, nehogy esetleg az legyen, hogy rosszul láttam - rákérdeztem: "Te terhes vagy?" És igen, az. A durva az, hogy annyira az elején vagy, hogy valakinek ezt még a teszt sem mutatja ki. 

Érdekes, de most nem volt bennem irigység. Talán azért mert valahol sorstársak vagyunk. Nem tudom, de Tőle egy percig sem irigylem ezt az állapotot. Aztán önző módon persze rögtön az is végig futott az agyamon, ha nekünk is sikerülne 2-3 hónapon belül (de még a fél év is belefér), akkor még együtt is babázhatnánk... ha már ilyen közel lakunk egymáshoz... Hmmmm... :) .... bármi lehet! Én hiszek benne!

Házi praktikák, fortélyok

Február 1. (kedd)

 

Közjegyző után a parkoló felé vezető utunkon tettünk egy kitérőt. András nemrég egy bizományi üzletben járt, ahol a különböző műtárgyakon, műszaki cikkeken kívül használt, régi könyvek is helyet kaptak. Most megmutatta a boltot. Még ott volt az a kis plasztika, amit már múltkor is látott. Ez azért ragadta meg a figyelmét, mert otthon nekünk van egy sorszámozott, amit még mamám vett sok-sok évvel ezelőtt. Sok-sok évvel ezelőtt az a kis plasztika olyan sokba került, hogy papámék majdnem hülyét kaptak mikor megtudták, hogy mamám mivel állított haza – az építkezés közepén. Na de a lényeg, hogy ahhoz a plasztikához hasonlót talált András is. Ezt mutatta most meg. Bár nem került olyan sokba, mint amire számítottam, de még mindig az a kategória, amire húzom a számat. Nekem nem kellene, mert nem az én ízlésvilágom, meg én ilyenre sajnálnám is a pénzt, de ajándéknak jó lenne… majd egyszer…

Azért üres kézzel nem jöttünk el, vettem kemény 250 Ft-ért egy könyvet, melynek a címe már a címben is látható „Házi praktikák, fortélyok”. A könyvben otthon elkészíthető gyógyteák, praktikák találhatóak, némely meg is mosolyogtatott. Ilyen volt például, hogy vágott sebnél nyálazzuk be az ujjunkat, mert az fertőtlenít. Amúgy rengeteg olyan gyógynövényről, -teáról ír, melyről még sosem hallottam.

Ez pedig kedves sorstársaim egy hasznos tanács a könyvből, ha horkol a párunk:

1. Emeljük meg az ágyat a láb részénél. Ilyen testhelyzetben kevésbé fog horkolni a férfi ember. (nagyon jól nézne ki az ágy…)

2. (és ez baromira tetszett) Ha hason vagy az oldalán fekszik alanyunk, nem nagyon horkol. A hátán annál inkább. Megoldás: varrjunk a pizsamája hátoldalára a két lapocka közé egy golyót és nem fog a hátára feküdni.

Ezzel csak 2 probléma van:

1. Nem tudok varrni!

2.  Bandym nem visel pizsamát.

+ 1: Milyen golyót??? Üveggolyót?

Majd írok még máskor is ilyen jó kis tanácsokat a 80-as évekből…

Monopol szolgáltatói uralom

Február 1. (kedd)

Végre lenne időm a blogomat írni, erre nincsen internet kapcsolatunk. Most offline, word-ben jegyzetelek. Ilyenkor nagyon ideges tudok lenni. Főleg azért, mert múlthéten szintén órákon keresztül nem tudtam netezni, ráadásul napközben, amikor dolgoznom kellett volna. Az internet és tv egy szolgáltatótól érkezik, és a tv-vel szintén problémáink vannak. Digitális jelen keresztül fogjuk a csatornákat, de úgy hetente 2x a legjobb csatornák bemondják az unalmast, és órákon keresztül csak a hibaüzenet jelenik meg a képernyőn. De persze ha késünk a csekkek befizetésével, akkor egyből küldik a fizetési felszólítást, rászámolva 400 Ft postaköltséget. Az első adandó alkalommal, amikor lehetőségünk lesz szolgáltatót váltani, megtesszük. Ideérhetnének már a Digisek, mert fele ennyi pénzért netezhetnénk és tévézhetnénk, mint most a rohadt Vidanettel. Jelenleg havi 8200 Ft-ért nézzük a tv-t és netezünk 8Mbit/sec-mal, a Diginél mindez 5000 Ft lenne…. De Győrben még sajna nem olyan kiépített, mint Székesfehérváron.

