Nem variáltuk túl. Tavaly kaptam Andrástól egy angyalt rózsakvarcból, melyről később a nadrágzsebében (neeem, nem szoktam kutakodni) egy általa jegyzetelt leírást is találtam (a mai napig őrzöm), mely szerint a rózsakvarc a szeretet köve, mely erősíti a szerelmet. Azóta is nagy becsben tartom az angyalkát, egy pici piros átlátszó szütyőben tárolom a párnám alatt, azzal alszom - a másik kövemmel együtt.
Idén úgy gondoltam, hogy desszertet fogok adni Bandymnak - nem akartam túlzásba sem esni, de úgy járni sem, mint tavaly, amikor tőlem nem kapott semmit. Vettem még egy üveg pezsgőt, úgy döntöttük azt nem isszuk most meg, majd csak szerdán a vizsgálat után. Az alkohol nem tesz túl jót a "kisBandyknak".
Amúgy azért sem foglalkozunk annyira a Valentin nappal, mert egyrészt ez már a 6. volt együtt, másrészt nem gondoljuk azt, hogy egy napon kell a szeretetünket egymás felé tárgyakban, gesztusokban kifejezni. Például múlt héten is kaptam meglepi kinder tojást - én pedig vasárnap kiosontam itthonról, és a cukrászdából hoztam sütit ebéd után. Igaz lebuktam, mert ahhoz kicsi ez a lakás, hogy ne tűnjön fel, hogy nem vagyok itthon.
Szó mi szó, ellenezni nem ellenzem, sőt az apróságnak örülök is, csak ezreket nem költök rá. (Mondjuk ha sok pénzem lenne, egy külföldi hétvégében azért én is benne lennék :) ).
DE! Kicsi Bandytám! A szívem érted dobog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése