2010. december 19., vasárnap

Tehetségkutatók és egyéb...

Pénteken meglátogattak minket Aniék. 4 után bementünk a belvárosba forralt borozni, meg Ani vett még ajándékot. Nagyon hideg volt, mindig 1-1 üzletbe mentünk be körbenézni és közben felmelegedni. Itt is aludtak, úgyhogy Anival együtt néztük a Megasztárt, a fiúk meg a másik szobában neteztek.... egy darabig, mert a végére ők is csatlakoztak, aminek én egyáltalán nem örültem. Egyrészt az énekesekre vagyok kíváncsi, az ő hangjukra és nem máséra. Másrészt utálom ha folyamatosan megy a duma, ráadásul a leszólogatások, gyerekes poénkodások. A Megasztárt amúgy Tolvaj Reni nyerte, és egyáltalán nem látszódott rajta sem a meghatódottság, sem az öröm. Igazából úgy állt ott, mint akivel valami nagy csoda történt volna, a szemeiből pedig egyértelműen azt lehetett leolvasni, hogy nem tudja mi történik vele  -ez mondjuk abszolút őszinte volt. Nem érdekelt ki nyert, idén nem igazán szurkoltam senkinek, talán a Patai Annának, de ezt nem is nagyon hangoztattam, mert egy olyan emberrel nem találkoztam aki ne szólta volna le. Merthogy miért versenyeztetnek egy gyereket a felnőttekkel. Lehet igazuk van, de ha egyszer nem volt kikötés a jelentkezésben és lehetővé tették gyerekek számára is a versenyzést, akkor ne a gyereket szóljuk már le könyörgöm, hanem a szervezőket. Ráadásul okkal került be a 12-be, mert 11 éves létére felnőtteket meghazudtoló módon énekel. Nekem nem tetszett a műsor ünnepiessége, pontosabban nem volt olyan ünnepélyes, felemelő. Ami viszont nagyon jó volt, az a régi versenyzők közös produkciója. Sőt a többi versenyen kívüli produkció is. 

Péntek este elkezdett havazni és szombat reggel még mindig esett. Félő volt, hogy Viktorék nem tudnak hazamenni. Kb. 20-30 cm hó leesett,  és sajna megint karácsony előtt havaztunk be, amiből az ünnepekre félő, hogy semmi nem marad majd, és utánpótlás sem fog érkezni. 

Szombat délután miután elmentek a Viktorék, nekiálltam a bátyámék ajándékának - marha lassan haladok és közben folyamatos lelkiismeret furdalásom van, hogy kisajátítom a számítógépet. Ráadásul ezeknek a videó szerkesztő programoknak nem tudom milyen gépigényük lehet, de a harmadik programmal dolgozom mióta elkezdtem az ajándékot csinálni. Már nemcsak Majára és Lilire van szétbontva a munkafolyamat, hanem éves periódusokra.... és csak a Maja első événél járok. Baromi nehéz a zenét összevágni alá, és még nehezebb jó zenéket találni aláfestésnek. Itt ugye nem a nekem tetsző zenéket kell kiválogatnom, hanem azt is mérlegelnem kell, hogy a bátyámék ízlésvilágába beleférjen. Hiszen ha szar a zene, akkor kedvük sem lesz úgy nézni a filmet. Igen film, mert csak az első év 22 perc, és most 6 éves a Maja..... Ráadásul amikor először egymás mögé raktam a Maja videóit, akkor 2 órás időtartamot mutatott az idősáv ... azóta megvágtam a videókat is.

Tegnap este X Faktor volt, itt viszont nagyon szurkoltam a Csabának. Ha már egyszer kiesett a legjobb - Veca - akkor győzzön az, aki a legjobbat kiejtette. Tetszett nagyon a műsor - nem minden produkció itt sem, de meghatódtam a Norbi - Közeli helyeken - előadásán és egy kicsit a Csabi - Tamásén is. Ott azért csak kicsit, mert András is csatlakozott nézni, és ironikusan hangos sírást produkált - nem engem parodizált, hanem a Csaba érzelgősségén poénkodott. Nem, nem szóltam be, vitatkoztunk már aznap eleget... ami egészen addig tartott, amíg újra nem ketten voltunk itthon. A Viktor mindig kihozza belőle a 20 éves gyerekes, óvodás viselkedést.... régen nem volt vele bajom, viszont 1-2 éve nem tudok már nevetni rajta, inkább idegesít. 

Tegnap este becsomagoltam a karácsonyi ajándékok nagy részét. Le is fogom fotózni majd miután a maradékokat is becsomagoltam, mert tök jól néznek ki. azaz nem mindegyik, mert tudni kell rólam, hogy ehhez nem igazán van szépérzékem. Tavaly is a Dia csomagolta be az ajándékaimat. Le is vágta a családom egyből, hogy nem az én művem. Én úgy csomagolok, mint a kisboltban az eladó a felvágottas pult mögött a párizsit. Most is történtek érdekességek - pl. amikor apu pulcsiját szaloncukor formájúvá akartam csomagolni.... Csak a papír nem volt olyan rugalmas.... beszakadt. Próbáltam eltüntetni a szakadást masnival, de nem az igazi. 

Most vasárnap van, 8:42. András edzésen, úgyhogy én meg neki is állok szerkesztgetni a videót, hogy elkészüljek vele a hét közepéig.

3 megjegyzés:

  1. Én is Csabának szurkoltam (bár én az elejétől fogva) és engem teljesen meghatott amit produkált. Ma olvasgattam a neten hozzászólásokat, és teljesen ledöbbentem attól, hogy az emberek csak taktikai húzásnak vélik, hogy a testvérével lépett fel. Miért nem képesek arra, hogy csak a jót, a szépet feltételezzék? Ha nem azzal foglalkoznának, hogy bántják, sértik, leszólják a másikat, akkor lehet, ők is tudnának élvezni, értékelni egy-egy pillanatot. De sajnos ez jellemző ránk...Ha nem jó nekünk, másnak se legyen az. Szomorú! De nem baj, Hajrá Csaba, hajrá Dóri:)! Próbáljunk meg mosolyogni a sok negatív ember között!

    VálaszTörlés
  2. Te már a csomagolásnál jársz???:)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is nagy gáz van az emberek értékrendjével! Nekem Csaba őszinte volt végig és irigylem a kapcsolatukat a testvérével. A Kökény Attilát is lehatás-vadászozták, mert a kisfia mellérohant.... Sajna az emberek nagyon negatívak, rossz indulatúak, savanyúak... Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek ( a többivel is), mosolyogjunk - hátha ragadós....


    A csomagolást muszáj volt elkezdeni, mert rengeteg dolgom lesz még a következő héten. A bátyámék videója nagyon lassan halad.


    Ja, és köszönöm a hozzászólást! :)

    VálaszTörlés