Egy rossz álom

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, pontosabban elég sokszor felébredtem. Minden egyes visszaalvásnál egy újabb álomba kezdtem, amelyek közül egy igen megviselt. Ebben egy másik testbe bújva egy nagy társaságban voltam. Ott volt a család is, egy csomó más ember és gyerekek. Egy kisgyerekkel megtámadott minkett egy fehér kis kutya, Westi-féle. Nagyon nyomasztó volt, ahogy agresszíven ugatott minket, majd amikor futásnak indultunk, futott utánunk. Végül - mert aztán egy folyó is volt a közelben - futva a part mellett gondoltam egyet, megálltam, szembefordultam a kutyával és belevágtam a folyóba. Azt gondoltam, hogy majd átúszik a másik partra és akkor már nem fog minket bántani. De kutya nem jött fel a víz felszínére. A vízből bugyborékok jöttek a felszínre... még egy darabig majd már az sem. Álltam a folyó szélén, vártam, hogy a kutya felszínre jöjjön, de nem jött. Ott álltam, és meg akartam menteni, de nem mertem beleugrani a vízbe. Attól féltem, hogy én sem tudnék a felszínre jönni, én is meghalhatok. Ott álltam és egyre szarabbul éreztem magam, megöltem a kiskutyát. Szörnyű volt. Elmeséltem Andrásnak az álmomat, és mondtam neki, hogy olyan lelkiismeret furdalásom van még most is. Nem értem miért álmodok ilyet, miért bántottam álmomban a kiskutyát. Amikor az életben soha nem tennék ilyet és azt sem gondolnám, hogy elfojtott agresszió lenne ez. 

Erre még rátett egy lapáttal, hogy ma délelőtt Tesco-ból hazafele jöttünk át a hídon, és az út szélén a földön feküdt egy galamb. Nem tudott felkelni, még mozgatta a nyakát, szeretett volna elrepülni, de nem sikerült neki, a teste nem mozdult. Elszorult a szívem. Aztán elhaladtunk mellette, leértünk a hídról és láttam, hogy egy szép kocsiból kiszállt egy fiatal srác, és elindult a galambért. Valószínű ő ütötte el véletlenül. Meglepődtem, de tetszett amit láttam... hogy nem hagyta ott. nem tudom mi lett a galambbal, hogy segített végül rajta mert addigra elhajtottunk a kocsival. De jó, hogy vannak ilyen emberek is.