A fejfájás

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Eleinte csak kicsit fájt, de aztán annak ellenére, hogy bevettem egy aspirint, meg infra lámpáztam magam, a fejfájás csak erősödött. Úgy volt, hogy megyünk ebédelni barátokkal, de így lemondta András. (nekem amúgy sem volt kedvem menni étterembe, mondtam is Andrásnak, hogy inkább Mekire költeném azt a pénzt). Judittal is megbeszéltem előző nap, hogy átmegyek hozzá, de őt is lemondtam, mert úgy voltam vele, hogy inkább pihenek, hogy szilveszterre jobban legyek. 1-2 óra múlva viszont már olyan erősen fájt a fejem, hogy ha akartam volna sem tudtam volna sehova sem menni. Túl voltam a második aspirinen, feküdtem, de csak rosszabb lett. Aztán eljutottam odáig, mint kb. fél vagy egy éve, amikor már annyira fájt a fejem, hogy hánytam. Utána aludtam, és olyan 3-4 körül lettem csak kicsit jobban. Ennyit a migrénről.

"Busójárás"

Ez így elég csúnyán hangzik, és nem akarok vele senkit sem megsérteni, de sok volt a jövés-menés, és én nagyon fáradt voltam. Egyszerűen nem bírtam kipihenni magam. Esténként sokáig fent voltunk, mindig máshol aludtunk, napközben meg vagy főztünk, vagy mentünk. 

Anyuék után András nagypapájához mentünk Dombóvárra, ahová a család többi tagja - Andit leszámítva aki dolgozott - már megérkezett 26-án reggel. Nem sokat voltunk a papánál, igazából 2-3 körül haza is indultunk. Papa kicsit feltöltődött, megmutatta mit rendelt a Teleshopból, ami mindig egy nagy küzdés, mert ő tipikusan az az öregember, akinek mindent el lehet adni. Például a beteg lábára, ami talán olyan mintha pikkelysömörös lenne, de nem tudom, hogy pontosan mi a baja, rendelt a teleshopból egy krémet, amit azt hiszem fáradt, visszeres lábra kínálnak és azt mondja, hogy most jó, most nem fáj a lába. De van neki már otthon gőzölős állványa ami kivasalja a ruhát, gőzölős porszívója, vagy takarítógépe - a nevüket sem tudom - rovar riasztója, festékszórója, hot panje, késkészlete, meg ugye ajándékokat nekünk is onnan szokott rendelni. Épp mutatott egy katalógust, amiben egy krém eltünteti a foltokat az arcról... "Áhhh! Papa ezt meg ne rendelje! Ez smink, kozmetikai cucc, make up!" - már nem tudtam, hogyan mondjam neki, hogy ez nem meggyógyít, csak elfed.

Dombóvárról hazaérve rögtön mentünk is Pákozdra Viktorékhoz - most ott laknak egy hétvégi házban. Ott aludtunk náluk és úgy mentünk másnap délelőtt unokatesómékhoz, Viriékhez. Ott már két kislány van, Hanna - aki 2 éves múlt, és Villő, aki szeptemberben született. Tüneményes mindkét kislány. Csináltunk róluk fotókat, András úgy is, ahogy a kezemben volt a 3 hónapos Villő. 

Itthon, amikor visszanéztük a képeket a számítógépen Andrással, elkezdtek potyogni a könnyeim és nem bírtam abbahagyni a sírást. Ettől a képtől:

András csak odabújt és szorított magához. Tudta miért sírok! 

Viri amúgy megkérdezte, hogy ha nem sikerül, akkor szóba jött-e már az örökbefogadás. Meglepődtem a kérdésen, mert még nem telt el annyi idő, és bár én már gondoltam rá, hogy ha sehogy nem sikerülne akkor én nem tudnék gyerek nélkül élni és akár örökbe is fogadnék, de Andrással nem beszéltünk még róla - korai is lenne, meg erre nem is szabad gondolni. András itthon el is mondta, hogy neki nagyon szarul esett a kérdés, és ő nem is akar örökbefogadni, mert nem tudna úgy szeretni egy örökbefogadott gyereket, mint a sajátját és hogy ilyen biztos nem is lesz, mert már annyi lehetőség van, és ha kell, akkor inkább hosszú éveket vár rá. Megértem amit mond, és igaza is van, csak jó lenne ugrani az időben. 

Viriéktől hazaérve átmentem Diához egy órára, megajándékoztuk egymást. Úgy volt, hogy négyesben fogunk találkozni (fiúkkal együtt), de aztán betáblázták magukat. Végül nem is bántam, meer kettesben olyan ritkán találkozunk.

Összefoglaló a karácsonyról...Vigyázat! Hosszú lesz!

Ott tartottam, hogy 23-án jöttünk haza. A második tortát már itthon sütöttem meg, mert az első nem akart kihűlni - megszilárdulni, ezáltal nem tudtam felszabadítani a tortaformát a következő sütihez. (Most el kezdett derengeni valami, hogy ezt már mégis leírtam...) 23-án otthon aludtunk Andrással, hogy apa ne legyen egyedül - öcsém nem jött haza még egy fél órára sem, amit apu zokon is vett - de neki nem mondta, csak persze nekem, nekem kellett hallgatnom... 23-án történt az első kis "csoda"

Apa levelei válogatása közben: "Mi a szar nektek? A mosógépetek és hűtőtök?"

Én: "Igen" - Működnek, csak a hűtő zabálja az áramot, a mosógép meg hideg vízzel mos.

Eltelik 1-2 perc... 

Apa: "Itt van 200 ezer Ft, vegyetek egy új mosógépet, és hűtőt!"

Én: "De apa, miért? Nem... 

Apa: "Most még tudok adni, Árpi is kap, aztán később már nem biztos, hogy tudok majd"

Pityeregni kezdtem és megöleltem aput, nélküle nem mostanában cseréltük volna le a gépeket, és akkor is csak hitelre. Apa nem igazán viszonozta az ölelést, pedig nem ilyen típus.  Mindemelett lelkiismeret furdalásom is volt, mert 1: Máténak ha jól tudom nem adott apu 2: Nem kevés pénzzel lógok még apunak (pontosabban nem én, de rajtam keresztül egy illető). Na de lépjünk tovább....

December 24, (péntek) Szenteste

Reggel 7:00, Interspar: Vissza voltak még az üdítők, pezsgő, máj, gépsonka. Máj nem volt! Azaz volt, de csak pulyka és csak fél kiló. Pedig az lett volna az egyik kaja. Baconbe tekert máj. András oldotta meg a helyzetet, nővére adott nekünk egy rúd grillezhető sajtot, így azt tekertük bele baconbe és sütöttük meg. 

Az ebédet délre terveztük, de megcsúsztunk, így fél kettőkor kajáltunk csak. A máj sajnos nem is sült meg rendesen, vissza kellett dobni a sütőbe, de András töltött husija isteni lett. Annyira, hogy öcsém barátnője este úgy érkezett meg hozzánk, hogy ennek kéri a receptjét. 

Kaja után átmentünk Andrásékhoz, ott is ebéd, aztán ajándékozás. András náluk adta át az ajándékokat én meg nálunk. Kaptam tőle egy könyvet (fotós) és egy elektromos fogkefét, aminek nagyon örültem, mert abszolút nem számítottam rá.

