Ott tartottam, hogy 23-án jöttünk haza. A második tortát már itthon sütöttem meg, mert az első nem akart kihűlni - megszilárdulni, ezáltal nem tudtam felszabadítani a tortaformát a következő sütihez. (Most el kezdett derengeni valami, hogy ezt már mégis leírtam...) 23-án otthon aludtunk Andrással, hogy apa ne legyen egyedül - öcsém nem jött haza még egy fél órára sem, amit apu zokon is vett - de neki nem mondta, csak persze nekem, nekem kellett hallgatnom... 23-án történt az első kis "csoda"
Apa levelei válogatása közben: "Mi a szar nektek? A mosógépetek és hűtőtök?"
Én: "Igen" - Működnek, csak a hűtő zabálja az áramot, a mosógép meg hideg vízzel mos.
Eltelik 1-2 perc...
Apa: "Itt van 200 ezer Ft, vegyetek egy új mosógépet, és hűtőt!"
Én: "De apa, miért? Nem...
Apa: "Most még tudok adni, Árpi is kap, aztán később már nem biztos, hogy tudok majd"
Pityeregni kezdtem és megöleltem aput, nélküle nem mostanában cseréltük volna le a gépeket, és akkor is csak hitelre. Apa nem igazán viszonozta az ölelést, pedig nem ilyen típus. Mindemelett lelkiismeret furdalásom is volt, mert 1: Máténak ha jól tudom nem adott apu 2: Nem kevés pénzzel lógok még apunak (pontosabban nem én, de rajtam keresztül egy illető). Na de lépjünk tovább....
December 24, (péntek) Szenteste
Reggel 7:00, Interspar: Vissza voltak még az üdítők, pezsgő, máj, gépsonka. Máj nem volt! Azaz volt, de csak pulyka és csak fél kiló. Pedig az lett volna az egyik kaja. Baconbe tekert máj. András oldotta meg a helyzetet, nővére adott nekünk egy rúd grillezhető sajtot, így azt tekertük bele baconbe és sütöttük meg.
Az ebédet délre terveztük, de megcsúsztunk, így fél kettőkor kajáltunk csak. A máj sajnos nem is sült meg rendesen, vissza kellett dobni a sütőbe, de András töltött husija isteni lett. Annyira, hogy öcsém barátnője este úgy érkezett meg hozzánk, hogy ennek kéri a receptjét.
Kaja után átmentünk Andrásékhoz, ott is ebéd, aztán ajándékozás. András náluk adta át az ajándékokat én meg nálunk. Kaptam tőle egy könyvet (fotós) és egy elektromos fogkefét, aminek nagyon örültem, mert abszolút nem számítottam rá.
 |
| Ennyire örültem |
6-ra visszamentünk Kelemenre, nem sokkal utánunk érkezett Eszti is - öcsém barátnője. Koccintottunk és itt is megajándékoztuk egymást. Tesómmal most közösen leptük meg a szülőket, mert mindketten pénzszűkében voltunk. Volt egy vicces jelenet is, apu ajándékánál (pulcsi, így nagyobb ajándék csomag), ugyanis szóltam öcsémnek, hogy jöjjön - hogy közösen adjuk át. Nagy vigyor és meglepődés arcán, már mondja, hogy köszönöm, amikor leesett neki, hogy ez apunak lesz. Tesómék egy órát voltak kb., aztán mentek Eszti szüleihez. Mi maradtunk otthon és még sokáig scrabble-eztünk.
December 25. (szombat) Karácsony első napja
Ma is mi főztünk Andrással. A menü a következő volt: Tárkonyos raguleves, hústorta, sült oldalas sütőzacskóban, parázs krumpli, rizs, majonézes kukorica. Bár most is nagyon megcsúsztunk, de a menü aratott. Papám kétszer is evett a levesből, öcsém meg közölte, hogy akkor ezentúl sajtos tészta helyett hústorta legyen.
 |
| Tárkonyos raguleves |
 |
| Hústorta belülről |
Mamiékat 11 után hozta be apu. Azaz kiment már értük reggel 8kor, de még megvárták Virágékat, míg átértek.
Délutánra vártuk a bátyámékat is, de ők csak 5 után érkeztek - Lili túlaludta magát.
Addig mi megint scrabble-eztünk. Mamám is beszállt. Egy kört végignézett, magyaráztunk neki, a második körbe beszállt, és pont ő kezdett. Nézte-nézte a betűit, majd megkezdte a játékot és lerakta, hogy "Á". Nézünk rá, várunk... ő ránk néz, és jelezte, hogy megkezdte a játékot. Percekig csak röhögtünk... "Mami, egy szót rakjál ki!"
Aztán megérkeztek bátyámék is, a lányok először kissé megilletődve, majd később lelkesebben kezdték el az ajándékokat kibontani.
Az ajándékom, amit a bátyáméknak készítettem végül kibontásra került - féltem tőle, hogy nem nézik meg, mert nem mindig szokták kibontani előttünk az ajándékokat... de apámék közrejátszottak, mert már kibontás előtt mondták Krisztáéknak, hogy mi van benne. Remélem majd meg is nézik, bár sajna nem úgy sikerült teljesen, ahogy terveztem. A 25-i estét már Andráséknál töltöttük, innen mentünk másnap anyumékhoz.
December 25. (vasárnap) Karácsony második napja
Reggel 7-korra terveztük az indulást Andrással, hogy mihamarabb anyáékhoz érjünk és több időt tölthessünk velük. Én teljesen rákészültem egy Mekis reggelire, egy olyan szendvicsre amit most lehet kapni szezonlisan (Röszti burger) és füstölt sajtos golyócskákra vágytam. De a Meki zárva volt. Ilyet hogy tehettek.... karácsonykor zárva vannak!!! Persze ezt totál értettem, és ez így van rendjén, csak nekem akkor kellett Röszti burger.
Anyuékhoz korán érkeztünk, anya épp főzött, de nem sokkal az érkezésünk után oda is adtuk az ajándékokat.
Anyu már nagyon várta a morzsaporszívóját, olyan volt mint egy kisgyerek - pedig tudta mit kap, mert inkább megkérdeztem, minthogy az ajándék egy vagy 2 év múlva nálunk kössön ki. Anya meg nem az a szégyenlős fajta, ha valami nem tetszik neki, megmondja. (Nem rá ütöttem ebben- én nem merem kimondani a véleményemet, mert mindig attól félek, hogy megbántok vele valakit). Szóval nagyon örült neki, remélem tényleg jó is lesz. Ebéd után átmentünk a barátjaikhoz 1-2 órára. Én, aki nagyon nem szeretem a pálinkát, most 4-5 félét is ittam. Igaz én csak pálinkából készült likőrt. de abból a bodzástól elkezdve az almás fahéjasig többfélét is. Ez nem házi pálinka volt, hanem Panyolai, ami egy egész új márka állítólag.
Másnap reggel 7 körül mentünk tovább anyuéktól, még előtte elvittük munkahelyére, mert ő már dolgozott!
Ilyenkor mindig olyan rossz visszanézni a távolodó integető anyumra.... mert míg apuval 2-3 hetente találkozunk, addig anyával csak egy évben 3-4-szer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése