Segítségem

Azt hiszem illene megemlítenem, hogy hogyan sikerült átvészelni az első hetet az új lakásban, amikor András már vasárnap hajnali 1-kor elindult gyakorlatra. 

Anyukám már korábban kitalálta, hogy kivesz pár nap szabit, hogy segíthessen nekem, ne nekem kelljen emelnem, takarítanom. Ennek nagyon örültem, hiszen nagy félelmem volt, hogy egyedül kell mennem a Kaáliba az eredményt megtudni, és ezt nagyon nem akartam. Így anya úgy intézte, hogy aznap mindenképpen még Győrben legyen. 

Hétfőn érkezett, délelőtt hozta meg a párja - aki Árpi (mint öcsém és apukám is). Előre szóltam neki, hogy ne lepődjön meg, doboz doboz hátán, mindenhol zsákok és kosz - hiszen szombat-vasárnap cipekedtünk csak át, és időnk nem volt még semmire a régi lakás leadási, kitakarítása miatt. Bár a telefonban szinte leintett, hogy ugyan, ne szabadkozzak, tudja ő hogy ez milyen, mégis láttam az arcán amikor megérkeztek, hogy ekkora káosszal nem számolt. 

Megmutatom kb mi fogadta: 

A képeken amúgy már látható (rákattintva nagyban is), hogy a nappalink fala zöld lett, a kisszobáé pedig lila (fantázianevén mesevirág). Mindkét színt együtt választottunk, és mindkettőnél féltem, hogy vajon tényleg tetszeni fog-e, de imádom! Mindkettő tök nyugtató és hangulatos. 

Anya hétfőn miután bevásárolt a hűtőbe neki is állt pakolni. Kezdett a konyhával, délután munka után csatlakoztam a ruhák szekrénybe pakolásával, másnap takarított, könyveket pakolt, aztán jött egy egész napos ablakpucolás, mely során kiderült, hogy sajna mind a konyhai, mind a háló ablaka meg van vetemedve, és nem lehet rendesen becsukni. Ráadásul a külső üveget szinte nulla gitt tartja. Andrásnak mondtam is, hogy ki kell hívni az inszolosokat, hogy csináljanak valamit az ablakokkal, mert így nem mehetünk bele a télbe, akármennyire is fűtenek durván a panelokban. 

Anyával ittléte alatt voltunk moziban is és egy castingra is elkísért. Főzött nekem, és még azt sem engedte, hogy valamiért a magasba nyújtózzak. Pénteken és már az előtte való nap is hősiesen tűrte a feszültségemet és egyszer sem tett helyre, hogy ne vele legyek ingerült, amikor ő csak segít nekem. (Nem anyával volt gondom, hanem a feszült várakozás készített ki). 

Nemcsak én örültem neki, hogy itt volt, de ő is nagyon jól érezte magát. Megbeszéltük, hogy lesz még ilyen alkalom, ha máskor nem, majd májusban.

Nagyon nagy segítség volt ő nekem mind fizikailag mind lelkileg. Nem is tudom mikor töltöttem ennyi időt egyhuzamban együtt anyukámmal. Talán igazán kettesben még soha.

Még egyszer köszönöm anyukám, hogy eljöttél, és bár Te nem szereted, ha ilyeneket megköszöngetek, mert ez természetes, azért én KÖSZÖNÖM!!!