Ennyire örültem

6-ra visszamentünk Kelemenre, nem sokkal utánunk érkezett Eszti is - öcsém barátnője. Koccintottunk és itt is megajándékoztuk egymást. Tesómmal most közösen leptük meg a szülőket, mert mindketten pénzszűkében voltunk. Volt egy vicces jelenet is, apu ajándékánál (pulcsi, így nagyobb ajándék csomag), ugyanis szóltam öcsémnek, hogy jöjjön - hogy közösen adjuk át. Nagy vigyor és meglepődés arcán, már mondja, hogy köszönöm, amikor leesett neki, hogy ez apunak lesz. Tesómék egy órát voltak kb., aztán mentek Eszti szüleihez. Mi maradtunk otthon és még sokáig scrabble-eztünk. 

December 25. (szombat) Karácsony első napja

Ma is mi főztünk Andrással. A menü a következő volt: Tárkonyos raguleves, hústorta, sült oldalas sütőzacskóban, parázs krumpli, rizs, majonézes kukorica. Bár most is nagyon megcsúsztunk, de a menü aratott. Papám kétszer is evett a levesből, öcsém meg közölte, hogy akkor ezentúl sajtos tészta helyett hústorta legyen.

Tárkonyos raguleves

Hústorta belülről

Mamiékat 11 után hozta be apu. Azaz kiment már értük reggel 8kor, de még megvárták Virágékat, míg átértek. 

Délutánra vártuk a bátyámékat is, de ők csak 5 után érkeztek - Lili túlaludta magát. 

Addig mi megint scrabble-eztünk. Mamám is beszállt. Egy kört végignézett, magyaráztunk neki, a második körbe beszállt, és pont ő kezdett. Nézte-nézte a betűit, majd megkezdte a játékot és lerakta, hogy "Á". Nézünk rá, várunk... ő ránk néz, és jelezte, hogy megkezdte a játékot. Percekig csak röhögtünk... "Mami, egy szót rakjál ki!"

 Aztán megérkeztek bátyámék is, a lányok először kissé megilletődve, majd később lelkesebben  kezdték el az ajándékokat kibontani.

 

Az ajándékom, amit a bátyáméknak készítettem végül kibontásra került - féltem tőle, hogy nem nézik meg, mert nem mindig szokták kibontani előttünk az ajándékokat... de apámék közrejátszottak, mert már kibontás előtt mondták Krisztáéknak, hogy mi van benne. Remélem majd meg is nézik, bár sajna nem úgy sikerült teljesen, ahogy terveztem. A 25-i estét már Andráséknál töltöttük, innen mentünk másnap anyumékhoz.

December 25. (vasárnap) Karácsony második napja

Reggel 7-korra terveztük az indulást Andrással, hogy mihamarabb anyáékhoz érjünk és több időt tölthessünk velük. Én teljesen rákészültem egy Mekis reggelire, egy olyan szendvicsre amit most lehet kapni szezonlisan (Röszti burger) és füstölt sajtos golyócskákra vágytam. De a Meki zárva volt. Ilyet hogy tehettek.... karácsonykor zárva vannak!!! Persze ezt totál értettem, és ez így van rendjén, csak nekem akkor kellett Röszti burger. 

Anyuékhoz korán érkeztünk, anya épp főzött, de nem sokkal az érkezésünk után oda is adtuk az ajándékokat. 

Anyu már nagyon várta a morzsaporszívóját, olyan volt mint egy kisgyerek - pedig tudta mit kap, mert inkább megkérdeztem, minthogy az ajándék egy vagy 2 év múlva nálunk kössön ki. Anya meg nem az a szégyenlős fajta, ha valami nem tetszik neki, megmondja. (Nem rá ütöttem ebben- én nem merem kimondani a véleményemet, mert mindig attól félek, hogy megbántok vele valakit). Szóval nagyon örült neki, remélem tényleg jó is lesz. Ebéd után átmentünk a barátjaikhoz 1-2 órára. Én, aki nagyon nem szeretem a pálinkát, most 4-5 félét is ittam. Igaz én csak pálinkából készült likőrt. de abból a bodzástól elkezdve az almás fahéjasig többfélét is. Ez nem házi pálinka volt, hanem Panyolai, ami egy egész új márka állítólag.

Másnap reggel 7 körül mentünk tovább anyuéktól, még előtte elvittük munkahelyére, mert ő már dolgozott!

Ilyenkor mindig olyan rossz visszanézni a távolodó integető anyumra.... mert míg apuval 2-3 hetente találkozunk, addig anyával csak egy évben 3-4-szer.

Karácsony előtti utolsó bejegyzés

Fél 2-kor tudtunk Győrből elindulni. Ott még megsütöttem az egyik tortát, de a másikat már hazahoztam és itthon sütöttem meg - idő hiányában. A kocsit olyan szinten megpakoltuk, hogy alig lehetett kilátni belőle. András Fváron (Kelemenen) segített felcipekedni, aztán ment is a dolgára, én meg elpakoltam a kajákat a hűtőbe és megsütöttem a másik sütit is. Apa 4-5 körül ért haza. Csak ketten voltunk, öcsém nem jött haza - szerelmes! Azért mi elvoltunk... leültünk beszélgetni és beszélgettünk estig, minden féléről. Nem is tudom mikor tettük ezt utoljára. Jó volt, nagyon jó volt. Később András is csatlakozott hozzánk, vacsiztunk, most meg lassan alvás, mert leragadnak a szemeim. 

Holnap reggel még elmegyünk apával Intersparba - én vásárolok még 1-2 dolgot, ő megvár kint. Nem csodálom, én is tartok még az utolsó rohamtól.

Valószínű legközelebb a 2 ünnep között fogok csak jelentkezni.

Boldog karácsonyt!

Nincs több kreatív ajándék

Jó fej akartam lenni, éreztetni az ajándékozottakkal, hogy gondolkodtam, (pénzszűkében is voltam), deeeeeee ilyet többet nem. Besokalltam a teendőkkel, kapkodtam, idegeskedtem, nem aludtam. Konkrétan a bátyámék ajándékának utolsó részét (3 kisfilmet csináltam) tegnap este 9-kor újra kellett kezdenem, mert a számítógép (amin a laptop "betegsége" után dolgoztam) nem akartam filmmé menteni. De nem adtam fel, ha már hetek óta dolgoztam vele. András elaludt, kiköltöztem a nappaliba és nekiálltam. Nagyon fáradt voltam, kissé összecsapott is lett és fél 1kor tudtam lefeküdni.

Karácsonyi üdvözlet egy barátnak

Ezt a bejegyzést egy olyan embernek szánom, akivel karácsonykor nem tudok személyesen találkozni, akinek nem tudok sms-t küldeni, nem tudom felhívni., pedig nagyon szívesen megtenném! 

Kedves Niké! Kívánok neked különleges és szeretetben, mosolyban, örömben gazdag karácsonyt! Amit írtál, én is úgy gondolom. Nagy öröm számomra is ez az új egymásra találás, mindig nagyon várom az e-mailjeidet, és boldoggá tesz az is, hogy megoszthatom Veled a hétköznapjaimat - még ha csak ilyen formában is! 

Fogadd tőlem szeretettel ezt a kis dalt! 

