Gólyahír

No nem az enyém még!

 A mai nappal egy újabb taggal bővült az olvasói létszámom - amit persze még mindig egy kezemen meg tudok számolni. De ez nem baj, mert nem is szeretném, hogy akárki belelásson az életembe. Jelenleg tényleg csak azok olvasnak (pontosítok:tudnak a blogomról), akik közel állnak hozzám, és talán azt is mondhatom, hogy szeretném, hogy "lássák" a gondolataimat, érzéseimet. 

Ma vendégségben voltam Alizéknál. Alizzal még az ING-s időszakban ismerkedtem meg, aztán később is dolgoztunk együtt. Itt laknak tőlünk 2 percre - ennek ellenére negyed évente találkozunk. Most mondjam, hogy ennyire lusta vagyok? Hétfőn váltottunk e-mailt, és akkor szólt, hogy szerdán ugorjak át, vagy átjön ő is, csak talizzunk, dumcsizzunk. Nem fogok hazudni, egyből az futott végig az agyamon, hogy lehet..... talán végre....esetleg sikerült nekik... 

Hát nem tévedtem. Mikor megláttam rögtön feltűnt, hogy milyen nagy lett a pocakja. (A nagy, az hozzá képest nagy, mert az enyém nagyobb, csak más okból). Szóval nem haboztam - és bár félve, nehogy esetleg az legyen, hogy rosszul láttam - rákérdeztem: "Te terhes vagy?" És igen, az. A durva az, hogy annyira az elején vagy, hogy valakinek ezt még a teszt sem mutatja ki. 

Érdekes, de most nem volt bennem irigység. Talán azért mert valahol sorstársak vagyunk. Nem tudom, de Tőle egy percig sem irigylem ezt az állapotot. Aztán önző módon persze rögtön az is végig futott az agyamon, ha nekünk is sikerülne 2-3 hónapon belül (de még a fél év is belefér), akkor még együtt is babázhatnánk... ha már ilyen közel lakunk egymáshoz... Hmmmm... :) .... bármi lehet! Én hiszek benne!