1987-es magyar film. Most megy a Duna Tv-n. Sok szép régi emléket idéz elő. 1987 nyarán 6 éves voltam. Amikor kicsi voltam, számtalanszor hallottam az idősebbektől azt a bizonyos mondatot: "Bezzeg a mi időnkben!" Ezen akkor csak mosolyogtam, s az járt a fejembe, hogy miért is sírják vissza az idősebbek a régi időt, amikor akkor nem volt se ez, se az. Most, hogy már felnőttem, már másképp látom. Visszavágyom! Nézem a filmet, és fáj a szívem. Fáj, hogy megváltozott a világ, hogy mások az értékrendek, hogy mindenki rohan, hogy a világ tele van kegyetlenséggel, hogy semmi sem olyan, mint régen. Amikor gyerek voltam, nem volt ennyi autó az utakon, nem kellett attól félnie a szüleinknek, hogy elgázolnak minket. Táborba jártunk, amit nemcsak a jómódú családok engedhettek meg maguknak. Szám-háborúztunk, bunkit építettünk és "csatáztunk" egymással. Akkor még "volt" idő kirándulni, nem kellett tartani attól, hogy az erdőben sátorozás közben meglopnak, megtámadnak. Otthon nem a számítógépen játszottunk, hanem egymással. Néha úgy érzem megfojt a világ. S bár én is már az interneten írom a naplómat, mindenféle elektromos kütyüvel rendelkezem, mégis úgy érzem, hogy mindet odaadnám, ha nem kellene a jelent élnem. Ha egy olyan helyen élhetnék, és nevelhetném a gyerekemet, ahol az idő lelassul, az emberi értékek szerepet kapnak, ahol a közösség odafigyel a másikra, és még sorolhatnám. Szar azt hallani, amikor baráti körben azt mondja a már szülő, hogy nem tiltja a gyereket a tévétől, számítógéptől, mert ez az elvárt és lemarad a gyerek a társaitól, meg nem is lehet tiltani, mert a gyerek látja és ezt akarja, elkerülhetetlen. Szerintem ezt a lusta szülő mondja, akinek nincs arra ideje, vagy nem szakít időt rá, nincs türelme ahhoz, hogy következetesen irányítsa a gyereket. Nyilván nem lehet a gyerekeket mindentől "megóvni" , hiszen a környezetnek nagyon erős a szerepe. Viszont meg lehet tanítani gondolkodni! Helyesen gondolkodni.
Mi is néztük, nekünk is nagyon tetszett (ismét)! Ugyanazt érzem én is, hogy vissza szeretném kapni a régi időket! A játékot, a kirándulást, a szabadidőt!
VálaszTörlésNekem ezért kedvencem a Tüskevár, szeretnék ott és úgy élni! Mármint a berekben vagy a faluban, nem Pesten:)
Én is néztem, tündéri film volt s Miss D-val teljesen egyet kell, hogy értsek!
VálaszTörlésNekem egy emlékkép ugrik be egyre többször: nem tudom hányadikasok voltunk a húgommal. Nyári szünet, 9. napja esett az eső - röhej, hogy ezer éve volt, s ilyen apró részletek megvannak még - a Légy jó mindhaláligot olvastam nyári olvasmányként s írtam közben az olvasónaplót. A húgom eközben "mindíííg minden körülmények között" be akarta csomagolni mama macskáját egy pelenkába és onnan a szekrénybe, hogy aludjon. A maccs marhára nem akarta, visított és karmolt... erre a húgom - volt vagy 3 éves -: "akkó' csak ódíccs és bezárta a szekrénybe'". Ezen mosolygok magamban és most fel is hívom és elmondom neki :-)
Puszillak: Liz