Boldog névnapot is kívánok!

Előkészületek

Ahogy nézem ezt a kis szánt, egyre érzem, hogy szorít az idő, mindjárt itt a karácsony, és én még nem dőlhetek hátra nyugodtan azzal a tudattal, hogy mindennel készen vagyok. Leginkább a bátyámék ajándéka idegesít, mert nagyon lassan halad és már nem is tartom akkora ötletnek, de az is lehet, hogy más csak az elkeseredettség beszél belőlem. 3. féle programmal dolgozom, egyszer már odaveszett 2 heti munkám, most meg mindig lefagy a gép. Nem veszem előjelnek, mert akkor az életben nagyon sok mindent annak kéne vennem, ennyire meg azért nem vagyok magam ellensége. A lényeg, hogy még vissza van 4 évnyi videó- és képanyag feldolgozása - igaz ahogy telt az idő, felvételeket is kevesebbet készítettem.

Ma körbetelefonáltam a családot, hogy megérdeklődjem, tetszik-e nekik a menüsor amit összeállítottam, megfelelnek-e a kaják. Mindenkinek tetszett - bár lehet ebbe benne volt az is, hogy mindegy, csak ne nekik kelljen főzni. 

Szent estére (ezt nem tudom hogyan írják) csak kis létszámban leszünk, ezért az ebéd is visszafogottabb lesz:

• baconba csavart máj (öcsém kedvence)
• krumpli püré
• töltött csirkecomb
• tartár
• túrótorta 1 (mert kettőt sütök)

25-én bejönnek mamámék is, meg jönnek át bátyámék is, ekkor lesz:

• hústorta ( recept)
• sütőzacskós zöldfűszeres vagy fokhagymás sertésoldalas
• köretnek rizs és parázskrumpli 
• majonézes kukorica
• túrótorta 2

Ezeket Andrással fogjuk elkészíteni, talán ezt a közös főzőcskézést várom a legjobban, bár lehet néha majd jól összekapunk, mert András biztos majd különlegeset akar belevinni, én meg majd ellenkezem, mert finnyás vagyok a családommal együtt.

Megnyerte!

Tegnap egész délutános összefoglaló ment a RTL Klubon az X faktor régi adásaiból. Egy darabig néztem, aztán egy óra után már nem kötötte le a figyelmemet. Aztán persze este a  fináléra újra csatlakoztam és izgultam végig a műsoridőt. A nyilatkozatokból, emberek kommentjeiből szinte biztos voltam benne, hogy a kalapos versenyző nyeri a tehetségkutatót, végül mégis örömtáncot járhattam az eredményhirdetésnél. Tényleg nem gondoltam volna, mert nagyon istenítették a Nicolast - és aláírom, hogy nagyon jó hangja van - mégis a Csaba nyerte.... és ennek most nagyon tudtam örülni!

Tehetségkutatók és egyéb...

Pénteken meglátogattak minket Aniék. 4 után bementünk a belvárosba forralt borozni, meg Ani vett még ajándékot. Nagyon hideg volt, mindig 1-1 üzletbe mentünk be körbenézni és közben felmelegedni. Itt is aludtak, úgyhogy Anival együtt néztük a Megasztárt, a fiúk meg a másik szobában neteztek.... egy darabig, mert a végére ők is csatlakoztak, aminek én egyáltalán nem örültem. Egyrészt az énekesekre vagyok kíváncsi, az ő hangjukra és nem máséra. Másrészt utálom ha folyamatosan megy a duma, ráadásul a leszólogatások, gyerekes poénkodások. A Megasztárt amúgy Tolvaj Reni nyerte, és egyáltalán nem látszódott rajta sem a meghatódottság, sem az öröm. Igazából úgy állt ott, mint akivel valami nagy csoda történt volna, a szemeiből pedig egyértelműen azt lehetett leolvasni, hogy nem tudja mi történik vele  -ez mondjuk abszolút őszinte volt. Nem érdekelt ki nyert, idén nem igazán szurkoltam senkinek, talán a Patai Annának, de ezt nem is nagyon hangoztattam, mert egy olyan emberrel nem találkoztam aki ne szólta volna le. Merthogy miért versenyeztetnek egy gyereket a felnőttekkel. Lehet igazuk van, de ha egyszer nem volt kikötés a jelentkezésben és lehetővé tették gyerekek számára is a versenyzést, akkor ne a gyereket szóljuk már le könyörgöm, hanem a szervezőket. Ráadásul okkal került be a 12-be, mert 11 éves létére felnőtteket meghazudtoló módon énekel. Nekem nem tetszett a műsor ünnepiessége, pontosabban nem volt olyan ünnepélyes, felemelő. Ami viszont nagyon jó volt, az a régi versenyzők közös produkciója. Sőt a többi versenyen kívüli produkció is. 

Péntek este elkezdett havazni és szombat reggel még mindig esett. Félő volt, hogy Viktorék nem tudnak hazamenni. Kb. 20-30 cm hó leesett,  és sajna megint karácsony előtt havaztunk be, amiből az ünnepekre félő, hogy semmi nem marad majd, és utánpótlás sem fog érkezni. 

Szombat délután miután elmentek a Viktorék, nekiálltam a bátyámék ajándékának - marha lassan haladok és közben folyamatos lelkiismeret furdalásom van, hogy kisajátítom a számítógépet. Ráadásul ezeknek a videó szerkesztő programoknak nem tudom milyen gépigényük lehet, de a harmadik programmal dolgozom mióta elkezdtem az ajándékot csinálni. Már nemcsak Majára és Lilire van szétbontva a munkafolyamat, hanem éves periódusokra.... és csak a Maja első événél járok. Baromi nehéz a zenét összevágni alá, és még nehezebb jó zenéket találni aláfestésnek. Itt ugye nem a nekem tetsző zenéket kell kiválogatnom, hanem azt is mérlegelnem kell, hogy a bátyámék ízlésvilágába beleférjen. Hiszen ha szar a zene, akkor kedvük sem lesz úgy nézni a filmet. Igen film, mert csak az első év 22 perc, és most 6 éves a Maja..... Ráadásul amikor először egymás mögé raktam a Maja videóit, akkor 2 órás időtartamot mutatott az idősáv ... azóta megvágtam a videókat is.

Tegnap este X Faktor volt, itt viszont nagyon szurkoltam a Csabának. Ha már egyszer kiesett a legjobb - Veca - akkor győzzön az, aki a legjobbat kiejtette. Tetszett nagyon a műsor - nem minden produkció itt sem, de meghatódtam a Norbi - Közeli helyeken - előadásán és egy kicsit a Csabi - Tamásén is. Ott azért csak kicsit, mert András is csatlakozott nézni, és ironikusan hangos sírást produkált - nem engem parodizált, hanem a Csaba érzelgősségén poénkodott. Nem, nem szóltam be, vitatkoztunk már aznap eleget... ami egészen addig tartott, amíg újra nem ketten voltunk itthon. A Viktor mindig kihozza belőle a 20 éves gyerekes, óvodás viselkedést.... régen nem volt vele bajom, viszont 1-2 éve nem tudok már nevetni rajta, inkább idegesít. 

