Mielőtt haza mentünk hétvégére, pénteken még castingot tartottam. Kicsit necces volt a helyzet, mert 1-kor kaptam egy sms-t a kávézótól, hogy zártkörű rendezvényük van, nem tudnak fogadni. Egyfajta pánikhangulat tört rám, hogy honnan fogok én most kávézót keríteni sec-perc alatt (most, hogy ezt leírtam, most jöttem rá a szószerkezet eredetére, hogy honnan jött :) ), hiszen 2-től dolgoztam, és még jelezni kellett a jelentkezőknek is. Dia javasolt egy kávézót, ahová nem akartam menni, mert nekem túl exkluzívnak tűnt, de aztán az idő hiánya miatt talán ez volt a legjobb megoldás. Elkezdtem felhívogatni az emberkéket és rögtön az első nő totál kiakasztott. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyunk négyszemközt... Az első reagálása az volt, hogy idén leszünk-e még... mérges lettem, mert eszébe sem jutott szólni, hogy nem akar jönni a castingra, annak ellenére, hogy kifejezetten kérni szoktuk, hogy jelezzék, ha bármi közbejön. A lényeg, hogy én végig baromira kedves és normális voltam, mondhatni nyájas, ennek ellenére a nő a végén közölte velem - miután el kezdett kérdezgetni minden szarról és kértem, hogy ezt ne most tegye, mert fel kell hívnom a többi jelentkezőt a casting meg mindjárt kezdődik....hogy nem igazán voltam kedves, aztán meg kinyomott mielőtt reagálhattam volna. Jobb is, hogy nem jött castingra!
A kávézó meglepetés volt számomra. Az exkluzív külső ellenére olyan emberek jártak be, hogy nem akartam hinni a szememnek. Nem arról van szó, hogy egy egyszerűbb ember nem mehet be egy ilyen kávézóba, de itt a maffiózó kinézetű és nagydarab cigány emberektől elkezdve volt mindenféle. Nem dohányzó részre ültem, de a cigarettaszag így is totál áthatotta mindenem. Bécsi Kávézó, francos külső ide vagy oda, nem biztos, hogy fogok még ott kávét inni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése