Igen, útban van

Tegnap castingot tartottam. Az utolsó jelentkezőm egy 5 éves gyönyörű és tüneményes kisfiú volt, aki a szintén tüneményes kishúgával és a szuper kedves és vicces és szintén tüneményes fiatal szüleivel érkezett. Először a kislánnyal is próbálkoztak volna, én már ösztönöztem volna is őket, amikor megtudtam, hogy fotót nem azért nem hoztak róla, mert épp nem készült, hanem mert nem tudnak róla fotót csinálni - nem állt meg egy percre sem... :-))) Rengeteget dicsértem a gyerekeket, teljesen elvoltam tőlük ájulva. Szépek voltak és csinosan voltak felöltöztetve. Jókedvűek és felszabadultak voltak, folyamatosan mosolyogtak és szót fogadtak... mindemellett az elevenség ugyanúgy ott volt a viselkedésükben, amolyan minta gyerekek. A 100. ilyen ömlengésem után mondta a fiatal pár, hogy "na majd megtudod ha lesz, vagy esetleg van már, vagy esetleg útban van".... ekkor hirtelen lelassult az idő és a pár másodperc vagy fél percnek is tűnt, majd egyszer csak a szám önálló mozgásba kezdett: "Útban van már!"..... és így kimondani még soha nem mondhattam és így valamit kimondani, még talán soha nem esett ennyire jól, mint akkor, ott. Büszke voltam, hogy kisbabánk lesz, és talán először éreztem azt, hogy igaz.... mert először mondtam olyan embernek, akik nem ismernek, és a lombikról sem tudtak. Elmeséltem Andrásnak is a történetet, hogy milyen szuper érzés volt azt mondani, hogy útban van. A mi pici kis babánk, aki 7 és fél hónap múlva megszületik és általa mi is igazi családdá válunk.