Tegnap este becsomagoltam a karácsonyi ajándékok nagy részét. Le is fogom fotózni majd miután a maradékokat is becsomagoltam, mert tök jól néznek ki. azaz nem mindegyik, mert tudni kell rólam, hogy ehhez nem igazán van szépérzékem. Tavaly is a Dia csomagolta be az ajándékaimat. Le is vágta a családom egyből, hogy nem az én művem. Én úgy csomagolok, mint a kisboltban az eladó a felvágottas pult mögött a párizsit. Most is történtek érdekességek - pl. amikor apu pulcsiját szaloncukor formájúvá akartam csomagolni.... Csak a papír nem volt olyan rugalmas.... beszakadt. Próbáltam eltüntetni a szakadást masnival, de nem az igazi. 

Most vasárnap van, 8:42. András edzésen, úgyhogy én meg neki is állok szerkesztgetni a videót, hogy elkészüljek vele a hét közepéig.

A remekmű

Tegnap elkészült a kép, és fel is került a falra. Sajnos a körök szabad kézzel nem sikerültek túl jól, de az összeredmény nekem nagyon tetszik. 

Bár a fal itt rózsaszínnek látszik, de nem az! 

Bandy reggel megtervezte az ágyunk fölé is a képet, amelybe a monogramunkat fogja megcsinálni. Kíváncsi leszek.

Bandyta alkot

András mai edző majd vásárló körútjáról 2 kartonpapírral tért haza. Az egyiknek olyan színe van mint a nappali falának, a másik pedig olyasmi piros (bordó), mint a függönyünk. Kitalálta, hogy csinál belőle képet. Először megtervezte egy üres lapon, majd elkezdte a kartonokat vagdosni. Aztán összeragasztotta és most fest rá....

A képen nem látszik, de a nappalink fala nem fehér hanem olyasmi mint a karton színe.

Múltkor én is kitaláltam valamit, de nem is nagyon mondtam Andrásnak, gondoltam úgysem tetszene neki az ötlet. Aztán valahogy mégis szóbajött és úgy néz ki, hogy meg is csináljuk. A konyhánk étkező része nagyon csupasz. A falon se egy polc, se kép... Kitaláltam, hogy ha már nincs ablak a konyhán, cisnáljunk egyet. Na persze nem bontjuk meg a falat, de készítünk egy ablakkeretet, alá polc, mintha párkány lenne és gyékény reluxa félig felhúzva.... Kicsit feldobná az étkezőt.

A másik ilyen ötlet pedig András fejéből pattant ki, ami nekem is nagyon tetszett: 

Állkandalló gipszkartonból, gyertyákkal. Ezt egy újságban látta, és ott marha jól mutatott. Úgyis maradunk itt még szerintem jó darabig, úgyhogy szerintem ezt is megpróbáljuk / próbálja csinálni.

A hétvégén amúgy végre lett fogasunk is. Ami volt kiszakadt a falból és igazából tavaly tél óta nem is használtuk. Most vettünk egy állót - nem sokért, 3000 Ft-ért és arra minden kabát felfér. 

Lefényképeztem András szerelési technikáját...

 

 A zokniját igazán kifehéríthettem volna photoshop-pal.....

A laptop

Bármennyire is bánom, hogy Acer laptopot vettünk, egy dologgal elégedett vagyok - eddig! Mindenről tájékoztatnak ami a laptopommal a szervizben - Csehországban!!! történik:

1.) délelőtti sms és egyben e-mail is: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Az Ön készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx (nem publikus - a szerk.), megérkezett szervizközpontunkba.
Technikusunk rövidesen megkezdi a javítást. Amint lesz újabb információnk, értesítjük Önt."

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

2.) délutáni sms és e-mail: 

"Tisztelt Ügyfelünk!
Készüléke, melynek esetazonosítója xxxxxxxxxx, elkészült.
Megérkezését a következő 3 munkanapon belül várhatja.

Üdvözlettel
Packard Bell Ügyfélszolgálat"

Mindkét üzenet ma érkezett! Remélem a futárszolgálat is gyors lesz és legkésőbb kedden itt lesz a laptopom. Boldog lennék. Akkor meg még boldogabb, ha rajta lenne minden adat.

Időpont

Időpont? Még mindig nincs!

Ég a gyertya ég....

.... el ne aludjék.... Hát nem tudom milyen gyertya ez amit tegnap délután fél 3 körül meggyújtottam, este 10-ig égett, de még mindig csak a teteje fogyott el ... takarékos gyertya! 

Aztán vettem tegnap egeret is, a legolcsóbbat, az is 1600 Ft volt a Saturn-ban ( yőri Media Markt). Elhoztam András ajándékát és még az öcsémnek is vettem egy kis apróságot. Így kell pénzt költeni.

A könyvtárból kikölcsönzött könyveket múlthét pénteken vissza kellett volna vinnem, de elfelejtettem. Tök kétségbeestem, hogy már az első kölcsönzött könyvekkel így járok. Hétfőn megint elfelejtettem visszavinni, kedden nem voltak, tegnap pedig hazafelé vásárlásból akartam bemenni, de ezt is elfelejtettem. Felhívtam könyvtárat, hogy bocsi ezt tettem, erre a könyvtáros csaj mosolyogva (nem láttam, de a hangján éreztem) mondta, hogy semmi gond, meghosszabbítja nekem még egyszer a kölcsönzési határidőt. (már egyszer hosszabbítottam, mert lusta voltam visszavinni). Még ő mondta, hogy milyen rendes vagyok - mert persze mondtam neki, hogy azért megijedtem, meg szégyelltem magam.

A könyvek - szám szerint kettő -  amúgy Eszperantó nyelvkönyvek és még eddig csak belelapozgattam, de nem tanultam belőlük.... de ezek után tegnap elkezdtem tanulni az egyikből, ha már itt maradnak nálam január elejéig....

Ártó szellemek?

Csakhogy tetézzem a problémákat, előző bejegyzésemet csak most tudtam közzétenni, mert az egér is tönkrement. Pontosabban a klikkelős gombja (nem tudom jobban megfogalmazni)....
Ezt komolyan mondom, hogy már nem hiszem el. Mehetek egeret venni! Most is csak azért tudok írni és végül folytatni a munkámat, mert nagy nehezen a beállításokban (billentyűzet össze-vissza nyomkodásával) felcseréltem a két egérgombot, így most a jobb oldali gombbal kell klikkelnem....

Dia javasolta, hogy akkor most menjek el venni egy fehér gyertyát és égessem le teljesen tövig mert ezek már nem véletlenek, valaki/valami biztos van a lakásban, mert olyan nincs hogy a műszaki cikkek egyszerre mondják fel a szolgálatot (pendrive, botmixer, laptop, egér, nem műszaki cikk de teáskanna szétpattanása, boros üveg kidőlt a hűtőből....) 

... basszus, és egyedül vagyok itthon, jobb ha nem is gondolok bele, hogy esetleg igaza van.... mindenesetre veszek egy nagy fehér gyertyát és tövig égetem...

Amikor minden összejön...

Tegnap nem volt erőm leírni a történteket, mert nagyon el voltam keseredve. Kedves Laptopunk 5 hónap után megmakacsolta magát és sehogyan nem lehetett bekapcsolni reggel. Már előző este betegeskedett, nem lehetett a "leállítás" feliratra rákattintani, pontosabban lehetett, de le sem szarta. A főkapcsoló gombra sem reagált és cégül csak egy rendszer visszaállítás  javított a helyzeten. Másnap aztán már nem mozdult, nem reagált semmire.

Mérges voltam? Elkeseredett? Kétségbeesett? Nagyon!!! Összeszedtem a papírokat és 9 körül bevittük Andrással (itthon volt szabin) az E-digitálhoz, ahol vettük még július végén... AZAZ a gép nem volt fél éves!!! Legnagyobb döbbenetemre az eladó hülyén nézett ránk, hogy miért is kérdezgetünk tőle bármit is a gép működésével vagyis NEM működésével kapcsolatban. Az ő - és egyébként ez a jellemző mindenhol - kedvességük, hozzáértőségük és szolgálatkészségük leginkább addig terjed, amíg megveszed a terméket, aztán lehetőleg felejtsd is el őket, kivéve ha nem újabb dolgot szeretnél megvenni. 

Én azért rávettem,, hogy próbálja bekapcsolni a gépet, vagy vessen rá egy pillantást, ő pedig rögtön közölte, hogy ez nem szoftver probléma lesz. Nézegette a garancia levelet, amitől persze még jobban az egekbe szökött a vérnyomásom, mert persze garanciát adnak, de amikor elromlik valami, akkor pont arra nem szól a garancia, ami tönkrement... 

Kérdezi tőlem a srác, hogy volt-e op.rendszer a gépen. 

Persze - mondom - volt, egy linux, amit lecseréltünk. 

Köv. kérdés: eredetire?

Én: Neeeeem - az arckifejezésem kb. olyan volt, hogy: "te hüülyee vagy???"

Srác gondolkozik, háát, akkor remélhetőleg nem szoftver hibás, mert akkor így elveszíti a garanciáját....

Én: De mondd már meg, hogy ma ki az a cégeken kívül aki eredeti szoftverrel dolgozik, mert én egyetlen ilyen embert sem ismerek, pedig számítógép ma már minden háztartásban van!

Amúgy, ha nem lenne olyan drága, még lehet vennék is, de tök mindegy, mert a számtalan program, ami a gépen van, mind-mind netről letöltött. Jaaa és persze rengeteg film is volt a gépemen.

Végül a cinikus beszólások után a gépet hazavittük és igénybe vettük a háztól-házig futárszolgálatot, amit a garancia tartalmaz. Persze ez sem volt egy egyszerű menet, 2-3szor hívnom kellett őket, mire mindent megértettem és elintéztünk. Mára várom a DHL futárját, aki elviszi a laptop-ot.... Csehországba!!!! Kész, ha belegondolok, hogy több száz km-re lesz a laptopom, ami tele van a személyes dolgaimmal... áhh kikészülök. 

Jaaa, a boltban azt mondták, hogy 3-4 hét is lehet a szervizelési idő, leszarták, hogy nekem munkaeszközöm, sőt az is le van szarva, hogy rajta van az összes céges, munkámhoz szükséges dokumentum, a bátyámék karácsonyi ajándéka, amit már hetek óta csinálgatok és persze valószínű ha a winchester-rel gond van, ezt el is vesztem mind. De még ha nem is azzal van a gond, akkor is lehet elszáll az egész, mert állítólag a szervizesek frissíteni szokták a rendszert... Szóval leginkább ezért vagyok elkeseredve.
András még a boltban kifakadt, hogy mi az, hogy az adatokra nem vállalnak garanciát, főleg ha a gép rajtunk kívül álló okok miatt hibásodik meg, Mi van ha valakinek több milliós értékű anyaga van fent??? Tudjátok mi volt erre a válasz????

"Hát ez ilyen! Erre csak azt tudom mondani, -  mondta a srác - amikor bejöttek a külső 5 terrabájtos vinyók, 10-ből 9-et visszahoztak a vásárlók mert tönkrementek, és valakinek rajta volt 4-5 év videó, vagy fotóanyaga"

Tipikus válasz! Gusztustalan. András mondta, hogy akkor ennek ő utánajár a fogyasztóvédelemnél... persze tudjuk mindketten, hogy semmi értelme. Úgyhogy következő befektetésünk egy külső winchester lesz, és persze a folyamatos mentések a gépről. Szerencsémre a képeket egy hete kiírtam a gépről.... de a sok-sok film, bátyámék ajándéka, céges anyagok (nagyon fontos!), a levelezőprogramban található e-mailek... áhhhh. Dühítő! Remélem amit mondtak az Acer magyarországi szervízközpontjában, hogy kb. 8 nap az egész szervizelés lefutási ideje, igaz, mert akkor még van esélyem, hogy visszakapjam a gépet karácsonyig.

Azért a géphez mellékeltem nekik magyarul és angolul is (ha már Csehországba viszik) egy levelet, hogy lehetőség szerint ha nem muszáj, ne töröljék a vinyót.

Még egy kicsit a sütiről

Annak ellenére, hogy mennyit szenvedtem a piskótatésztával és a habverésekkel, a végeredmény nagyon jó lett. A süti nagyon finom és pusztítjuk rendesen. A mennyiség lett kicsit sok, kettőnknek elég lett volna a felét elkészíteni, de a hozzávalók áttekintésekor még ezt nem gondoltam. Szerintem ebből még az öcsém is szívesen enne! Jól van, elégedett vagyok és folytatom a próbálkozásokat. Persze előtte még egy habverőt be kellene szereznem, mert a kézi habverést a továbbiakban inkább kihagynám. Megkérdezem az otthoniakat, hogy tudják-e nélkülözni nekem az ezer éves  narancssárga színű szoc. robotgépet... Csak karácsony előtt már nem megyünk haza, így a túrótortához a mit meg akarok sütni, a tojásfehérje felverése még kemény dió lesz, de bevállalom most az egyszer...

Megint sütöttem

Tegnap megint megpróbálkoztam egy sütivel. Ezt is a netről néztem ki, ugyanarról az oldalról, amelyről a Berlini túrótortát is megcsináltam. A recept nehézségi fokozata közepes volt, de a kommentekből azt olvastam ki, hogy még annak is sikerült a sütit jól elkészíteni, aki nem szokott sütni. Persze én vérszemet kaptam... "akkor nekem miért ne sikerülhetne???" 

A laptop-ot az ebédlőasztalra raktam, a hozzávalókat előkészítettem és újra és újra átolvastam a receptet, nehogy valamit elrontsak. Gondolok itt olyanra, hogy hozzávalót rossz sorrendbe adok a sütihez... 

Első lépésként a tojásfehérjét kellett felverni a cukorral! 8 tojásfehérje, bele 8 evőkanál cukor... kézi botmixer habverős fejjel... Verem..... 1 perc, 3 perc, 5 perc..... és még mindig csak krémes, nem habos - nem kemény habos. Én ezt nem értem... Receptet újra olvasom: "A piskótához a 8 tojásfehérjét a cukorral habbá verjük." ... én így csináltam. Tovább verem.... semmi.... laptop, google, tojásfehérje felverése - keress!, fokozatosan kell felverni.... fokozatosan kell hozzáadni a cukrot... MIT????... Ezt miért nem lehetett a receptbe beleírni? Miért nem gondolnak a kezdőkre??? Bezzeg a sütőforma méretét le tudta írni a recept gazdája!

Hívom anyát, hogy most mit csináljak, lehet-e ebből még süti. Anya megnyugtat, "maximum csinálsz belőle piskóta tekercset..." Hát én ebbe nem tudok belenyugodni. Felverek még 2 tojásfehérjét (8-at újra marha sok lett volna, nem pazarlok), majd ez megemeli a tésztát - gondolom én, a "mesterszakács". Csak jelzem, hogy cukor nélkül 2 perc alatt kemény habom lett. Persze a krémes tojásfehérjéket felhasználtam és ezzel a csöpp habbal próbáltam a tésztát lazítani. 

A végeredmény nem is lett olyan vészes: 

Életem első piskóta tésztája... juhéé! ... még ha nem is 5 cm vastag...

Ezután folytattam a krémekkel. A sárga krém kicsit leégett főzés közben -  a cukor miatt - így kevergetés közben színesítettem a krémet a leragadt (leégett) barna réteggel, majd hűteni az ablak párkányon hűtöttem. Fél percenként jártam rá, hogy kihűlt-e már, de nem volt valami gyors. Végül rákentem a sütire (miután összekevertem a porcukros vajjal).

  

Tudom nem olyan guszta, és a krém sem akart olyan szépen elsimulni. De a barna részeket eltüntettem! :)

Végül jött a tejszínhab, pontosabban Hulala! Egészen addig, amíg nem szúrtam ki múltkor a Tesco-ban, fogalmam sem volt, hogy ez valami lisztféle vagy cukor, szilárd - é vagy folyékony halmazállapotú....
Hát a Hulala olyan mint a tejszín, csak növényi zsíradékból van, és állítólag könnyen!!! felverhető kézzel és géppel egyaránt. Nos én maradtam a kézi botmixer habverős változatnál, egészen addig míg az le nem állt magától. Miért velem történik mindez? A héten ez már a 3. "balesetem" volt (bor, teáskanna és most ez). Tönkrement, nem bírta a motorja... Csak azért nem kezdtem el sírni mérgemben - amit amúgy szoktam ha valamim tönkremegy, mert borzasztóan tudok ragaszkodni ahhoz ami az enyém - mert még ott volt a fél liter tejszín krémes állapotban. Elővettem a kézi habverőt és nekiálltam verni... Na ezért jó, hogy 2010-et írunk!
2, akarom mondani fél perc alatt begörcsölt a felső karom, és a csuklóm. Kezet meg hiába váltottam, jobb kézzel csak annyit értem el, hogy minden tejszínhabos lett 1 méteres körzetben. Azért nem adtam fel, és végül lett egy aránylag szilárd (ha nem is kemény) krémem. 

Rábűvészkedtem ezt is a sütire:

Ház ez sem lett egy szép látvány, de amikor aztán András hazaért edzésből és benézett a hűtőbe, neki nagyon tetszett. 

Este vágtam még belőle 2-2 kockát, és nem is lett olyan rossz. Jó, nem a túrótorta minőség, de ehető. Azért majd még figyelem, hogy András mennyire kattan rá, mert tegnap nem nagyon akart enni belőle, de azért mert tele volt, mert későn ebédeltünk (6 óra), utána meg még pezsgőt ittunk....

Végül íme a süti felszeletelve:

Shopping time

András - mint ma sokan mások - dolgozott, én pedig reggel inkább a lustálkodást választottam az együtt kávézás helyett. Persze így sem aludtam délig, mert 8-kor már felébredtem. Megmelegítettem a kávémat - ami az asztalon várt, majd összekészültem, hogy bemenjek a városba. A hó nem sokkal indulásom előtt kezdett el szakadni s mire útnak indultam, már havas volt a táj. Nem tudom, hogy a buszok milyen menetrenddel közlekedtek, de az biztos, hogy vagy 20 percet kellett várnom arra, hogy felszállhassak a buszra - annak ellenére, hogy már bent állt mire odaértem. A sofőr bement a pékségbe kávézni és ott ki is várta a "menetrend szerinti" indulási időt. A buszmegállóban egy cigány nő tőlem kérdezte, hogy hol a buszsofőr, majd miután mondtam, hogy kávézik, egy kis fáziskéséssel megkérdezte, hogy "és nem lehet fellszállni?" Mire én: " Itt a sofőr?" Persze mindezt csak finoman, nehogy baj legyen belőle. Amúgy a cigánynő kialkudt a a sofőrtől, hogy ne kelljen jegyet vennie. Bár ismerték egymást, de nem a sofőr ajánlotta fel. Persze én is utaztam már ingyen, mert a sofőr nem vetetett velem jegyet, de mindig úgy ajánlották fel.

A postán kezdtem a csekkek feladásával, majd az Eurós boltba mentem, de fél percet bírtam csak. Annyian voltak, hogy megmozdulni nem lehetett, ráadásul a kávénk sem volt. Átsétáltam a Szent István úton lévő eurós bolthoz, ahol nemcsak a Tchibo kávét tudtam megvenni 290 Ft-ért, de a Quanto öblítőből is volt 5 féle, szintén 290 Ft-ért. Fanninak vettem még pipere cuccokat, mert eljutott abba a korba, amikor már ezek is érdeklik és én ennek nagyon örülök, hiszen alig egy éve még vészes volt a helyzet Fanni tisztálkodási szokásait illetően. 

Mikor hazaértem, gyorsan  megreggeliztem (ekkor fél 1 volt már) és nekiálltam annak a sütinek, amit megint a netről néztem ki. Ez most nem aratott akkora sikert!

Tofi emlékére

Drága Toffifee!

Nem sokáig voltál itt velünk, de az a kis idő amit adhattál magadból, bearanyozta életünket! Kölyökként kerültél gazdidhoz, aki észrevétlenül és akaratlanul formált Téged önmaga képére. Imádtál az emberek között lenni, és mindig akadt egy láb, amelyre rátehetted puha kis hátsódat. Kunyizásban is vezetted a rangsort, és persze a nagy gombszemeidnek senki nem tudott ellenállni. Oldalra biccentetted a fejed, közben horkoláshoz hasonló hangokat adtál ki magadból és mi elájultunk tőled. Sokszor már-már olyan voltál mint egy igazi kis ember, hiszen mindent értettél. Emlékszem, sokszor például elég volt azt szót halkan kimondani, hogy "hám" és őrült pörgésbe jöttél, nyüszítettél és odarohantál a bejárati ajtóhoz, vagy ahhoz a helyhez, ahol éppen a hámodat tartották. De ugyanígy ismerted a "hamburger", "Taz", "egér" szavakat és az összes kabaládét amit kikunyiztál, megkaparintottál vagy ajándékba kaptál gazdidtól. Képes voltál egy csomó játékból kiválasztani amit kértünk tőled. Imádtam, amikor hirtelen megindultál a lakásban valamerre, és kicsi körmeiddel mindig csúszkáltál fékezésnél. Te minden hülyeségben benne voltál, még azt is megengedted, hogy szilveszterkor parókát aggassunk rád!

Kicsi Tofi! Egy mérhetetlen űrt hagytál magad után... és itt hagytad a gazdidat, aki mindennél jobban szeretett Téged! Azt a fájdalmat, amit most érez elvesztésed miatt, soha nem kívánnám senkinek. Összetört! 

De ne félj, vigyázni fogunk rá! Megígérem! 

Emléked sosem fog elmúlni szívünkből, mert nagyon szeretünk Téged Kicsi Toffifee!

Mert ma van a névnapod!

"Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk."

Boldog névnapot kívánok Judit!

Töröm, töröm...

A héten összetörött a pickwick-es jegestea készítő kannám. Jeges tea készítéséhez szinte sohasem használtuk, de nap mint nap abból ittam a teát. 2 literes volt, nagyjából ennyi teát ittam meg egy nap. Nagyon szomorú voltam amikor feladta a szolgálatot. Szétpattant a forró (forralt) víztől. Az a baj, hogy nem is nagyon lehet ilyen jellegű kannát kapni.

A tördelést ma folytattam - persze erről sem én tehettem. Kinyitottam a hűtő ajtaját és abban a pillanatban ki is dőlt belőle András bora, amit névnapjára kapott. Naná hogy vörös bor volt és naná, hogy 3x kellett felmosnom, hogy ne érezzem a borszagot. Pedig forralt borhoz tartogattuk... :(

Mellesleg nem olyan rég mindkét latte-s poharam összetörött - mosogatás közben. Arról sem én tehettem, hanem a gravitáció! Igen, a gravitáció.

Nincs időpont

Megint nem kaptam időpontot a Kaáliba. Kedden felhívtam őket, de megint csak annyit közöltek, hogy nem tudnak időpontot adni. Ekkor bátorkodtam szólni, hogy de hát én már harmadszorra telefonálok és harmadszorra kapom ezt a választ. Aztán mondta a hölgy, hogy nem tudnak mit csinálni, 2 óra alatt fogytak el az adható időpontok december elején. December 13. után adnak ki újabbakat, úgyhogy be is írtam telefonomba, reggel 8-kor már jelezni fog és hívom is őket. Talán sikerrel járok majd végre.

Addig is egy kis érdekesség, amit neten olvastam:

"Bár sokan úgy gondolják, hogy egy nő bármikor képes teherbe esni, a valóságban erre csak néhány napja van, a sikeres fogamzáshoz ezért nem árt, ha jókor van jó helyen. Az átlagos női ciklus 28 napos, a peteérés pedig általában középidőben van, azaz a 14. napon kell a hímivarsejteknek megjelenni a randin ahhoz, hogy létrejöhessen a terhesség. De hogyan?

Mint a legtöbb dolognál, itt is minden fejben dől el, a tüszőrepedésre a női agy ad utasítást, valamint a sárgatest-termelésre is, hogy harcra készen várja a kiszabadult petesejt a spermiumokat a petevezetékben. A petesejt 2-3 napig életképes, átlagosan egy napig termékenyíthető meg, a hímivarsejt pedig 2-7 napig él, de a női testben átlagosan 2 napig harcképes. A szűk keresztmetszet tehát ez a néhány nap arra, hogy létrejöjjön a nagy találkozás.

A közösülés következtében spermiumok milliói (200-400 millió) kezdik el a versenyt, ahol a győztes csak egy lehet. Át kell küzdeniük magukat a hüvely nem túl spermabarát kémhatásán, majd a méhnyak nyákján és a méhüregen. Végül a petevezetőben kell ádáz harcot vívniuk a maradék hímivarsejteknek, itt ugyanis a petesejtet segítő csillószőrökkel és a vezeték perisztaltikus mozgásával kell ellentétes irányú mozgást végezni. Itt aztán megtörténik az egyesülés, amikor a győztes megkapja méltó jutalmát, miután olyan anyagot bocsát ki, ami feloldja a pete külső burkát, befúrja magát a petesejtbe némi áldozat árán (elveszti a sperma a farkát). Hogy honnan tudják a hímivarsejtek, merre kell keresniük a petesejtet, érdekes. Kutatások szerint a petesejt kémiai jeleket küld a spermium számára, a pete hívó szaván kívül pedig a hőmérsékletkülönbség segíti a hímivarsejteket a tájékozódásban, a petevezetékben ugyanis melegebb van."

Csajos Tesco körút

Tegnap este Nikivel kimentem a Tesco-ba körbenézni. Igazából ráakaszkodtam, mert András úgy jött haza, hogy van-e kedvem sétálni Jázminnal és Gusztival városban, mert Niki megy bevásárolni, én pedig úgy voltam vele, hogy olyan ritkán beszélünk, hogy kimegyek vele - addig is dumálunk legalább. Nikiről és Gusztiról tudni kell, hogy ők nagyon egymásra találtak. Mindketten baromira lassúak, tudnak és szeretnek élni és sokszor olyanok mint  a nagy gyerekek. Nikinek van saját autója, így azzal mentünk. Niki nem vezet sokat, és rögtön amikor elindultunk a bepárásodott ablak miatt majdnem a buszmegállóban kötöttünk ki. A parkolása után pedig elgondolkoztam, hogy én miért nem merek vezetni? Lefoglaltunk egy a Tesco-tól 500 m-re található teljes üres parkoló sávot - mert ott nem volt autó. Persze nem okozott gondot, hogy gyalogolni kellett, inkább csak vicces volt! Hazafelé pedig majdnem kimentünk Győrből, mert balra kanyarodó sávba álltunk a jobbra kanyarodó helyett. Persze ezeken csak mosolygok és semmi rosszindulat nincs bennem, ez Nikihez hozzátartozik. 

Vettem 1-2 dolgot karácsonyra - ajándékokat, karácsonyfa égőt és szalvétát, üdvözlőlapokat. A vásárlás során rengeteget bolyongtunk a sorok között, ami éppen eszébe jutott Nikinek arra mentünk. Tesco után átmentünk Müllerbe, ahol a parkolásnál ennyit hallottam: "Juuuujjjj!" Nem, nem történt semmi baj, csak ferdén álltunk be (az üres parkoló sorba). Olyan jót nevettem!!! 

Mindent összevetve és persze a félreértések elkerülése végett, egyáltalán nem zavart Niki vezetési stílusa (nekem még olyan sincs), teljesen jól elvoltam vele és szívesen megyek vele máskor is!

Ja, és hogy értsük a nagy gyereket: Télapóra beöltöztek Jázminnak egy mikulás jelmezbe és tök komolyan vették. Láttam a fotókat és nagyon muris volt, hogy a 8 hónapos kislányuknak eljátszottak, hogy megjött a Mikulás. A 8 hónapos kislány egyáltalán nem ijedt meg - bírja a kiképzést - sőt, inkább nézte tovább a tévében a reklámokat. 

Meleg hangulat - hideg este

Mostanában jobban telnek az otthoni hétvégék. Leginkább attól érzem jobban magam, hogy apa nyugodtabb és jobb kedve van. Nem tudom, hogy mi okozza ezt, de remélem hosszútávra szól. 

Szombaton végre megismerhettük öcsém barátnőjét is. Már a képek alapján is szimpatikus volt, a személyes találkozás pedig ezt még inkább megerősítette. Andrással azt beszéltük, hogy talán kicsit túl komoly is tesómhoz. Mosolygós, talpraesett és nagyon barátságos lány. 

Este bementem a belvárosba Gáborékkal, kicsit feltöltődtem a pici fiúkkal, Lackóval. Nagyon édes kis kölyök, imádom. Baromi hideg volt, nagyon átfagytam, fázott a fenekem egy idő után meg már a talpam is. András is bejött később (szauna után), ittunk egy forralt bort, de nem sokat segített a melegedésben. X Faktorra hazaértünk, le is  zuhanyoztam előtte, de este 10 kor még mindig fáztam. Hát ennyi, nem vagyok a hideghez hozzászokva.

Casting

Mielőtt haza mentünk hétvégére, pénteken még castingot tartottam. Kicsit necces volt a helyzet, mert 1-kor kaptam egy sms-t a kávézótól, hogy zártkörű rendezvényük van, nem tudnak fogadni. Egyfajta pánikhangulat tört rám, hogy honnan fogok én most kávézót keríteni sec-perc alatt (most, hogy ezt leírtam, most jöttem rá a szószerkezet eredetére, hogy honnan jött :) ), hiszen 2-től dolgoztam, és még jelezni kellett a jelentkezőknek is. Dia javasolt egy kávézót, ahová nem akartam menni, mert nekem túl exkluzívnak tűnt, de aztán az idő hiánya miatt talán ez volt a legjobb megoldás. Elkezdtem felhívogatni az emberkéket és rögtön az első nő totál kiakasztott. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyunk négyszemközt... Az első reagálása az volt, hogy idén leszünk-e még... mérges lettem, mert eszébe sem jutott szólni, hogy nem akar jönni a castingra, annak ellenére, hogy kifejezetten kérni szoktuk, hogy jelezzék, ha bármi közbejön. A lényeg, hogy én végig baromira kedves és normális voltam, mondhatni nyájas, ennek ellenére a nő a végén közölte velem - miután el kezdett kérdezgetni minden szarról és kértem, hogy ezt ne most tegye, mert fel kell hívnom a többi jelentkezőt a casting meg mindjárt kezdődik....hogy nem igazán voltam kedves, aztán meg kinyomott mielőtt reagálhattam volna. Jobb is, hogy nem jött castingra!

A kávézó meglepetés volt számomra. Az exkluzív külső ellenére olyan emberek jártak be, hogy nem akartam hinni a szememnek. Nem arról van szó, hogy egy egyszerűbb ember nem mehet be egy ilyen kávézóba, de itt a maffiózó kinézetű és nagydarab cigány emberektől elkezdve volt mindenféle. Nem dohányzó részre ültem, de a cigarettaszag így is totál áthatotta mindenem. Bécsi Kávézó, francos külső ide vagy oda, nem biztos, hogy fogok még ott kávét inni.

Technikai körút

A múlt héten rendeltem egy Lightscribe Dvd írót a netről. 2-5 nap közötti szállítási időt adtak meg, de én bíztam benne, hogy hamar meghozzák. Aztán ma volt az ötödik munkanap, és felhívtam őket, hogy mégis mire számítsak. Ekkor közölték velem, hogy az általam kiválasztott író még csak holnap fog megérkezni - sajnálják. Ennyit a szállítási határidőről. A megrendelést visszamondtam és eszeveszett telefonálgatásba kezdtem a győri számítástechnikai boltokba. Az a baj, hogy szinte mindenhol csak belső író volt, ahol meg mégis tartottak külső box-ot, ott az 5-6ezer forinttal drágább volt. Végül megtaláltam a megfelelőt, ami sajna szintén drágább volt, de ilyen az amikor szorít a határidő. Rögtön el is indultam a városba, hogy minél hamarabb megkezdhessem a lemezek írását és meglepetésemre az adott boltban az egyik ismerősöm dolgozott. Kicsit a világ - rögtön lett is kb. 15 % kedvezményem. 

A srác, aki az ismerősöm - Dávid - szintén hasonló cipőben jár a barátnőjével mint mi. Ők is a Kaáliba járnak és talán írtam is már róluk, pontosabban arról, hogy milyen infókat adtak a Kaális árakról. Sajnos az első inszemináció nem sikerült nekik, mindezt 70 ezer Forintjuk bánta és sajna a következő is ugyanennyibe kerül. Beszélgettünk róla, hogy minek mi a menete, mi mire számíthatunk, mi van akkor ha nem az ellenanyag termelés a gond, milyen vizsgálatok lehetnek még. A durva az, hogy ha ellenanyagról van szó, akkor arra nincs gyógyszer, csak az inszemináció a megoldás. Ha viszont nem az a gond, akkor asszem még két vizsgálat van és utána rögtön lombik. 

Istenem mit tegyek, hogy változzon a helyzet? Kérlek ne hagyd, hogy lombikra kerüljön a sor!

Vendégeskedtünk

Hétfőn telefont kaptunk a régi albérlet tulajdonosunktól, hogy szeretnének minket vendégül látni András névnapja alkalmából. Szerdára beszéltük meg a találkozót, hozzájuk. Nem sok kedvvel indultam el, sokszor amúgy is nehezen indulok meg bárhová, ugyanakkor már régen is találkoztunk, volt bennem egyfajta kíváncsiság is. Úgy döntöttünk Andrással, hogy nem kocsival megyünk, lévén, hogy mindig megkínálnak minket az alkohol valamely fajtájával, és tudjon ő is inni. Így a 14-es busszal mentünk egy darabig, aztán onnan gyalog. Üres kézzel mi sem akartunk menni, hiszen a tulajnak is (Árpi) névnapja lesz, meg gondoltuk viszünk a vacsorához bort. A kis Tesco-ban András ki is választotta a megfelelőt, sőt talált olyat ami már be volt csomagolva egy celofánba és volt rajta egy masni is. Aztán persze a pénztárnál derült ki, hogy azért pluszba még fizetni kell 300 Ft-ot, de persze kiírva nem volt a polcoknál. Ez a jellemző a Tesco-ra! Zárójelben jegyzem meg, hogy múltkor csak Teekanne akció miatt mentünk ki a nagy T-ba, és persze, hogy nem volt mire kiértünk. Ja... más akciós termék sem volt, amit szórólapból kinéztünk.

A vacsora isteni lett. Bár nem egy könnyű kaja - csülkös bableves - de annál finomabb. Nagyon jól sikerült, tényleg nagyon ízlett. Magyaros estet tartottunk, így másodiknak mákos és diós tészta közül lehetett választani. Mákos tésztát ettem (meg egy kicsi diósat is), és naná, hogy Árpinak utána kellett viccet mesélnie... 

Természetesen a vacsi után következett a szokásos játék. Választhattunk Katan telepesei és az Activity között. Mivel mindenkinek mindegy volt, ezért végül Katant játszottunk, amiben természetesen én mindig veszítek, mert sosem szerettem a taktikai, stratégiai játékokat. Persze jól éreztem magam, csak hát természetesen most sem végeztem dobogós helyen... Az idő annyira elszaladt, hogy talán az utolsó busszal tudtunk hazajönni, de nagyon jól kiszámoltuk, mert 1 percet kellett csak várni rá a buszmegállóban. 

Az "alkoholizálás" természetesen most sem maradt ki, persze csak szolidan. Viszont rájöttem, hogy az Amoretto likőr nem is rossz!

Ma is esett a hó, délben bokáig ért amikor átugrottam Andrásnak ebédért a közeli kifőzdébe. Az autó csúszkáltak az úton, egy majdnem az árokban kötött ki.