Közjegyző II.

Ma voltunk közjegyzőnél. Izgalmasan indult, mert a buszmegállóba hiába mentem, busz nem jött. Aztán szólt egy idősebb bácsi, hogy állítólag nem járnak a buszok, mert bombariadó volt. Kérdezte tudok-e erről valamit, de nekem tök új infó volt. Hívtam is Andrást, hogy mégiscsak jöjjön el értem, mert nem fogok odaérni kettőre gyalog. (Ha több időm lett volna, lehet be is sétáltam volna a városba, mert szombat óta nem voltam levegőn, és nagyon jól esett kimozdulni.) A másik izgalom aztán abból jött, hogy a címet nem néztem meg. Pontosabban még tegnap amikor rátelefonáltam az irodára, akkor a naptáramba felírtam, de azóta rá sem néztem. Kénytelenek voltunk az emlékezetemre hagyatkozni, ami szerencsére nem hagyott cserben, pontosan emlékeztem a címre. Az iroda egy régi belvárosi épületben volt, és írtó büdös volt a lépcsőházban. Csatorna szag. 

Megérkeztünk, elkérték az iratainkat, majd a váróba irányítottak minket. Elég sokat kellett várni, így gondoltuk olvasgatunk addig... Volt ott 2008-as Blikk, 2006-os Story magazin.... Amúgy ahhoz képest, hogy kész nyomtatványuk , vagy sablonjuk van erre a nyilatkozatra, elég sokat kellett várnunk. Mondtam Andrásnak, hogy biztos azért, hogy nehogy azt higgyük, hogy a 15.000 Ft-ért nem csinálnak semmit. Aztán behívtak minket és a közjegyző felolvasta a nyilatkozatot, amit aztán két példányban meg is kaptunk. Az egészet nem fogom ide leírni mert 2 A4-es oldal, de 1-2 pontot bemásolok.

1. B.A. és Z. D. egybehangzóan és kölcsönösen kijelentjük, hogy 2006. november óta folyamatosan együtt élünk, utóbbi időben, és jelenleg is a .... szám alatti lakásbérleményünkben.

2. Kapcsolatunkból gyermek nem született (sajnos - szerk.)

3. Kijelentjük, hogy egymással vér szerinti rokoni kapcsolatunk nincs (még jó - szerk.) és házassági köteléke egyikünknek sem áll fenn, és az élettársi kapcsolatok nyilvántartásába sincs bejegyzésünk. Kijelentjük, hogy családi állapotunk nőtlen, illetve hajadon.

6. Amennyiben a közeljövőben megtörténő egészségügyi beavatkozásból vagy beavatkozásokból gyermek születik, úgy B.A. kijelentem, hogy a születendő gyermeket (gyermekeket) tőlem származónak elismerem. (itt elérzékenyültem magamban - szerk.)

A lényeg körülbelül ennyi. Persze az új jogszabályok szerint ha lesz babánk még külön apasági nyilatkozatot kell Andrásnak tennie, mert egy új rendelet vagy törvény szerint csak a házasságban születő gyermeknél nem kell külön apasági nyilatkozatot tennie az apának. Olyan jó ezt a szót leírni, hogy apa! Apa, anya, kisfiam vagy kislányom, gyermekem. Olyan szépen hangzanak! Már alig várom, hogy használhassam! - más megközelítésből! Hamarosan majd tehetem, mert nemsokára jó kezekben leszünk és segítséget fogunk kapni!