Furcsa mód, mostanában folyton írnám a blogomat. Nemrég volt egy hetem, amikor talán egy sort sem írtam, most meg naponta többször is eszembe jutnak olyan gondolatok, amiket lejegyeznék. Nem történik annyival több dolog most sem velem, ráadásul időm sem lett több. Sőt, nagyon nagy hiány az idő. 4 után főzök, eszek, Zumba, tanulás, blogírás, ezeket nehéz este 9-ig besűríteni, úgy, hogy közben tévézek is. Ja, és nem is tudom besűríteni. Valami mindig kimarad sajnos.
Most fürdéskor például a barátságról gondolkoztam. Hogy milyen jó is, ha az embernek vannak barátai. Milyen jó, ha van akire számíthat, ha van akivel megoszthat titkokat, akivel lehet pletykálkodni, hülyéskedni, sétálni, mozizni, mozogni járni. Nem sok barátom van, nagyjából pont annyi, ahányan a blogomat olvassák, vagy legalábbis tudnak róla. Van akivel nem találkozom hetekig, van akivel hónapokig, van olyan is, akit vagy 5 éve nem láttam. Van aki inkább a múltban volt mellettem, van aki jelenleg is. Van aki Fehérváron lakik, van aki Szolnokon, vagy Vonyarcvashegyen, van aki Győrben, de olyan is aki Angliában. Valamiért ezek az emberek fontosak számomra. Van akivel a gyerekkoromat, diákéveimet, van akivel a főiskolai éveimet, van akivel egy nagy utazást élhettem át. Van aki olyan mint én, van aki átélt olyan dolgokat mint én. Egy közös mégis van mindegyikőjükben. Mindegyikőjük nagyon jó lelkű és mindegyikőjük a barátom.
Nagyon szeretnék több időt tölteni a barátaimmal, de sajnos van "csak". Én Győrben élek. Többségük pedig mind máshol. Ez van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése