Minden bizonnyal nem! Legalábbis nem nekem.
Ott kezdődött, hogy Csütörtökön sms-t kaptam Andrástól (nem nagyon szokott írni). Az sms-ben ez állt:
- Chilis bab!
Vicces volt, mikor Dia nem sokkal az én sms-em után megosztotta velem, hogy milyen kedves egy szavas (tényleg kedves) sms-t kapott a párjától. Mondtam neki, hogy ÉN IS!
Aztán rá egy órára csörgött a telefonom. András volt.
A: A paprikás krumplihoz megvan minden alkatrész? (mert úgy volt azt főzök).
Én: Igen, megvan hozzá minden ALKATRÉSZ!
A: Akkor legyen mégis az, mert marha sokan vannak Sparban, nem megyek be.
Délután castingot tartottam, András pedig megvárt, hogy együtt menjünk haza (neki nem volt kulcsa). Amíg várt rám, megvette a chilis bab hozzávalóit, majd közölte, hogy már nem csinálja meg, mert megy edzésre. Néztem rá ártatlan őzike szemekkel...
Én: De akkor én mit eszem???
A: Jól van - kedvesen - akkor megfőzöd te.
Én: Tessék? Még soha nem csináltam chilis babot!!! Az hagyján, de soha nem is ettem!
Aztán tényleg megcsináltam. Pikk-pakk kész volt (így chilis bab porral). Darált húst megpirítottam, rá víz, rá por, rá paradicsomos kukorica-bab konzerv. 10 percet még főztem és kész is lett. Csak úgy jelzem, hogy András pont ezután indult el edzésre...
A kaja finom volt - de tényleg - azóta viszont nagyon fáj a hasam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése